Chapter Ten.'

Sziasztok! Ebben a részben szerettem volna vegyesen írni, tehát mindenről. Még több izgalmakban lehet részetek. Köszönöm szépen nektek, hogy már a 10. (!!) résznél vagyunk, és bár nem annyi, amennyit szerettem volna, de elégedett vagyok a kommentekkel, feliratkozókkal, és úgy érzem, megbizonyosodtam arról, hogy érdekelnek titeket a részek. Talán nem egy népszerű blog, de számomra nem kell, hogy népszerű, ismert legyen, csak hogy legyenek olvasóim, akik szeretik olvasni azt, amit én írok. Mindig próbálok izgalmasabb, eseménydúsabb részeket írni, amik több olvasókat hoznak, de ez nem csak így megy. Arra szeretnélek kérni titeket, hogy most az egyszer /nem muszáj/, aki tud, az segíthetne nekem. Írtam, hogy meg vagyok elégedve a számokkal, de mégis jobbak az újabb és újabb olvasók. Ezért is, hogyha gondoljátok, akkor osztjátok meg esetleg a blogot, vagy küldjétek el a linkjét az egyik barátotoknak, hogy tovább is haladjunk. Nagyon megköszönném. ☺ Nem is húzom tovább a szót, jöjjön a 10. rész!

Október 14. - Kedd

Egy szép napra keltem. Mármint nem úgy, hogy jósnő vagyok, és "aha, ma jó napom lesz", hanem szépen sütött a nap, ami átjárta a szobámat.  Bár ez nem tartott sokáig, ugyanis mikor ki értem a levegőre, már beborult. Hát persze, nem is számítottam jó időre. Apu kitett a sulinál. Kim rögtön megrohamozott kérdéseivel, mivel tegnap már nem voltam neten. Ahogy a szüleimnél is szokás, legjobb barátnőmmel is meg kell osztanom "élményeimet". Már csak az a gond, hogy a fél iskola tud róla, hogy Rossal járunk, ezért mindenki kidülledt szemekkel néz rám, és egy "chh, ilyennel jár?" pillantásokat tesznek felém. Mintha érdekelne.. A negatív gondolatok, vélemények sosem érdekeltek. Kapok néhány pozitív pillantást is, néha még beszélgetni is kezdenek velem. Még az kell, hogy belőlem is híresség legyen.. Felfedeznék bennem a sztárt. Mármint nem az énekest,táncost, vagy a színésznőt.. A hülyét.  Na jó, eltértem a lényegtől.

Bementünk az osztályba. Zűrzavar, ordibálás, különböző hangok a telefonokból, és fülledt levegő. Még ha az ablakot, csak az egyik ablakot kinyitnák, máris jobb levegőnk lenne. Kinyitottam egyet, majd le ültem a helyemre. Azt éreztem, hogy valaki figyel. Elhessegettem ezt az érzést, bár nem igazán sikerült, majd bele éltem magam a zenébe, ami a fülhallgatómból jött ki. Kim mellettem magyarázott valami srácról, akit meglátott, és azonnal "beleszeretett". Erre a mondatra feleszméltem, és megszólaltam.

-Neked nem Joe tetszik? - néztem rá, majd lesütött szemmel nézett rám.

-Öhm.. Az úgy volt.. - kezdte.

-Kim! Te elhallgatsz előlem valamit!

-Ne most.. Majd suli után megbeszéljük.. -mondta, majd lehajtotta a fejét. Mi történhetett? Ráadásul bármi is történt, miért nem mondta el? -És.. mi van Roseval, meg a barátnőjével? - néztem az említett személyekre. Úgy emlékszem, hogy Kim csupa rossz szavakkal látta el testvérét, közben elég csendesek, és igazából nem láttam tőlük semmilyen rosszalkodást.

-Semmi, úgy látszik, megnyugodtak.. Nem tudom mi ütött beléjük, még bulizni sem járnak.

-Talán elfogyott abból a cipődarabból, amit kinéztek maguknak, és most súlyos depresszióba estek. Nem lehet tudni - sóhajtottam visszafojtott nevetéssel.

-Lehetséges - mondta, viszont ő hangosan elkezdett röhögni, és mindenki ránk szegezte a szemét, egy ilyen "ez normális?" arckifejezéssel. -Már nevetni sem szabad? - mérgelődött nevetve. Lehet, hogy valakinek "jófej" osztálytársaik vannak, de ez az osztály kifejezetten bunkó. Hangosan nem lehet nevetni, miért is lehetne, bármilyen vicc van, inkább fojtsd magadba a röhögésedet, mert ha nem, úgy néznek rád, mint egy fogyatékosra.. A lányok csapnivaló viháncolásai, vagy éppen a fontos dolgok kibeszélése, mint például: haj, köröm vagy éppen ruhák "divatimádók, tartsunk össze". A fiúk hangos ordibálásai, a telefonon lévő videók, filmek megnézése, amit feltétlenül kell mindenkinek hallania, ezért max hangerőn van, vagy éppen lányok folyamatos kihasználása, átverése. "bunkók, tartsunk össze".

Azt furcsállom, hogy Abby mostanában rendkívül kedves, és keresi a társaságot. Néha inkább Rose vagy Hope felé mered, gondolván, ha nézi őket, talán befogadják. Erős a gyanúm, hogy ez nem éppen így megy.

Chris nem akar kerülni, inkább belém botlik "véletlenül", majd állandóan bámul.

Amikor Rossal vagyok, elfeledem mindazt, ami a suliban történt. A mosolyával meg tudna bénítani, aranyossága határtalan. Amikor rám néz, a hasamban lévő pillangók felébrednek, és csapkodva mozognak a hasamban, ami mosolygásra késztet. Hé, mióta vagyok én ennyire művelt? 

Az osztályban az egyedüli "viszonylag" normális, az Kim. Csak azért mondtam, a viszonylagot, mivel tényleg normális, de ha hülyéskedésről van szó, ő benne van, és ha benne van, ott káosz van. Őrült lány. Ha nem lenne nekem, talán depresszióba fordultam volna Abby "átverése" után, és még az is lehetséges, hogy iskolát váltottam volna. Viszont, ha iskolát váltok, akkor nem látom meg Rosst a sulibálon, és akkor most nem lennék ennyire boldog. Az egész életemben négy fontos ember létezik, a többi mind.. mind senki, ha lehet így fogalmazni. Ez a négy ember anya, apa, Kim és Ross. Nekik köszönhetem, hogy boldog vagyok.

Az órák csak-csak elmentek. Gyorsabban, mint tegnap, az biztos. Mikor kicsengettek az utolsó óráról, elrakodtam a táskámba, felvettem a kabátomat, cipőmet, és indultam volna haza, de eszembe jutott, hogy kell beszélnem Kimmel.

-Eljössz? - kérdeztem.

-M-ma? - kérdezte félénken. Ez gyanús.

-Igen.

-Ne haragudj, de nem tudok ma elmenni.. Öm.. Tanulnom kell. - mondta. Haha, láttam rajta, hogy improvizált! Valamit elhallgat előlem!

-Kim, úgy érzem magam, mintha idegenek lennénk. Kérlek, mondd már el, hogy mi történik!

-S-semmi, mi történne? Csak.. Öööö... - nem vártam meg, míg gondolkozik azon, hogy mi is lehet a baja, mert tudtam, hogy ez is csak improvizálás lett volna.

-Kérlek!

-Ne haragudj - mondta, majd elviharzott. Annyira fájt, amit csinált, hogy majdnem elsírtam magam. A szemem bekönnyezett, de vissza tartottam, és haza mentem. Az úton folyamatosan azon kattogtam, hogy mi lehet a baj, miért ilyen velem.. Úgy érzem, hogy nem bántottam meg őt, mivel tettem volna? Nem is hanyagolom Ross miatt, ugyanannyit vagyok vele is.. Akkor tényleg nem értem..

Úgy döntöttem, hogy nem fogok egy ilyen dolog miatt sopánkodni, inkább vidáman anyuék körül forogtam. Vagy próbáltam..

-Kicsim, van valami baj? - kérdezte anyu, amikor már ötödszörre mentem oda hozzá, utána vissza ültem a helyemre. Először tanácsot szerettem volna kérni, aztán meggondoltam magam. Utána el akartam mondani, de vissza ültem. Aztán megi... Inkább elmondom.

-Igazából van - vallottam be. -Ma különösen furcsa volt velem Kim, talán rejteget valamit, vagy nem tudom..

-Öm.. Hát, tudod.. Ööö...

-Majd elmondja - segítette ki apu, majd anyu hálásan biccentett felé egyet.

-De én nem értem! Amikor elhívtam hozzánk beszélgetni, akkor azt mondta, hogy sokat kell tanulnia! Pedig holnapra szinte nincs semmi! Vagyis van, de hamar meg lehet tanulni, és Kim nem az a tanulós típus, szóval nem értem. Lehetne, hogy figyelnétek rám egy kicsit? - mondtam felháborodva, mert úgy láttam, a falnak beszélek. Majd össze haverkodom vele, és akkor a szüleim helyett tőle kérek tanácsot. Frappáns ötlet.. Remélem, egyszer meg is szólal.

Ahogy elnéztem, még mindig nem figyeltek rám, csak össze néztek, majd ugyanazt csinálták, amit az előbb. Inkább felmentem a szobámba, és úgy döntöttem örökbe fogadom a falat szüleimként.

Megtanultam alaposan mindent, amit kellett. De ezután még iszonyatosan unatkoztam, úgy hogy felmentem netre. Még itt sem volt semmi érdekes. Friss hírek, idióta képek, idióta kiírásokkal, új profilkép, like ezt, like azt. A chat tömve volt, bár senki nem írt rám. Kim még Skypeon is fent volt, de nem volt hajlandó rám írni, ezért inkább kiléptem. Hosszú fetrengés után az ágyamban, végre megcsörrent a telefonom. Titkon remélve azt hittem, hogy Kim hív, és bocsánatot kér, vagy azt kéri, hogy beszéljük meg. De még ez a név is életmentő volt bármilyen pillanatban.

Én: -Szia!

Ross: Szia, zavarlak?

É: -Te sosem zavarsz - mondtam mosolyogva, majd elkezdtünk beszélgetni. És beszélgettünk-beszélgettünk, amíg anyu le nem hívott vacsizni. Egyébként Ross azt mondta, hogy vasárnap szeretne elvinni az úgymond családjához (R5) bemutatni engem. Nagyon örültem neki. 

-Kislányom, mitől vagy ilyen vidám? - kérdezte apu a sablon kérdést.

-Vasárnap Ross bemutat a családjának - mondtam vidáman, de azt hiszem rosszul fogalmaztam.

-A családjának? Mármint a szüleinek, a ...

-Nem, nem a szüleinek. A bandájának, csak úgy nevezi őket, hogy család - mosolyodtam el apu szavába vágva.

-Ó! Milyen aranyos! - mondta anya. -Majd ide is elhívhatnád vacsorára. Szívesen látjuk - mosolygott anya, majd adott egy ölelést, és felmentem a szobámba.

Október 19. - Péntek

Ma teljesen megörültem annak, hogy végre péntek van. A napokban sok házit, tanulnivalót adtak fel, alig győztem tanulni. Azt hiszem elkiabáltam kedden ezt a 'nem értem, miért tanulna ennyit, hiszen nincs is sok'.. Haha. Igazából minden nap beszéltünk és smseztünk telefonon Rossal. Kim nem igazán foglalkozik velem, csak néha beszélgetünk, de úgy látszik, hogy elfoglalt. Csak tudnám, mitől.

*Suli épülete előtt

-Kim, elmondhatnád végre, hogy mi a bajod.. - néztem rá, viszont ő rám se hederített, csak a telefonját nyomkodta, és nem is figyelt.

-Kedvenc állat? Hm.. Talán a delfin. - mondta.. Még hogyha a kedvenc állatát is kérdeztem volna. Hát, majdnem talált.

-Figyelj már egy kicsit! - mondtam, majd 5 másodpercre rám nézett, majd vissza a telefonjára.

-Izé, most dolgom van, de holnap majd gyere át hozzánk.. este.. ruhában. - és ezzel elvonult telefonálni.

Persze, minden álmom ruha nélkül menni valahova. Még szép, hogy ruhában leszek! Ahj, ez komolyan nem figyel. Mindegy, legalább holnap talán meg tudjuk beszélni, ha végre figyel is rám..

Egyedül bementem az osztályba, majd egy paradicsom csattant a hajamban.

-Ez ki volt? - üvöltöttem, majd észre vettem, hogy mindenkin van valami étel.. Gondolom kajacsata. Amibe nincs kedvem beszállni. Mintha nem is valamelyik lett volna közülük, elkezdtek fütyülve sétálni. Mhm.

Kivettem a hajamból a paradicsomot, majd a helyemre ültem. Csak imádkozni tudtam, hogy ne dobjanak meg még egyszer. Hátra néztem, és éppen akkor landolt volna egy pástétomos, vagy mittudomén milyen kenyér a hajamon, ha le nem bukok. Felálltam és körül néztem. Kivettem a táskámból a kajám, ami mellesleg sajtos kenyér, rajta paradicsommal. Tulajdonképpen már úgy is unom ezt a kombót, úgyhogy neki dobtam Zacknek az egyik paradicsomot. Vissza dobott egy paprikát. Majd megdobtam Davet, aki szintén vissza dobott. És így ment sokáig, míg be nem jött az oszifő.

-Mi van itt? - nézett körbe lesütött szemmel.

-Kajacsata! Beszáll, osztályfőnök úr? - kérdezte a tanárt Thom, majd mindenki szakadt a röhögéstől.

-Eszem ágában sincs! Ki kezdte? - nézett ránk szúrós tekintettel. Mindenki elcsendesült, leült a helyére, és úgy tettek, mintha angyalkák lettek volna. Remek. Akkor bevállalom..

-Én voltam, tanár úr! - álltam fel, majd körül néztem. Mindenki tátott szájjal nézett. Hah, ezt nem várták tőlem. 

-Én voltam! - állt fel Abby is, valszeg engem védve..

-Én voltam! - állt fel Chris is. Jó, remek. Magamra vállalom, erre fő mindenki hősnek érzi magát? Mindenki sorban felállt. Hah. Összetartó kis "család".

-Még egy ilyen, és bajok lesznek!

Wow, ezzel most megrémített. Nem vagyok az a vagány csajszi, aki nem fél semmitől, vagy a csendes csajszi, aki mindenkitől fél. Én inkább a közepes vagyok, és ez nem rémített meg.

*Otthon

Taláán már lehet mondani az osztályra, hogy kezdünk össze szokni, és összetartó lenni, de ez még nem volt semmi.. Talán egyszer felnőnek, és nem kell az egész osztálynak magára vállalnia. Nem mintha nem volt valami 'hősies' tőlük, hogy nem csak én álltam fel. 

Alig vártam, hogy haza érjek, és alaposan le mossam magamról a kajamaradékokat. A zuhany alá álltam, és élveztem, ahogy a forró víz lemossa a hajamból a mocskot. A ruháimat bedobtam a mosógépbe. Kiszálltam a fülkéből, és felvettem egy otthoni cuccot. A szobámban leültem a székemre, és gondolkoztam. Igazából egy hülyeségen, mert arra gondoltam, mi van, ha most megtanulok, és aztán már nem kell, és pihenhetek a többi napon. Úgy döntöttem, úgyis most unatkozom, a hétvégére meg van programom, úgyhogy megtanultam. Nem tartott sokáig, mindössze két órába telt, míg leírtam a lenyókat, és megtanultam. Felnyitottam a laptopomat, és rögtön rámentem a Facebookra. Az idővonalak tele voltak ezekkel a kajacsatás képekkel, amin én is rajta vagyok. Jó sok like jött rájuk, úgy látszik, a tömeg szereti a hülyeséget. Én általában nem posztolok semmit, se képet, csak a profilom van kint, meg egy-két fénykép rólam, és Kimről. Egyszer csak bevillant egy chat ablak.

Abby Morgan: Szia.

Caitlin Smith: Hello

Abby Morgan: Öhm

Abby Morgan: Tudod..

Abby Morgan: Én..

Caitlin Smith: Izé, lehetne egyben?

Abby Morgan: Én sajnálom!

Caitlin Smith: Haha! Jót röhögtem. Mit sajnálsz?

Abby Morgan: Az egészet! Mert.. Nem tudom.. 

Caitlin Smith: xD Ok.. Bocsánatot kérsz, de nem tudod, hogy miért..

Abby Morgan: Aha. Nem lehetnénk újra.. barátnők?

Caitlin Smith: ...Nem?

Abby Morgan: Mit kéne tennem?..

Caitlin Smith: Szánalmas vagy. Azt te vágod, hogy átcsesztél? Nyugodtan megemlíthetted volna, hogy te is szereted Christ. Nem haragudtam volna rád.. Még ez miatt sem haragudtam volna, ha nem ribancozol le. Még az sem érdekel, hogy Chrisszel voltál. A legjobban az fájt, hogy lemondtál. Pedig állítólag én voltam a legjobb barátnőd.

Abby Morgan: Tudom, tudom, de már megbántam. És szeretnék jóban lenni veled, még ha nem is barátok lennénk, csak.. Csak ne utálj.

Caitlin Smith: Nem utállak.. Senkit nem utálok, csak fájt. Már amúgy sem tudnék úgy tekinteni rád, mint legjobb barátnő. 

Abby Morgan: Béke? ☺

Caitlin Smith: Jó... Béke. 

Na ezt megvitattuk. Igazából szerintem sem volt úgy jó, hogy kerültük egymást, szóba sem álltunk. Úgy jobb, ha csak simán.. nem utálom, és ennyi. Nekem már úgy is mindegy, Kim a legjobb barátnőm, és rá számíthatok. Vagyis nem tudom, hogy most számíthatok-e rá.. Tök mindegy. Gondolataimat a telefon csörgése zavarta meg. Óóó, említettem már, hogy az aki most hív, sosem zavar?

Én: Sziaa.

Ross: Szia. Hogy vagy?

É: Most már jól, és te?

Ross: Nagyon jól. Hé, te tervezel valamit holnapra?

É: Hát, Kim meghívott magához, de mostanában elég elfoglalt, és szinte nem is foglalkozik velem, és nem figyel rám. Talán valamit titkol. Te mindig tudsz valamit, nem tudod miről van szó?

R: Öm, nem, dehoogy. Én nem is beszélek vele. Csak veled beszélek. Tudood.. Te vagy a barátnőm.

Figyelj, menj nyugodtan el hozzá, nem gond, ha egyszer szombaton nem találkozunk. Vasárnap megyek érted fél négyre, oké?

É: Oooké.

R: Most leteszem, csak ennyit akartam. Szia, szeretlek.

É: Szeretlek.

Hah! Ezek terveznek valamit! És ez irtó fura volt. Én vagyok a barátnője. Tudoom. Csak velem beszél. Ő nem beszél vele. Öm, nem, dehoogy tudja miről van szóó. Öm, dehoogy, tudoom. A betűismétlés nekem gyanús. Ahogy az 'öm' is. Áh, mindegy. Talán csak beképzelem.

Gondolataim után lementem vacsizni. Majd miután megettem, feljöttem a szobámba és behuppantam az ágyba, majd el is fogott az álom.

Október 20. - Szombat

Nekem van a világ legjobb barátnője, és barátja! Kezdem az elejéről, csak hogy izgalmas legyen, nem vágok bele rögtön a végébe.

Amikor felkeltem, lementem a konyhába reggelizni. Miközben ettem, a szüleim folyamatosan engem néztek.

-Van valami a fejemen? - töröltem meg az arcomat.

-Semmii - mondták egyszerre mosolyogva. Ez gyanús. Túl gyanús. A szokásosnál is gyanúsabb! Felmentem a szobámba, hogy terveket forraljak ki, hátha valami rosszra készülnek. A tervforralás nem ment, inkább felöltöztem, és felnyitottam a tévét. Nem volt semmi jó műsor, ezért lecsuktam, és úgy gondoltam, hogy elmegyek egy kicsit sétálni. Elmentem a közeli parkba, és a telefonommal elkezdtem játszani. Utána nézelődtem, felálltam, sétáltam, leültem, nézelődtem. És így legalább elment az idő, és haza mentem átöltözni, utána Kimékhez.

Nem tudtam, hogy Kim úgy értette-e ezt a 'vegyél fel ruhát', az vajon vegyek fel ruhát, vagy vegyek fel ruhát? Úgy értem, a ruha kétértelmű. Ugyanis lehet egy felső, vagy egy nadrág, vagy nem tudom, vagy lehet egyberuha. Úgyhogy inkább maradtam az átlagos felső, gatyával, mert hát, miért kéne kiöltöznöm azért, mert elmegyek hozzá? Elsétáltam Kim házáig. Egy kis zajt hallottam, majd mikor bekopogtam, elhalkultak. Benyitottam, és semmi. Sötét volt, nem volt felnyitva a villany. Felnyitottam a lámpát, és.. és.. Nagyon meglepődtem...