Chapter Nine.'

Sziasztok! Végre lehetek a gépen, ezért megpróbálok hosszabb részt hozni, és minden héten egy-egy részt.

Iratkozzatok fel, kommenteljetek, pipáljatok!

Október 12. - Vasárnap

Mivel későn feküdtem le, sokáig aludtam. Mire felkeltem már kész volt az ebéd is. Felkaptam a köntösömet, és lekullogtam a konyhába, ahol finom illatokra eszméltem fel. Már apa is ébren volt, és éppen a tévét nézte, amikor bementem. Meséltem nekik a tegnapról.. Az igazságot nem mertem elmondani, talán kiborulnának.. Úgy mondtam el, mintha tényleg buliba mentem volna, és nem történt semmi. Lehet, hogy rosszul tettem, de még nem szeretném, ha megtudnák.. Talán ha Ross komolynak gondolja a kapcsolatunkat, és járni kezdünk, akkor talán eljön az ideje is az igazságnak.

Megettem mindent, aztán felmentem a szobámba. A szekrényem elé álltam, és keresgéltem a ruháim között. Egy rövid ujjú felső, gatyás szettet vettem fel simán. Pár óra múlva Kimmel találkozunk a plázában. Bár már elmeséltem neki skypeon, de ő minden áron élőben is hallani akarja. Azt hiszem lelkesebb, mint én.

Tettem fel egy lágy sminket, kivasaltam a hajam, és már készen is voltam. Apu eldobott, úgyhogy hamar oda értem. Épp a palacsinták felé siettem, amikor megláttam Kimet.. Rossal?

-Ti meg mit csináltok? - kérdeztem döbbenten, amikor felém fordultak.

-Szia Caitlin! Épp beszélgettünk rólad, ülj le! - mondta Kim, Ross pedig bíztatóan rám mosolygott, ezért leültem.

-Mit beszéltetek rólam? - kérdeztem Rosst fürkészve. Egy ideig csendben maradtak, majd Kim megszólalt.

-Na jó, csak azért hívtam el, hogy megmondhassam neki, ha megbánt téged, akkor velem gyűlik meg a baja, meg ilyesmi - kezdte, és rám mosolygott, amitől én is elmosolyodtam. - Ne haragudj, tényleg csak ennyit akartam tőle, és tudom, hogy mi volt Chrisszel, és nem akartam, hogy ugyanaz elsüljön, mint vele, és láttam, hogy milyen vidám lettél mióta vele találkozol, és.. - mondta folyamatosan a szemembe nézve, végül belé fojtottam az utolsó szavakat. Felálltam, oda mentem hozzá, és megöleltem.

-Köszönöm - suttogtam.

-Na én megyek. Hagylak titeket csevegni - szólalt meg Ross mosolyogva.

-Azt mondta vigyáz rád, és soha nem tenné veled azt, amit Chris is tett - hadarta halkan Kim, amit meg is értettem.

-Várj! - kiáltottam Ross után, még mielőtt elment volna. Oda futottam hozzá, és hosszasan megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy talán el van hamarkodva az egész, nem érdekelt a tömeg, hogy valószínűleg benne leszek az újságokban, hogy talán a szüleim kinyírnak.. Nem érdekelt, csak az, hogy vele akarok lenni.

-Vigyázok rád, ugye tudod? - súgta a fülembe.

-Tudom - mondtam mosolyogva, majd elengedtük egymást, és vissza mentem Kimhez.

-Hogy lehettek ilyen aranyosak? - mondta vidáman, én meg a szemem sarkából néztem, ahogy Ross elmegy. -Hahó figyelsz? - csettintett pár perc múlva az ujjával Kim, mire 'felébredtem'.

-Ja, bocs, most már itt vagyok - mondtam ellazulva. -Mit is mondtál? - nevettem el magam, mire ő is nevetgélt.

Rengeteget beszélgettünk mindenféle dolgokról. Szóba került a suli, barátok, hazugságok, Chris, Abby, anyuék, Ross, Rose és Hope..

-Asszem' utálom a tesóm - mondta karba tett kézzel.

-Miért? - kérdeztem döbbenten. Igen, bár a tesója, Rose nem éppen egy angyal, vagy egy szent, és gondolom sok rossz dolgot követett el, vagy ilyesmi, de miért utálja?

-Már komolyan nem bírom. Anyuéknak állandóan vissza beszél, engem lemond, és szekál, mert nincs pasim. Aztán ott van Hope, aki egy és ugyanaz, mint Rose. Hétvégén hajnalban toppannak be viháncolva a házba, mivel nekik nem szabad otthon maradniuk egy napra sem hétvégén, ááhh.. Hagyjuk - mondta morcosan.

-Nincs barátod? És Joeval mi van? - néztem rá döbbenten.

-Hát, jól megvagyunk, de még nem mondtuk ki, ezért én sem szeretném elkürtölni, főleg nem neki..

-Értem. Egyébként elég rossz lehet ez az egész.

-Hagyjuk.. Megyünk? - kérdezte, mivel már elég későre járt, vagyis vasárnaphoz képest, meg ahhoz, hogy holnap suli..

-Aha. Gyere, apu haza visz téged is - mondtam, majd a telefonomon tárcsáztam aput, és a pláza elé hívtam.

Kimentünk, és egy kicsit elkezdett csöpögni az eső. Pár perc múlva megérkezett apu, és amikor beszálltunk, elkezdett zuhogni teljes erőből. Az autó ablakán folyamatosan nagy esőcseppek keletkeztek, amiket az ablaktörlő lemosott, de újabb jött mindig, és alig lehetett kilátni az üvegből. Mikor megérkeztünk Kim házuk elé, kezét a feje fölé téve védte magát az eső ellen, majd befutott, de elég volt ahhoz, hogy elázzon. Haza értünk, és mi is ugyanúgy tettünk, ahogy Kim, csak éppen már nem zuhogott annyira, mint akkor. Néhány helyen vizes voltam, úgy szint a hajam is. Anya éppen a szakácskönyveket bújta, mikor bementünk a házba. Egyszer csak villámlani kezdett, és hangosan zörgött az ég. Felmenni nem mentem fel a szobámba, mert netezni nem tudnék, mert lehet, hogy a villámlás kiviszi az áramot, tévézni sem tudnék, így elvettem a polcról egy könyvet és olvasni kezdtem. Nem annyira kötött le a könyv, inkább az esőn gondolkoztam, hogy vajon mikor fog elállni, vagy hogy minden ablakot be-e csuktunk. Úristen! Felfutottam a szobámba, és megláttam, hogy az ablakom billenőre van téve. Megúsztam annyival, hogy csak az ablakpárkányra esett be az eső, de az irtóra vizes volt. Becsuktam az ablakot, hoztam egy rongyot, majd feltöröltem. Leültem az ágyam szélére, és azon gondolkoztam, hogy mit csináljak estig. Még korán van aludni, az olvasásra már nincs kedvem, elektronikai dolgok kizárva... Kivéve a telefont, mivel az nem áramra működik, ami éppen most csörrent meg. A kijelzőn Ross neve állt. Gyorsan felvettem, és bele szóltam.

Én: Szia!

Ross: Szia, nem zavarlak?

É: Nem, épp most akartalak hívni.

R: Mit csinálsz?

É: Mivel zuhog az eső, se net, se tévé, vagy egyéb, ezért jelenleg az ágy szélén ülök, és veled telefonálok. Te?

R: Szintén.. Figyu, szerettem volna megbeszélni veled valamit. Tudom, hogy ez egyáltalán nem telefon téma, de ak...

É: Mi az?

R: Tudom, hogy tudod, de harmadszorra is elmondom, hogy tényleg vigyázok rád, és bármit megtennék érted. Csak egy a gond, és azok az újságírók.. Ha meglátnak minket, akkor...

É: Mi lesz akkor? Ugye nem szégyellsz engem?

R: Mi? Nem, de hogy! Csak arról van szó, hogy nem szeretném, ha mindenki megtudná, mert akkor nem tudnánk nyugodtan lenni. Mindig találnak egy pletykát, ami igaz, vagy nem igaz, de benne van az újságokban. És ha már a mai találkozásunk benne lesz, akkor...

É: Ross, mi lesz akkor?

R: Vége.

É: Mi? Minek lesz vége?

R: Ez tényleg nem telefontéma, holnap ráérsz?

É: Igen, délután..

R: Felveszlek suliból. Addig jó légy, és Caitlin..

É: Igen?

R: Bízz bennem - mondta, majd lerakta.

Ez mit jelenthet? És minek lesz vége? Úristen, és még várjak holnapig..

Nem tudtam mit csinálni, unatkoztam, ezért anyu és apu körül botladoztam.

-Kicsim, mi a baj? - kérdezte anya, miközben a vacsorát kevergette.

Az utóbbi időben elég ideges voltam, mert még anyuéknak sem mondhattam el, hogy mi van/lehet közöttünk Rossal, és hogy ki is ő. Már nem bírtam, úgy gondoltam, hogy itt az idő, még az sem baj, hogy egyelőre nem járunk.. Elmondtam mindent, ami a fejemben volt az utóbbi napokban. Mindent, a csókot, a találkozásokat.. Amikor a végére értem a 'mesémnek', anyuék szigorúan néztek rám, utána pár gondolat után megenyhült az arcuk, és anyu megszólalt.

-Miért nem mondtad el? Mi segítettünk volna! - mondta átölelve.

-Én is bírom azt a gyereket - mondta apu, bár azt hiszem nem tudott semmiről, csak anyu mesélt neki róla.

-Tudod, hogy velünk bármit megbeszélhetsz, ugye? - mondta anya mosolyogva, és újra átölelt. Anya válla fölött halkan mondtam egy 'Köszönömöt', és jobban megszorítottam őt. Mire lennék én nélkülük?

Később a vacsi is készen lett, mire megcsörrent a telefonom. Abban bíztam, hogy Ross lesz az, és mégis telefonon akarja megbeszélni /bár tényleg jobb lenne élőben/, de Kim volt az. Nem mintha neki nem örültem volna. Intettem anyuéknak, hogy majd később kajálok, és felfutottam a szobámba.

Kim: Mit csinálsz?

Én: Kajáltam volna, de ha már felhívtál, akkor beszélgessünk.

K: Jaj, bocsi.. Izé.. Mondta Ross, hogy holnap találkoztok suli után megbeszélni valamit..

É: Hallod, te tartod vele a kapcsolatot, vagy mi? Lassan többet fogsz tudni, mint én.

K: Aj, nyugi már. Tudja, hogy legjobb barátnők vagyunk, és mindig kikéri a tanácsomat. Hallod, ez a fiú totál beléd van esve.

É: Ne hülyéskedj már! Miért lenne.. belém esve?

K: Vagy nem figyelsz, vagy inkább elvakítanak a csini rózsaszín felhők? Rajtad is állatira látszik, hogy sze-rel-mes vaagy!

É: Tényleg?

K: Caitlin, figyelj már oda! Ha rajta múlna, már össze is költöztetek volna!

É: Mi van? Tényleg?

K: Hahó, te élsz? Egyikőtök sem fogja fel, hogy egymásba vagytok szerelmesek? Ross szerelmes beléd, te szerelmes vagy Rossba!

Általában nem kommentálom, hogy mit csinálok, miközben telefonálok, de most muszáj. Letettem a telefont az asztalomra, közben még Kim beszélt valamit, megfogtam a párnámat, és belesikítottam.

K: Cait, élsz? Jesszus, ez mi volt? Úristen, betörők vannak nálatok, vagy elrabolt valaki? Hallod, Caitlin!

É: Nyugi, itt vagyok, és nincs semmi bajom. Csak .. örülök.. nagyon.

K: Ari vagy, na megyek, te is menjél kajálni. Szia!

Kinyomtam, befeküdtem az ágyamba, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak a boldogságra, amire eddig vártam. Teljesen elfeledkeztem a vacsiról. Még az sem járt a fejemben, hogy mit akar mondani Ross, mert tudom, hogy meg tudjuk oldani, bármi is az. Ilyen gondolatokkal aludtam el.

Október 13. - Hétfő

Október 13. - Hétfő (elnézést, hogy elismételtem..), ezt a napot BE KELL KARIKÁZNOM!

Reggel korábban felkeltem, ugyanis a tegnap elfeledkezett vacsi után farkaséhes voltam. Lassan, finoman megreggeliztem, utána vissza mentem a szobámba, és felöltöztem. Már valahogy a kelésnél éreztem, hogy ez jobb nap lesz.

Apu kitett a sulinál, ahol a többiek szokás szerint zombiként élték meg a 'Hétfő, fuuj'-t. A nap csodásan sütött annak ellenére, hogy tegnap még zuhogott az eső. A diákok kihasználva a jó időt, feltűrött hosszú ujjú pulcsiban lazultak kabát nélkül. A fa alatt a szokásos négyes ácsorgott; Chris, Fred, Joe és Dave. Néhányan hozzájuk csapódtak, vagy a lépcsőfokokon üldögélve sztorizgattak a hétvégéről. Az ajtóban megláttam Kimet, és Demit. Miközben oda siettem, neki mentem valakinek, aki leejtette a cuccait.

-Bocsi, az én hib.. - ránéztem a srácra, aki Chris volt. -Igazából nem sajnálom. - vigyorogtam, és ráérősen a barátnőimhez csapódtam.

-Te komolyan együtt vagy Rossal? - csodálkozott Dem.

-KIM! - néztem rá dühösen, mivelhogy elszólta magát. - Igazából nem járunk.. legalábbis még nem - mondtam mosolyogva.

-Bocsi, valakinek el kellett mondanom. Olyan izgii! - ölelt meg. - Demi nem mondja el senkinek, ugye Dem?

-Dehogy, de akkor már avassatok bele a sztoriba, légysziii!

Becsengetésig meséltük neki a dolgokat, utána bementünk az osztályba.

-Akkor sok sikert nektek! - mosolygott rám, és a padjához sietett.

-Kinek sok sikert? - szólalt meg Dave.

-Anyádnak, amiért ilyen kíváncsi fia van - vágta rá durván Demi. Mindenki elkezdett röhögni, meg 'húú'-zni.

Első óra matek volt. Nem sokat tanultam a napokban, de ma tökéletesen tudtam a példákat, és még egy ötöst is kaptam.

Szörnyen, de szörnyen lassan teltek az órák, gondolom ez azért van, mert annyira várom már a délutánt..

Amikor letettem a fejem a padra, egy 'hátha gyorsabban telik az óra' gondolattal, miután felkaptam a fejem, cirka két perc telt el. Remek.. Végül az utolsó óra csengetésénél rögtön kifutottam elsőként az ajtóból, a cuccaim is már elvoltak rakva, fel is voltam öltözve. Kimentem a suli kapuján, ahol messziről is megláttam Ross autóját. Elköszöntem Kimtől, és futottam az autóhoz.

-Szia! - ültem be mellé az anyósülésre. -Sokat vártál? - kérdeztem mosolyogva.

-Most jöttem - mondta szintén mosolyogva, és elindultunk.

Megint egy nyugis helyre mentünk, ahol valószínűleg nem lesznek paparazzók, hogy lefotózzanak minket. Autókázás közben üzentem anyuéknak, hogy Rossal vagyok. Rögtön jött vissza egy üzenet, hogy majd nézzem meg a magazinokat. Gondoltam, biztos akarnak olvasni, vagy ilyesmi.. Bementünk a helyre, ahol találtam újságokat, és rögtön megakadt a szemem egy újságon :

Ross Lynch új barátnőre talált!

A képek alapján a fiatal szívtipró új barátnővel villog. A lány igazán csinos, szőke és divatos is. Tegnap este a közeli plázában találtunk rájuk, ahol egy csókkal búcsúztak el egymástól. Úgy látszik, Ross nem utazott el családjával. Vajon a lány miatt?

Innentől már nem olvastam tovább, őszintén nem érdekelt. Ránéztem Rossra, akin szintén átment az idegesség. Bedobtam a kukába, és leültem egy eldugodtabb helyre, majd ő is követett.

-Pontosan erről akartam beszélni. A fotósok mindenhol ott vannak, és megtalálnak. Ezért is utálom ennyire az életemet. Soha nem tudunk nyugodtan lenni.. - ültünk le egymás mellé, és rám nézett csalódottan.

-Talán nem leszünk nyugodtan. Talán soha nem leszünk nyugodtan. Talán meg fogunk őrülni. Talá...

-Mire akarsz kilyukadni? - vágott félbe a 'mondandómnál', ami nem volt eddig túl lelkesítő.

-De.. ha te is akarod, akkor együtt meg tudjuk oldani. - mondtam olyan halkan, ahogy csak tudtam. Felém fordult, a szemeimbe nézett, majd lassan megcsókolt.

-Caitlin.. Már sokszor gondolkodtam, hogyan tudnám tőled megkérdezni, és.. Szóval lennél a barátnőm?

Rengeteg, és rengeteg gondolat szaladt át rajtam, jó-rossz egyaránt. De tudtam, hogy ő nem olyan fiú, mint a többi.. Ő nem tudna megbántani, ahogy az előző is tette. Talán őrületbe kergetnek minket a fotósok, de meg fogjuk oldani, bárhogyan. Mélyen a rám szegeződött szempárra néztem. Igazából még ha nem is szeretném őt ennyire, akkor sem lehetett volna ellenállni aranyosságának.

-Nem.. - mondtam komolyan. Ross csalódottan nézett, mire elnevettem magam. -Hogy mondhatnék nemet? - mondtam még mindig nevetve, és megcsókoltam. Nem tudom, de valahogyan úgy érzem, vele önmagam lehetek.. Nem kell megjátszanom magam, ahogy ő sem játssza meg magát. Gyönyörű barna szemeivel rám nézett, majd szorosan megölelt. Abban a percben semmi mást nem kívántam, csak hogy soha nem engedjen el. De persze ez lehetetlen volt, már amúgy is indulnunk kellett volna. Amikor kiléptünk az ajtón, fotósokkal találtuk szemben magunkat.

-Ross, kérlek mondd el, mi is van köztetek a lánnyal, és hogy ki ő! - mondta az egyik, és közben egy mikrofont vettek elő, és a szája elé tették, miközben a kamerás vett minket.

-Nézd, nem kell bevallanod - mondtam neki halkan, hogy senki ne hallja.

-De - mondta szintén halkan. -Ő itt a barátnőm. Nem volt semmi hazugság az újságban, együtt vagyunk! Most már kérem hagyjanak békén minket! - kiabálta jól hallhatóan, majd megfogta a karomat, és a autóhoz húzott. Mosolyogva néztem rá, belül pillangóim eszeveszettül csapkodni kezdtek, és nem hagyták abba. Örültem. Iszonyatosan. Ross látta, hogy nézem őt, majd megszólalt.

-Mi az?

-Semmi, csak.. köszönöm.. nagyon - mondtam szaggatottan, majd' kicsattanva a boldogságtól. Elmosolyodott, majd egy puszit nyomott az arcomra.

Amikor a házunk előtt voltunk, leállította a motort, majd rám nézett.

-Bejössz? - kérdeztem.

-Nem, menj nyugodtan tanulni. - mondta, majd adott egy puszit. -Majd hívlak - mosolygott, amitől én is elmosolyodtam. Kiszálltam a kocsiból, és bementem a lakásba. Anyuék nem voltak otthon, ugyanis sokáig dolgoznak. Felmentem a szobámba, és becsuktam az ajtómat. Háttal rádőltem, és lassan lecsúszva ültem az ajtómnál. Behunytam mindkét szemem, és végre rájöttem : szerelmes vagyok! És, és nem úgy, mint az előzőnél.. Mert ez más. Ez a legjobb dolog, ami történhetett velem.

Chapter Eight.'

Sziasztok! Ahogy mondtam az utóbbi résznél, most is mondom, hogy elnézést kérek, amiért nagyon csúszik a rész, mivel még mindig büntetésben vagyok.. Viszont próbáltam a leghamarabb hozni, és gép elé kerülni. Remélem elnyeri a tetszésetek ez a rész is! Pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel! ♥

Október 8. - Szerda

-Hát te? - kérdeztem Kimtől, ugyanis reggel amikor kimentem, hogy beszálljak a kocsiba, előttem állt Kim is.

-Fontos megbeszélnivalónk van, ami nem várhat! Sétáljunk! Úgy is közel van a suli - mondta. Hát, ha megbeszélnivaló van, és ha fontos, akkor fontos.. Megmondtam apunak a helyzetjelentést, és elhajtott az autóval, mivel ő munkába megy.

-Szóval? - néztem rá, amikor elindultunk.

-Ugye, mondtad, hogy elhanyagoltad a körülötted lévő ... mindent - kezdte.

-Ööö, igen, és?

-Szóóval, mivel Joe Chris haverja.. És szeretném őt is meghívni, ha nem gond, és Joe azt hitte, hogy még hívhat mást is, ezért elhívta Christ is, és most nem tudom mi lesz..

-Mi? - kérdeztem elkerekedett szemekkel. -Nem, ha Chris ott lesz, akkor én nem megyek! Ne haragudj, de ilyen esetben ne számíts rám!

-Basszus, valahogy le kéne őt rázni, én sem akarom, hogy velünk jöjjön. Ajj, miért kérdeztem meg Joetól is..

-Nem gond, ha jön Joe is, csak kérlek, könyörögve kérlek, ne jöjjön Chris!

-Van egy ötletem! Mi lenne, ha khm. Eljönne, csak messze lenne tőlünk, vagyis nem olyan messze, hiszen az furi lenne, és nem olyan nagy a terem, hogy túl messze üljön, szóval..

-Oké, értem..  Szóval arra akarsz kilyukadni, hogy mi hárman elől ülünk, Chris pedig leghátul egyedül? -értettem meg a helyzetet. Vagyis kb. így fogtam fel, amit beszélt..

-Ijj, inkább lerázom Joet, és úgy Chris sem jön..

Jó, szóval inkább megbeszéltem vele, hogy megértem a szitut. Csak simán elakart menni Joeval "randizni", kettesben, és így lerázott, asszem. Na mindegy, majd elmegyek mással.

Az osztályban szokás szerint káosz volt (melyik osztályban nem?). Demi Davevel veszekedett, Jessica tette magát a fiúknak, közben ők rá sem néztek, de mindegy, Nicole és Sophia megbeszélték az élet fontos részeit, mint például smink, köröm, haj stb., Rose és Hope valami 'kúl' filmet néztek Chrisszel és Freddel Chris telóján, Joe azt hiszem Kimet várta, ugyanis amikor beléptünk, elhívta őt beszélgetni, Thom és Zack hülyéskedtek a tanári asztalnál, és ordítoztak, Luther az utolsó padban csendesen ült, mintha láthatatlan lett volna, és Abby a helyén ülve olvasott, néha hátra nézve, min röhögnek Fredék. Hát.. Inkább nem zavarok senkit, leülök a helyemre és zenét hallgatok. Abby rám nézett, majd gondolkodás nélkül felállt, és felém indult.

-Még haragszol? - kérdezte alig hallhatóan, de pontosan megértettem.

-Hát, szerinted.. Lemondtál, elvetted a pasimat, kiröhögtél, lemondtál, ja és leszartál. Hmm, szerintem van miért haragudnom rád, bármennyire is a barátnőm voltál - mondtam a kelleténél hangosabban. Mindenki ránk szegezte a szemét. Felültek a padra, és nézték ahogyan 'kultúráltan beszélgetünk'. Közben Zack és Thom azt üvöltözték, hogy 'cicaharc', és ordítozni kezdtek, mint az őrültek.

-De már mondtam, hogy sajnálom! És tényleg sajnálom! - mondta minél halkabban. De nem érdekelt, mert engem bántott meg, a VOLT legjobb barátnőjét, aki mindig, de tényleg mindig vele volt, és mindenben őt támogatta.

-Ne sajnáld! Már kimondtad! Én is kimondom, hogy.. utállak! Utállak, mert megbántottál! Engem, az állítólagos legjobb barátnődet, aki mindig veled volt, és támogatott téged BÁRMIBEN! Szerinted elég egy sajnálat? Csalódtam benned, de nagyon! - mondtam már üvöltözve, és ezzel befejeződött a beszélgetés, ugyanis inkább kirohantam. Ezt már nagyon ki kellett mondanom, mindig ezen agyaltam, hogy majd hogyan fogom neki elüvöltözni, amit tett, és talán magába száll egy kicsit... Nem értem, de komolyan, hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Igazából amilyen rossz volt a reggelem, a délelőtt csak úgy fokozódott, ugyanis szinte mindenből röpdogát írattak, mivel hangoskodtak a többiek (én nem, inkább kussban ültem), feleltettek, esetleg annyi anyagot írattak a füzetbe, hogy elzsibbadt a kezem. Kim próbált egy kicsit felvidítani, és felajánlotta, hogy tényleg lemondja Joeval a mozit, és elmegyünk vásárolni, de ellenkeztem.. Nem hagyom, hogy miattam mondjon le egy randiról, vagy olyasmi féléről. Inkább szomorúan suli után haza kullogtam egyedül a hűvös utcákon át.

Otthon szó nélkül felfutottam a szobámba, és olvastam, amíg meg nem csörrent a telefonom. Ismeretlen szám.

-Haló? - szóltam bele a telefonba.

-Szia, Caitlin? - szólt bele egy kissé ismerős hang.

-Igen, ki az?

-Ross... Ross Lynch - mondta, mire elnevette magát. -Van kedved elmenni valahová?

-Persze - mondtam izgatottan.

-Rendben, hatkor ott vagyok érted. Szia! - köszönt el, és mielőtt válaszolhattam, vagy elköszönhettem volna, lerakta a telefont. Úgysem mondtam volna nemet, hah.

Felkaptam magamra egy jobb cuccot, ami tűrhetőbb volt, és raktam magamra egy kis sminket, hogy ne nézzek úgy ki, mint egy zombi. Azt hiszem sikerült, és ezzel már háromnegyed hat volt. Lekullogtam a lépcsőn, és megkérdeztem anyuéktól, hogy el-e mehetek. Persze elengedett, és miután dudáltak, velem együtt kijött (?).

-Khm, te is jössz? - mondtam csodálkozva.

-Lenne pár kérdésem a fiatal úrhoz.

-Aha - mondtam vissza tartva a nevetésem.

-Szervusz! Caitlin anyukája vagyok -köszöntötte anyu egy kézfogással.

-Jó napot! Ross vagyok - mondta hihetetlenül aranyos mosollyal az arcán.

Anya közölte, hogy valahonnan ismeri őt, mire megijedtem, és azt mondtam, vagyis hangosan mondtam, hogy tuti nem. Anyu egy 'ha nem, akkor nem' nézéssel bement a házba. Azt hittem végre elengedett, de vissza jött a pénztárcájával, hogy adjon egy kis pénzt, Ross semmiképpen se fizessen, de rá szólt, hogy tényleg fizetné, bármit eszek, vagy iszok, nem lesz gond.

-Negyed kilenc! - mondta anyu, majd bement a házba.

-Bocsi - ültem be a kocsiba. -Anya néha.. ciki! -mondtam nevetve, mire ő is elnevette magát.

-Nem az. Ilyenek a szülők -mosolygott, majd elindultunk. Egy nyugis cukrászdába mentünk, ahol sikeresen (azt hiszem), csak tizenöten kértek Rosstól aláírást, vagy képet.

-Bocsi - mondta, és lehuppant mellém.

Egész kellemesen elbeszélgettünk, Ross nagyon jó fej. Mesélt a szüleiről, az életéről, a rajongóiról, hogy hogyan lett sztár, meg hogy sokat gondolt rám (?). Elmondtam neki, hogy egy ideig, ha még találkoznánk, akkor nem szeretném, ha anya tudná, hogy ő híres. Azt hiszem nem venné jó szemmel. Ross bólintott, és kérte, hogy én is meséljek kicsit az életemről.

Szóval én is meséltem egyet, ami elég unalmas volt, de azt hiszem, érdekelte. Beszéltem neki Chrisről is, illetve Abbyről, aki pont ma borított ki, azzal a 'haragszol még?' kérdésével. Oké, most már egy kicsit fura, hogy ezen húztam fel magam, de igazam volt.

-Ne haragudj, de ez a Chris elég hülye.. Egy ilyen szép lányt kihasználni, nem szép dolog - mondta mosolyogva.

-Nem haragszom, tudom, hogy az, és eleget szenvedtem miatta. De örülök, hogy végül szakítottunk -mondtam szintén mosolyogva.

-Sajnálom - mondta szomorú arccal. Megnézte az óráját, miszerint már mennünk kéne, úgyhogy elindultunk. Még mielőtt beszálltunk volna a kocsiba, megtámadott minket egy tíz fős lánycsapat, akik hebegve mondták ki Ross nevét. Még jó, hogy én nem ilyen vagyok. Mindegyik kért autogramot, majd lefényképeztem őket közösen. A lányok ujjongtak párat, végül el tudtunk szabadulni, és haza vitt. Az úton is sokat beszélgettünk, tényleg nagyon jó fej.

-Találkozunk még? - nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját.

-Ha szeretnél - mosolyogtam (vagy inkább vigyorogtam), majd megölelt.

-Szia! -köszöntünk el egymástól, és bementem a házba, ahol szokás szerint mindenről be kellett számolnom. Miután megtettem, bólintottak, és felmentem a szobámba.

Október 11. - Szombat

Az egész hét unalmasan telt, csak tanultam, olvastam, vagy neteztem. Ma viszont nagyon jó napom volt, végre.. Próbáltam az osztályban jobban beilleszkedni, a többiekkel is lenni, vagy ilyesmi, de nem igazán sikerült. Bár oda mentem, mondjuk, Zackhez és Thomhoz, de eléggé egyedül éreztem magam, mert ők egymással foglalkoztak; lökdösték egymást.. Aztán oda mentem Fredhez és Davehez, akik éppen mozit szerveztek mára, de onnan csúnyán elküldtek.. Akkor mindegy, én megpróbáltam. Ma jobban is indult a napom, hiszen szombat, nincs suli, nincs korán kelés, stb., juhé...

Miután felkeltem, és felöltöztem egy laza szettbe, ami egy rövid ujjú pólóból, és egy farmerből állt, lekászálódtam a lépcsőn, egyenesen a konyhába mentem, ahol anya már reggelit készített, apa pedig újságot olvasott az étkező asztalnál.

-Jó reggelt! - mondtam mosolyogva, és leültem apu mellé.

-Jó reggelt! - mosolyogtak szintén, apa pedig kikukucskált az újság alól. -Ma nagyon vidám vagy, mi történt?

-Semmi, csak tudod, szombat - mondtam, de tovább nézett, mire folytattam -Talán elmehetnénk valahova.

-Rendben - sóhajtott anya, aki hallgatta a beszélgetésünket. -Hová szeretnél menni?

-Mondjuk.. vásárolni? - mondtam az ötletet, de sosem tartják jó ötletnek, ha vásárolni szeretnék menni.

1. Ha én vásárolok, akkor nem egy-két cuccot veszek.

2. Sok ruhát felpróbálok, ami nekem kéne, hogy fárasztó legyen, de anyuéknak jobban az.

3. És persze, mivel veszek ruhákat, elköltök sok pénzt.

Hurrá nekem. Azt hiszem a vásárlás kilőve.

Már éppen szólalni akartak, amikor megcsörrent a telefonom, ami eddig a kezemben hevert. Hamar felkaptam, és megnyomtam a zöld ikont.

-Igen? - szóltam bele, mivel csak számot írt ki.

-Szia Caitlin, Ross vagyok!

Azt hiszem elfelejtettem eltenni a számát, azért nem tudtam, hogy ki hív. Felfutottam a szobámba, és közben persze köszöntem is.

R.: -Buli lesz nálunk, nincs kedved eljönni?

Én.: -Hát, megkérdezhetem anyuékat.

R.: -Király, majd hívj, vagy üzenj. Szia!

Fuu, remélem anyuék elengednek, most jó lenne egy kicsit elengedni magam, és lazulni. Reménytelenül lementem a konyhába, és szépen, már szinte könyörögve kérdeztem meg tőlük.

-NEM! - mondták egyszerre. -Egy buli, ahová rengeteg ember megy, bepiál, esetleg bedrogozik.. Had gondoljuk át. NEM!

-Mi? Dehogyis! Hiszen a múltkor voltam Jessica buliján.. Amii nem jól sült el, de akkor is! Hadd menjek el! - néztem rájuk boci szemekkel. -Hiszen jól tanulok, és a héten kijavítottam az egyesemet is! Csak egy kicsit, csak egy hétvégére kértem, hogy egy kicsit elengedhessem magam. Kérlek! - könyörögtem fájdalmas arccal. Anyuék gondolkozni kezdtek, és rájöttek, hogy igazam van.

-De ígérd meg, hogy legfeljebb éjfélre itthon vagy! - szólalt meg apu, mire anyu ránézett, és szúrós pillantásokat vett felém, majd felé.

-Hát.. ha ennyire szeretnéd, akkor legyen! - szólalt meg végül ő is.

-Köszönöm! - adtam puszit az arcukra, majd megöleltem őket.

Felmentem a szobámba, és üzentem Rossnak, hogy megyek. Nem sokkal később vissza írt, hogy kilencre itt van értem.

Délután elkezdtem készülődni. Sorban dobálóztam a ruhákkal, hogy mit vegyek fel. Közben üzentem Kimnek is, aki nagyon örült neki.

Igazából nem akartam nagy feltűnést kelteni, csak egy buli, de végül kicsit kihívóbb öltözetet választottam, mint szerettem volna, viszont a dzseki talán egyszerűsíti egy kicsit. Vettem fel pár kiegészítőt, és egy fehér magassarkút. A sminkem enyhe volt, csak szemspirál, szemceruza és szájfény.  Ross persze nem hazudtolta meg magát, már kilenc előtt pár perccel a kapunk előtt állt.

Anyuék elengedtek, és megjegyezték, hogy szép vagyok, utána ki mentem. Egy fekete BMW állt előttünk, benne egy helyes szőke srác, gyönyörű szemekkel, iszonyatosan aranyos mosollyal. Öm, a múltkor még más autója volt..

Elmosolyodtam, majd beszálltam az anyós ülésre. Már sötét volt, de jól szemügyre tudtam venni Rosst. Ő egy inget választott fekete farmerrel, és karkötőkkel. Mielőtt elindultunk volna, rám mosolygott.

-Gyönyörű vagy - mondta. Nem értem, hogy lehet valaki ilyen helyes?

-Én? Te vagy a... nem gyönyörű, hanem.. Na jó, jól nézel ki - nevettem el magam, mire furcsán rám nézett, és ő is elnevette magát. Elindultunk, és pár perc múlva már ott is voltunk. Útközben beszélgettünk is, de nem sokat. Végül, amikor megérkeztünk, furcsálltam, hogy egyáltalán nem hallok zenét. Sőt, még kocsik sem voltak a ház előtt.

-A többiek? - kérdeztem döbbenten. Nyújtotta a kezét, amit örömmel megfogtam.

-Gyere! - mondta mosolyogva.

Bementünk a házba, és tényleg még csak egy lélek sem volt ott.

-Bocsi, nem említettem, hogy két személyes buli? - vigyorgott, én meg meglöktem, és mind a ketten felnevettünk.

-Ezért öltöztem ki? - mondtam szomorú arccal a ruhámra mutatva.

-Én nem vagyok elég? - mondta már szinte súgva, amikor szorosan magához húzott, és már közeledtek az ajkaink egymáshoz, amikor megszólalt a telefonom.

-Bocsi, fel kell vennem - mondtam, és kiszaladtam a szobából a telefonommal. Csak anya hívott, hogy minden rendben van-e. Vissza mentem Rosshoz, aki letelepedett a kanapéra, és éppen felcsukta a tévét (?). Amikor meglátott, rápaskolt a mellette lévő fotelre, hogy üljek le. Leültem, és elkezdtük nézni a tévét, amiben éppen a Spongyabob kockanadrág (?) ment. Ennyit a romantikáról, haha.

Megnéztük, közben elnevettük magunkat, aztán amikor vége lett, lecsukta a tévét, és felém fordult.

-Bocsi, ezt mindig megnézem - nevetett fel, mire akaratlanul is elmosolyodtam. -Ki hívott?

-Anyu. Csak, hogy minden rendben-e. Azt hiszem ő is furcsállta, hogy nincs hangzavar - nevettem fel.

-Ja - nevetett ő is. -Bocsi, tényleg. Csak.. tudod, nagyon szép lány vagy, meg jó fej, és bár nem ismerlek annyira, de tetszesz. És csak azért mondtam, hogy buli lesz, mert azt gondoltam, hogy nem jönnél el, ha mondjuk azt mondanám, "hé, nem jössz át hozzám?". Mert az furcsa lett volna - mondta, közben a földet nézte, és mosolygott.

-Hát.. egy kicsit tényleg furcsa lett volna, de az még furcsább volt, amikor előbb a Spongyabobot néztük, amit tíz éves korom óta nem láttam. Amúgy eljöttem volna - mondtam folyamatosan mosolyogva, és a szemét fürkészve, de valahogyan nem akart rám nézni.

-Bocsi - nevetett. -Igazából azt szerettem volna elmondani, hogy.. na jó, én ilyet még tényleg nem csináltam, ez így nehéz, várj - mondta, és megfogott egy tárgyat, ami a kezébe került, és a lejátszóhoz dobta, hogy elinduljon, mint a filmekben. Pech, hogy az a tárgy, amit dobott, egy váza volt. -Hupsz? - mondta nevetve. Mind a ketten felálltunk, és bár a vázát akartuk felvenni, nehogy rálépjünk, vagy ilyesmi, megfogta a karomat és magához húzott.

-Bejössz, nagyon. Még sosem volt ilyen egy lánnyal, hogy én jelentkeztem, hogy elhívtam, hogy elmeséltem neki az életemet, és sosem volt hozzád fogható lány - mondta halkabban. Kezeit átkulcsolta a derekamon, a szemembe, aztán a számra nézett, ajkai közeledtek felém, majd lágyan megcsókolt.

-Ne haragudj, csak.. - mondta, de nem érdekelt, és vissza csókoltam. Miután elszakadtunk egymástól, ránéztünk a padlón lévő eltörött vázára, és elröhögtük magunkat. Ennyit erről. Felszedtük a darabkákat, összesöpörtük, végül leültünk a kanapéra.

-Amúgy te egyedül laksz?

-Nem - mondta az egyszerű választ.

-Kivel? - érdeklődtem.

-A szüleimmel, és a tesóimmal. - mondta mosolyogva.

-Ééés, most hol vannak?

-Elutaztak pár hétre.

-Te?

-Én maradtam.

-Miért?

-Nem vagy egy kicsit nagyon kíváncsi? - nevetett fel.

-Nem vagyok, na kérlek - nevettem magam el, és megborzoltam a haját.

-Maradtam, mert találkozni akartam veled.

-Nem mentél el azért, hogy velem találkozhass? - mosolyodtam el. -Ha elmész, és csak pár hét múlva jössz vissza, én vártam volna rád - mondtam, és ő is elmosolyodott. -Amúgy hol vannak a rajongóid?

-Gondolom alszanak. Vagyis inkább remélem - mosolyodott el, és kinézett az ablakon. -Nincs senki. Lehet, azt hitték, hogy én is elutaztam.

Tovább beszélgettünk egészen éjfélig, amikor mennem kellett, és haza vitt. Úton is sokat beszélgettünk, végül bekísért az ajtóig, ahol adott egy puszit, és elment.

Felsettenkedtem a szobámba, és írtam egy sms-t Kimnek. Azonnal jött a válasz, és ezzel elvoltunk még fél óráig. Aztán felmentem skypera, és ott folytattuk a beszélgetést, ami a ma estémről, illetve az övéről szólt. Mindent elmeséltünk részletesen, végül fél háromkor lefeküdtem aludni.

Chapter Seven.'

Sziasztok! Elnézést kérek a késésért, de mostanában minden össze jött, és nem volt időm írni, plusz büntetésben vagyok, ezért nem gépezhetek. A végét telefonról írtam, ha van benne hiba, akkor bocsánat. Köszönöm a megtekintéseket, a kommenteket, és alapjába véve mindent. Legyen még több feliratkozó, még több megtekintés, és még több komment! Köszönöm!♥

(...) -Aki nem más, mint az R5! - mondta bele a mikrofonba üvöltözve a 'házigazda' a számomra ismeretlen bandát. Mindenki kiáltozni kezdett, amikor előjöttek. Négy fiú, és egy lány. Az egyik szöszi, aki énekelt, irtó helyes volt. Ezt miért mondtam?

A szám címe valószínűleg Loud lehetett, mivel állandóan azt hangoztatta. Elég jól zenélnek. Én miért nem hallottam még?

Egész este zenéltek, mindig más zenével, és mindegyik énekelt. Mi első sorban néztük, és táncoltunk. Legalább olyan jó volt, mint egy koncert.

-És most pedig, szeretnénk felhívni egy lányt a színpadra, aki velünk együtt fog énekelni! - mondta a

mikrofonba az egyik. Mindenki sikoltozni kezdett, és várták, hogy rájuk mutassanak, és ők mehessenek fel.

Körül néztek, de inkább az első sort, ahol mi voltunk. Rám mutattak, és a szöszi felém nyújtotta a kezét. Azta! Felmentem. Igazából egyáltalán nem ismerem a zenéjüket, de mivel fülbemászó volt, el tudtam velük énekelni (kevésbé jó hanggal). Az elején nem énekeltem, utána kezdtem minél jobban bele jönni, és a végén már élveztem is. Vége lett a számnak, és mivel csak pár órára hívták el őket, ezért már menniük kellett. Velük mehettem a backstageba, ahol átöltöztek, sminkeltek stb.. Közben intettem a srácoknak, hogy mindjárt jövök.

Tök aranyosak voltak, beszélgettem kicsit mindegyikkel. Rájöttem, hogy miért pont R5 a neve.. Ugyanis öten vannak, és mindegyikőjük keresztneve R-rel kezdődik..

-Mi a neved? - jött oda hozzám a szöszi.

-Caitlin Smith, és neked?

-Nem tudod? - nevetett fel. - Ross Lynch vagyok.

-Nagyon jól játszotok. Eddig nem is ismertem a bandátokat - mosolyodtam el.

-Köszi - mosolyodott el ő is. -Szép hangod van.

-Köszi - nevettünk. Jaj, ez kezd kínos lenni..  Gondolkozz, Caitlin, gondolkozz.. Mit mondhatnál egy popsztárnak?

-Öm, izé, adsz egy autogramot? - mondtam. Ennél jobbat nem tudtam volna kitalálni? Na mindegy, amúgy is kérdés..és jó lett volna egy autogram tőlük. Tőle.

Elővett egy lapot, amin rajta volt az egész banda. Aláírta, és mosolyogva átadta.

-Köszi, öm, én megyek. -mondtam.

-Várj! - állított meg. -Megadod a telefonszámod? Ööö, persze nem úgy, hanem hogy majd felléphetnél velünk.

Ráírtam egy papírra a telefonszámomat, és oda adtam neki. Hű! Egy sztár elkéri a telefonszámomat?

-Szia! Majd találkozunk! - köszönt el. Majd találkozunk? Találkozok majd vele? Sokkot kapok.

Vissza futottam a többiekhez, akik kíváncsian várták a beszámolómat.

-Mit csináltál bent? - kérdezte Chris. Hopsz.. De hülye vagyok! Nekem barátom van, és egy sztárról álmodozom..

-Semmit, csak beszélgettünk, és megdicsérte a hangom.

-Megdicsérte? Hiszen többen vannak! - mondta Rose.

-V-vagyis, megdicsérték.. - dadogtam. Nem szabad megtudniuk! Kivéve Kimet..

Még voltunk ott pár órát, ami nagyon jól telt, utána haza indultunk. Végre, nem sírva futok haza!  Azt hiszem besorolhatom az életem eddigi legjobb bulijai közé. Haha, eddig csak ez a buli van rajta.

Hamar haza értünk, és mielőtt bementünk volna a házba Kimmel (nálunk alszik), Chris megragadta a kezem és vissza rántott. Megfogta a derekam, és szorosan magához húzott. Megsimította az arcomat, és lágyan megcsókolt. Élveztem, de hamar abba hagytuk, mivel már ordibáltak az autóból, hogy jöjjön már. Elköszöntünk egymástól, és bementem a házba.

-Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Kim az ajtóban ácsorogva.

-Semmi - mondtam mosolyogva.

Eléggé lefárasztott minket a buli, ezért lefeküdtünk, és álomba merültünk pár perc alatt.

*Október 6. - Hétfő

Igazán jól telt a hétvége, Kimmel újságokat néztünk, és posztereket ragasztgattunk ki a falamra, mivel elég 'kopár' volt. Nem sokat ragasztottunk, nem találtunk nekem valót.. Nincs semmi kedvencem, és szinte semmit nem ismerek! Jaj!

Ez a nap! Szörnyű, a hétvégéhez képest! Sőt, borzalmas! Kezdem az elejéről..

Már eleve rosszul keltem, mivel esett az eső, vagyis inkább szakadt. A cseppek egész éjjel az ablakomat kopogtatták, ami miatt forgolódtam. Ezért nem vagyok kipihenve! És amikor nem vagyok kipihenve..

-ANYA, HOL VAN A KARDIGÁNOM? - üvöltöttem mérgesen anyunak, aki a konyhában készített kaját. Kis hisztirohamba kezdtem bele, míg végül megtaláltam. Aztán nem találtam a telefonomat, ami igazából a kezemben volt.. Anya csak a szemét forgatva mondogatta, hogy 'ez a kamaszkor', vagy, hogy 'ennél még rosszabb is lesz', 'ebből elég volt!'.. Apa kissé megijedt a rohamomtól, ezért inkább úgy döntöttek, hogy anyu visz el suliba. Egész úton nyavalyogtam, anya pedig csendben hallgatta. Vagy nem is figyelt, bánom is én..

Kitett a sulinál. A fiúk között mentem át, ahol üdvözölt volna Chris, hogyha nem sietek fel a terembe a nagy idegességben, nehogy megsértsem, vagy valami más. Csendben a helyemre ültem, és inkább a telefonom jegyzetébe töltöttem le a haragomat. Ami csak annyiból állt mindössze, hogy nem aludtam ki magam, és fáradt vagyok, és legszívesebben haza mennék, és holnap délig aludnék.

-Baj van? - kérdezte Kim.

-Áh, semmi! Csak fáradt vagyok, nem aludtam semmit, egész éjjel forgolódtam, mivel ez a szar eső az ablakomba kopogtatott, és olyan hangosan, mint, aki üvöltözött volna. Egész éjjel kopp-kopp-kopp-kopp, és kopp! Én meg forog, forog, forog! Tudod mi van, ha nem alszok legalább 8 órát? Flegma vagyok, pszichopata, hisztériás, megbántó! És ha megbántanálak, akkor bocs! - mondtam hadarva, mire ő is panaszkodott az eső miatt. Szintén nem aludt, csak ő jobb eset, mivel nem hisztériázik, ahogy én. Leállhatnék már, jaj.. Első óra matek. Még jobb!

Mivel a többiek ordibáltak, hülyéskedtek, dobálóztak még csengetés után is, ezért röpdolgozatot íratott. Hát persze, hogy nem tudtam belőle semmit! Még szép.. Jaj.

Óra végén ki is javította őket, és sorban felolvasta a jegyeket.

-Kié ez az üres lap? - lengette a papíromat a tanár.

-Az enyém! - tettem fel a kezem.

-Caitlin Smith, egyre rosszabb vagy, a jegyeid romlanak le, szedd össze magad! - mondta, én meg zavartan kimentem a lapomért. Bedobtam a kukába, és szomorúan leültem a padba.

-Hé, mi a baj? De most komolyan! - súgta Kim.

-Mondom, hogy semmi.. Csak nem tanultam... - súgtam vissza.

-Mi van veled? - súgta, de erre nem válaszoltam. Tényleg nem tudom, hogy mi lehet velem.. Anya meg fog ölni az egyesért..

Minden órán anyagot vettünk, szóval van mit tanulnom. El is kéne kezdenem..

Épp haza indultam, és már a kijáraton mentem, amikor megláttam valamit. Valami, ami miatt azt hittem, összeesek. Csak szimplán álltam, és néztem, hogy mi van? Sokkolva néztem a jelenetet, ami az orrom előtt történt meg. Chris és Rose csókolóznak! Ebből már elég volt! Hányszor csinálja még ezt velem? Hogy lehettem ilyen hülye, amikor megbocsátottam neki? Még hasonló kérdések mentek a fejemben, aztán oda mentem. Amikor megláttak, befejezték, és felém fordultak.

-Meg tudom magyarázni! - szólalt meg Chris.

-Azt a magyarázatot én is meghallgatnám - szólalt meg a hátam mögül Kim. -Rose! - nézett rá dühösen.

-Nincs mit megmagyaráznod - mondtam halkabbra véve. -Szakítok, és ezúttal örökre - mondtam, majd egy könnycsepp csordult ki a szememből, majd zivatar módjára sírtam egészen hazáig. Harmincszor megfordultam volna, hogy felpofozhassam, de végül haza értem. Anya látta rajtam, hogy valami baj van.

-Kicsim, mi történt? - kérdezte aggódóan. Leültem az étkezőasztalhoz és minden kiömlött a számból, mintha hánynék. Elmondtam neki, hogy megláttam őket, hogy milyen hülyén érzem magam, és hogy miért csinálja ezt velem, és ehhez hasonlóak. Anya figyelmesen meghallgatott, végül megszólalt.

-Utálom ezt a gyereket! Csak fájdalmat tud neked okozni! Caitlin, megtiltom, hogy a közelébe menj! - mondta, és azt hiszem komolyan gondolta. Bár nem is bánnám, ha nem kéne a közelébe mennem, de sajnos egy iskolába, és egy osztályba is járunk. El tudom viselni a jelenlétét (talán), ahogy Abbyét is. -Ebben az iskolában csak megsértenek! Nem szeretnél iskolát váltani? - kérdezte. A döbbenet elfogott. Most komolyan? Általánosban alig voltak barátaim, és most találtam egy olyasvalakit, aki mindig mellettem lesz, és és.. Nem, még mit nem!

-Anya! Nem lehet! Nem hagyhatom ott Kimet, a legjobb barátnőmet! Igaz, már csak rá számíthatok, de.. De akkor is! - mondtam, majd felfutottam a szobámba. Ja, és még el sem mondtam neki a matek jegyemet.. Hagyjuk inkább. Talán ha egy hét múlva tudja meg, nem akad ki annyira. Most nem igazán érdekelt semmi, csak az, hogy vissza adjam Chrisnek, amit ő adott. Csalódást! Gondolataimat a telefon csörgése zavarta meg. Hát persze, hogy Chris volt az.. Jaj.

-Mit akarsz? - szóltam bele a telefonba durván.

-Beszéljük meg, kérlek! Gyere át!

-Már csak az kéne! Inkább hagyj békén! - csaptam le a telefont köszönés nélkül.

Még hívott párszor, de nem vettem fel. Szenvedjen csak. Már ha szenved..

Este hét körül vettem észre, hogy mit csinálok.. Elszundikáltam, és még tanulni sem tanultam! Jaj, ne! Gyorsan elővettem a cuccaim, és elkezdtem tanulni. Egészen tíz óráig tanultam, és tanultam. Egyszerűen nem tudok figyelni másra. Olyan hülyén érzem magam! De ezt már mondtam.. Mindegy. Azt vettem észre, hogy csukódik a szemem. Nem, nem aludhatok el! Muszáj megtanulnom!

*Október 7. - Kedd

-Caitlin, kicsim! Kelj már fel! Hozom a vizet! - mondta anya, mire lassan felnyitottam a szememet, de anya már hozta be a vödröt. -Ó, már fent vagy! Akkor mindegy.. Mondd csak, miért alszol a történelem könyved felett? - kérdezte szigorúan.

-Öm, én.. - gondolkodtam, majd eszembe jutott egy ötlet. -Úgy szeretem ezt a könyvet - öleltem meg. -Olyan.. szép! - improvizáltam. Anya a fejét fogta kiment a szobámból, azt hajtogatva, hogy a lánya megőrült.

Elraktam a cuccaimat, amiket elő hagytam, majd felöltöztem, és megcsináltam a hajam.

Útközben eszembe jutott, hogy nem írtam le a leckét.. Ilyen nincs! A legrosszabb nap! Miért vagyok mostanában ilyen?

-Valami baj van? - kérdezte apu, miután párszor felpofoztam magam, mint egy idióta.

-Ööm, semmi baj! Tudod, csak álmos vagyok, mint minden reggel! - mosolyogtam. Ez inkább ilyen kétségbeesett mosoly volt, de mindegy. Apu kitett a sulinál, és rohantam be a portán át, a termünkbe, és elkértem valamelyikőjük leckéjét.

-Nocsak, az osztály legjobb tanulója nem írt leckét? - nevetett Dave.

-Hagyj már! És, mi van ha elfelejtettem? - kérdeztem, de rá sem néztem, ugyanis jelenleg a lecke érdekelt, és nem ő. Thomtól szinte mindenki kérte a leckét, mivel voltak 'páran' akik nem írták le.

-Most komolyan, Caitlin! Nincs semmi baj? Nem írsz leckét, nem tanulsz, egyest kapsz? Mi történt? - nézett rám aggódóan Kim. Elmondtam neki a dolgokat, hogy mennyire hülye vagyok, hogy bevettem Chris dumáját, hogy legszívesebben inkább kimennék a világból, hogy nem vagyok jól, hogy nem töltök mostanában sok időt a legjobb barátnőmmel, és minden..

-Értem.. Ebből csak egyet tudok megoldani. - mosolygott. -Át jössz hétvégén hozzánk? Rose és Hope úgyis mennek valahova. DVD-zünk pop cornt zabálva, szerelmes filmeket nézve. Hmm? - mondta az ötletet.

-Imádlak! Mindig tudod, hogy mire vágyom! - mondtam és megöleltem. -A szerelmes filmek helyett lehetne vígjáték? - nevettünk el magunkat.

-Igaz - mosolygott, majd becsengettek.

Az összes órán néztem ki a fejemből. Mintha ott sem lettem volna, néztem egy felé, és gondolkoztam.

-Smith kisasszony, kérem megismételné? - szólt hozzám az angol tanár.

-Elnézést! - mondtam, a tanár pedig csak legyintett egyet.

Ha így folytatom, még a végén megbukok valamiből! Jaj!

Minden figyelmemet bele kötöttem az angol órába, de nem tudtam figyelni. Bár, Kim feldobott az ötlettel, de mégsem vagyok teljesen jól. Szó szerint szar érzés. De ez van.

Órák után haza siettem, hogy gyorsan megtanulhassak. Elgondolkodtam sok mindenen, miközben lépkedtem az utcákon át.

- Először is, mi történt velem? Másodszor, miért nem pofoztam fel Christ? Ezt nagyon bánom! És harmadszor MI VAN VELEM? - gondoltam magamban. Egy lépést se merjen közeledni az a disznó, mert még felvágom. Elveszi az eszemet! Még jó, hogy szakítottam, legalább örökre vége!

A kapunk elé értem. Megálltam, és gondolkodtam. Vagyis megint gondolkodtam, ahogy az egész úton. Mi lenne, ha most elfutnék Chrisék házához és megpofoznám? Hmm, jó ötlet, de hanyagolom. Végül bementem a lakásba, és finom illatok csapták meg az orrom.

-Éhes vagy? - kérdezte anya köszönés képpen.

-Kicsit - mosolyogtam. Éhes gyomorral amúgy sem lehet tanulni. Már pedig az egész délutánomat a tanulással fogom tölteni!

Anya spagettit csinált, amit előszeretettel befaltam.

-Mesélj, miért vagy ilyen punnyadt? - nézett rám anya.

-Anya, el kell mondanom valamit. Azt hiszem, nem fogsz neki örülni - mondtam bizonytalanul. Biztos, hogy most kéne? Itt az idő! Most vagy soha! Soha.. Jaj! -E-egyest kaptam ma-matekból.. - dadogtam.

-Micsoda? - kérdezte, és láttam, hogy felmegy a pumpája. Már gőzölt, mint a .. Mint bármi, ami forró!

-Mostanában teljesen el vagyok menve, és tudod, hogy mennyire utálom a matekot, és.. BRRR! Tudom, hogy most büntetést adsz, de kéérlek.. Légy kíméletes! - mondtam lehajtott fejjel.

-Nos.. Tudom, hogy mostanában nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretted volna, és nem vagy jól.. - mondta. Hű, anya tényleg ismer! Vagy elmondtam neki? De hülye vagyok! -De megkapod a büntetést! -mondta, és felment a szobámba(?). Követtem őt. Megfogta a laptopomat, és kivitte magával.

-Ez egy hétig az enyém lesz, és te fogsz vasalni, illetve mosogatni!

-Jó - fogadtam el a büntetést. Mi mást tehettem volna?

Bementem a szobámba, becsuktam (inkább becsaptam) magam után az ajtót, és elkezdtem tanulni.

Egy óra múlva kifáradtam, gondoltam tartok egy kis pihenőt. Felcsuktam a tévémet, amiben valami csöpögős sorozat ment, úgy hogy inkább lecsuktam. Körül néztem a szobámban, és rájöttem, hogy mostanában csak a gép előtt ülök, vagy Kimnél és duzzogok. Nem foglalkoztam például a ... semmivel! Nem volt időm semmire! Rég voltam  moziban, rég takarítottam (wow, tényleg, milyen kosz lehet a szobámban), rég segítettem anyának, rég csináltam bármit is a netezésen kívül a szobámban. Az osztályból nem foglalkozok senkivel, csak Kimmel, meg Chrisékkel! És.. És nemsokára itt van a születésnapom is! És a Halloween! Mit érzek olyankor, amikor MINDEN kimegy a fejemből? Komolyan, mindenről elfeledkeztem? Na, ennyi elég is lett. Hamar megtanultam mindent ami kellett, leírtam a leckét, és a naptáramat nézegettem. Dehogy fogunk mi Kimnél punnyadni! Elmegyünk moziba! Igaz, hogy ha nála lennénk, akkor ingyen lenne, de olyan rég voltam már.. Legalább a film után nézelődhetünk a plázában, pizzázhatunk.. Anyának elmondtam az ötletet, és örül, hogy végre szeretnék egy programot, ami nem a szobában gubbasztás. Felhívtam Kimet is, aki szívesen eljönne megnézni egy filmet. Megnéztem a közeli mozit, és találtam pár jó filmet, de majd Kimmel eldöntjük.

Chapter Six.'

Sziasztok! Köszönöm a megtekintéseket, kommenteket, feliratkozókat. ☺ Arra szeretnélek titeket kérni, hogy aki olvassa a blogot, az csatlakozzon a csoporthoz. : https://www.facebook.com/groups/639606869410174/ . Most pedig jöjjön a 6. rész.

*Szeptember 29. - Hétfő

Reggel felkeltett a telefonom, és rögtön kiugrottam az ágyamból. Az első dolgom nem az volt, hogy felöltözzek, hanem körül néztem a házban. Valami olyasmire emlékeztem, hogy apu azt mondta, nem tud elvinni. Basszus.. Gyorsan felhívtam anyut, aki lecseszett, mivel ilyen feledős vagyok. Remek. Felhívtam Kimet, hogy nem-e sétálunk el együtt suliba. Azt mondta fél óra, és ide jönnek értem anyukájával kocsival. Hát rendben. Gyorsan felkaptam magamra egy cuccot. Megmosakodtam, és copfba tettem a hajamat. Már körülbelül huszonhat perc múlt el, ezért inkább felvettem a cipőmet, a kabátomat és a sapkámat, és kimentem. Pár perc múlva már itt is voltak.

-Szia! Csókolom! - szálltam be az autóba.

-Szia! - köszöntött Kim. -Hogy, hogy nem apukád visz?

-Szervusz! - köszöntött az anyukája is.

-Hát, öhm.. Elfeledkeztem, hogy apu nem tud elvinni, ugyanis sietnie kellett munkába. Nem gond?

-Dehogy gond! Ugyan arra megyünk, nem igaz? - mondta az anyukája. -Mellesleg ne öregíts kérlek, tegezz csak nyugodtan!

-Köszönöm, de igaz - mosolyogtam, amit valószínűleg nem látott, mivel hátul ültem.

Kitett minket az anyukája, és már mentünk is be a suli kapuin. Amikor beléptünk valaki megfogta a karomat.

-Szia! - mondta mosolyogva Chris ...

-Mindjárt megyek! - mondtam Kimnek. - Mit akarsz?

-Hallgass meg!

-Minek?

-Mert én nem ... - mondta, de félbe szakította az, hogy Abby megérkezett.

-Szia! - köszöntötte Christ egy csókkal, közben én dühösen néztem rájuk.

-Akkor csá! - mondtam kissé flegmán, és Kim után eredtem.

-Na, mi volt? - kérdezte Kim.

-Semmi. Akart mondani valamit, végül nem fejezte be a mondandóját, mivel megérkezett a hercegnő - mondtam gúnyosan.

-Hercegnő? Abby? - mondta nevetve, amikor rájött, kiről is beszélek.

-Igen, ő. És egy csókkal üdvözölte a drága hercegét..

-Csak nem vagy féltékeny?

-Miért lennék? Hiszen napokkal ezelőtt még nem volt semmi gond, és aranyos volt, meg minden. De most? Jaj, hagyjuk, inkább menjünk fel! - mondtam idegesen. Talán tényleg féltékeny vagyok.. Ennyi idő után csak nem szerettem még ki belőle. Nem tudom..

Felértünk az osztályba pont becsengetéskor. Először dupla tesi következett. Utálok futni, bukfencezni, mászni, vagy bármi mást, ami a testneveléssel kapcsolatos.. Ezért is vagyok felmentve. Szóval volt két lyukas órám. Az első óra felében néztem, ahogy tornáznak, utána elmentem a büfébe. Vettem egy perecet magamnak, és üdítőt. Leültem egy lépcsőre, és a kajámat kezdtem majszolni, miközben a telefonomat nyomkodtam. Végre kicsengettek, de még csak az első óra. A tesi teremben beszélgettem pár percet Kimmel, és Demivel, utána megint megszólalt a csengő, ezért kimentem. Egész jól el voltam, leültem az osztályunkba, ahol csak Sophia, Nicole és én vagyok. Beszélgettem velük, vagy ettem, vagy zenét hallgattam fülhallgatón keresztül. Aztán végre kicsengettek, és pár perc múlva Kim is megérkezett az osztályba. Aztán mindenki.

Egész húzós nap volt, mivel majdnem minden órán feleltettek, és anyagot vettünk.

Szerencsére nem esett az eső, ezért haza sétáltam egyedül. Mivel kicsit untam magam, elővettem a fülhallgatómat, és a telefonomon hallgattam zenéket.

Már a parknál voltam, amikor megbotlottam valakiben. A fülhallgató is kiugrott a fülemből.

-Nem tudnál vigyázni? - mondtam felháborodva, miközben segített az idegen. Felnéztem, és egy csaj volt az.

-Bocs, nem láttalak! - mondta, és segített felállni. -Hope Carrison. - nyújtotta a kezét mosolyogva. Gyönyörű lány volt, szőke hajú, a fogain pedig fogszabályzó villogott.

-Caitlin Smith - ráztam meg a kezét. -Nem láttalak még erre fele. Új vagy?

-Igen, nemrég költöztünk ide a barátnőmmel. Melyik suliba jársz? - kérdezte kedvesen.

-George Collins Gimi.

-Én is oda fogok járni - mondta mosolyogva.

-Az jó! A barátnőd is?

-Igen. Na megyek, Szia! - köszönt el.

-Szia.

Visszatettem a fülembe a fülhallgatót, és haza mentem.

Bementem a lakásba, és levetkőztem.

-Szia! - köszöntem anyunak. Apu valószínűleg még dolgozik.

-Szia kicsim! Milyen volt a suli? - kérdezte anya.

-Jó - mondtam, és felmentem a szobámba. Hamar leírtam a leckét, és megtanultam. Felnyitottam a laptopomat, és bekapcsolódtam skypera.

Abby - elfoglalt, Thom - nincs gépnél, Kim - elérhető, Chris - elfoglalt, Demi - nincs gépnél, Jess - elérhető, Luther - elérhető.

Amint feljöttem, és végig futottam a neveket, megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Kim neve állt.

-Szia! - szóltam bele a készülékbe.

-Gyere át, most azonnal! - mondta köszönés nélkül, és letette.

Hát jó.. Lementem, és közöltem anyuval ezt a gyors hívást, és már fel is vettem a sapkám, és a cipőm.

-Szia, anya! - nyomtam egy puszit az arcára.

-Szia! Vacsora előtt érj haza!

Elindultam Kimék háza elé, miközben megláttam... öhm, azt hiszem, hogy Kimet.

-Szia, Kim! Nem úgy volt, hogy átmegyek hozzátok? - kérdeztem tőle, de őszintén szólva.. nem éppen úgy nézett ki, mint Kim. Vagyis igen, de valamivel másabb volt. Furcsán nézett rám.

-Kim? Rose vagyok! - mondta Kim hasonmása. Rose? Hiszen Rose, Kim ikertestvére!

-Ne haragudj, gondolom te vagy Kim testvére - mondtam, de már el is ment, szóval.. Végül oda értem Kimhez, aki azonnal ajtót nyitott. Azt hiszem azt akarta közölni velem, hogy Rose haza jött.

Felmentünk a szobájába, becsukta az ajtót, és hadarni kezdett, amiből csak-csak megértettem valamit.

-Képzeld, Rose haza jött Atlantából, pedig még nem is van a szülinapunk, de nem akar vissza költözni, és azt mondta, hogy mostantól nem vagyunk testvérek, vagy valami ilyesmi sértőt, és totál le vagyok sokkolva! -hadarta. -Cait, élsz?

-Igen, bocs. Amúgy találkoztam vele, azt hittem az te vagy.

-Komolyan? És hozzá szóltál, vagy hogyan vetted észre, hogy az nem én vagyok?

-Valójában nem vettem volna észre, de ahogy felém fordult, már tudtam, hogy ez nem te vagy, mivel kicsit másabb, és köszöntem neki, és azt mondta Rose a neve, nem pedig Kim, és akkor már tudtam, hogy az nem te vagy, hanem ő, vagyis érted.. - mondtam én is hadarva.

-Értem.. Ez elég bonyolult. Nem tudom, miért jöhetett haza, de azt tudom, hogy magával hozta az egyik barátnőjét, akivel Atlantában megismerkedtek, és a sulinkba fognak járni.. - mondta kétségbeesetten.

Elkezdtem gondolkodni.. És rájöttem, hogy akibe suli után bele botlottam.. vagyis.. várjunk, hogy is hívták?.. Hope, ő Rose barátnője. Így már világos. Sokat beszélgettünk erről, aztán haza mentem még vacsi előtt.

Anyuval dumcsiztunk, és ettünk. Közben betoppant apa is, és csatlakozott. Újból el kellett mesélnem az én kis "mesémet", ami mostanában történt. Csendben hallgatták a történetet.

-Ez miatt vagy mostanában ilyen furcsa? - szólalt meg apa.

-Ezt hogy érted? - néztem rá furán.

-Mindegy, menj, holnap iskola!

Ez furcsa volt.. Felmentem a szobámba. Néhány percet olvastam, azután lefeküdtem. Nem ment álom a szemembe, ezért bekapcsoltam a tv-t, és így már elaludtam.

*Október 3. - Péntek

Egész hét az ismerkedésből állt, ugyanis Kim ikertestvére, vagyis Rose beiratkozott a gimibe. Hope, a barátnője is beiratkozott, csak ő eggyel feljebb van, mivel ő 15 éves. Kevésbé, de amennyire tudtam, megismertem Rosaliat. Bevállalós, vagány csaj, ahogy Kim is mondta. Ahogy láttam, inkább a fiúkkal haverkodott, sőt összejött Davevel.. Szó esett a bálról, és gondolom ők is jönnek. Remélem jó buli lesz..

Alig vártam már ezt a napot, sőt a holnapot még mennyire fogom várni. Jaj.. ☺ Gyorsan felkaptam magamra egy összeállítást. Megmosakodtam, megcsináltam a hajam, feltettem egy kis sminket, és már indultunk is. Az idő pont olyan volt, hogy nem is jó, de nem is rossz. Szóval süt a nap, de fúj a szél.

Apu kitett a sulinál, és a suli kapuja felé vettem az irányt, ahol épp megérkezett Kim, Rose és Hope, ugyanis ők most már együtt jönnek suliba. Remélem, hogy Kimnek jobb lesz a kapcsolata a testvérével, de ahogy látom jól alakul. Oda mentem hozzájuk, és beszélgettünk egy kicsit, utána felmentünk a terembe. Őszintén szólva az osztálytársaink /vagyis inkább a fiúk/ fogadták a legnagyobb előszeretettel Roset, ugyanis új "bombázó" érkezett, vagy mi. Mivel Kim, és Rose veszekedtek, ezért leültem a helyemre, és becsengetésig zenét hallgattam. Közben láttam, hogy megérkezik Abby, és a fiúkkal beszélget. Aztán leült a helyére, és a telefonját nyomkodta.

Még becsengetés előtt Kim lehuppant mellém, és a bálról beszélgettünk, amíg be nem csengettek.

Annyira várom, és szerencsére már holnap lesz. Ma nálunk alszik Kim, és majd együtt készülődünk el..

Egész nap Chris engem nézett.. Elég furcsának tűnt, szóval megnéztem magamat, hogy mi lehet rajtam, de semmi.. Néha Abby meg is pofozta, amikor bámult. Haha. Suli után utánam jött.

-Igen? - kérdeztem.

-Semmi, csak.. - az órámra néztem, jelezve, hogy szeretnék menni, gyorsabb tempóra váltott. -Csak, tényleg ne haragudj! Én nem szeretem Abbyt..

-Aha, gondolom. Gondolom, hogy nem szereted, hiszen nem is csókolóztok, nem is ölelkeztek, vagy ilyesmi, nem igaz? - forgattam a szemem.

-Nézd, te egy különleges lány vagy. Abbyt nem szeretném megbántani, azért vagyok vele.. Állandóan rajtam lóg.

-Nem vagyok olyan hülye, ahhoz, hogy tudjam, ha megbocsátanék neked, te elcsesznéd. - mondtam, és elindultam le a lépcsőn. Megállított, és közel jött hozzám. Ah.. Rosszul esik, hogy ez történt, nagyon.. De belül még mindig szeretem..

-Hiszen nem is jártunk! Ha azt szeretnéd, hogy szakítsak Abbyvel, akkor megteszem! - mondta, és egyre közeledett. -Figyelj, én téged akarlak. Ezt az egyet elhiheted nekem. És tényleg ne haragudj rám. -közeledett, közeledett, én pedig távolodtam, távolodtam. A lépcső korlátja állított meg, ahol közelebb tudott jönni. Alig volt egy centi ajkaink között, amikor azt is megtörte, és megcsókolt. Bevallom, annak ellenére, hogy haragszom rá, kifejezetten élveztem, és nem is ellenkeztem. Lehet, hogy adnom kéne neki egy esélyt.. Csak hagytam, hogy csókoljon, végül pár perc után abba hagyta.

-Ne haragu... - mondta volna, de félbe szakítottam.

-Ne! Adok egy esélyt, de ajánlom, hogy ne cseszd el! - mosolyogtam, mire ő is.

-Holnap találkozunk! - mondta, és egy puszit nyomott az arcomra.

Kimet keresgéltem, és pár perc múlva meg is találtam, éppen Joeval beszélgetett.

-Szia... sztok. - mondtam mosolyogva. - Bocsi, megzavartam valamit?

-Nem, dehogy! Menjünk! - mondta Kim mosolyogva, miközben köszönés képpen Joe egy puszit nyomott az arcára, pont mint nekem Chris. Elindultunk, és egész úton csak beszélgettünk, hülyéskedtünk.. Azon filáztam, hogy el-e mondjam neki, hogy együtt vagyok Chrisszel... Igazából nem akartam volna, de ő a legjobb barátnőm, és ha nem tőlem derül ki, akkor mástól, és úgy talán haragudni fog, hogy nem mondtam el. Inkább csak rákérdezek..

-Figyelj.. Szerinted gáz lenne, hogy ha megbocsátanék Chrisnek? - kérdeztem kétségbeesetten.

-Caitlin.. Ez a te döntésed lenne, nem az enyém. Ha nem is akarnám, sem tudnék ellene semmit sem tenni, ha szereted őt. Ha úgy döntesz, esetleg adsz neki esélyt, akkor én elfogadom.

-Jó, csak mert.. - kezdtem bele, de féltem végig mondani. Lehet, hogy megértené, de ez így tök furcsa.. Talán rosszul döntöttem..

-Hé, kislány! Te eltitkolsz előlem valamit! - nevetgélt. -Talán megbocsátottál neki?

-Bonyolult, Kim.. Bonyolult, mivel belül még mindig szeretem őt, de kívül még mindig haragszom rá..

-Szóval megbocsátottál. Figyelj, engem nem zavar. Hogy ha boldog vagy, akkor én is az vagyok - mondta mosolyogva, majd átölelt.

-Köszönöm! - mondtam, és már otthon is voltunk. Felmentünk a szobámba, és hülyéskedtünk, neteztünk... Csajos buli. Két személyes csajos buli..

Október 4. - Szombat [különleges nap]

Már nem bírtam kivárni, egész éjjel forgolódtam, ahogy Kim is. Most már azt szeretném, hogy ez a buli ne úgy végződjön, mint a múltkori.. Hamar felkeltünk, és lementünk reggelizni. Anyuék munkában, ezért magunknak kellett reggelit készíteni. Először virslit akartunk, de jobb ötletünk támadt. Palacsinta.

Nem készítettünk sokat, mert mégis csak ketten vagyunk. Néhány darab elégett, viszont nekem ízlett. Reggeli közben megcsörrent fentről a telefonom. Felfutottam érte, és felvettem. Chris volt az. Csak jó reggelt kívánt, és azt mondta, fél hatra jönnek értünk. Meg akartam kérdezni, hogy mi az, hogy jönnek? Ki a többi? De mindegy volt.

Megreggeliztünk, utána felmentünk a szobámba. Egy laza, otthoni cuccba öltöztünk, utána felmentünk netre. Mindenhol a bállal kapcsolatos kiírás van. Néhányan fel is tették a ruháikat. De, ne már.. Ha felrakod, megnézik. Ha megnézik, nem lesz meglepi..

Délután el kezdtünk készülődni. Először is lefürödtünk, hajat mostunk, sminkeltünk, hajat csináltunk, stb. A legvégén bele bújtunk a ruhákba, és felvettük az ékszereket. Már 6 óra volt, amikor készen lettünk. A körmünk is ki volt lakkozva, szóval minden. A cipőnket vettük fel, amikor dudáltak. Gondolom megérkeztek Chrisék.

-Gyönyörűek vagytok! - szólalt meg anya (közben megérkeztek munkából). -De siessetek, a fiatal emberek már várnak titeket!

Egy utolsó simítás, tükörbe nézés után kimentünk. A fiúk egy szavat sem tudtak kinyögni. Kinyitották nekünk az ajtót, beültünk, és már mentünk is. Jól néztek ki, azért ők is kitettek magukért.

-Fú, elképesztően gyönyörűek vagytok! - mondta Chris, majd megcsókolt.

Közben rájöttem, hogy akik még velünk jöttek az, Joe, Dave, Rose, és Hope. Úgy látszik, hamar összehaverkodtak a "bombázó" lányokkal. Ők is gyönyörűen festettek. Vagyis inkább menőbben..

Negyed óra furikázás után oda értünk. A zenét már távolról is lehetett hallani. Ellie Goulding - Goodness Gracious száma szólt, ami felpörgetett mindenkit. Hamarosan megérkezik talán a sztárvendég is. Mindenki a táncparkettre pattant, és táncolt. Minden tök jól elvolt rendezve. Még füst is volt, Dj, bárpult, stb.. Jól indult. Nagyon.

-Végre, megérkezett a sztárvendégünk is. AKI NEM MÁS, MINT AZ ........

Chapter Five.'

Sziasztok. Mivel meg lett az ezer megtekintés, egy nagyon hosszú részt hoztam nektek! ♥ Jó olvasást! Ja, és innentől a történet egy nagy fordulatot vesz, és sok minden megváltozik! :)

-Szóval, miről lenne szó?

-Abby.. Elmondta, hogy miért volt ilyen furcsa.

-És mitől?

-Nem mondhatnám el, de gondolom már nagyon kíváncsi vagy.

-Mondd már!

-Te tökéletes vagy. Te mindent, és mindenkit megkaphatsz. Talán nem haragszom rád, hanem féltékeny vagyok. Nekem semmi nem sikerül. - jött be az ajtón Abby. Nem tudtam szóhoz jutni, és nem tudtam, miért mondja ezt.

-T-tessék? - kérdeztem elfojtott hangon.

-Caitlin, nekem tetszik Chris! - nyögte ki.

-De miért nem mondtad? Hiszen legjobb barátnők vagyunk!

-Épp ez az.. Legjobb barátnők vagyunk, és nem vetted észre! És mert tudtam, hogy előbb-utóbb a tiéd lesz. De hidd el, meg fogod bánni, hogy szereted őt! - nézett rám szúrós tekintettel. Nem értem.. Nemrég még semmi baja nem volt..

-Most mire gondolsz? - mondtam egyet nyelve.

-Nem leszek többé az a lány, aki senkit nem kaphat meg, és nem leszek olyanokkal körül véve, mint te. Rontod az önbizalmamat, tudod? De mindegy, úgyis megbánsz majd mindent! - mondta, majd kiviharzott.

-Ez.. ez meg mi volt? - néztem Kimre.

-Nem tudom, mi üthetett belé! Talán megszállta az ördög, vagy valami ilyesmi - gondolkozott.

-Nem hinném, de ez nagyon furcsa. Tudod mit? Legalább hamar bevallotta, így legalább nem fáj.. - mondtam bizonytalanul. -De fáj! Ő volt a legjobb barátnőm! - hullott le egy könnycsepp a szememről.

-Tudom.. De mondanom kell valamit - mondta. Egy másodpercre azt hittem, ő sem lesz velem.. -Tudnod kell, hogy én mindig melletted leszek, bármi legyen. És kérlek ne sírj, mert én is fogok - mondta a könnyeivel küszködve, majd megöleltem. -Mi lenne, ha ma nálam aludnál? - mondta az ötletet mosolyogva, én pedig bólogattam. Felhívtam anyáékat, és megmondtam nekik, hogy ma itt maradok. Ezt hamar lerendeztem. Felmentünk netre, körül néztünk. Nem találtunk semmit, úgy hogy, kellett valami ötlet, hogy mit csinálhatnánk. 

-Ötlet? - kérdeztem.

-Mi lenne, ha kimennénk egy kicsit sétálni? Beszélgetünk, forró csokizunk - mondta az ötletet.

-Ez jó! Akkor menjünk. 

Az előszobába mentünk, ahol felvettünk a cipőnket, és a kabátunkat. Elköszöntünk a szüleitől, és kimentünk az ajtón, majd a kapun. Elkezdtünk sétálni, és közben rengeteget beszélgettünk, és nevettünk. Rájöttem, hogy igazából Kim volt az, aki tényleg mindig mellettem volt, segített, és én nem vettem észre, mert inkább Abbyt választottam volna. Végre kiderült, és most már minden rendben, asszem.

-Amúgy, neked van tesód? - kérdeztem Kimet, miközben a forró csokimat szürcsölgettem.

-De, van! Egy ikertestvérem, csak ő elutazott.. Ő nem olyan mint én. Külsőleg én vagyok, de belsőleg teljesen másak vagyunk. Ő vagány, és Miss Mindenkitmegszerezhetek lehetne a középső neve. Én meg... Neki jó stílusa van, nekem nincs. Na de mindegy. A lényeg, hogy állandóan vitázott, kötözködött anyuékkal, míg anyuék találtak neki lakást Atlantában, ahol élheti a saját életét, mivel ő személy szerint nem akart velünk lakni. Velem is mindig kiabált, és rosszul viselkedett. Volt egy bandája, ami tele volt rossz fiúkkal. Nap, mint nap kiment hozzájuk, és egy elhagyatott helyen röhögtek, iszogattak. Egyszer engem is kivitt oda, de hamar elmentem onnan. Nem az én társaságom.. Nekem eléggé hiányzik, hiszen a testvérem, de én neki gondolom egyáltalán nem - mondta könnyeivel küszködve.

-Ezt nem tudtam.. Sajnálom - mondtam átölelve.

Én is meséltem magamról pár dolgot. Kicsit elmerültem a beszélgetésünkben. Fel néztem, és vajon kit láttam? Abbyt egy fiúval! Egy fiúval?

-Nézd, az ott Abby! - súgta Kim.

-Te jó ég! Az Chris? - mondtam a számhoz téve a kezemet. Ez nem lehet.. Jól láttam? Abby és Chris csókolóztak! És Chris nem is ellenkezett.

-Abby? - mondta hangosan Kim, és észre vettek minket.

-Chris? - mondtam szintén hangosan könnyekkel küszködve.

-Nahát! A két ribi sétálgat. Merre, merre? - nevetett fel Abby.

-Mi ütött beléd? Teljesen meghülyültél? - kiabáltam Abbyre.

-Hogyha nem lennél egy olcsó fruska, és nem járnál ilyen... göncökben, talán barátnők lehetnénk. És most ha nem bánod, a pasimmal szeretnék lógni.

Már nem bírtam tovább, legszívesebben behúztam volna neki egyet, de Kim lefogott.. Abby csak röhögött.

Amúgy is.. ennyi telik Christől? Neki én nem számítottam semmit az ég világon? Hiszen.. Olyan aranyos volt velem, és velem volt! Nem Abbyvel! És... - gondoltam magamban, de már mindegy volt. Legalábbis neki tök mindegy! Kimmel vissza mentünk hozzájuk. Mesélt még a testvéréről, és mutatott is róla egy képet. Tényleg vagány!

-Egyébként, vissza szokott jönni? - kérdeztem kíváncsian.

-Néha haza jön, hogy meglátogassa a régi haverjait. Ne gondold, hogy hozzánk jön. Csak olyankor ide cuccol le.

-De mi történt? Már kis kora óta ilyen makacs?

-Nem, nem.. Amikor még kisebbek voltunk, úgy 9-10 évesek, olyankor a legjobb barátnők voltunk. Mindent együtt csináltunk. Néha veszekedtünk, mint a hétköznapi testvérek, de hamar kibékültünk. Aztán jött az a banda, akik rosszá tették őt. Nagyon rosszá. Loptak. Bankot raboltak. Ékszer boltokat fosztottak ki. Kritizáltak másokat. És ittak. Minden benne volt az újságokban, és a tévében is. Sosem jöttek rá, hogy ők voltak. Még máig sem. Jók voltak. Túl jók. Egyszer majdnem lebuktak, de végül megúszták. A szüleink csak a végén jöttek rá. Én mindenről tudtam, de mégsem köphettem be a testvéremet. Tudtam, hogy mi lenne a következménye. Hogy elköltözik. És így is lett..

-Sajnálom. - mondtam.

-Én is - mondta, majd lehullott egy könnycseppje, de letörölte. - Nemsokára 15 évesek leszünk. Olyankor mindig haza jön, és elvisz engem egy bulizó helyre, ahol ügyet sem vet rám. Most más lesz. Te is velem leszel. Kíváncsi vagy rá?

-Igen - mondtam bizonytalanul.

-Ő nem olyan, hogy bántana valakit, nyugi.

-Mi a neve? - jutott eszembe a kérdés.

-Rose. Vagyis Rosalia.

*Szeptember 22. - Hétfő

Jól telt a hétvége. Sokat beszélgettünk Kimmel. Nem is igazán jutott eszembe khm.. Abby és Chris. Már eléggé kíváncsi voltam Kim ikertestvérére. Igazából tudtam, hogy hogyan néz ki, hiszen ugyanúgy, mint Kim, de akkor is.

A szemeimet a 'Midnight Memories' nyitotta fel, ugyanis megtetszett a One Direction új száma, ezért betettem ébresztőre. Gondoltam, így talán lelkesebben kelek fel, de tévedtem. Kinéztem az ablakon, és olyan volt, mintha még mindig éjjel lenne.. Megnéztem a telefonom kijelzőjén az órát, mivel azt hittem, rosszul állítottam be, de nem.. Azt hiszem ezentúl ilyen idő lesz. Ráadásul esett az eső is.

Ne kérdezzétek, hogy miért vettem fel majdnem egész fekete szettet. Ezek a ruha darabok akadtak a kezembe. I'm ok..

Felvettem a cipőmet, a kabátomat és már indulhattunk is.

Mikor a sulihoz értünk, apa egy esernyőt nyomott a kezembe.

-Jövök érted! - mondta, majd elviharzott az autóval. Bementem a portára, ahol Demit és Kimet láttam beszélgetni, ezért csatlakoztam.

-Utálom ezt az időt! - mérgelődtem.

-Ennél szarabb már nem is lehetne.. - lépett hozzánk Joe. -Nem láttátok Christ?

-Nem - mondtuk majdnem egyszerre, majd elment.

-Remélem Abby megrohad a seggén otthon - mondta Kim.

-Mi történt? - kérdezte Demi kíváncsian.

-Pff, semmi. Abby megőrült. - mondtam a fejemet fogva. -Elárult - nyögtem ki.

-Ebből sokat megtudtam. Mondjátok már.

-Hát szóval.. - léptünk fel a lépcsőfokokra. -Először azt mondta, hogy én tökéletes vagyok, és bárkit megkaphatok, és hogy miért nem láttam, hogy neki is tetszik Chris, és hogy meg fogom bánni, hogy nekem is tetszik Chris. Aztán azt mondta, hogy egy rosszul öltözött fruska vagyok. Aztán megláttam őket csókolózni. - mondtam teljes nyugodtsággal. Aha, nagyon nyugodt lehettem, főleg belül..

-Az komoly! - léptünk be az osztályba.

-Caitlin, beszélhetnénk? - szólalt meg a hátam mögül Chris. Leálltam, és a folyosón maradtam.

-Tudod, nincs mit megbeszélnünk. Miért nem mész Abbyhez, és.. - fejeztem volna be, amikor megcsókolt. -Te ezt direkt csinálod? - löktem el magamtól. -Az téged nem zavar egyáltalán, hogy szerelmes voltam beléd, és te egyfolytában összetörted a szívem? - szakadt ki belőlem. -Most meg csak így megcsókolsz, mintha semmi nem történt volna? Hányingerem van tőled, ne gyere a közelembe! - mondtam, és bementem az osztályba. Na ezt jól megmondtam! Most büszke vagyok magamra!

-Na, mi van? - kérdezett Kim, amikor leültem mellé az utolsó sorba.

-Semmi. Megcsókolt, én meg jól megmondtam neki a magamét - mondtam büszkén.

-Így kell ezt, látod? Nem siránkozni utána, meg sem érdemli - adott egy pacsit.

-Hé, hol van Abby barátnőd? - kérdezte Sophia.

-Nem a barátnőm - mondtam. -És mit tudom én? - néztem rá bunkón.

-Szóval rájöttél? - kérdezte döbbenten.

-Mire?

-Hogy megjátszotta magát Chrisszel együtt.

-Ja. Rájöttem, végre. - mosolyogtam rá.

-Akkor jó - mosolygott szintén. Na jó, nehogy már Abby helyett jön vagy húsz barátnőm. Nekem elég amúgy is ennyi.

-Cait! - vett észre Dave. -Gyere ide egy kicsit! - kiáltott. Oda mentem, nem féltem.

-Mi van? - mondtam kissé bunkón.

-Jó, tudom, hogy a múltkor túllőttem a célon, de most nem akarok semmi rosszat - mondta. - Szóval, te mit szólsz ehhez az egészhez? - nézett körbe rajtam.

-Semmit, mit szólnák? Nem tudok, és most már nem is akarok ellene semmit sem csinálni.

-Tök mindegy. Amúgy jól vagy?

-Megvagyok, mint mindig - mondtam, majd vissza mentem a padomhoz, amikor becsengettek. Épp akkor ért be a drága Abby. Osztályfőnöki volt az első óra, ahol megegyeztünk a tanárral, hogy hogyha csendben leszünk, akkor hátul maradhatunk Kimmel. Ezután mondott valami egész fontosat. Vagyis először kiosztott mindenkinek egy papírt, vagyis inkább egy meghívó-félét. Gyorsan átfutottam a sorokat. Suli bál lesz. De jó! A tanár elmondott róla mindent, amit tudni kell. Például, hogy belépés fiúknak csak öltönyben, lányoknak, pedig csak egybe ruhában. Ez az egész október 4.-én lesz 19:00 óra kezdéssel. Alig várom már. Hívnak egy sztárvendéget is, ami meglepetés, plusz lehet jelentkezni DJ-nek. De jó lesz. Majd ketten elmegyünk Kimmel venni ruhákat, meg minden, áh.

Egész nap minden rossz kedvű, és sötét volt az eső miatt. Már csak a buli vidított fel minket. A tanárok nem voltak szigorúak, ezen a sötét napon, mivel nem volt hozzá erejük. Mi sem szóltunk be egymásnak, illetve semmit nem csináltunk. Egész nap a bálon agyaltam. Aztán végre kicsengettek az összes óráról, és mehettünk haza. Apa már kint várt rám a kocsiban. Gyorsan beszálltam, nehogy elázzak, és haza indultunk. Vagyis indultunk volna, ha nem látok meg egy alakot, aki olyan idióta, hogy esőben sétál. Megállítottam aput, és kiszálltam. Nekem legalább van szívem, nem mint neki..

-Te idióta, esőben akarsz haza sétálni? - állítottam meg Christ.

-Mit érdekel ez téged.. - mondta.

-Mondjuk, mivel én nem vagyok szívtelen, mint egyesek.

-Sajnálom.. - mondta.

-Hagyjad már! Szállj be! - utasítottam a hátsó ülésre őt. Habozás nélkül beszállt. Én az anyós ülésre ültem, apu mellé.

-Elvisszük, jó?

-Rendben, kicsim. Hol laksz, kisfiam? - nézett a visszapillantóból Chrisre. Elmagyarázta, amit apu hamar megértett, és kitette a házuknál.

-Köszönöm, és még egyszer sajnálom Caitlin! - mondta, miközben kiszállt a kocsiból.

Most már haza mentünk. Útközben megszólított apa.

-Kislányom, mondd csak.. Mit sajnál ez a fickó?

-Semmit, apa!

-Kincsem, tudod, hogy nekem és anyádnak mindent elmondhatsz.

-Igen, tudom, de ez most durva..

-Ennyire?

-Igen..

-Otthon megbeszéljük. - mondta. Pár perc múlva már otthon is voltunk. Levettem a kabátomat, a cipőmet, és felmentem a szobámba. Hamar megtanultam, ezért szétnéztem Skypeon, és Facebookon. Amikor beléptem a Skypeba, Kim rögtön videó hívást indított.

-Mikor megyünk megvenni a ruhákat? - nézett rám a kamerából csillogó szemekkel.

-Majd eljön annak is az ideje. Még van legalább egy hetünk. Nyugi, én is izgulok. - mosolyogtam.

-Történt valami? - kérdezte.

-Ja, ja! -mondtam, és elmeséltem neki.

-Én a helyedben nem tettem volna. Ázzon csak el, a kis pöcsfej! - mondta gonoszan Kim, amin akaratlanul is elnevettem magam.

Hamar beesteledett. Lementem vacsizni, ahol mindent el kellett mondanom.

-Szófal igyf förténf! - mondtam teli szájjal a 'mese' végén.

-Szörnyű, hogy ma már mennyi ilyen ember létezik! - mérgelődött anya.

Még tovább beszélgettünk erről, és hogy mostantól vigyázzak a barátaimmal, mert ha így ragaszkodok hozzájuk, akkor megint ez lesz, bla bla bla.. Tudok magamra vigyázni! Felmentem a szobámba, és leültem az ágyam szélére. Csak egy kicsit szerettem volna gondolkodni, de olyan fáradt voltam, hogy ülve majdnem elaludtam, szóval befeküdtem az ágyamba, és aludtam. Egyébként fogalmam sincs, hogy miért lettem ilyen fáradt. Máskor még bírom, és netezek, és még gondolkodni is van időm. Lehet, hogy az időjárás teszi. Remélem holnap már nem lesz ilyen sötétség, vagy mi..

*Szeptember 23. - Kedd

Szokás szerint, elfeledkeztem beállítani az ébresztőórát a telefonomon, ezért most apa próbált felkelteni. Egy tervet forralt ki. Vagyis forralt volna, hogyha tudná kezelni az érintő képernyős telefont.. Be akart indítani egy zenét, mivel arra mindig felkelek. Felhívta a szobámba anyut is, aki nagyjából be tudott indítani egy zenét. Felhangosította, nekem meg kinyílt a szemem.

-Jó reggelt! -mondta apa.

-Öt peeerc - nyavalyogtam.

-Semmi öt perc! Öt percig telt, amíg bekapcsoltunk egy zenét! Na mars, öltözz fel! - kiáltott rám anya.

Feltápászkodtam, és az ablakom elé álltam. Be van borulva, de még nem esik. Hát ez remek! Gyorsan felkaptam magamra pár cuccot. Hamar elkészültem, szóval már mehettünk is.

Bekaptam pár falatot, mivel kissé éhes voltam. Nem igazán ízlett anya tegnapi vacsorája, de végül is ehető volt.

Pár perc múlva már a sulinál voltunk. Kiszálltam, majd Sophia és Nicole felé vettem az irányt.

-Tudtok még valamiről? - kérdeztem őket köszönés képpen.

-Mármint Abby és Chris..? - kérdezte Nicole.

-Basszus, az egész suli tudja már? - kérdeztem felháborodva.

-Állítólag Chrisnek tetszel, de Abbyt szereti. Senkiházi! Utálom az ilyen fiúkat.. - mondta Soph.

-Hányingerem van tőle. Vagy harmincszor bocsánatot kért, de nem igazán érdekel..

-Bocsánatot? Biztos, hogy az igazi Chrisszel beszéltél? - kérdezte Nicole meglepetten.

-Miért?

-Mivel, te arról még nem tudtál, hogy velem is kavart az elején. És nagyon bunkó volt. Én szakítottam, mivel minden lánnyal csókolózgatott.. Seggfej! - mondta Nicole.

-Na az komoly! Erről tényleg nem tudtam.. - mondtam, és bementem az ajtón Kimet keresve. Azonnal megtaláltam, éppen Joeval csevegett.

-Heló, megzavartam valamit? - ugrottam oda hozzájuk.

-Szia, dehogy! - mondta Kim, és megölelt.

-Akkor suli után! - mondta Joe, és elviharzott.

-Óóó, mi lesz suli után? - vártam meg, míg elmegy Joe.

-Semmi, semmi.. - mosolygott.

-Naa!

-Jó.. Együtt tanulunk - mondta izgatottan a friss hírt.

-Meghívott? Nálad, vagy nála?

-Nálam. - mosolygott tovább. - Nálad van valami új hír?

-Igen, van. Az előbb beszéltem Sophival és Nicoleval. Chrisnek tetszem, és Abbyt szereti. - lépdeltünk be az osztályba. - És tudtad, hogy az elején kavart Sophval? Állítólag nagyon bunkó volt.

Tovább beszélgettünk az osztályban mindenféléről. Még szóba esett a bál is, hogy mikor vesszük majd meg a ruhákat. Elindultunk a kémia terembe, mivel az lesz az első óra. Brr. Mikor becsöngettek, már a teremben voltunk, pár perccel később a tanár is bent volt. Szokás szerint felelt pár ember. Most Thomot és Zacket szívatta meg. Szinte semmit nem tudtak, de megúszták kettesre. Új anyagot vettünk, és egész órán csak írtunk, és írtunk.. Utálom a kémiát! A többi órán csak gyakoroltunk, feladatokat oldottunk, vagy csak elolvastunk valamit. Utolsó óra rajz volt. Kiadta a feladatot, mi szerint egy projektet kell csinálni jövő hétre, az internetről. Nagy pechemre párosan kell csinálni, és a párokat az abc sorrend szerint válogatja ki.. Egyszóval Chrisszel vagyok párban.. Mindegy, inkább megcsinálom egyedül. Suli után Kim és Joe együtt mentek haza, engem meg apa haza vitt. Már elterveztem, hogy körülbelül mikor megyünk ruhákat venni, meg minden. Alig várom.. Aztán megtanultam, és neki kezdtem a feladatnak. Pont akkor hívott Chris. Muszáj felvennem? Ahj.. Felvettem.

Chris : Mikor csináljuk a feladatot?

Én : Megcsinálom egyedül. Nem kell a segítséged. - mondtam, és ezzel leraktam. Újra hívott, de most már nem vettem fel.

Neki álltam a projektnek. Kinyomtattam sok netes képet, pl.: Facebook, vagy Google, stb. Szóval amiket a neten lehet csinálni. Aztán oda írkodtam, szépen. Nem értem miért kellett párban, könnyű megcsinálni, hogyha van nyomtatód. Két óra múlva már készen is lettem vele. Felmentem Skypera, ahol Chris elérhető volt, és rögtön rám írt.

Chris üzenete : Segíteni szeretnék a feladatban.

Caitlin üzenete : Ja, bocs. Már kész van.

Chris üzenete : Az még jobb. Figyelj.. Beszéljük meg.

Caitlin üzenete : Mit? Azt, hogy összetörted a szívem? Vagy hogy csak játszadoztál velem? Hallod, egy kicsit sem érdekelsz, magasról leszarlak. Menj inkább enyelegni a drága Abbykéddel.

Chris üzenete : Szakítottam Abbyvel! 

Caitlin üzenete : Kéne, hogy érdekeljen?

Chris üzenete : Igen, mert miattad tettem!

Caitlin üzenete : Hallod, olyan szánalmas vagy, hogy ilyet még nem láttam. Tudok mindent, nem kell hogy megsajnálj, vagy bármi más. Nem hülyeségből szerettem beléd.

Chris üzenete : Tudom.. De jóvá tudom tenni!

Caitlin üzenete : Azzal tennéd jóvá, hogy inkább békén hagynál. Mondd, meddig csináltad volna még ezt velem? Meddig?

Chris üzenete : ...

Caitlin üzenete : Látod? Ennyit érsz! Semmit!

Írtam le, és lekapcsoltam a netet. Gondoltam, kimegyek egy kicsit sétálni. Kiszellőztetem a fejemet. Felvettem a sapkámat, kabátomat, cipőmet és kimentem. Rengeteg gondolat járt a fejemben. Talán túl bunkó voltam vele.. De megérdemli! Vettem magamnak forró csokit, és leültem egy park padjára. Szürcsölgettem a meleg italt, amikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Abby neve állt. Basszus, senki nem hagy élni? Kinyomtam, de újra hívott. Végül felvettem.

Én : Mit akarsz?

Abby : Kérlek bocsáss meg! Nem gondoltam komolyan, amiket a fejedhez vágtam!

Én : Nem érdemelsz bocsánatot a pasiddal együtt - mondtam, és kinyomtam.

Komolyan mondom, amikor meg akarok nyugodni, akkor nem hagynak békén. Máskor otthon hagyom a telefonomat. Egy ideig még a forró csokimat szürcsölgettem. Miután megittam, felálltam és haza sétáltam. Út közben megint hívott valaki. A kijelzőn Kim neve állt. Felvettem.

Kim : Szia, merre vagy?

Én : Sétáltam egyet, miért?

Kim : Már otthon vagy?

Én : Még nem, de mindjá.. - fejeztem volna be, de közbe vágott.

Kim : Rendben, akkor gyere a parkba! - és letette. Vissza mentem a parkba, ahol Kim már várt rám.

-Na, mi az? - kérdeztem, és leültem mellé a padra.

-Képzeld, Joe eljött hozzám. Tanultunk meg minden. Nagyon sokat beszélgettünk, és végül.. Megcsókolt! - örvendezett.

-De jó! Akkor jártok?

-Várj méég. Szóval megcsókolt, és utána vagy öt percig ölelkeztünk. És olyan helyes, és cuki. - mondta mosolyogva.

-Örülök nektek - mosolyogtam én is.

Beszélgettünk még kicsit, aztán haza mentem. Vacsira pont beértem. Elég szótlanok voltak a szüleim, most nem igazán kérdeztek. Megettem a kaját, felmentem a szobámba, és álomba merültem.

*Szeptember 28. - Vasárnap

Nem sokára itt van a bál, és már meg kéne venni a ruhákat. Gondoltuk, inkább ne suli után vegyük meg, mert aztán besötétedik, és haza kell menni. Legalább így több időnk van körül járni a butikokat. Egész hét szokás szerint unalmas volt, szinte minden tantárgyból anyagot vettünk, vagy rajzból kivittük a projekteket, és csillagos ötöst kaptunk Chrisszel. Vagyis csak én kaptam, mivel én végeztem a munkát, de ezt a tanárnak nem kell tudnia. Végülis Chris is kapott egy potya ötöst..

Kim nálunk aludt, hogy amikor felkelünk, már mehessünk is nézelődni, illetve álomruhát keresni. Felkeltünk tizenegy óra körül, majd lementünk reggelizni. A friss rántotta körüljárta az egész lakást. Igazából anya mindig rántottát csinál reggelire, ez már nálunk nagyon régi szokás. Sosem unjuk meg..

-Jó reggelt! - mondta anya, miközben a kezembe adta a tányérokat, hogy megterítsek.

-Jó reggelt! - mondtuk majdnem egyszerre Kimmel.

-Kim, szereted a rántottát? -kérdezte anyu.

-Persze. - mondta, és anya Kim tányérjára tette a finom ételt. Azonnal enni kezdett, mintha az élete múlt volna rajta. Pár perc múlva (amikor én neki kezdtem), a tányérján már nem volt semmi.

-Finom volt? - kérdezte anya büszkén.

-Igen, köszönöm.

Kim

Caitlin

Megettem én is a reggelit, utána felmentünk a szobámba öltözni. Szerencsére már nem esett, ezért nem kellett annyira beöltözni, meg esernyőzni.. Hamar felkaptunk egy laza összeállítást. Kicsit még felmentünk Facebookra is...  'Abby Morgan kapcsolatban vele : Christopher Winslow'.

-Még hogy szakítottak! - mérgelődtem a hír láttán.

-Menjünk inkább - mondta Kim. Anyu elvitt minket a plázába, viszont haza felé sétálnunk kellett. Nem is baj, nálam mindig jól jön. Szóval a plázában, az összes ruhás üzletet körbe jártuk. Az egyik butikban megláttam egy csodaszép ruhát.

-Kim, gyere ide! - kiáltottam neki a túlsó oldalra.

-Úristen, de szép! - ámuldozott.

-Nekem is tetszik.

-Próbáld fel! Gyönyörű lennél benne.

Felpróbáltam, és tényleg jól állt. A csillogós része nagyon megfogott benne.

-Asszem, hogy ez az enyém - mondtam végül.

-Ezt ha te nem veszed meg, én veszem meg neked!

-Ennyire jól áll? - mondtam mosolyogva, amire bólintott egy nagyot. - Hát jó, akkor megveszem. Már csak kiegészítők kellenek hozzá, és egy cipő.

-Gyönyörű! És csak neked olcsón! - jött oda a férfi eladó.

-Köszönöm - mondtam mosolyogva.

Megvettem a ruhát (olcsóbban), utána Kimnek kerestük az 'álomruháját'.

Meg is találtuk egy másik butikban. Hátul lapult, már az utolsó példányban. Kimnek azonnal megtetszett, és felpróbálta. Jól állt neki.

-Ez legyen? Vagy keressünk mást? - kérdezte bizonytalanul.

-Szép ruha, de ahogy te gondolod. Szerintem jól áll rajtad!

-Azért még körül nézhetünk nem?

-De - szóval még körül nézelődtünk, de nem találtunk szebbet, vagy jobbat. Amikor vissza mentünk a ruhához (mivel addig vissza tettük), akkor megláttunk ott egy lányt, aki a ruhát szemlélte. Gyorsan oda futottunk, és elvettük.

-Hé, mit csináltok? - kérdezte meglepetten. -Ez az én ruhám!

-Nem! Ez az enyém! Én láttam meg hamarabb!

-Én voltam itt hamarabb.

-Nem igaz, mivel már jóval előtte itt voltunk, és fel is próbáltam, csak még körül néztünk! - kiabált a lányra. Szegény, szerintem megijedt, mert elviharzott. -Győzelem! - mondta büszkén Kim, amin elmosolyodtam. Kifizettük a ruhát. Már csak cipő, és kiegészítő. Hát, a neheze megvan. Szóval még körül néztünk pár helyiségben, és találtunk kiegészítőket is. Utólag bementünk egy cipős üzletbe. Találtunk mind a ketten három cipőt, ami illett a ruhánkhoz. Én egy ezüst csillogósat, egy babarózsaszínűt, és egy bőrszínűt, Kim pedig két feketét, és egy ugyanolyan babarózsaszínűt, amit én is kinéztem magamnak. Én végül a csillogóson döntöttem, mivel igazán illett a ruhámhoz, Kim pedig az egyik feketét választotta. ☺ Megvettük őket, és haza indultunk. Egész úton beszélgettünk a ruhákról, a bálról, és minden másról. Így hamar haza értünk. Megmutattuk anyuéknak a cuccokat, utána Kim haza ment. Még át néztem pár tantárgyat holnapra, és eltettem magam aludni.