Chapter Fifteen.'

Miután haza mentem, megtanultam, majd később átsétáltam Kimhez. Mikor már az utcájukban voltam, megállt mellettem egy autó, ami nem más, mint Ross autója. Lehúzta az ablakot, majd megszólított.

-Merre mész? - kérdezte mosolyogva.

-Semmi közöd sincs hozzá - mondtam bunkón, majd tovább sétáltam. Leparkolt, majd utánam futott.

-Ugye, nem gondoltad komolyan, amit a telefonban mondtam? - állított meg. Megdöbbenve néztem rá. -Ne csináld ezt, Cai! Szerinted meg tudnálak csalni? Csak vicc volt az egész, a haverokkal hülyéskedtünk, és..

-Ja, bocs. És ha neked éppen a haverokkal van kedved hülyéskedni, akkor engem meg lehet bántani, nem? Hát, nem! Mondd, mire is volt ez jó? - szakítottam félbe.

-Ne haragudj, nem akartalak..

-Mit nem akartál? Játszani az érzéseimmel? Tudod mennyit sírtam? Nem tudod, mert te inkább a haverokkal hülyéskedtél. Inkább menj, nem akarlak látni! - mondtam már majdnem kiabálva, majd gyors léptekkel Kim házuk elé értem és becsengettem. Rögtön Kim nyitott ajtót, aki látva, kissé dühös vagyok, gyorsan beengedett. Köszöntünk egymásnak, majd felmentünk a szobájába.

-Mi történt? Nagyon mérgesnek látszol! - ültetett le az ágyára, majd mellém ült kíváncsian.

-Ross! Én ezt már nem bírom! - álltam fel, majd fel-alá járkáltam.

-Fejezd be a járkálást, mert kezdek szédülni! Mesélj el mindent!

Elmondtam neki, hogy mi történt odafele, aztán kétségbeesetten leültem a földre, majd felálltam.

-Szeretem őt, de nem tudom, hova tegyem ezt a "csak hülyéskedtünk a haverokkal"-t...

-Nem tudom, egyre furább, nem gondolod? Azért ne hagyd el egy ilyen hülyeségért.. Biztos jóvá fogja tenni, majd meglátod - mosolyodott el. Leültem mellé, majd szorosan megöleltem.

-Azt hiszem neked is van sok mondanivalód. Mesélj nekem a mai veszekedésünk tárgyáról. Mondd csak, sokan bántottak már meg? - kíváncsiskodtam, immár lecsillapodva.

-Rose.. Régóta beszélgettünk drága ikertestvéremről. Amikor meséltem neked róla, nem mindent mondtam el.. Nem voltunk jó testvérek. Sokszor veszekedtünk, nem szóltunk egymáshoz.. Már szinte azt mondhatnám, nem szerettük egymást. Legalábbis úgy, ahogy kellene, úgy nem. Volt pár kapcsolatom, aminek általában csalódás lett a vége. Többnyire azért, mert megcsaltak. Meguntak vagy nem voltam elég jó nekik. Csak a külső számított mindenkinek. Viszont többnyire azért is, mert "hirtelen megváltoztam". Mármint a változás nem is én voltam, és ez a része kifejezetten tetszett nekik. Ikrek vagyunk Roseszal, szinte nem tudnak megkülönböztetni, csak akik nagyon ismernek minket. Szóval, a testvérem nem volt jó testvér, és..

-Kim, kérlek. A lényeget - szakítottam félbe, majd belevágott a közepébe.

-Elvette tőlem őket. Mondhatni, helyet cseréltünk, csak én és a srácok sem tudtak róla. Amikor kiderült, szakítottak velem, és inkább Roseszal jártak. Ennyi.

-Értem.. Nagyon sajnálom - öleltem meg őt.

-Figyelj, te is és Ross is még fiatalok vagytok. Neked is vannak barátnőid, akikkel szoktál hülyéskedni, neki is vannak haverjai, akikkel szokott hülyéskedni - gondolkozott el.

-Gondolkozz normálisan, kérlek. Mi szoktunk olyanokon hülyéskedni, hogy "megszívatom a barátomat, beadom neki egy sztorit, haha, ez jó lesz"? Nem hinném..

-Jó, igazad van. Tényleg hülyeséget mondtam, de akkor is. Csak követett el egy hibát, semmi komoly. Legfeljebb szakítotok, és elfeleditek egymást egy hülyeség miatt, nem?

-Ne menj túl messzire. Csak.. csak összevesztünk! Ennyi az egész!

-Rendben. A fő, hogy ne reagáld túl.

-Nem reagáltam volna túl, még gondolni sem tudtam volna rá, hogy szakítunk. Miért mondtad ezt? Most már ezen agyalok! Kim!

-Jó, nyugi. Hidd el, hogy minden rendeződik a maga módján. Talán még ma felhív, vagy megkeres, és tök romantikusan szerenádozni fog neked, és áhh - ábrándozott, majd megböktem és ezzel leesett a földre. -Oké, oké! És au!

Még beszélgettünk egy kicsit, utána haza mentem. Amióta kiejtette Kim a szakítás szót, azóta másra sem tudok gondolni, minthogy mi van, ha szakítunk.. Ezt nem hiszem el! Nem reagáltam volna túl, de ez már a túlon túl van! Beszélnem kell Rossal.

Miután megvacsiztam, felmentem a szobámba, majd felnyitottam a laptopomat. Felmentem minden létező közösségire, amire be vagyok regisztrálva, és megnéztem, fent-e van. Sehol semmi! Azt hiszem, ma már tuti nem beszélünk..

Lezuhanyoztam, majd leültem az ágyam szélére. A mellettem lévő hangtalan telefont figyeltem. Miért nem csörög? Pedig csöröghetne! Igazából én is felhívhatnám, de nem akarok a fiúk után futni, ezért hívjon csak ő. Mi értelme lenne, ha felhívnám? Hiszen én küldtem el! Várjunk.. Épp felénk tartott, vagyis hozzánk, hozzám jött megbeszélni a dolgokat, de mivel Kimhez mentem, találkoztunk, és... Basszus, ha nem vagyok ilyen, akkor már meg is beszélhettük volna, és most nem kell bámulnom ezt az átkozott csörög a telefon. Izé, ennek mi értelme volt? Csörög a telefon. Basszus, csörög a telefon.

Én: Igen?

Ross: Szia, Cai! Ne haragudj, hogy ilyenkor hívlak.

Én: Szia, mi az?

Ross: Tudod, csak azt akartam, hogy..

Én: Igen!

Ross: Mi? Még nem is kérdeztem!

Én: Vagyis.. Igeen! Elkaptam a legyet! Már vagy fél órája röpköd a szobámban.

Ross: Értem. Akkor szia!

Én: De még nem is... - kinyomott.

MEGINT ELSZÚRTAM! Hogy lehetek ilyen hülye? Komolyan... Egy légy röpköd a szobámban? Lehet, hogy bocsánatot kért volna, vagy találkozni szeretne velem. Vagy csak nekem hiányzik ennyire?

Amikor megölel, biztonságban érzem magam a karjaiban. Amikor megcsókol, csak ő létezik számomra, és mintha megállna olyankor az idő. Amikor megérint, kiráz a hideg, a gyomromban pedig csapkod valami.

Na jó, már túlságosan is érzelgős vagyok.

Lefeküdtem az ágyamba, azzal a szándékkal, hogy alszok, de.. Nem ment. Forgolódtam, mocorogtam, a takarómmal babráltam.. És minden gondolatom Ő volt. Miért ilyen nehéz a szerelem? Talán nem kéne ilyen könnyen beleszeretnem valakibe.. Holnap feltétlenül találkoznom kell vele.

Október 31. - Szerda

Tegnap nagy nehezen elaludtam, de elég sokszor felkeltem arra, hogy rosszat álmodtam. Ezért jó, ha aludtam 3-4 órát, ami nálam egyáltalán nem jó. Jöhet a hiszti? Most még erre sem volt idegzetem.

Feltápászkodtam az ágyamból, majd a szekrényem elé álltam. Kevés gondolkozási erővel, de összeállítottam egy outfitet, majd fel is vettem. Szokásosan megmosakodtam, majd megcsináltam a hajam és már mehettünk is. Apu is eléggé látta rajtam, hogy nem vagyok valami jól és egyben álmos is vagyok. Nem is tudom, hogy találta ki (elaludtam a kocsiban).

Köszöntem, majd kiszálltam a kocsiból, viszont becsukni már elfelejtettem. Végül apu utánam szólt, és becsuktam. Ahol apu kiszokott tenni, nem éppen a sulinál van, hanem valahol mellette, és át kell menni az úton. Mindig biztonságosan átmegyek, ugyanis körül nézek, és csak akkor megyek át, ha tényleg nincs semmi autó, gondolom, mint mindenki más.☺

Most annyira álmos és nyomott voltam, hogy körül nézni is elfelejtettem. Azt vettem észre, hogy jön felém egy autó. Annyira közel volt, és annyira berezeltem, hogy nem tudtam megmozdulni. Egyszer csak egy srác (még mielőtt elgázolt volna az autó) megmentett. Tessék, itt van egy szuperhős, pont jókor.

-Mondd, te megőrültél? - szólt egy ismerős hang. Totál be voltam sokallva ettől. Mikor magamhoz tértem, vagy mi, akkor jöttem rá, hogy a szuperhős Ed. -El is gázolhatott volna! Hol jár az eszed?

-Nem tudom.. Izé.. - gagyogtam.

-Jól vagy? - húzott fel, majd megfogta a karom. -Jobban kéne vigyáznod!

-Nem, nem vagyok jól. Én most.. megyek. Kösz, hogy megmentettél, vagy ilyesmi - mondtam.

-Ennyi? - tárta szét a kezeit, majd hátra néztem. -Cserébe eljöhetnél velem a halloween bulira.

-Még megfontolom - mosolyogtam.

-Rendben - mosolygott vissza. -Órán találkozunk.

Bementem az iskolakapun, ahol rögtön megláttam Kimet Joeval beszélgetni. Most jól jött volna egy beszélgetés a legjobb barátnőmmel, de nem akarom őket zavarni..

*Az osztályban

Leültem a helyemre, és vártam, hogy megjöjjön Kim. Mire megjött, becsengettek, én pedig majdnem elaludtam. Az első óra biológia, tehát a tanár beszámol az anyagról, majd a végén bejelenti, hogy tanuljuk meg otthon az egészet. És ezzel megy le az óra. Tehát tudtam egy kicsit aludni - gondoltam én.

Átaludtam az egész órát, és még azt sem vettem észre, hogy Kim beszélt hozzám. A kicsengetésre felébredtem. Szembesültem Kim mérges fejével.

-Figyelj máár! - kiáltott rám, amikor már kiment a tanár.

-Bocs, asszem elaludtam - mondtam, majd ásítottam egy nagyot.

-Asszed? Egész órán beszéltem neked, és te elaludtál? Mi a baj? - vette aggódóra a stílust.

-Álmos vagyok - mondtam egy ásítás közepette.

-Mondd, mennyit aludtál?

-Keveset.. Figyelj, ma muszáj lesz beszélnem Rosszal.

-Tehát ez a baj.. Miért nem hívtad fel?

-Tegnap felhívott.. De elszúrtam. Éppen akart valamit mondani, mire azt mondtam, hogy igen, mert elképzeltem, hogy bocsánatot kér, és ezért közbevágtam, utána kitaláltam egy hülyeséget, és lerakta!

-Mi? Ne hadarj már! Nem értek semmit!

-Mindegy.. A lényeg, hogy nem hallgattam meg őt, és hülyeségeket beszéltem, majd lerakta..Kim!

-Igen? - nézett rám.

-Hiányzik. Nagyon hiányzik - mondtam, majd megöleltem. Közben egy könnycsepp hullott ki a szememből.

-Ne sírj! Mindjárt én is sírok - nevetett, majd én is elkezdtem nevetni. -Elhiszem, hogy hiányzik. Nem értem, miért nem hívod fel..

-Neem, ilyenkor még nem. Majd délután.. Az a baj, hogy nem tudok már várni - röhögtem el magam kínomban.

*Órák után

Végre vége vannak az óráknak, és felhívhatom Rosst. Egyébként, amit mondott a telefonban a múltkor.. Ez azt jelenti, hogy abban is viccelt, hogy nem tudnak eljönni a bulira? Legalább lesz okom rá, hogy felhívjam..

Ross: Igen?

Én: Szia, Ross! Izé.. Azért hívlak, mert..

Ross: Igen! 

Én: M-mi?

Ross: Találkozzunk. Most megfelel?

Én: Ööö, én..

Ross: Király! Oda megyek a sulihoz! Maradj ott!

Én: Rendben - lerakta.

Pár perc múlva már itt is volt. Beszálltam az autójába, majd köszöntem. Sokáig csendben ültünk, utána megszólaltam.

-Mi van? - kérdeztem, majd rájöttem, hogy ez furcsa kérdés volt. -Mármint.. mi van velünk?

-Hát.. bocsánatot kérhetnél - mondta rezzenéstelen arccal.

-Nekem kell bocsánatot kérnem? - néztem rá döbbentem. -Ezt most komolyan mondod?

-Te küldtél el, amikor én akartam bocsánatot kérni.

-Legalább felhívhattál volna.. Úgy tudtam, hogy együtt vagyunk.

-Hívtalak volna, de neked kellett volna.

-Tessék? - néztem rá már egyenesen tátott szájjal. -NEKEM? Komolyan? Felhívtál CSAK ÚGY HÜLYESÉGBŐL, hogy engedélyt kérj a megcsalásra! Ross, ez még viccnek is rossz. Egyáltalán jössz a halloweeni bulira, vagy rád már soha többé nem lehet számítani?

-Én bocsánatot kértem volna, de te bunkóskodtál, és nem engedted!

-Vigyél haza!

Egy kis idő múlva a házunkhoz érkeztünk, ahol kitett. Egész úton csendben ültünk, majd mikor oda értünk, szó nélkül kiszálltam, és becsaptam az ajtót, Ross pedig elhajtott.

Asszem megint elszúrtam. Már az álmosság is kiment a fejemből.. Miért vagyok ilyen önfejű? Bocsánatot kellett volna kérnem.. Most vele lehettem volna. Megölelhettem volna. Jó szorosan. És nem engedtem volna el. Soha.

De nem, nekem mindent el kell rontanom az önfejűségemmel és a makacskodásommal. Remek, tapsvihar.

Bementem a házba, majd felmentem a szobámba, és lefeküdtem az ágyamra. Pár perc múlva anyu jött be.

-Kislányom, jól vagy? - ült le mellém.

-Annyira azért már nem vagyok kislány - néztem rá.

-Nekünk mindig a kislányunk maradsz - mosolyodott el, majd megsimította a kezem. -Mi a baj?

-Összevesztünk Rosszal, és attól félek, hogy szakítunk - mondtam ki rögtön, hogy mi a probléma.

-Értem, nos.. Nincs semmi félnivalód, ha szeretitek egymást. Apáddal mi is rengeteget veszekedtünk, mikor még tinédzserek voltunk. De mindig kibékültünk.

-Tényleg? - kérdeztem, majd felültem.

-Igen. Mindegy, hogy mennyit veszekedtek. Ha szeretitek egymást, sosem tudtok haragudni egymásra.

-Kezdem azt hinni, hogy mi nem illünk össze. És hogy nem fog működni.

-Még fiatal vagy. Nem kell egy embernél maradnod. Talán nem ő az igazi. Kicsim, több ezer rajongója van. És pénze. Bárkit megszerezhet. Miért pont egy popsztárba szeretsz bele?

-Nem t'om - mondtam egyhangúan. Lefeküdtem, majd a plafont néztem.

-Rendeltem az esti bulira jelmezt - mondta anyu váratlanul.

-Úristen, erről el is feledkeztem. Köszi anyu! - öleltem meg, majd egy puszit nyomtam az arcára. -Szeretlek!

-Én is - mondta, és kiment.

Sziasztok! Ahogy mondtam, pár hét után itt is vagyok egy vadiúj résszel! Ezúttal jelen leszek, és próbálom minél hamarabb hozni a következő részt is! :) Sajnos a 14. részre nem lett meg az 5 komment, de mégis elhoztam nektek!♥

A következő részben megtudjátok, mi történt a bulin. Erre nem adom meg, hogy mennyi komment legyen, hozom, amikor tudom a részt. Jövő hétre tutira kint lesz! 

Remélem tetszett ez a rész is! Ha igen, hagyj nyomot/nyomokat!

xx Domcsi♥