Chapter Five.'

Sziasztok. Mivel meg lett az ezer megtekintés, egy nagyon hosszú részt hoztam nektek! ♥ Jó olvasást! Ja, és innentől a történet egy nagy fordulatot vesz, és sok minden megváltozik! :)

-Szóval, miről lenne szó?

-Abby.. Elmondta, hogy miért volt ilyen furcsa.

-És mitől?

-Nem mondhatnám el, de gondolom már nagyon kíváncsi vagy.

-Mondd már!

-Te tökéletes vagy. Te mindent, és mindenkit megkaphatsz. Talán nem haragszom rád, hanem féltékeny vagyok. Nekem semmi nem sikerül. - jött be az ajtón Abby. Nem tudtam szóhoz jutni, és nem tudtam, miért mondja ezt.

-T-tessék? - kérdeztem elfojtott hangon.

-Caitlin, nekem tetszik Chris! - nyögte ki.

-De miért nem mondtad? Hiszen legjobb barátnők vagyunk!

-Épp ez az.. Legjobb barátnők vagyunk, és nem vetted észre! És mert tudtam, hogy előbb-utóbb a tiéd lesz. De hidd el, meg fogod bánni, hogy szereted őt! - nézett rám szúrós tekintettel. Nem értem.. Nemrég még semmi baja nem volt..

-Most mire gondolsz? - mondtam egyet nyelve.

-Nem leszek többé az a lány, aki senkit nem kaphat meg, és nem leszek olyanokkal körül véve, mint te. Rontod az önbizalmamat, tudod? De mindegy, úgyis megbánsz majd mindent! - mondta, majd kiviharzott.

-Ez.. ez meg mi volt? - néztem Kimre.

-Nem tudom, mi üthetett belé! Talán megszállta az ördög, vagy valami ilyesmi - gondolkozott.

-Nem hinném, de ez nagyon furcsa. Tudod mit? Legalább hamar bevallotta, így legalább nem fáj.. - mondtam bizonytalanul. -De fáj! Ő volt a legjobb barátnőm! - hullott le egy könnycsepp a szememről.

-Tudom.. De mondanom kell valamit - mondta. Egy másodpercre azt hittem, ő sem lesz velem.. -Tudnod kell, hogy én mindig melletted leszek, bármi legyen. És kérlek ne sírj, mert én is fogok - mondta a könnyeivel küszködve, majd megöleltem. -Mi lenne, ha ma nálam aludnál? - mondta az ötletet mosolyogva, én pedig bólogattam. Felhívtam anyáékat, és megmondtam nekik, hogy ma itt maradok. Ezt hamar lerendeztem. Felmentünk netre, körül néztünk. Nem találtunk semmit, úgy hogy, kellett valami ötlet, hogy mit csinálhatnánk. 

-Ötlet? - kérdeztem.

-Mi lenne, ha kimennénk egy kicsit sétálni? Beszélgetünk, forró csokizunk - mondta az ötletet.

-Ez jó! Akkor menjünk. 

Az előszobába mentünk, ahol felvettünk a cipőnket, és a kabátunkat. Elköszöntünk a szüleitől, és kimentünk az ajtón, majd a kapun. Elkezdtünk sétálni, és közben rengeteget beszélgettünk, és nevettünk. Rájöttem, hogy igazából Kim volt az, aki tényleg mindig mellettem volt, segített, és én nem vettem észre, mert inkább Abbyt választottam volna. Végre kiderült, és most már minden rendben, asszem.

-Amúgy, neked van tesód? - kérdeztem Kimet, miközben a forró csokimat szürcsölgettem.

-De, van! Egy ikertestvérem, csak ő elutazott.. Ő nem olyan mint én. Külsőleg én vagyok, de belsőleg teljesen másak vagyunk. Ő vagány, és Miss Mindenkitmegszerezhetek lehetne a középső neve. Én meg... Neki jó stílusa van, nekem nincs. Na de mindegy. A lényeg, hogy állandóan vitázott, kötözködött anyuékkal, míg anyuék találtak neki lakást Atlantában, ahol élheti a saját életét, mivel ő személy szerint nem akart velünk lakni. Velem is mindig kiabált, és rosszul viselkedett. Volt egy bandája, ami tele volt rossz fiúkkal. Nap, mint nap kiment hozzájuk, és egy elhagyatott helyen röhögtek, iszogattak. Egyszer engem is kivitt oda, de hamar elmentem onnan. Nem az én társaságom.. Nekem eléggé hiányzik, hiszen a testvérem, de én neki gondolom egyáltalán nem - mondta könnyeivel küszködve.

-Ezt nem tudtam.. Sajnálom - mondtam átölelve.

Én is meséltem magamról pár dolgot. Kicsit elmerültem a beszélgetésünkben. Fel néztem, és vajon kit láttam? Abbyt egy fiúval! Egy fiúval?

-Nézd, az ott Abby! - súgta Kim.

-Te jó ég! Az Chris? - mondtam a számhoz téve a kezemet. Ez nem lehet.. Jól láttam? Abby és Chris csókolóztak! És Chris nem is ellenkezett.

-Abby? - mondta hangosan Kim, és észre vettek minket.

-Chris? - mondtam szintén hangosan könnyekkel küszködve.

-Nahát! A két ribi sétálgat. Merre, merre? - nevetett fel Abby.

-Mi ütött beléd? Teljesen meghülyültél? - kiabáltam Abbyre.

-Hogyha nem lennél egy olcsó fruska, és nem járnál ilyen... göncökben, talán barátnők lehetnénk. És most ha nem bánod, a pasimmal szeretnék lógni.

Már nem bírtam tovább, legszívesebben behúztam volna neki egyet, de Kim lefogott.. Abby csak röhögött.

Amúgy is.. ennyi telik Christől? Neki én nem számítottam semmit az ég világon? Hiszen.. Olyan aranyos volt velem, és velem volt! Nem Abbyvel! És... - gondoltam magamban, de már mindegy volt. Legalábbis neki tök mindegy! Kimmel vissza mentünk hozzájuk. Mesélt még a testvéréről, és mutatott is róla egy képet. Tényleg vagány!

-Egyébként, vissza szokott jönni? - kérdeztem kíváncsian.

-Néha haza jön, hogy meglátogassa a régi haverjait. Ne gondold, hogy hozzánk jön. Csak olyankor ide cuccol le.

-De mi történt? Már kis kora óta ilyen makacs?

-Nem, nem.. Amikor még kisebbek voltunk, úgy 9-10 évesek, olyankor a legjobb barátnők voltunk. Mindent együtt csináltunk. Néha veszekedtünk, mint a hétköznapi testvérek, de hamar kibékültünk. Aztán jött az a banda, akik rosszá tették őt. Nagyon rosszá. Loptak. Bankot raboltak. Ékszer boltokat fosztottak ki. Kritizáltak másokat. És ittak. Minden benne volt az újságokban, és a tévében is. Sosem jöttek rá, hogy ők voltak. Még máig sem. Jók voltak. Túl jók. Egyszer majdnem lebuktak, de végül megúszták. A szüleink csak a végén jöttek rá. Én mindenről tudtam, de mégsem köphettem be a testvéremet. Tudtam, hogy mi lenne a következménye. Hogy elköltözik. És így is lett..

-Sajnálom. - mondtam.

-Én is - mondta, majd lehullott egy könnycseppje, de letörölte. - Nemsokára 15 évesek leszünk. Olyankor mindig haza jön, és elvisz engem egy bulizó helyre, ahol ügyet sem vet rám. Most más lesz. Te is velem leszel. Kíváncsi vagy rá?

-Igen - mondtam bizonytalanul.

-Ő nem olyan, hogy bántana valakit, nyugi.

-Mi a neve? - jutott eszembe a kérdés.

-Rose. Vagyis Rosalia.

*Szeptember 22. - Hétfő

Jól telt a hétvége. Sokat beszélgettünk Kimmel. Nem is igazán jutott eszembe khm.. Abby és Chris. Már eléggé kíváncsi voltam Kim ikertestvérére. Igazából tudtam, hogy hogyan néz ki, hiszen ugyanúgy, mint Kim, de akkor is.

A szemeimet a 'Midnight Memories' nyitotta fel, ugyanis megtetszett a One Direction új száma, ezért betettem ébresztőre. Gondoltam, így talán lelkesebben kelek fel, de tévedtem. Kinéztem az ablakon, és olyan volt, mintha még mindig éjjel lenne.. Megnéztem a telefonom kijelzőjén az órát, mivel azt hittem, rosszul állítottam be, de nem.. Azt hiszem ezentúl ilyen idő lesz. Ráadásul esett az eső is.

Ne kérdezzétek, hogy miért vettem fel majdnem egész fekete szettet. Ezek a ruha darabok akadtak a kezembe. I'm ok..

Felvettem a cipőmet, a kabátomat és már indulhattunk is.

Mikor a sulihoz értünk, apa egy esernyőt nyomott a kezembe.

-Jövök érted! - mondta, majd elviharzott az autóval. Bementem a portára, ahol Demit és Kimet láttam beszélgetni, ezért csatlakoztam.

-Utálom ezt az időt! - mérgelődtem.

-Ennél szarabb már nem is lehetne.. - lépett hozzánk Joe. -Nem láttátok Christ?

-Nem - mondtuk majdnem egyszerre, majd elment.

-Remélem Abby megrohad a seggén otthon - mondta Kim.

-Mi történt? - kérdezte Demi kíváncsian.

-Pff, semmi. Abby megőrült. - mondtam a fejemet fogva. -Elárult - nyögtem ki.

-Ebből sokat megtudtam. Mondjátok már.

-Hát szóval.. - léptünk fel a lépcsőfokokra. -Először azt mondta, hogy én tökéletes vagyok, és bárkit megkaphatok, és hogy miért nem láttam, hogy neki is tetszik Chris, és hogy meg fogom bánni, hogy nekem is tetszik Chris. Aztán azt mondta, hogy egy rosszul öltözött fruska vagyok. Aztán megláttam őket csókolózni. - mondtam teljes nyugodtsággal. Aha, nagyon nyugodt lehettem, főleg belül..

-Az komoly! - léptünk be az osztályba.

-Caitlin, beszélhetnénk? - szólalt meg a hátam mögül Chris. Leálltam, és a folyosón maradtam.

-Tudod, nincs mit megbeszélnünk. Miért nem mész Abbyhez, és.. - fejeztem volna be, amikor megcsókolt. -Te ezt direkt csinálod? - löktem el magamtól. -Az téged nem zavar egyáltalán, hogy szerelmes voltam beléd, és te egyfolytában összetörted a szívem? - szakadt ki belőlem. -Most meg csak így megcsókolsz, mintha semmi nem történt volna? Hányingerem van tőled, ne gyere a közelembe! - mondtam, és bementem az osztályba. Na ezt jól megmondtam! Most büszke vagyok magamra!

-Na, mi van? - kérdezett Kim, amikor leültem mellé az utolsó sorba.

-Semmi. Megcsókolt, én meg jól megmondtam neki a magamét - mondtam büszkén.

-Így kell ezt, látod? Nem siránkozni utána, meg sem érdemli - adott egy pacsit.

-Hé, hol van Abby barátnőd? - kérdezte Sophia.

-Nem a barátnőm - mondtam. -És mit tudom én? - néztem rá bunkón.

-Szóval rájöttél? - kérdezte döbbenten.

-Mire?

-Hogy megjátszotta magát Chrisszel együtt.

-Ja. Rájöttem, végre. - mosolyogtam rá.

-Akkor jó - mosolygott szintén. Na jó, nehogy már Abby helyett jön vagy húsz barátnőm. Nekem elég amúgy is ennyi.

-Cait! - vett észre Dave. -Gyere ide egy kicsit! - kiáltott. Oda mentem, nem féltem.

-Mi van? - mondtam kissé bunkón.

-Jó, tudom, hogy a múltkor túllőttem a célon, de most nem akarok semmi rosszat - mondta. - Szóval, te mit szólsz ehhez az egészhez? - nézett körbe rajtam.

-Semmit, mit szólnák? Nem tudok, és most már nem is akarok ellene semmit sem csinálni.

-Tök mindegy. Amúgy jól vagy?

-Megvagyok, mint mindig - mondtam, majd vissza mentem a padomhoz, amikor becsengettek. Épp akkor ért be a drága Abby. Osztályfőnöki volt az első óra, ahol megegyeztünk a tanárral, hogy hogyha csendben leszünk, akkor hátul maradhatunk Kimmel. Ezután mondott valami egész fontosat. Vagyis először kiosztott mindenkinek egy papírt, vagyis inkább egy meghívó-félét. Gyorsan átfutottam a sorokat. Suli bál lesz. De jó! A tanár elmondott róla mindent, amit tudni kell. Például, hogy belépés fiúknak csak öltönyben, lányoknak, pedig csak egybe ruhában. Ez az egész október 4.-én lesz 19:00 óra kezdéssel. Alig várom már. Hívnak egy sztárvendéget is, ami meglepetés, plusz lehet jelentkezni DJ-nek. De jó lesz. Majd ketten elmegyünk Kimmel venni ruhákat, meg minden, áh.

Egész nap minden rossz kedvű, és sötét volt az eső miatt. Már csak a buli vidított fel minket. A tanárok nem voltak szigorúak, ezen a sötét napon, mivel nem volt hozzá erejük. Mi sem szóltunk be egymásnak, illetve semmit nem csináltunk. Egész nap a bálon agyaltam. Aztán végre kicsengettek az összes óráról, és mehettünk haza. Apa már kint várt rám a kocsiban. Gyorsan beszálltam, nehogy elázzak, és haza indultunk. Vagyis indultunk volna, ha nem látok meg egy alakot, aki olyan idióta, hogy esőben sétál. Megállítottam aput, és kiszálltam. Nekem legalább van szívem, nem mint neki..

-Te idióta, esőben akarsz haza sétálni? - állítottam meg Christ.

-Mit érdekel ez téged.. - mondta.

-Mondjuk, mivel én nem vagyok szívtelen, mint egyesek.

-Sajnálom.. - mondta.

-Hagyjad már! Szállj be! - utasítottam a hátsó ülésre őt. Habozás nélkül beszállt. Én az anyós ülésre ültem, apu mellé.

-Elvisszük, jó?

-Rendben, kicsim. Hol laksz, kisfiam? - nézett a visszapillantóból Chrisre. Elmagyarázta, amit apu hamar megértett, és kitette a házuknál.

-Köszönöm, és még egyszer sajnálom Caitlin! - mondta, miközben kiszállt a kocsiból.

Most már haza mentünk. Útközben megszólított apa.

-Kislányom, mondd csak.. Mit sajnál ez a fickó?

-Semmit, apa!

-Kincsem, tudod, hogy nekem és anyádnak mindent elmondhatsz.

-Igen, tudom, de ez most durva..

-Ennyire?

-Igen..

-Otthon megbeszéljük. - mondta. Pár perc múlva már otthon is voltunk. Levettem a kabátomat, a cipőmet, és felmentem a szobámba. Hamar megtanultam, ezért szétnéztem Skypeon, és Facebookon. Amikor beléptem a Skypeba, Kim rögtön videó hívást indított.

-Mikor megyünk megvenni a ruhákat? - nézett rám a kamerából csillogó szemekkel.

-Majd eljön annak is az ideje. Még van legalább egy hetünk. Nyugi, én is izgulok. - mosolyogtam.

-Történt valami? - kérdezte.

-Ja, ja! -mondtam, és elmeséltem neki.

-Én a helyedben nem tettem volna. Ázzon csak el, a kis pöcsfej! - mondta gonoszan Kim, amin akaratlanul is elnevettem magam.

Hamar beesteledett. Lementem vacsizni, ahol mindent el kellett mondanom.

-Szófal igyf förténf! - mondtam teli szájjal a 'mese' végén.

-Szörnyű, hogy ma már mennyi ilyen ember létezik! - mérgelődött anya.

Még tovább beszélgettünk erről, és hogy mostantól vigyázzak a barátaimmal, mert ha így ragaszkodok hozzájuk, akkor megint ez lesz, bla bla bla.. Tudok magamra vigyázni! Felmentem a szobámba, és leültem az ágyam szélére. Csak egy kicsit szerettem volna gondolkodni, de olyan fáradt voltam, hogy ülve majdnem elaludtam, szóval befeküdtem az ágyamba, és aludtam. Egyébként fogalmam sincs, hogy miért lettem ilyen fáradt. Máskor még bírom, és netezek, és még gondolkodni is van időm. Lehet, hogy az időjárás teszi. Remélem holnap már nem lesz ilyen sötétség, vagy mi..

*Szeptember 23. - Kedd

Szokás szerint, elfeledkeztem beállítani az ébresztőórát a telefonomon, ezért most apa próbált felkelteni. Egy tervet forralt ki. Vagyis forralt volna, hogyha tudná kezelni az érintő képernyős telefont.. Be akart indítani egy zenét, mivel arra mindig felkelek. Felhívta a szobámba anyut is, aki nagyjából be tudott indítani egy zenét. Felhangosította, nekem meg kinyílt a szemem.

-Jó reggelt! -mondta apa.

-Öt peeerc - nyavalyogtam.

-Semmi öt perc! Öt percig telt, amíg bekapcsoltunk egy zenét! Na mars, öltözz fel! - kiáltott rám anya.

Feltápászkodtam, és az ablakom elé álltam. Be van borulva, de még nem esik. Hát ez remek! Gyorsan felkaptam magamra pár cuccot. Hamar elkészültem, szóval már mehettünk is.

Bekaptam pár falatot, mivel kissé éhes voltam. Nem igazán ízlett anya tegnapi vacsorája, de végül is ehető volt.

Pár perc múlva már a sulinál voltunk. Kiszálltam, majd Sophia és Nicole felé vettem az irányt.

-Tudtok még valamiről? - kérdeztem őket köszönés képpen.

-Mármint Abby és Chris..? - kérdezte Nicole.

-Basszus, az egész suli tudja már? - kérdeztem felháborodva.

-Állítólag Chrisnek tetszel, de Abbyt szereti. Senkiházi! Utálom az ilyen fiúkat.. - mondta Soph.

-Hányingerem van tőle. Vagy harmincszor bocsánatot kért, de nem igazán érdekel..

-Bocsánatot? Biztos, hogy az igazi Chrisszel beszéltél? - kérdezte Nicole meglepetten.

-Miért?

-Mivel, te arról még nem tudtál, hogy velem is kavart az elején. És nagyon bunkó volt. Én szakítottam, mivel minden lánnyal csókolózgatott.. Seggfej! - mondta Nicole.

-Na az komoly! Erről tényleg nem tudtam.. - mondtam, és bementem az ajtón Kimet keresve. Azonnal megtaláltam, éppen Joeval csevegett.

-Heló, megzavartam valamit? - ugrottam oda hozzájuk.

-Szia, dehogy! - mondta Kim, és megölelt.

-Akkor suli után! - mondta Joe, és elviharzott.

-Óóó, mi lesz suli után? - vártam meg, míg elmegy Joe.

-Semmi, semmi.. - mosolygott.

-Naa!

-Jó.. Együtt tanulunk - mondta izgatottan a friss hírt.

-Meghívott? Nálad, vagy nála?

-Nálam. - mosolygott tovább. - Nálad van valami új hír?

-Igen, van. Az előbb beszéltem Sophival és Nicoleval. Chrisnek tetszem, és Abbyt szereti. - lépdeltünk be az osztályba. - És tudtad, hogy az elején kavart Sophval? Állítólag nagyon bunkó volt.

Tovább beszélgettünk az osztályban mindenféléről. Még szóba esett a bál is, hogy mikor vesszük majd meg a ruhákat. Elindultunk a kémia terembe, mivel az lesz az első óra. Brr. Mikor becsöngettek, már a teremben voltunk, pár perccel később a tanár is bent volt. Szokás szerint felelt pár ember. Most Thomot és Zacket szívatta meg. Szinte semmit nem tudtak, de megúszták kettesre. Új anyagot vettünk, és egész órán csak írtunk, és írtunk.. Utálom a kémiát! A többi órán csak gyakoroltunk, feladatokat oldottunk, vagy csak elolvastunk valamit. Utolsó óra rajz volt. Kiadta a feladatot, mi szerint egy projektet kell csinálni jövő hétre, az internetről. Nagy pechemre párosan kell csinálni, és a párokat az abc sorrend szerint válogatja ki.. Egyszóval Chrisszel vagyok párban.. Mindegy, inkább megcsinálom egyedül. Suli után Kim és Joe együtt mentek haza, engem meg apa haza vitt. Már elterveztem, hogy körülbelül mikor megyünk ruhákat venni, meg minden. Alig várom.. Aztán megtanultam, és neki kezdtem a feladatnak. Pont akkor hívott Chris. Muszáj felvennem? Ahj.. Felvettem.

Chris : Mikor csináljuk a feladatot?

Én : Megcsinálom egyedül. Nem kell a segítséged. - mondtam, és ezzel leraktam. Újra hívott, de most már nem vettem fel.

Neki álltam a projektnek. Kinyomtattam sok netes képet, pl.: Facebook, vagy Google, stb. Szóval amiket a neten lehet csinálni. Aztán oda írkodtam, szépen. Nem értem miért kellett párban, könnyű megcsinálni, hogyha van nyomtatód. Két óra múlva már készen is lettem vele. Felmentem Skypera, ahol Chris elérhető volt, és rögtön rám írt.

Chris üzenete : Segíteni szeretnék a feladatban.

Caitlin üzenete : Ja, bocs. Már kész van.

Chris üzenete : Az még jobb. Figyelj.. Beszéljük meg.

Caitlin üzenete : Mit? Azt, hogy összetörted a szívem? Vagy hogy csak játszadoztál velem? Hallod, egy kicsit sem érdekelsz, magasról leszarlak. Menj inkább enyelegni a drága Abbykéddel.

Chris üzenete : Szakítottam Abbyvel! 

Caitlin üzenete : Kéne, hogy érdekeljen?

Chris üzenete : Igen, mert miattad tettem!

Caitlin üzenete : Hallod, olyan szánalmas vagy, hogy ilyet még nem láttam. Tudok mindent, nem kell hogy megsajnálj, vagy bármi más. Nem hülyeségből szerettem beléd.

Chris üzenete : Tudom.. De jóvá tudom tenni!

Caitlin üzenete : Azzal tennéd jóvá, hogy inkább békén hagynál. Mondd, meddig csináltad volna még ezt velem? Meddig?

Chris üzenete : ...

Caitlin üzenete : Látod? Ennyit érsz! Semmit!

Írtam le, és lekapcsoltam a netet. Gondoltam, kimegyek egy kicsit sétálni. Kiszellőztetem a fejemet. Felvettem a sapkámat, kabátomat, cipőmet és kimentem. Rengeteg gondolat járt a fejemben. Talán túl bunkó voltam vele.. De megérdemli! Vettem magamnak forró csokit, és leültem egy park padjára. Szürcsölgettem a meleg italt, amikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Abby neve állt. Basszus, senki nem hagy élni? Kinyomtam, de újra hívott. Végül felvettem.

Én : Mit akarsz?

Abby : Kérlek bocsáss meg! Nem gondoltam komolyan, amiket a fejedhez vágtam!

Én : Nem érdemelsz bocsánatot a pasiddal együtt - mondtam, és kinyomtam.

Komolyan mondom, amikor meg akarok nyugodni, akkor nem hagynak békén. Máskor otthon hagyom a telefonomat. Egy ideig még a forró csokimat szürcsölgettem. Miután megittam, felálltam és haza sétáltam. Út közben megint hívott valaki. A kijelzőn Kim neve állt. Felvettem.

Kim : Szia, merre vagy?

Én : Sétáltam egyet, miért?

Kim : Már otthon vagy?

Én : Még nem, de mindjá.. - fejeztem volna be, de közbe vágott.

Kim : Rendben, akkor gyere a parkba! - és letette. Vissza mentem a parkba, ahol Kim már várt rám.

-Na, mi az? - kérdeztem, és leültem mellé a padra.

-Képzeld, Joe eljött hozzám. Tanultunk meg minden. Nagyon sokat beszélgettünk, és végül.. Megcsókolt! - örvendezett.

-De jó! Akkor jártok?

-Várj méég. Szóval megcsókolt, és utána vagy öt percig ölelkeztünk. És olyan helyes, és cuki. - mondta mosolyogva.

-Örülök nektek - mosolyogtam én is.

Beszélgettünk még kicsit, aztán haza mentem. Vacsira pont beértem. Elég szótlanok voltak a szüleim, most nem igazán kérdeztek. Megettem a kaját, felmentem a szobámba, és álomba merültem.

*Szeptember 28. - Vasárnap

Nem sokára itt van a bál, és már meg kéne venni a ruhákat. Gondoltuk, inkább ne suli után vegyük meg, mert aztán besötétedik, és haza kell menni. Legalább így több időnk van körül járni a butikokat. Egész hét szokás szerint unalmas volt, szinte minden tantárgyból anyagot vettünk, vagy rajzból kivittük a projekteket, és csillagos ötöst kaptunk Chrisszel. Vagyis csak én kaptam, mivel én végeztem a munkát, de ezt a tanárnak nem kell tudnia. Végülis Chris is kapott egy potya ötöst..

Kim nálunk aludt, hogy amikor felkelünk, már mehessünk is nézelődni, illetve álomruhát keresni. Felkeltünk tizenegy óra körül, majd lementünk reggelizni. A friss rántotta körüljárta az egész lakást. Igazából anya mindig rántottát csinál reggelire, ez már nálunk nagyon régi szokás. Sosem unjuk meg..

-Jó reggelt! - mondta anya, miközben a kezembe adta a tányérokat, hogy megterítsek.

-Jó reggelt! - mondtuk majdnem egyszerre Kimmel.

-Kim, szereted a rántottát? -kérdezte anyu.

-Persze. - mondta, és anya Kim tányérjára tette a finom ételt. Azonnal enni kezdett, mintha az élete múlt volna rajta. Pár perc múlva (amikor én neki kezdtem), a tányérján már nem volt semmi.

-Finom volt? - kérdezte anya büszkén.

-Igen, köszönöm.

Kim

Caitlin

Megettem én is a reggelit, utána felmentünk a szobámba öltözni. Szerencsére már nem esett, ezért nem kellett annyira beöltözni, meg esernyőzni.. Hamar felkaptunk egy laza összeállítást. Kicsit még felmentünk Facebookra is...  'Abby Morgan kapcsolatban vele : Christopher Winslow'.

-Még hogy szakítottak! - mérgelődtem a hír láttán.

-Menjünk inkább - mondta Kim. Anyu elvitt minket a plázába, viszont haza felé sétálnunk kellett. Nem is baj, nálam mindig jól jön. Szóval a plázában, az összes ruhás üzletet körbe jártuk. Az egyik butikban megláttam egy csodaszép ruhát.

-Kim, gyere ide! - kiáltottam neki a túlsó oldalra.

-Úristen, de szép! - ámuldozott.

-Nekem is tetszik.

-Próbáld fel! Gyönyörű lennél benne.

Felpróbáltam, és tényleg jól állt. A csillogós része nagyon megfogott benne.

-Asszem, hogy ez az enyém - mondtam végül.

-Ezt ha te nem veszed meg, én veszem meg neked!

-Ennyire jól áll? - mondtam mosolyogva, amire bólintott egy nagyot. - Hát jó, akkor megveszem. Már csak kiegészítők kellenek hozzá, és egy cipő.

-Gyönyörű! És csak neked olcsón! - jött oda a férfi eladó.

-Köszönöm - mondtam mosolyogva.

Megvettem a ruhát (olcsóbban), utána Kimnek kerestük az 'álomruháját'.

Meg is találtuk egy másik butikban. Hátul lapult, már az utolsó példányban. Kimnek azonnal megtetszett, és felpróbálta. Jól állt neki.

-Ez legyen? Vagy keressünk mást? - kérdezte bizonytalanul.

-Szép ruha, de ahogy te gondolod. Szerintem jól áll rajtad!

-Azért még körül nézhetünk nem?

-De - szóval még körül nézelődtünk, de nem találtunk szebbet, vagy jobbat. Amikor vissza mentünk a ruhához (mivel addig vissza tettük), akkor megláttunk ott egy lányt, aki a ruhát szemlélte. Gyorsan oda futottunk, és elvettük.

-Hé, mit csináltok? - kérdezte meglepetten. -Ez az én ruhám!

-Nem! Ez az enyém! Én láttam meg hamarabb!

-Én voltam itt hamarabb.

-Nem igaz, mivel már jóval előtte itt voltunk, és fel is próbáltam, csak még körül néztünk! - kiabált a lányra. Szegény, szerintem megijedt, mert elviharzott. -Győzelem! - mondta büszkén Kim, amin elmosolyodtam. Kifizettük a ruhát. Már csak cipő, és kiegészítő. Hát, a neheze megvan. Szóval még körül néztünk pár helyiségben, és találtunk kiegészítőket is. Utólag bementünk egy cipős üzletbe. Találtunk mind a ketten három cipőt, ami illett a ruhánkhoz. Én egy ezüst csillogósat, egy babarózsaszínűt, és egy bőrszínűt, Kim pedig két feketét, és egy ugyanolyan babarózsaszínűt, amit én is kinéztem magamnak. Én végül a csillogóson döntöttem, mivel igazán illett a ruhámhoz, Kim pedig az egyik feketét választotta. ☺ Megvettük őket, és haza indultunk. Egész úton beszélgettünk a ruhákról, a bálról, és minden másról. Így hamar haza értünk. Megmutattuk anyuéknak a cuccokat, utána Kim haza ment. Még át néztem pár tantárgyat holnapra, és eltettem magam aludni.

Chapter Four.'

Sziasztok! Nagyon, de nagyon megleptetek. Aznap, amikor kiraktam a harmadik részt, 400 körül volt a megtekintés. És most? Több, mint 900! Nagyon köszönöm!♥ Nemsokára meg lesz az 1.000 megtekintés, és egy ultra hosszú résszel jövök nektek! Köszönöm még egyszer!!♥  Azért a feliratkozók száma is növelhetne.:) Nem húzom tovább, itt van a negyedik rész.

*Szeptember 10. - Szerda

Hamar felkeltem, hamarabb, mint anya. Kicsit izgultam, hogy mi lesz ezzel az "interjúval", meg minden.. Pár perc alatt kiválasztottam egy lazább összeállítást, és fel is öltöztem. Megmosakodtam, egy laza sminket feltettem, utána megcsináltam a hajam. Mivel még volt időm, a telefonomon felmentem Facebookra. Nem jött semmi értesítés, bejelölés, vagy üzenet, ezért kiléptem. Néhány perc múlva apa csosszogott le.

-Mehetünk? - kérdezte, miközben már a cipőjét vette fel.

-Persze. - mondtam, miközben követve a példáját, én is felvettem a cipőmet.

Beültünk a kocsiba, és pár perc múlva már a sulinál voltunk. Elköszöntem, majd rögtön Abby és Demi felé vettem az irányt.

-Na? - kérdeztem kíváncsian, köszönés nélkül.

-Még nincs itt - mondta Demi.

-Ki nincs még itt? - jött hozzánk Freddy.

-Öööm, Kim. Még sajnos nem jön suliba. - improvizáltam szomorú arccal.

-Ja, igen - mondta egyetértve velem Abby. Ezzel Freddy el is ment. Talán nem vette észre, hogy nem éppen Kimről volt szó. Vagyis remélem.

*Az osztályban

Amikor leültünk Abbyvel, és Demi a padunkra, betoppant Chris. Amikor meglátott minket elmosolyodott, majd oda ment a haverjaihoz. Megőrjít a mosolygásával.. Talán tényleg tetszem neki? Mondjuk attól még, hogy rám mosolyog, nem hinném, hogy érezne irántam valamit. Mindegy.

-Izé, beszéltél már a fiúkkal? - néztem rá Demire, miután elbambultam Chrisen.

-Majd szünetben tájékoztatom őket.

-De ha lehet ne ejtsd ki a szádon, hogy tetszik, vagy ilyesmi.. Csak mondd, hogy interjú kell egy újságba egyik osztálytársról. Egy ilyen fiú faggató csajokról. Oké?

-Persze. Nem gondoltam, hogy elmondom nekik.

-Én mit fogok csinálni? Szintén kérdezek tőle, vagy leírom a válaszokat, vagy mit csináljak? - kérdezte Abby kicsit unatkozva.

Ma is laza órák voltak, valamin vettünk anyagot, valamin ismételtünk. Minden szünetben oda mentek Chrishez, hogy "interjút" készítsenek vele. Végül az utolsó óra előtt meg lett.

*Az "interjú" után

-Na, mit mondott? Megkérdeztetek mindent? - faggattam Abbyt és Demit.

-Igen, itt van minden a lapon. - adta át a lapot Demi.

Külső : Szép, jó stílusú. Hajszín : barna - szőke. Előnyben a szőkésbarnák. Szemszín : mindegy.

Belső : Aranyos, okos, vicces, romantikus, szeressen, ne csaljon meg. 

Érzel valaki iránt valamit? (az osztályból) : -Talán

Csókolóztál már? : -Igen

Tetszik valaki? : -Igen

Mit nézel meg először egy lányon? : -A belsőjét

-Ebből sokat tudtam meg.. - emeltem fel a fejem az olvasásból.

-Ez igaz.. - mondta Abby.

*Cssssssssrrrrrrrr* Becsengettek! Besiettünk az utolsó órára, ami egyébként matek volt. Bementünk az osztályba. Amint leültünk, nyílt az ajtó, és egy újabb helyettesítő tanár jelent meg. 

Szóval egész órán csendben beszélgettünk Abbyvel. Körül néztem az osztályban. Chris és Dave telefonoztak (amikor oda néztem, mindketten rám mosolyogtak (?)), Sophia és Nicole a tükörben nézegették magukat, Demi és Jessica veszekedtek valami hülyeségen, Joe és Thomas szintén telefonoztak, Freddy és Zack fingerboardoztak, és Luther rajzolgatott. Ez a srác egyébként egy kicsit fura. Még nem is hallottam megszólalni.

Amikor kicsengettek, mindenki felállt, és rakodni kezdett.

Abbyvel már épp indulni akartunk Kimhez, de valaki utánam kiáltott

-Caitlin! - hátra néztem, és Dave volt az (?). Órán rám mosolyog Chrisszel együtt, most meg beszélni akar?

-Igen? - mondtam, miközben intettem Abbynek, hogy mindjárt megyek én is.

-Beszélhetnénk? - mondta komolyan.

-Persze, mondd.

-Szóval.. - kezdte, miközben a tarkóját fogta. -Azt szerettem volna mondani, hogy.. tetszel. - folytatta rám nézve.

-Mi? - néztem rá döbbenten.

-Igen. Szép lány vagy - mondta, miközben közeledett felém. Aj,aj.. -Már az elején is tetszettél, csak nem volt alkalmam elmondani - mosolygott, és folyamatosan közeledett. Én csak hátráltam, remélve, hogy nem akar megcsókolni. Már, már neki mentem az ablak párkánynak, amikor összeért a szánk.

-Hé, Dave, nem jössz .... - mondta egy ismerős hang, de folytatni nem folytatta. Basszus. Akkor ellöktem magamtól Davet, és megláttam Christ. Nem volt túl fényes az arckifejezése. Inkább szörnyű. Ahogy az enyém is.

-Öhhm, csá haver! - mondta Dave, mintha semmi nem történt volna. Már a sírás fojtogatott, és a körmömet rágcsáltam. Inkább haza akartam futni, de Dave megfogta a karomat, és visszarántott.

-Caitlin, fel kell vállalnunk! Haver, ő a barátnőm. - mondta örömmel. Mi van? Én a barátnője?

-Mi van? NEM VAGYOK A BARÁ... - kiáltottam volna rá, de befogta a számat. Remélem azért Chris meghallotta. De, úgy hiszem, hogy nem. Megfordult, és kiment a suli hátsó ajtaján. Már a földön csúsztam, hogy Dave engedjen el. Hirtelen elengedett, én hátra estem a fejemre.

*20 perccel később

-Caitlin! Jól vagy? Te idióta, látod mit csináltál? - üvöltött rá Davera megint egy ismerős hang. Lassan kinyitottam a szemeimet, és láttam, hogy Chris az. Mosolyogtam egyet, és felültem.

-Cait, jól vagy? Elvigyelek orvoshoz? - aggódott. 

-Jól vagyok, csak kicsit fáj a fejem.. - mondtam a fejemet fogva. - Mi történt?

-Beütötted a fejed, és elájultál. Gyorsan ide jöttem, mivel Dave észre sem vett volna..

-Jaj! Hol van Abby?

-Nem tudom, hol van.

-De Kimnek el kell vinnünk a leckét.

-Majd neten leírod neki.

-De, de...

-Haza kísérlek, rendben? Fel tudsz állni? Nem szédülsz?

-Semmi bajom már. - álltam fel. - Írok Abbynek üzenetet, hogy hol van.

Szóval írtam Abbynek, és elindultunk Chrisszel haza. Hogy lehet ennyire aranyos? Egész úton azt kérdezgette, hogy jól-e vagyok.. Persze minden alkalommal azt mondtam, hogy jól, de eléggé fájt a fejem..

-Ne kísérjelek haza? - mondta, mikor már a házánál voltunk.

-Nem kell - mosolyogtam ránézve.

Hirtelen gondolkodás nélkül megöleltem, amit viszonzott is.

-Amúgy.. Ne haragudj Davere. Mindig ilyen mászós.. Remélem ilyen többet nem fordul elő. - mosolygott.

Már épp akart menni.

-Chris!

-Igen?

-Köszönöm! - mondtam, és egy puszit nyomtam az arcára. Csak mosolygott, és bement a kapun. Basszus. Ezt talán nem kellett volna.. Haza felé sokat gondolkoztam. Aztán végül így sokkal hamarabb haza értem.

-Szia kicsim! Milyen volt az iskolában? - kérdezte anya, mikor beléptem.

-Öhm, jó..

-Történt valami? - kérdezte apu.

-Nem, semmi.

-Oké, de ha valami történt, nekünk elmondhatod.

-Tudom. - mondtam, és felballagtam a lépcsőn. Gyorsan megtanultam, és felnyitottam a laptopomat. Facebookon bejelölt pár évfolyamtársunk, és visszajelöltem. Kim nem volt fent Skypeon, de gyorsan leírtam neki a mai leckét. Mivel még Abby nem volt fent, ezért felhívtam. Nem vette fel. Ez fura. Mivel szinte senki nem volt fent, ezért elindítottam a Pharrell Williams - Happy-t, majd előállítottam a holnapi szettemet. Volt pár olyan cuccom, amiket kinőttem, meguntam, stb., ezért ezeket kezdtem el válogatni. Vacsora után is ezt csináltam, utána hirtelen megcsörrent a telefonom.

Én : Szia Abby! Miért nem vetted a telefont?

Abby : Szia, ne haragudj.

Én : Hol voltál?

Abby : Nem fontos, miért hívtál?

Én : Csak beszélgetni.. De mindegy.

Abby : Oké, szia!

Én : Szia!

Hát ez meg mi volt? Úgy tett, mintha semmi közöm sem lenne ahhoz, hogy mit csinált. Vagyis.. Hiszen nincs semmi közöm hozzá. Mindegy, azért ez fura volt. Mindent megbeszélünk egymással..

Hamar összerakodtam, és lefeküdtem aludni.

*Szeptember 20. - Szombat

Pontosan tíz nap telt el azóta a furcsaságok óta. Vagyis azóta, mióta vettem az erőmet és megpusziltam Christ, és Abby fura volt velem. Azóta Chrisszel egy szót(!!) sem beszéltünk, Abby meg szó szerint leszart. Talán valami rosszat csináltam? Egész héten próbáltam Abbyből kiszedni, Kim is segített, mivel már meggyógyult.. De semmi! Családi problémák? Velem van problémája? Nem értem.. 

Ma nagyon rossz kedvvel ébredtem. Talán azért, mert nem szeretek telefoncsörgésre kelni. Szóval megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Kim neve volt.

Én : Szia - szóltam bele a telefonba álmos hangon.

Kim : Jaj, ne haragudj! Felébresztettelek?

Én : Igen, de most már mindegy. Mi az?

Kim : Beszéltem Abbyvel. Gyere át most azonnal! - lerakta a telefont, úgyhogy válaszolni sem tudtam.

Felvettem hamar egy összeállítást, majd megkértem aput, hogy vigyen el Kimhez.

Gyorsan kiszálltam, és becsengettem. Pár másodperc múlva Kim ajtót nyitott, és felmentünk a szobájába.

-Szóval, miről lenne szó?

-Abby.. Elmondta, hogy miért volt ilyen furcsa.

-És mitől?

-Nem mondhatnám el, de gondolom már nagyon kíváncsi vagy.

-Mondd már!

-.........

Chapter Three.'

Sziasztok! Egy kicsit eltolódott a rész pár nappal, de remélem nem gond. Elég sok gondom volt mostanában, mint például eltört az ujjam, de ez lényegtelen. Csak egy napot írtam, mivel ez elég hosszúra sikeredett. Jövő héten hozom a kövit. Mellesleg nagyon köszönöm a 400 megtekintést.♥ Nem húzom tovább a szót. Jó olvasást! Puszi.

*Szeptember 9. - Kedd

Reggel anya keltett nagy nehezen, mivel úgy aludtam, mint a bunda. Mondjuk mindig ez a szokásom. Felrobbanhat a ház is, azt sem hallanám meg...
Anyának már nem volt más választása, ilyenkor hozza a ...
-Ááááh! Hideeg, hideeeg! - kiáltoztam, amikor rám öntött egy vödör vizet.
-Sajnálom, kislányom, de nagyonmélyen aludtál - mentegetőzött anyu. - Gyorsan öltözz fel, mert megfázol - nyitotta ki az ablakot.
Felvettem egy összeállítást, megmosakodtam, majd begöndörítettem a hajam.
-Indulhatunk? - kiabált kintről apa.
-Már megyek - mondtam mikor már a cipőmet húztam fel.
Beültem a kocsiba, és pár perc múlva már a sulinál voltunk. Kiszálltam és Abby felé vettem az irányt.
Már csak pár méter volt hátra, amikor mögém jött valaki. A kezeit a szememre tette.
-Na ki vagyok? - szólalt meg egy fiú hang.
-Hát nem is tudom.. - mosolyogtam, bár tudtam, hogy ki az. -Dave?
-Nem!
-Joe?
-Nem!
-Freddy?
-Chris vagyok - nevetgélt.
-Ugye tudod, hogy tudtam? - mosolyogtam.
Oda mentünk Abbyhez, akit azonnal megöleltem köszönés képpen.
Chris ott maradt a "bandájánál" (Fred, Joe, Dave), mi pedig bementünk.
Beértünk az osztályba, és előpakoltunk matekra. Elment a kedvem is.
-Amúgy hol van Kim?
-Azt hiszem, hogy beteg. Vagy valahol van, és akkor majd beesik valamelyik órára.
Feljött mindenki, majd becsöngettek. A tanár mindig pontosan jön, vagy pár perccel csengetés után. Már vagy hét perce üvöltözött mindenki, és ez csakis azt jelenthette, hogy nincs itt a tanár.
-Sziasztok gyerekek! A matematika tanárotok egész héten nem tud jönni, mivel beteg - lépett be egy ismeretlen tanár a jó hírrel. Ahogy körbe néztem, látszólag mindenki örült a hírnek.
-CSENDBEN elfoglalhatjátok magatokat! - mondta a tanár kiemelve a "csendben"-t.
Látszólag senki nem tudta a szónak a jelentését, ugyanis üvöltöztek, hangos zenét hallgattak, a székekkel nyikorogtak, az egyik oldalról kiabáltak a másikra.
-CSENDET! - csitított el minket. -Kilencedik bé, kössünk alkut! Adok nektek három esélyt. Hogyha mind a három esély elúszik, anyagot veszünk! Nekem is van dolgom, és nektek is van.
-Tanár úr, szabad telefonozni? - kérdezte Zack.
-Fiam, nincs véletlenül kikapcsolva a telefonod? - nézett rá.
-Óó, hát persze, hogy ki van kapcsolva - mondta angyali hangon. Hah, tuti, hogy nincs.
-Akkor miért is kéne bekapcsolnod? - kérdezte.
Mindenki próbált halkan beszélni, de azért annyira nem sikerült, mert óra végére már csak egy esélyünk maradt, de akkor végre kicsengettek. Megnéztem az órarendemet, és rájöttem, hogy nem lesz sem hatodik, sem hetedik óránk, ugyanis ezen a héten lehet választani szakkört. Tegnap volt a színjátszás, amire alapból nem mentem, ugyanis nem vagyok jó az ilyesmikben.
Rajz órán szabadrajzolás volt, vagyis bármit le lehetett rajzolni.
Abbyvel voltam párban, mivel ő a padtársam. Kitaláltunk egy nagyon jó ötletet. Csak egy sima szó kellett hozzá.

Végül a wild lett, vagyis magyarul vad. Én leírtam vonalzó segítségével, utána jobban átszíneztem. Minden betűt más színnel írtam. A szó betöltötte az egész lapot. Abby rajzolni kezdett rá egy mintát, és kiszínezte. Énis rajzoltam rá egy mintát, és kiszíneztem. Szóval így ment, amíg a végére nem értünk, majd óra végén kivittük.
-Szép munka! Csillagos ötös! - dicsért meg a tanár, majd beírta a jegyeket.
Utánunk sorban jöttek a többiek megmutatni a műveiket, aztán kicsengettek.
Mivel nagy szünet volt, megragadtuk a kajánkat, és a telefonunkat, majd kimentünk a folyosóra, és felhívtuk Kimet. Második csengetésre fel is vette.
Én : Szia, hol vagy?
Kim : *köh, köh* Beteg vagyok. - mondta a hangján hallva szörnyűen.
Én : Jaj, jobbulást! Akkor majd suli után elvisszük a leckét.
Kim : Köszi! *hapcii*
Én : Egészségedre! Szia! - tettem le a telefont.
-Na, mi történt? Beteg?
-Aha. Szerintem egész héten nem lesz. Átvisszük a leckét suli után? - mosolyogtam.
-Még szép. De azért el ne kapjuk mi is.
Mivel becsengettek, bementünk a terembe, és vártuk az osztályfőnököt, ugyanis osztályfőnöki óra van.
Miután bejött, rögtön elkezdett beszélni, hogy a helyettesítő tanár nagyon panaszkodott, hogy milyen rosszak vagyunk, aztán pedig a szakkörökről.
-Tegnap lehetett színjátszóra, ma olvasóra, holnap rajzra, csütörtökön kosárlabdára és pénteken pedig sakkra lehet jelentkezni. Tegnap senkit sem láttam a színjátszókörön. Szóval senki nem szeretne jelentkezni? - nézett körbe. -Rendben, akkor senki.
A szakkörök közül egyikben sem vagyok jó, és nem is akarok, szóval én nem fogok menni egyikre sem.
A következő óra zene volt. Felmentünk a terembe, és már ott volt a tanár. Leült mindenki a helyére.
-Nyissátok ki a könyvet a harmincegyedik oldalon! - mondta, majd páran elkezdtek énekelni a tanárral együtt. -Egy kicsit lehetnétek lelkesebbek, és jó lenne, ha nem csak pár ember énekelne velem, hanem mindenki - tette fel az egyik  lábát a székre (?). Elkezdtünk megint énekelni, és megint, és megint.. Közben még mindig a széken volt a lába. Furcsa egy tanár. Kicsengettek, és lementem Abbyvel az osztályba. Összerakodtunk, majd elmentünk a büfébe, mivel kicsit éhesek voltunk.
-Hé, kértek? - kínált meg minket Freddy a muffinjával.
-Kösz, nem. - mosolyogtam. - Most megyünk büfébe, jössz?
-Óóó, nekem adhatsz! - nézett csillogó szemekkel Abb a süteményre.
-Előbb voltam, de elmegyek veletek - mondta teli szájjal, miközben adott egyet Abbynek. Vettem egy sajtos zsemlyét, majd a lépcsőkhez mentünk. Christ fürkésztem fél szemmel, de sehol sem láttam.
-Freddy, te nem tudod, hol van Chris?
-Nem, kéne? - kérdezte, miközben bele harapott a sütijébe.
Hát jó. Megettem a zsemlyémet, majd Abbyvel visszamentünk a terembe, és elhoztuk a cuccainkat, ugyanis indultunk Kimhez.
-Csókolom! Kim? - kérdeztem Kim anyukáját, amikor oda értünk.
-Sziasztok, fent van a szobájában. - mutatott fel a lépcsőre.
Felmentünk az emeletre. Három olyan ajtót láttunk, ami hálószobának bizonyul. Az egyik ajtón mother & father felirat volt (menő), a másikon egy K betű, a harmadikon pedig egy R betű. Kié lehet az R betűs? Benyitottunk a K-ba, és megláttuk Kimet az ágyán feküdve, tele zsebkendőkkel, az asztalon pedig legalább három féle gyógyszer volt. Nagyon látszott Kimen, hogy nincs jól.
-Szia, hogy vagy? Hoztuk a leckét! - mondtam, miközben körbe néztem.
-Sz-sziasztok! - mondta halk, rekedt hangon. Az anyukája lépett mögénk.
-Ma reggel elvittem őt orvoshoz. Tegnap még semmi baja sem volt, most meg tiszta nátha. Az orra vörös a sok fújástól, a torka be van gyulladva, és köhög is. Azért jobb lenne, ha nem kapnátok el ti is. Hagylak titeket egy kicsit beszélgetni. - mondta az információt aggódóan, majd kiment.
-Mi volt suliba? - érdeklődött Kim, miközben tüsszentett egy nagyot.
-Egészségedre! - mondtam.
-Hát semmi. Csak öt óránk volt, de mind unalmas, szóval nem maradtál le semmiről - beszélt helyettem Abby.
-Szóval, a leckét leírtuk neked, itt vannak a papírok. Ha valamit nem értesz, vagy ilyesmi, akkor hívj fel minket, vagy egész héten jövünk, és akkor segítünk.
-Köszönöm lányok! Tényleg nem gond, hogyha eljöttök minden nap órák után?
-Dehogy baj, hogy mondhatsz ilyet? - mondtam, miközben néztük őt, ahogy az orrát fújja.
Tíz perc múlva már mentünk is haza. Azért remélem hamar meggyógyul.
Amikor haza értem, egy váratlan vendéget pillantottam meg. Demit. Várjunk, honnan tudja, hogy hol lakom?
-Szia Cait! - mondta határozott mosollyal. - Beszélni szeretnék veled!
-Sziasztok. - tettem le a táskám csodálkozva. Mit akarhat?
-Nyugodtan menjetek fel a szobátokba! - mosolygott ránk apa.
Felmentünk. Amikor becsuktam az ajtót, leült az ágyamra és hadarni kezdett.
-Demi, kérlek mondd lassabban! Nem értettem belőle semmit!
-Jó, na szóval. Van egy kis helyzet. Tudom, hogy tetszik neked Chris, és kérlek, nyugodj meg, de.. Tudod mit, megmutatom képpel!
Odajött hozzám a telefonját nyomkodva, és felém mutatta a készüléket. A képen Chris és.. Jessica volt. Csókolózva! És ezen tisztán lehetett látni, hogy száz százalékig Chris az, és nem más! Visszaadtam Deminek a telefont, leültem én is az ágyamra, egy kicsit messzebb tőle, és néztem magam elé. Akárhogyan is tudtam, hogy ő az osztálytársam (mármint Demi), és lehet, hogy kicikiz, vagy elmondja mindenkinek, de mást nem tudtam tenni. Elkezdtem sírni. Folyamatosan jöttek ki belőlem a könnycseppek.. Miért kell nekem ilyen hamar beleszeretni valakibe?
-Caitlin! Egy ilyen barom miatt nem szabad, mondom NEM SZABAD sírni, érted? Nem érdemel meg téged! - simította meg a hátam. Kerek öt percig hallgatta a zokogásom, és ahogy motyogtam valamiket, amiből semmit nem lehetett érteni. Végül felállt, és az asztalomhoz indult. Elvett egy zsebkendőt, és odaadta.
-Figyelj! Lehet, hogy most ez történt.. De, nézd meg Jessicát! Csak azt ne mondd, hogy nem látni rajta, mennyi pasit fűzött már be. Komolyan egy Jessicás csók miatt fogsz itt siránkozni? Inkább menj, mosd meg az arcodat, és fogadd el, hogy ez történt! Mi van, ha Jessica csókolta meg, és Chris ezt nem akarta? Mi lenne, hogyha egyszer végre megbeszélnéd vele?
-Azt hiszed, hogy ez ilyen könnyű? Hogy oda sétálok hozzá, és megkérdezem tőle, hogy mi volt ez? Miért csinálta? Vágjam hozzá ezeket a kérdéseket, miközben semmi közöm sincs hozzá? Nincs.. semmi közöm, és.. Nézd, totál kiröhögne!
-Igen, ilyen könnyű! Úgy ismerted meg, hogy kiröhög téged? Nem látod, hogy neki is bejössz? Mondd, mit csináljak, kérdezzem meg én tőle, mintha nekem tetszene?
-Nem, nem így ismertem meg, mivel szinte még nem is ismerem! Csak a haverjaival lóg! Néha beszélünk, meg amikor haza kísér. De mi az? Semmi! Hogy látnám, hogy bejövök neki, ha nem is jövök be neki? Nevet egyet rajtam, vagy rám mosolyog, és ennyi. Mint minden srác a lányokkal! Azt hittem.. Azt hittem, ő más! Hogy nem egy tökfej, aki sorban összetöri mindenkinek a szívét, hanem egy aranyos srác.. De ugyanolyan, mint a többi - mondtam, miközben legördült az arcomon még egy könnycsepp.
-Caitlin, Caitlin. Túlságosan is makacs vagy. Hát nem látod? Elhívott téged egy buliba, napi szinten haza kísér, minden nap rád mosolyog, beszélgetsz vele, és érdekli, hogy mi van veled! Mert bejössz neki! Figyelj, Jessica már vagy harminc sráccal csókolózott, és fogadjunk, addig nem aludt, ameddig Chrisszel nem tette meg. Tessék, most gondolom, jól fog aludni. DE nem fog maradni egy pasinál. Jönnek az újabb áldozatok, és kitudja, talán holnap Joet vagy Davet fogja megcsókolni, de kit érdekel?
-Akkor mondd, hogy deríthetném ki, hogy tényleg bejövök-e neki? - mondtam halkabban, mint eddig, és szinte már elcsuklott a hangom. Ő fog engem helyre hozni, amikor szinte nem is ismerjük egymást? Ahogy az osztályból szinte senkivel.. Na mindegy, de ezt nem gondoltam volna. Úgy látszik, most megismertem.☺
Látszott rajta, hogy erősen gondolkozik, mi lenne a teendő. Jobbra, majd balra, fel, és alá mászkált a szobámban, mire felkapta a fejét.
-Megvan! Hiszen ez egyszerű! - mondta úgy, mintha azt mondaná, 'hű, hogy ez miért nem jutott eddig az eszembe'.. -Simán kiderítjük. Jóban vagy a haverjaival, nem?
-Ööö, mondjuk rá - mondtam egy kicsit bizonytalanul.
-Ja, te nem, na mindegy. Izé, igaz neked nem kell, aha.. Jó. - gondolkodott hangosan. -Na szóval, én, a haverjai, a barátnőid, meg ilyenek kiderítjük. Kérdezgetünk, ööö.. mintha... mintha interjúznánk őt. Érted, szóval.. Milyen lányok jönnek be neki, volt- e már szerelmes, érez-e valaki iránt valamit, ...
-Igen, igen, értem. Én is ott leszek ezen az "interjún", vagy csak ti? Áh, és ha megkérdezi, hogy miért, mire kell interjú?
-Caitlin.. Te csak dőlj hátra, mi hozzuk a híreket.
Most tényleg felvidultam. Újra belém jött, vagy mi, a "remény" szó, és csak mosolyogtam. Demit kikísértem, aki sebesen gondolkozott, és már a telefonját nyomkodta.
Este felé felmentem skypera, ahol Abby már várt, és elmeséltem neki mindent.

Abby üzenete : Oké, segíthetek..
Caitlin üzenete : Köszönöm! Tudtam, hogy bízhatok benned. ☺
Abby üzenete : Ez csak természetes. 

Legalább most jobb kedvem lett. Meglátjuk mi lesz. Lementem vacsizni, és mindent elmondtam anyuéknak. Csendben hallgatták a hosszú, és furcsa napomat, míg kb. húsz perc után végre megszólaltak.
-Ki az a Jessica? - mondta apa tök furi fejjel, mintha nem tudná ki az. Mindig ezt csinálják. Ezek a szülők.☺
-Akinél voltam bulizni.. Tudjátok..
-Ó, tényleg. - mondta anya, apa helyett.
-Oké, most ha nem bánjátok, megyek és lefekszem.
-Rendben kicsim. Jó éjt. - nyomott anya egy puszit a homlokomra.
-Jó éjt. - mondta apa.
Felmentem, lekapcsoltam a laptopomat, majd lefeküdtem az ágyamba, és gondolataimmal álomba ringattam magam.

Chapter Two.'

*Szeptember 6. - Szombat

Reggel madárcsicsergésre keltem fel. Felkaptam magamra egy otthoni cuccot, majd lementem reggelizni.

Amikor leértem finom illatok csapták meg az orromat. A fülemet pedig a tévében lévő régi kedvenc mesém, a Hupikék Törpikék.

-Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezte anya.

-Jó reggelt, neked is - mosolyogtam. -Nem annyira jól, de majd megszokom - mondtam, majd elővettem a tányérokat és az evőeszközöket.

-Három főre teríts, apád mindjárt jön - szólt anya. Igen, szegény apunak tegnap éjjel kellett bemennie dolgoznia, és csak most fog megjönni.. Nemsokára pedig anyu megy dolgozni.

Miután megterítettem, és az asztalra tettem a serpenyőt, amiben három fős reggeli volt, apa épp megérkezett.

-Jó reggelt, lányok - köszöntött fáradtan.

-Szia - mondtuk egyszerre anyuval. Apa is leült közénk, és elkezdtünk reggelizni, miközben beszélgettünk. 

-Hányra mész a buliba? - mosolygott apa.

-Hétre.. De még ki sem választottam, hogy mit veszek fel - mondtam kissé szomorúan.

-Segíthetnék - ajánlotta fel anya.

-Anya.. tudom, hogy szívesen segítenél, de meg tudom oldani magam is - mondtam, majd felmentem a szobámba. Mielőtt felértem volna, meghallottam, hogy mit beszélnek.

-Hiába, tényleg kezd felnőni.. - mondta apa.

Kikérem magamnak, hogy nem szeretnék soha felnőni. A felnőtteknek sok gondjuk van, sokszor össze-vissza vannak, és.. ijesztő! Brr.

Miközben megvitattam magammal, hogy miért nem szeretnék felnőni, felkapcsoltam a laptopomat, és azzal együtt a Skypeomat.

Beszélgettem a lányokkal az estéről, hogy mi a fenét vegyek fel, és hogy ők mi a fenét vegyenek fel. Úgy gondoltuk, hogy mind a hármunknak megfelelő lenne egy elegáns felső, sima fekete vagy fehér nadrág, dzsekivel, magassarkúval és kiegészítőkkel. Megbeszéltük, hogy kettőre átjönnek, hoznak pár választékot, és eldöntjük.

Caitlin

Abby

Mielőtt jöttek, lezuhanyoztam, aztán a neten keresgéltem szép hajakat. Egyszer csak csengettek. Tele volt a kezük táskákkal, amiben a ruhák voltak.

Kim

Felmentünk a szobámba, és elkezdtünk válogatni. Folyamatosan próbálgattunk. Olyan volt, mint egy divatbemutatón, hah. Anya segített megcsinálni a körmünket, utána a hajunkat. Miután ez megvolt, újra próbálgatni kezdtünk. A ruhák sorban lettek eldobálva az ágyamra. Legalább két óra után megtaláltuk a mind a hármunknak megfelelő szettet. Ez az, most már csak két óránk maradt.. Felöltöztünk, próbáltunk menni a magassarkúban ide-oda (párszor eltaknyoltam, de végül sikerült esés nélkül mendegélnem), felvettük az ékszereket, majd elkezdtünk sminkelni. Egymás után mentünk a fürdőszobába, hogy megcsináljuk magunknak a ruhánkhoz illő, tökéletes sminket. Mikor végre készen álltunk, rájöttünk, hogy már fél hét (!!) van, ami azt jelenti, hogy pár perc múlva itt lesznek értünk Chrisék. Lefutottunk a lépcsőn, felvettük a dzsekinket és a magassarkúnkat.

-Megérte a majdnem öt órás készülődés? - nézett a tükörbe Kim. -Bizony, hogy meg! - mondta büszkén.

Elköszöntünk anyuéktól, majd dudálást hallottunk, ezért kimentünk. Az autó mellett Chris, Joe és Dave álltak. 

-Hű! - csodálkozott Joe.

-Dögösebbek, mint hittem - mondta Dave. Chris csak állt, és mosolygott.

-Öm.. nem hatan vagyunk? - néztem körbe.

-A kofferba bele fér egy valaki - nevetett Dave.

-Ezt, amit most látsz - mutatott magára Kim. -, nem fogja semmi elrontani, főleg nem egy koffer. Világos? - nézett rá ijesztően. 

-Nyugi, beférünk - tájékoztatott Joe röhögve, majd egyesével beültünk, és elindultunk. Miután megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból, majd azt vettük észre, hogy Jess üdvözli a fiúkat nagy boldogsággal. Persze, a legnagyobb üdvözlést Chris kapta.. 

-Óóó, megsajnáltátok az uncsi lányokat, és elhoztátok? Ez aranyos - nevetett Jess. Ribi..

-Ez jó - nevetett Joe és Dave, majd Kim meglökte őket. -De nem eléggé! Menjünk inkább be - szólt Joe, majd bementünk. 

Próbáltunk elvegyülni, és szórakozni a sok ember között. Néhányan már kiütötték magukat, és részegen beszólogattak mindenkivel, néhányan lengén táncoltak. Úgy éreztem, inkább az utóbbiakhoz fogok tartozni, és nem fogok berúgni. 

Pár órával később már négy sráccal táncoltunk, akikkel összeismerkedtünk. Az egyik állandóan nyomult rám, és egyszer meg is akart csókolni, de megpofoztam, és nem sikerült neki. Pár perc múlva kimentem a mosdóba, hogy megigazítsam magam. Mikor kijöttem, hátulról egy igen ismerősnek bizonyuló srác Jessicával beszélget. Mire rájöttem, hogy a srác igazából Chris, elindultak az udvarra. A kíváncsiságtól elkezdtem követni őket láthatatlanul. Jess szörnyen sokat beszélt, majd Chrisre nyomult, aki kihasználva az alkalmat megcsókolta (!!!) őt. Mi? Megdörzsöltem a szememet, hogy jól látom-e, de tényleg jól láttam.. Gyorsan elszaladtam, mielőtt megláttak volna. Mikor megálltam, onnantól sétálni kezdtem, és bele gondoltam a történtekbe. Egy könnycsepp hullott le a szememről, majd újabb és újabb. Hirtelen megint elkezdtem futni, majd meg sem álltam, míg rátaláltam egy kis hídra, ahol egyetlen egy lámpa volt, ami miatt világosnak bizonyult. Körülötte fekete, mintás kerítés, alatta egy folyó, ami rózsaszínnek látszott a fénytől. Leültem a szélére, felhúztam a lábam, majd kezeimet körbekulcsoltam, és sírva gondolkodtam. Csak velem történhet meg ilyen, csak én lehetek ilyen szerencsétlen.

Hirtelen lépéseket hallottam, majd közelebb jött hozzám, és ő is leült.

-Caitlin, miért sírsz? - fogta meg a hajam Kim, majd simogatni kezdte.

-Jess.. m-megcsókolta - dadogtam.

-De hát kit? 

-Christ - mondtam, majd tovább sírtam. 

-Gyere ide - ölelt meg szorosan, amit el is fogadtam. Könnyeim a dzsekijére hullottak, amitől tiszta víz lett.

-Bocsi - nevettem szomorúan. 

-Nem baj - mosolygott. -Haza menjünk? - kérdezte, miközben felálltunk.

-Sziasztoooook - jelent meg Abby, szélesen mosolyogva. Bárcsak én is ilyen boldog lettem volna abban a pillanatban. -Mi történt?

-Csak annyi, hogy utálom Christ, és az összes létező fiút - mondtam egyhangúan, majd hívtam aput, hogy jöhet értünk. -Nem akartok nálam aludni? - néztem rájuk szomorúan.

-Hát.. - kezdte Abby.

-Persze - mondta mosolyogva Kim. 

Apu haza vitt minket, bár eléggé furcsállta, hogy csak eddig maradtunk, de közben örült is neki. Anya csinált nekünk kakaót, amit felvittünk a szobámba, és ott beszélgettünk hajnalig. Abby nagyon furcsállta a dolgot, és nem akarta elhinni, Kim pedig együtt érzett velem. Miután kibeszéltük magunkat, elaludtunk.

*Szeptember 7. - Vasárnap

A lányok az éjjel jó kedvet csináltak nekem, de mégis csak egy valamin járt az eszem. 

Bedagadt szemekkel keltem fel, és észre vettem, hogy nincs senki a szobában rajtam kívül. Megnéztem a telefonomon az órát, ami fél egyet mutatott. Jól elaludtam.. Lementem a lépcsőn, majd álmosan köszöntöttem.

-Jó 'reggelt' álomszuszék - köszöntött anya, miközben tett ki nekem egy tányér levest.

-Ne sokat, nem vagyok éhes.

-Mi az, hogy nem vagy éhes? - csodálkozott Kim. -A buliban nem ettünk semmit, miután vissza jöttünk, csak egy bögre kakaót ittunk..

-Cait.. Enned kell! - mondta Abby.

-Igazuk van a lányoknak, kicsim - mondta anya, majd elém tette a tányért.

Jó, lehet, hogy igazuk van, de akkor sem vagyok éhes. A felét megettem, majd levágódtam a tévé elő. Folyamatosan kapcsolgattam a csatornákat, majd az Mtv-n megálltam, ahol pont egy szomorú szám, a Jason Derulo - What if ment. Elhelyezkedtem, majd szomorúan néztem a klippjét.

-Így fogsz kinézni egész nap? - nézett rám Abby.

-Mi a bajod a pizsimmel? - kérdeztem le sem véve a szemem a klippről. Egyszer csak Kim megfogta a távirányítót, és egy gombnyomással lekapcsolta.

-Ezt miért kelleeeett? - siránkoztam.

-Nem ülhetsz itt egész nap sírva, szomorú dalokat hallgatva. Na gyere, rendbe szedünk téged! - állított fel, majd ketten behúztak a fürdőbe. -Mosol fogat, vagy megmossuk helyeted?

-Meg tudom mosni - mondtam.

-Jó, addig hozunk neked valami cuccot, megcsinálod a hajad, és mehetünk is - mondta Abby.

-Hova a fenébe akartok engem vinni? - csodálkoztam, de mire kimondtam, már előttem voltak a ruhaösszeállítással. Ráérősen megmostam a fogam, felöltöztem, majd kivasaltam a hajam. 

-Muszáj mennem? - kérdeztem szomorúan.

-Igen, muszáj! Nem eshetsz depresszióba egy hülye fiú miatt! - kiabált rám Kim. 

-Hé! Nem hülye! - csúszott ki a számon.

-Igazad van, túl lágyan fogalmaztam. Nem hülye, hanem idióta! - mondta.

Anyu elvitt minket a plázába (útközben megtudtam), aztán a mekibe kajálni. Vettem pár új cuccot, a lányokkal meg ugyanolyan nyakláncot, és gyűrűket. Jól éreztem magam, de semmi másra nem tudtam gondolni, csak a buliban történtekre.

-Azért még itt vagy, ugye? - kérdezte Kim, mikor elbambultam.

-Itt - mondtam egyhangúan.

-Jöhet a meki? - kérdezte Abby.

-Ja, most már éhes vagyok.

-Ez a beszéd! - mondta mosolyogva Kim.

Bár nem voltam túlságosan is éhes, de a mekit soha nem hagynám ki. 

Miután megettük a rendelt kajánkat, felhívtam anyut, és eljött értünk.

-Kicsim, jól érezted magad? - kérdezte anyu a kocsiban.

-Nem volt rossz - mondtam halvány mosollyal az arcomon.

*Otthon

Miután a lányok haza mentek, pár percre felmentem a Facebookomra, ahol tömve volt az üzenőfal a tegnapi buli képeivel.. Ezután felmentem Skypera. Chris - elérhető, Jessica - elfoglalt, Joe - nincs gépnél, Freddy - elérhető, Sophia - elérhető.

Amikor már lekapcsoltam volna a laptopomat, ugyanis semmi érdekes nem volt, ami miatt fent maradhattam volna, rám írt valaki.

Chris üzenete : Hova mentél tegnap? Kerestelek..

Caitlin üzenete : Hát, rosszul éreztem magam, és haza mentünk..

Chris üzenete : Rosszul hazudsz.. 

Caitlin üzenete : Nem igaz, tényleg rosszul voltam.

Chris üzenete : Azért suliba jössz, ugye? ☺

Caitlin üzenete : Persze.. 

Chris üzenete : Akkor holnap találkozunk. Gyógyulj.

Miután lekapcsoltam a laptopot, lefeküdtem az ágyamra, és a plafont nézve gondolkodtam. Miért ilyen kedves velem, miközben Jessicával csókolózgat? Pff.. Lehet, hogy rosszul láttam? De azt már tudom előre, hogy a pasifalóval nem leszünk jóban. Végül álomba csaltam magam.

*Szeptember 8. - Hétfő

Hamar felébredtem. Elhatároztam, hogy nem leszek szomorú, bármi is történt. Felöltöztem kicsit melegebben, mivel esett az eső. A hajamat kifésültem, egy kicsit kivasaltam, hogy nézzen ki valahogy, és már készen is álltam. Még utoljára bele néztem a tükörbe, majd elmosolyodtam. 

Apuval együtt kint volt Kim és Abby is.

-Hát ti? - kérdeztem csodálkozva.

-Megyünk suliba. Na, jössz vagy nem? - mondta Abby.

-Megyek, persze. De ti hogy, hogy itt?

-Aggódtunk érted, ezért megbeszéltük, hogy elkísérünk. Jobban vagy? - szólt Kim.

Bárki bármit mond, ők a világ legjobb barátnői. Hihetetlen érzés, hogy vannak olyan emberek, akik mindig számíthatnak rád, és tudod hogy te is számíthatsz ugyanúgy rájuk. A szerelemtől is jobb. Elmosolyodtam, beültem a kocsiba, majd észre sem vettem, és már a sulinál is voltunk. Elköszöntünk aputól, de még mielőtt elindultam volna, kérdezett valamit.

-Jól érzed magad? Haza vigyelek? - kérdezte aggódóan.

-Apa, jól vagyok, csak történt valami, amit majd ígérem, hogy elmesélek, de most megyek - mondtam mosolyogva, majd megöleltem. Most jöttem rá, hogy mindig pozitívnak kell lenni. Hiszen van két legjobb barátnőm, és szüleim akikre mindig számíthatok. Bementünk a suli kapuin, és már be akartunk menni az ajtón, amikor megállított Chris. 

-Jobban vagy? - kérdezte mosolyogva.

-Hát, igen.. Vagyis jobban vagyok - mondtam.

-Jól éreztétek magatokat a bulin?

-Jó volt - mosolyogtam, nem túl bíztatóan.

-Te valamit elhallgatsz előlem.

-Dehogy. Jól éreztem magam, csak a vége..  - mondtam, közben kérdőn nézett rám.

-Csak a vége? Történt talán valami?

-Öh, nem. Mondtam, hogy rosszul voltam.

-Rendben. Az osztályban találkozunk - mondta mosolyogva, majd elment. Oda mentem Kimhez és Abbyhez, akik már vártak rám.

-Tuskó! Úgy csinál, mintha semmi nem történt volna! - idegeskedtem, majd felmentünk az osztályba.

-Nyugi, majd megkapja a magáét - mondta Kim.

Az első óra kémia volt. Brr.. Amikor kijelentette a tanár, hogy felelünk, eléggé bestresszeltem, de egész órán lapultam, így nem hívott ki. Kémia megúszva.. A második óra angol volt. Bementünk a terembe, majd a tanár mondta, hogy filmet fogunk nézni. A végén el kellett mondani, hogy miről szólt. Mivel én figyeltem, el tudtam mondani, és kaptam órai aktívkodásért ötöst. Igazából nagyjából punnyadt nap volt, bár földrajzból egész órán sebesen diktált a füzetbe a tanár, amitől majdnem eltörött az ujjam, de ezen kívül nem volt semmi. Suli után oda jött hozzám Chris, és megkérdezte, hogy nem-e sétálok vele. Nemet szerettem volna mondani, de valamitől azt mondtam, hogy igen..

Egész úton csak faggatott, hogy mi történt a bulin, amikor elmentem, de nem mertem neki elmondani. Gondoltam inkább csak utalok rá, talán rájön.

-Na jó.. Hát, szóval.. - dadogtam.

-Mondd már! Kíváncsi lettem! - mosolygott türelmetlenül.

-Csak annyi, hogy a fiú, aki tetszik, megcsókolt egy lányt.. 

-Az gáz - mondta sajnálva. Kár, hogy nem tudja, hogy éppen róla van szó. -És ki az?

-Öhm. Miért érdekel?

-Kit ne érdekelne? - mosolygott. Éppen oda értünk a házukhoz. -Sajnálom.

-Mit?

-Ami történt a bulin - mondta sajnálkozva. Két másodpercre azt hittem, rájött, hogy róla van szó.

-Hát, én is - mondtam, majd sóhajtottam egyet. Elköszöntünk egymástól, majd haza indultam.

Amikor haza értem, finom illatokat éreztem a konyhából. Levettem a cipőm, a kabátom, és az étkezőbe mentem.

-Mi ez a finom illat? - kérdeztem mosolyogva.

-Mi ez a jó kedv? - mondta apu szintén mosolyogva.

-Semmi, és tényleg semmi - sóhajtottam.

-Hogy vagy kicsim? - kiabált anyu a konyhából.

-Jól - kiabáltam vissza. -Megyek leckét írni, szóljatok ha kész a kaja.

Felmentem a szobámba, gyorsan megtanultam és leírtam a leckét, majd felnyitottam a laptopomat, amivel együtt szokásosan a Skype is elindult. Abby - elérhető, Kim - elérhető, Chris - nincs gépnél, Demi - elfoglalt, Luther - elfoglalt.

Abby és Kim rám írt, és beszélgettünk hárman, majd közben lementem vacsorázni is. Apuék még mindig nem tudták, hogy mi történt szombaton, ezért elmeséltem gyorsan, rövidre fogva. 

-Ki az a Chris? - szólalt meg apu.

-Háát.. aki tetszik - mondtam.

-Egy ilyen fiú, aki játszadozik veled, nem érdemel meg téged - mondta anya.

-Köszönöm - mosolyogtam rájuk, majd felmentem a szobámba. Még Abbyvel beszélgettem (Kim már nem volt fent), amikor Demi átváltott elérhetőre, majd rám írt.

Demi üzenete : Szia! Tudom, hogy nem tartozik rám, de kíváncsi vagyok. Miért voltál szomorú?

Caitlin üzenete : Szia! Semmi, csak egy srác miatt. De már jól vagyok.☺

Demi üzenete : Oké, az jó. Csak ennyit akartam. Amúgy milyen srác? Osztályból?

Caitlin üzenete : Lehet. ☺

Demi üzenete : Ha nem akarod megosztani velem, akkor mondd azt!

Caitlin üzenete : Semmi ilyenről nincs szó. Nem adod tovább senkinek?

Demi üzenete : Nem adom! Ilyennek ismersz?

Caitlin üzenete : Hát, igazából még nem ismerlek.☺

Demi üzenete : Oké, de megbízhatsz bennem.

Caitlin üzenete :  Igen, az osztályból van. Ott voltál Jessica buliján?

Demi üzenete : Persze, ki nem? Valami sráccal is láttam csókolózni..

Caitlin üzenete : Kivel?

Demi üzenete : Nem tudom, egy felsős srác. De miért érdekel?

Caitlin üzenete : Semmi. Köszi az infót.☺

Ezután lekapcsoltam a laptopot, majd lefeküdtem. A plafont nézve gondolkodtam, hogy hogyan nézhettem ennyire félre.. Lehet, hogy el kéne mennem szemorvoshoz. Minden esetre, irtózatosan örülök, hogy nem Chris volt az..

Chapter One.'

*Augusztus 29. - Péntek

Nemrég úgy döntöttünk, hogy New York városába költözünk. Nem volt sok barátom az általánosban, de mégis szomorú voltam, amiért új helyet kell megszoknom, barátok nélkül. Kissé egyedül éreztem magam, amikor az új szobámban álltam. Talán azért, mert teljesen üres volt. Mindegy. Még májusban be adtam a jelentkezésemet a George Collins Gimibe, ahova egy sikeres felvételi után felvettek. Mivel még tegnap beköltöztünk, rögtön kipakoltam a holmijaimat, és berendeztem úgy, ahogy szerettem volna. Mivel engedélyt kaptam rá anyutól. Ja, igen. A szüleim is hamar találtak maguknak új állást, ahogy én is iskolát. Pechünkre apunak már ma kellett kezdenie, ezért nehezebb volt kipihennie a tegnapi pakolást. Egyszer ki lehet bírni. Kezdjük egy pénteki, napsütéses nappal.

Számomra mindig nehéz megszokni új helyeket, ezért annyira nem aludtam sokat. Miután feladtam az alvást, kipattantam az ágyamból, és felöltöztem egy sima rövidgatya-rövidujjú szettbe. 

-Jó reggelt kicsim! Hogy aludtál? - kérdezte, bár látta rajtam, hogy nem valami jól.

-Neked is. Te is tudod, hogy nem fogom könnyen megszokni.. 

-Megpróbálhatnád - mondta mosolyogva, miközben a tojást sütögette.

-Szólj, ha kész a kaja - mondtam kissé durcásan, majd felfutottam a szobámba. Lefeküdtem az ágyamra, és a plafont bámulva gondolkodtam. Egy kicsit kíváncsi voltam a sulira, és meg is néztem volna a honlapját, de rájöttem, hogy anyu ma megy szülőire, amin valószínű, hogy MINDENRŐL -igen mindenről- beszámolnak. Igazából már nézegettem a honlapot, de nem nagyon érdekelt. Akkor csak az érdekelt, hogy vajon miért költözünk el. Ez a kérdés. Egy kis gondolat után nem lehet eldönteni, hogy elköltözünk, ehhez kell egy ok. És azt a fránya okot nekem nem mondta el az égvilágon senki, és valószínűleg nem is fogják. Mindegy, egyszer csak megtörnek. Vagy talán elfeledkeznek róla, én is, és soha nem fogom megtudni. Én kérek bocsánatot, amiért kíváncsi vagyok. Sebaj, csak egy gond van - hamar megöregszem. Vagy ez csak egy hülye mondás, ami nem igaz? Na jó, mi is volt a kérdés? 

Miután rájöttem, hogy én mennyit tudok gondolkodni, anyu bekiabált, hogy kész a reggeli. Lementem, majd gyorsan befaltam a tojásrántottámat, amit anya ezúttal elégetett, de még így is finom volt. 

-Mikor mész szülőire? - kérdeztem teli szájjal - rossz szokás.

-Ne beszélj tele szájjal, ki tanított erre? - kérdezte anyu szintén teli szájjal - vajon kitől tanultam? -Csak délután megyek - válaszolt a kérdésemre, miután lenyelte a falatot.

-Rendben. Én megyek egy kicsit levegőzni. Engedélyével, hölgyem - beszéltem udvariasan, majd adtam egy puszit anya arcára. 

-Vigyázz magadra - mondta, ezzel elengedett. 

Felkaptam a cipőmet, kimentem az ajtón, majd a kapun. Sétálgattam erre-arra, majd találtam egy kis parkot, ahova leültem, és nagy szerencsémre még wi-fi is volt. Miközben nagyban szörfölgettem a Facebookon, és meglestem a volt osztálytársaim képeit, rájöttem, hogy csak én költöztem el. Igazából az általánosban én mindig rosszul éreztem magam. A társaság bunkó volt, minden mennyiségben flegma, és persze ilyenekből lettek a népszerűek, és akit a legtöbben ismernek az egész suliban. Bezzeg akik kedvesek, és jószívűek - mint én (ego van) - azokat pedig eltapossák és jó ha van egy-két barátjuk. Bár én mindig azt mondtam, hogy minőség fontosabb, mint a mennyiség. És akik a barátaim voltak, tényleg barátoknak nevezhettem őket. Vagy mi. Ergo én nem vagyok hamis, és az új sulimban már olyan barátokat szeretnék, akik szintén nem hamisak, és tényleg nem csesznek át, vagy valami ilyesmi. Na jó, nekem ez nem megy.

Sétáltam még egy picit, utána haza mentem. Anyu épp akkor indult a szülőire. Elköszöntem tőle, majd felmentem a szobámba. Rávettem magam, hogy megnézzem a honlapot, és most érdekelni is fog. Először a fényképeket néztem meg, ahol megtaláltam az épületet is. Elég szép, és nagy. Szebb, mint a régi sulim, az biztos. Még tovább nézelődtem a képeknél, és megláttam egy olyat, amin nagy felirattal 'Gólyatábor' volt írva. Nem tudtam, hogy ez mit jelent, ezért tovább olvastam. A lényeg annyi, hogy két napos tábor, ahol megismerkedhetünk a jövendőbeli osztálytársainkkal. Igazából jó ötletnek hangzott/nézett ki, de mégsem volt kedvem elmenni. Körülbelül egy óra után anyu megjött, és beszámolt mindenről, amit az új osztályfőnök mondott. 

Szó volt a táborról, amire én eldöntöttem, hogy nem megyek, bár anyu nagyon szerette volna. Aztán beszélgettek arról, hogy a gimnázium nehezebb lesz, mint az általános, sokat kell tanulni, bla bla.. És persze kaptam egyenruhát, füzeteket, könyveket, stb.. Az volt az érdekes, hogy itt nincs sulinyitó, vagy ilyesmi.. 

Mire megnéztem mindent, besötétedett, ezért anyu elkezdte csinálni a vacsit, apu pedig pár perc múlva megjött. Köszöntem neki, majd míg készen nem lett a vacsora, addig beszélgettünk hárman. 

Mikor megvacsiztam, felmentem a szobámba, neteztem egy kicsit, utána lefeküdtem aludni.

*Szeptember 1. - Hétfő

Hamarabb fent voltam, mint amire beállítottam az órám, de gondoltam sebaj, nem késhetek el az első napról.

Jól is tettem, mivel fél órán át toporzékoltam a gardróbom előtt, és fél óra után rájöttem, hogy ma egyenruhába kell menni. Hülye Caitlin! Gyorsan felvettem, és megnéztem magam a tükörben. Nem is annyira rossz.. Gyorsan megmosakodtam, és megcsináltam a hajam. Reggeliztem egyet, vagyis ez csak abból állt, hogy bekaptam pár falatot, majd indultunk is a suliba.

-Megérkeztünk! - szólt apu, amikor már az iskola előtt voltunk. Az épület pont ugyanúgy nézett ki, mint a képen, csak annyi volt a különbség, hogy most tömve volt diákokkal. Néhányan az iskola előtt menőztek egy helyen (és valószínű, hogy minden reggel ott lesznek), néhányan a lépcsőn ülve beszélgettek, néhányan a lépcsőn ülőkön keresztül 'bemásztak' az ajtón. Én is az utóbbiak közé tartoztam. Bementem, átsuhantam a portán, majd felmentem a lépcsőn, és az osztályomat kerestem. Megláttam a kilencedikes feliratot, bár a betűt nem néztem meg, de ennek ellenére bementem. Valahogy sejtettem, hogy rossz osztályba megyek, de minden sejtésem ellenére leültem az egyik padhoz. Furcsán néztek rám.

-Te meg ki vagy? - kérdezte az egyik srác. Kedves..

-Izé, rossz osztályba jöttem? - néztem rájuk. -Ugye, ez a bé osztály?

-A szomszédban van. Ez a cé... - mondta egy lány. Égés.. Kiviharzottam a teremből, majd bementem a szomszédba. Mikor beléptem, rám néztek. 

-Kérlek, mondjátok, hogy ez a bé osztály! Nem jöttem megint rossz helyre, ugye? - néztem körbe kétségbeesetten.

-Kilencedik bé - mondta az egyik lány, majd bemutatkozott. -Demi vagyok - mondta kedvesen.

-Caitlin - mosolyogtam, majd leültem az egyik padhoz. A vörös hajú lány is oda jött hozzám, és bemutatkozott (Abby), majd megkérdezte, hogy mellém-e ülhet. Örömmel elfogadtam. A teremben nézelődtem, miközben a hátam mögötti padból az egyik fiú megszólalt a másikhoz.

-Dögös csaj - mondta az egyik. Kikérem magamnak, vele nem akarok jóban lenni!

-Nem volt a táborban - mondta a másik. -Ki ez?

-Nem t'om, kérdezd meg - felelte 'udvariasan'. Ekkor megbökött az egyik. Hátra néztem, és úgy tettem, mint egy ártatlan kislány, aki egyáltalán nem hallott semmit.
-Hé - súgott az, aki dögösnek nevezett. -Mi a neved?
-Caitlin - súgtam oda. -De miért sugdolózunk?
-Nem akarom, hogy mások is tudják a neved - súgta még mindig, majd kacsintott egyet.
-Idióta - mondta a másik. Ekkor ránéztem. Barna hajú, néhány tincsei a szemébe lógtak, csillogó zöld szemeivel pont rám nézett. -Mi az?
-Izéé, semmi. Nektek mi a nevetek? - kérdeztem. Valószínű, hogy ha egy kis idővel többet néztem volna, kissé beégtem volna.. A helyes, zöld szeműnek Chris a neve, a másiknak - akinek szintén barna haja volt, de kék szeme - pedig Dave a neve. Áradott belőlük, hogy 'menők', és a stílusuk is az. Később Abbynek is bemutatkoztak. 

Ezután becsöngettek, és rögtön bejött az osztályfőnök.

-Jó reggelt! - köszöntött, és körbe nézett. - Itt van mindenki?

-Ja - szólalt fel egy fiú hang.

-Igen! - javította ki.
-Tőlünk kérdezte vagy magától? - értette félre.
-Könyörgöm, ne fárasszatok már az első nap! 

És ezzel berontott egy fiú, 'elnézést' köszönéssel, majd levágódott hátra, egy üres helyre.

-Végre, most már mindenki itt van! Luther, kérlek máskor ne késs!

Mondott pár fontos dolgot, aztán kicsöngettek. Az első szünet öt perces volt, ezért hamar becsengettek. Amíg meg nem történt, Abbyvel beszélgettem.

Miután becsengettek, újra megjelent az osztályfőnök, és folytatta a beszámolóját. Bár voltak olyanok amik untattak, de volt pár tetszetős is, például, amikor elmondta, mik lesznek a programok, így év elején. Jövő héten lesz a szakkörök hete, ahol ki lehet választani, hogy mire szeretnénk menni.

Szóval körülbelül így telt el a napom, minden órán osztályfőnöki volt, amin különböző beszámolókat tartott a tanár. Utolsó órán megengedte, hogy elfoglaljuk magunkat, ezért én folytattam a beszélgetést Abbyvel, majd később csatlakozott Dave és Chris is.

Miután kicsengettek, haza sétáltam - apuval a megegyezésem - és szerencsémre Abby is csatlakozott, ezért nem voltam egyedül.

A szüleim mindig mindent tudni akarnak, szóval faggatóztak, és minden egyes percemet el kellett nekik mondanom. Azután bepakoltam holnapra. Leültem az ágyamra, és felnyitottam a laptopomat. A közösségimen öt bejelölésem is érkezett. Abby, Dave, Chris, Joseph (Joe), Kimberly (Kim). Miután mindet bejelöltem, rámentem Chris adatlapjára, és megnéztem pár fényképét. Kosaras, kosaras, haverokkal, kosaras, kosaras, egyedül, kosaras, haverokkal, haverokkal. Értem, szóval sok barátja van! Éés lehetséges (de nem biztos!), hogy kosarazik. Hiszen egy kép nem azt jelenti, hogy kosarazik, nem igaz? Semmi? Oké, nekem nem megy a viccelődés, ezt inkább elhagyom.

Felmentem Skype-ra is, ahol Abby szintén bejelölt. Miután visszajelöltem, láttam, hogy nincs fent, ezért elmentem aludni.

*Szeptember 2. - Kedd

Reggel az ébresztőórám csörgésére keltem fel, és sikeresen leestem az ágyról. Feltápászkodtam, majd a gardróbom elé álltam, és kiválasztottam egy összeállítást. Ameddig jó idő van, kiélvezem. Megmosakodtam, majd összedobtam a hajam.. Ma nem reggeliztem, ezért anyu több kaját csomagolt nekem. Beültünk apuval a kocsiba, és pár perc múlva már a sulinál is voltunk.

Mikor kitett, elköszöntünk egymástól, majd elment.

Egyenesen az ajtó felé vettem az irányt, ahol Abby engem várt. Oda mentem hozzá, majd felmentünk a terembe.. Közben csatlakozott Kim is, akivel szintén elég jóban vagyunk, de nem annyira, mint Abbyvel.

*Az osztályban*

Már többen is bent voltak, ezért nagy zűrzavar volt, és észre sem vették, hogy bejöttünk. Lehuppantam a helyemre, majd elővettem a cuccom. Chris és Dave a telefonjukon néztek valami videót, Joe Kimmel beszélgetett (hoppááá), Freddy, Thomas és Zack hülyéskedtek, Jessica, Nicole és Sophia szépségtippeket adtak egymásnak (meg is vannak a plázacicák), Kim és Demi veszekedtek, én és Abby pedig ettünk (elnézéést, nem reggeliztem!!).

Pechemre az első óra matek volt, ami a fekete-listámra került, még általánosban.

Csengetés után kb. öt perccel megérkezett a tanár. Lehet, hogy csak rosszul láttam, de kicsit morgósnak nézett ki, és ez sosem jelent jót, főleg a matek tanároknál. Abby félénken rám nézett, ezzel kimutatva, hogy szintén nem áll valami jól ebből a tantárgyból. Mikor megszólalt, azt hittem, bebújok a pad alá (nem mintha féltem volna, vagy ilyesmi, haha...(talán egy kicsit)). A szokásos szigorú, kiabálós tanár, aki senkit sem hagy vidáman. Szerencsémre csak bemutatkozós óra volt, de még így is szörnyű.. Túlzok? Nem! Amikor valaki megmoccant, dühösen rápillantott. Elvárja, hogy mindenki egyenes háttal, egy moccanás nélkül üljön a padjában, ezzel kényelmetlenné téve az így is kényelmetlen ülést.

-Ahogy látom, nem szereted a matekot. Üdv a csapatban - szólított meg Chris.

-Ó, de még mennyire, hogy nem. Nem elég, hogy utálom a matekot, a tanár rátesz két lapáttal..

-Azért nem lehet olyan rossz. Asszem... - mondta, ezzel tönkre téve az első felét.

-Bíztatóbb lett volna, ha csak az egyik felét mondod..
-Ilyen az élet - tárta ki karjait, majd megrántotta a vállát. 

A következő óra angol volt. két perccel csengetés után bejött a tanár, és elvitt minket a nyelvi laborba. Ez az óra is eltelt a bemutatkozással. Fogalmam sincs, hogy miért aggódok. Első nap, bemutatkozás, relax, nyugi-nyugi.

Ahogy sejtettem, így telt az összes tantárgy, kivéve a kémia (a második rettenthetetlen tantárgy), amin már ma anyagot vettünk, ahelyett, hogy bemutatkoztunk volna, mint a többi órán. Miéért, miééért? 

Órák után Abby odajött hozzám, és épp indulni akartunk haza felé, de megállt, és mosolyogva megszólalt.
-Tudom, hogy tetszik neked. Menj, rád vár - mondta, majd meglökött, és ezzel ott termettem Chris előtt.

-Merre mész? - mosolygott szélesen.

-Hát, a közelben - mosolyogtam.
Amikor elindultunk síri csend volt, aztán kérdezett valamit, és onnantól elkezdtünk beszélgetni minden féléről.

Miután a házukhoz értünk, elköszöntem tőle, majd mentem tovább. Mosolyogva értem haza, ami tetszett a szüleimnek.

-Nagyon mosolyogsz. Mi történt? - kérdezte rögtön anyu.

Persze nem mondtam el, hogy egy srácról van szó, csak annyit mondtam, hogy jó napom volt, majd felmentem a szobámba. Megtanultam a kémiát, mivel holnap is lesz (brühühü), utána felmentem Skype-ra. Abby, és Kim (akinek Abb pletykálta el), rögtön rám írtak, hogy mondjak el mindent, mi történt. Miközben még írkáltam a barátnőimnek, anyuék lehívtak vacsizni. Biztosítottam róla őket, hogy miután megvacsoráztam, folytatom.
Anyuék is kíváncsiak voltak a napomra, amit nagyjából el is mondtam. Mikor megettem a kaját, felmentem, leírtam gyorsan, hogy még mi volt, utána lefeküdtem az ágyamba, és elaludtam.

*Szeptember 5. - Péntek

Nagyon jól telt az egész hetem. Már mindenkivel beszélgettem egy kicsit az osztályból, vagy hülyéskedtem. Minden nap Chris-szel mentem haza, és szerencsémre mindig volt téma. Egyébként szerdán feleltem kémiából. Káosz! Mármint nem a jegy, hanem a felelés. Annyira megrémültem, hogy elfelejtettem mindazt, amit egy nappal előtte megtanultam. De szerencsére - egy súgó (Kim) segítségével - megkaptam az ötöst.

Apu kitett a sulinál, kicsit késve, mivel kicsit elaludtam. Gyorsan befutottam a portára, onnan pedig a terembe. Amikor beléptem, épp akkor csengettek be.

-Hála az égnek! Már azt hittem, hogy nem jössz. - mondta Abby.

-Szia Cait! - kiabálta az osztály túlsó feléről Kim. Köszöntöttem mosolyogva.

Az első óra rajz volt. Elő vettem a cuccaimat, és szó szerint berontott az osztályba a rajztanár, kezében a lapokkal.

-Carter Kisasszony, ossza ki a lapokat! - adta Sophi kezébe a lapokat.

Gyorsan kiosztotta, azután elmondta a tanár, hogy mit kell rajzolni.

-Rajzoljátok le az álomvárosotokat! Legyenek rajta bevásárlóközpontok, házak, iskola, a többit rátok bízom! Legyetek kreatívak!

Hát elkezdtem ezt a 'csodás' várost, ami nem lett valami szép, de büszke voltam magamra. 

-Hozzátok ki a műveiteket! Aki még nincs kész, az otthon fejezze be, és jövő hét pénteken osztályozom mindenkiét!

Mire kivittük a lapokat, pont kicsengettek. A helyemre mentem, és épp a következő órára, angolra pakolásztam, mikor hallottam, hogy mit beszél mögöttem Chris és Jessica. Ez a csaj.. ha nem volt már tíz barátja, akkor egy sem.

-Holnap lesz egy buli nálunk. Eljössz? - kérdezte kíváncsian Jess.

-Nem is tudom.. - gondolkodott Chris.

-Naa, gyere! Állati lesz!

-Jó. Hívhatok még valakit?

-Hozz, akit akarsz. - mondta, majd elviharzott. Miközben a táblát nézegettem, hogy milyen szép fekete, Chris lépett elém.

-Lesz egy buli Jessnél. Nem jössz? Abby is jöhet, vagy akit akarsz..

-Háát, meg kell néznem a naptáramat, hogy ráérek-e.. - tetettem az elfoglalt csajt. -Ráérek! - válaszoltam gondolkodás nélkül.

-Oké, majd leírom neked sms-ben, hogy hol lesz, és mikor - mosolygott

-De nincs is meg a számom... - csodálkoztam.

-Hah, tényleg. Akkor mondjuk megadod?

Hirtelen becsengettek, de leírtam egy cetlire a számom, majd elindultam Abbyvel és Kimmel a nyelvi laborba.

Elég jól telt a napom. A többi órákon már nem történt semmi, csak vettünk anyagot, biológián pedig természetfilmet néztünk. Órák után Abbyvel és Kimmel haza sétáltunk. Egész úton a buliról beszélgettünk. Otthon megtanultam hétfőre, és lementem anyuékhoz. Rögtön apuhoz mentem, az engedékenyebbhez.☺

-Apa, elmehetek holnap Jess bulijába? - néztem rá boci szemekkel.

-Egy buli? Hánykor? Kivel? Meddig? És ki az a Jess? - tette fel a kérdéseit kikerekedett szemekkel. 

-Apuu! - szóltam rá.
-Rendben, értem. A kislányom kezd felnőtté válni.. - mondta szomorúan. -Kérdezd meg anyád!
Befutottam a fürdőszobába, ahol anyu épp a mosógépbe rakta a ruhákat.
-Anya, elmehetek holnap Jess bulijába? - kérdeztem újra.
-Nem tudom, kérdezd meg apád! - vágta rá. Szörnyű..
-Aputól jövök.. - sóhajtottam.
-A kislányom kezd felnőni - mondta ugyanazt, amit apu. Talán anyuék nem házastársak, hanem ikrek? Egy rugóra jár az agyuk, az már biztos! -Ha megígéred, hogy nem iszol, normális leszel, és legfőképp vigyázol magadra, akkor elmehetsz! - mondta, miután sóhajtott egyet.
-Megígéreem! Köszönöm - öleltem meg.

Felmentem a szobámba, elő vettem a laptopomat, majd megírtam Abbynek és Kimnek, hogy elengedtek.
Most pedig megyek, és eldöntöm, hogy mit veszek fel a holnapi buliba.