Chapter Seven.'

Sziasztok! Elnézést kérek a késésért, de mostanában minden össze jött, és nem volt időm írni, plusz büntetésben vagyok, ezért nem gépezhetek. A végét telefonról írtam, ha van benne hiba, akkor bocsánat. Köszönöm a megtekintéseket, a kommenteket, és alapjába véve mindent. Legyen még több feliratkozó, még több megtekintés, és még több komment! Köszönöm!♥

(...) -Aki nem más, mint az R5! - mondta bele a mikrofonba üvöltözve a 'házigazda' a számomra ismeretlen bandát. Mindenki kiáltozni kezdett, amikor előjöttek. Négy fiú, és egy lány. Az egyik szöszi, aki énekelt, irtó helyes volt. Ezt miért mondtam?

A szám címe valószínűleg Loud lehetett, mivel állandóan azt hangoztatta. Elég jól zenélnek. Én miért nem hallottam még?

Egész este zenéltek, mindig más zenével, és mindegyik énekelt. Mi első sorban néztük, és táncoltunk. Legalább olyan jó volt, mint egy koncert.

-És most pedig, szeretnénk felhívni egy lányt a színpadra, aki velünk együtt fog énekelni! - mondta a

mikrofonba az egyik. Mindenki sikoltozni kezdett, és várták, hogy rájuk mutassanak, és ők mehessenek fel.

Körül néztek, de inkább az első sort, ahol mi voltunk. Rám mutattak, és a szöszi felém nyújtotta a kezét. Azta! Felmentem. Igazából egyáltalán nem ismerem a zenéjüket, de mivel fülbemászó volt, el tudtam velük énekelni (kevésbé jó hanggal). Az elején nem énekeltem, utána kezdtem minél jobban bele jönni, és a végén már élveztem is. Vége lett a számnak, és mivel csak pár órára hívták el őket, ezért már menniük kellett. Velük mehettem a backstageba, ahol átöltöztek, sminkeltek stb.. Közben intettem a srácoknak, hogy mindjárt jövök.

Tök aranyosak voltak, beszélgettem kicsit mindegyikkel. Rájöttem, hogy miért pont R5 a neve.. Ugyanis öten vannak, és mindegyikőjük keresztneve R-rel kezdődik..

-Mi a neved? - jött oda hozzám a szöszi.

-Caitlin Smith, és neked?

-Nem tudod? - nevetett fel. - Ross Lynch vagyok.

-Nagyon jól játszotok. Eddig nem is ismertem a bandátokat - mosolyodtam el.

-Köszi - mosolyodott el ő is. -Szép hangod van.

-Köszi - nevettünk. Jaj, ez kezd kínos lenni..  Gondolkozz, Caitlin, gondolkozz.. Mit mondhatnál egy popsztárnak?

-Öm, izé, adsz egy autogramot? - mondtam. Ennél jobbat nem tudtam volna kitalálni? Na mindegy, amúgy is kérdés..és jó lett volna egy autogram tőlük. Tőle.

Elővett egy lapot, amin rajta volt az egész banda. Aláírta, és mosolyogva átadta.

-Köszi, öm, én megyek. -mondtam.

-Várj! - állított meg. -Megadod a telefonszámod? Ööö, persze nem úgy, hanem hogy majd felléphetnél velünk.

Ráírtam egy papírra a telefonszámomat, és oda adtam neki. Hű! Egy sztár elkéri a telefonszámomat?

-Szia! Majd találkozunk! - köszönt el. Majd találkozunk? Találkozok majd vele? Sokkot kapok.

Vissza futottam a többiekhez, akik kíváncsian várták a beszámolómat.

-Mit csináltál bent? - kérdezte Chris. Hopsz.. De hülye vagyok! Nekem barátom van, és egy sztárról álmodozom..

-Semmit, csak beszélgettünk, és megdicsérte a hangom.

-Megdicsérte? Hiszen többen vannak! - mondta Rose.

-V-vagyis, megdicsérték.. - dadogtam. Nem szabad megtudniuk! Kivéve Kimet..

Még voltunk ott pár órát, ami nagyon jól telt, utána haza indultunk. Végre, nem sírva futok haza!  Azt hiszem besorolhatom az életem eddigi legjobb bulijai közé. Haha, eddig csak ez a buli van rajta.

Hamar haza értünk, és mielőtt bementünk volna a házba Kimmel (nálunk alszik), Chris megragadta a kezem és vissza rántott. Megfogta a derekam, és szorosan magához húzott. Megsimította az arcomat, és lágyan megcsókolt. Élveztem, de hamar abba hagytuk, mivel már ordibáltak az autóból, hogy jöjjön már. Elköszöntünk egymástól, és bementem a házba.

-Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Kim az ajtóban ácsorogva.

-Semmi - mondtam mosolyogva.

Eléggé lefárasztott minket a buli, ezért lefeküdtünk, és álomba merültünk pár perc alatt.

*Október 6. - Hétfő

Igazán jól telt a hétvége, Kimmel újságokat néztünk, és posztereket ragasztgattunk ki a falamra, mivel elég 'kopár' volt. Nem sokat ragasztottunk, nem találtunk nekem valót.. Nincs semmi kedvencem, és szinte semmit nem ismerek! Jaj!

Ez a nap! Szörnyű, a hétvégéhez képest! Sőt, borzalmas! Kezdem az elejéről..

Már eleve rosszul keltem, mivel esett az eső, vagyis inkább szakadt. A cseppek egész éjjel az ablakomat kopogtatták, ami miatt forgolódtam. Ezért nem vagyok kipihenve! És amikor nem vagyok kipihenve..

-ANYA, HOL VAN A KARDIGÁNOM? - üvöltöttem mérgesen anyunak, aki a konyhában készített kaját. Kis hisztirohamba kezdtem bele, míg végül megtaláltam. Aztán nem találtam a telefonomat, ami igazából a kezemben volt.. Anya csak a szemét forgatva mondogatta, hogy 'ez a kamaszkor', vagy, hogy 'ennél még rosszabb is lesz', 'ebből elég volt!'.. Apa kissé megijedt a rohamomtól, ezért inkább úgy döntöttek, hogy anyu visz el suliba. Egész úton nyavalyogtam, anya pedig csendben hallgatta. Vagy nem is figyelt, bánom is én..

Kitett a sulinál. A fiúk között mentem át, ahol üdvözölt volna Chris, hogyha nem sietek fel a terembe a nagy idegességben, nehogy megsértsem, vagy valami más. Csendben a helyemre ültem, és inkább a telefonom jegyzetébe töltöttem le a haragomat. Ami csak annyiból állt mindössze, hogy nem aludtam ki magam, és fáradt vagyok, és legszívesebben haza mennék, és holnap délig aludnék.

-Baj van? - kérdezte Kim.

-Áh, semmi! Csak fáradt vagyok, nem aludtam semmit, egész éjjel forgolódtam, mivel ez a szar eső az ablakomba kopogtatott, és olyan hangosan, mint, aki üvöltözött volna. Egész éjjel kopp-kopp-kopp-kopp, és kopp! Én meg forog, forog, forog! Tudod mi van, ha nem alszok legalább 8 órát? Flegma vagyok, pszichopata, hisztériás, megbántó! És ha megbántanálak, akkor bocs! - mondtam hadarva, mire ő is panaszkodott az eső miatt. Szintén nem aludt, csak ő jobb eset, mivel nem hisztériázik, ahogy én. Leállhatnék már, jaj.. Első óra matek. Még jobb!

Mivel a többiek ordibáltak, hülyéskedtek, dobálóztak még csengetés után is, ezért röpdolgozatot íratott. Hát persze, hogy nem tudtam belőle semmit! Még szép.. Jaj.

Óra végén ki is javította őket, és sorban felolvasta a jegyeket.

-Kié ez az üres lap? - lengette a papíromat a tanár.

-Az enyém! - tettem fel a kezem.

-Caitlin Smith, egyre rosszabb vagy, a jegyeid romlanak le, szedd össze magad! - mondta, én meg zavartan kimentem a lapomért. Bedobtam a kukába, és szomorúan leültem a padba.

-Hé, mi a baj? De most komolyan! - súgta Kim.

-Mondom, hogy semmi.. Csak nem tanultam... - súgtam vissza.

-Mi van veled? - súgta, de erre nem válaszoltam. Tényleg nem tudom, hogy mi lehet velem.. Anya meg fog ölni az egyesért..

Minden órán anyagot vettünk, szóval van mit tanulnom. El is kéne kezdenem..

Épp haza indultam, és már a kijáraton mentem, amikor megláttam valamit. Valami, ami miatt azt hittem, összeesek. Csak szimplán álltam, és néztem, hogy mi van? Sokkolva néztem a jelenetet, ami az orrom előtt történt meg. Chris és Rose csókolóznak! Ebből már elég volt! Hányszor csinálja még ezt velem? Hogy lehettem ilyen hülye, amikor megbocsátottam neki? Még hasonló kérdések mentek a fejemben, aztán oda mentem. Amikor megláttak, befejezték, és felém fordultak.

-Meg tudom magyarázni! - szólalt meg Chris.

-Azt a magyarázatot én is meghallgatnám - szólalt meg a hátam mögül Kim. -Rose! - nézett rá dühösen.

-Nincs mit megmagyaráznod - mondtam halkabbra véve. -Szakítok, és ezúttal örökre - mondtam, majd egy könnycsepp csordult ki a szememből, majd zivatar módjára sírtam egészen hazáig. Harmincszor megfordultam volna, hogy felpofozhassam, de végül haza értem. Anya látta rajtam, hogy valami baj van.

-Kicsim, mi történt? - kérdezte aggódóan. Leültem az étkezőasztalhoz és minden kiömlött a számból, mintha hánynék. Elmondtam neki, hogy megláttam őket, hogy milyen hülyén érzem magam, és hogy miért csinálja ezt velem, és ehhez hasonlóak. Anya figyelmesen meghallgatott, végül megszólalt.

-Utálom ezt a gyereket! Csak fájdalmat tud neked okozni! Caitlin, megtiltom, hogy a közelébe menj! - mondta, és azt hiszem komolyan gondolta. Bár nem is bánnám, ha nem kéne a közelébe mennem, de sajnos egy iskolába, és egy osztályba is járunk. El tudom viselni a jelenlétét (talán), ahogy Abbyét is. -Ebben az iskolában csak megsértenek! Nem szeretnél iskolát váltani? - kérdezte. A döbbenet elfogott. Most komolyan? Általánosban alig voltak barátaim, és most találtam egy olyasvalakit, aki mindig mellettem lesz, és és.. Nem, még mit nem!

-Anya! Nem lehet! Nem hagyhatom ott Kimet, a legjobb barátnőmet! Igaz, már csak rá számíthatok, de.. De akkor is! - mondtam, majd felfutottam a szobámba. Ja, és még el sem mondtam neki a matek jegyemet.. Hagyjuk inkább. Talán ha egy hét múlva tudja meg, nem akad ki annyira. Most nem igazán érdekelt semmi, csak az, hogy vissza adjam Chrisnek, amit ő adott. Csalódást! Gondolataimat a telefon csörgése zavarta meg. Hát persze, hogy Chris volt az.. Jaj.

-Mit akarsz? - szóltam bele a telefonba durván.

-Beszéljük meg, kérlek! Gyere át!

-Már csak az kéne! Inkább hagyj békén! - csaptam le a telefont köszönés nélkül.

Még hívott párszor, de nem vettem fel. Szenvedjen csak. Már ha szenved..

Este hét körül vettem észre, hogy mit csinálok.. Elszundikáltam, és még tanulni sem tanultam! Jaj, ne! Gyorsan elővettem a cuccaim, és elkezdtem tanulni. Egészen tíz óráig tanultam, és tanultam. Egyszerűen nem tudok figyelni másra. Olyan hülyén érzem magam! De ezt már mondtam.. Mindegy. Azt vettem észre, hogy csukódik a szemem. Nem, nem aludhatok el! Muszáj megtanulnom!

*Október 7. - Kedd

-Caitlin, kicsim! Kelj már fel! Hozom a vizet! - mondta anya, mire lassan felnyitottam a szememet, de anya már hozta be a vödröt. -Ó, már fent vagy! Akkor mindegy.. Mondd csak, miért alszol a történelem könyved felett? - kérdezte szigorúan.

-Öm, én.. - gondolkodtam, majd eszembe jutott egy ötlet. -Úgy szeretem ezt a könyvet - öleltem meg. -Olyan.. szép! - improvizáltam. Anya a fejét fogta kiment a szobámból, azt hajtogatva, hogy a lánya megőrült.

Elraktam a cuccaimat, amiket elő hagytam, majd felöltöztem, és megcsináltam a hajam.

Útközben eszembe jutott, hogy nem írtam le a leckét.. Ilyen nincs! A legrosszabb nap! Miért vagyok mostanában ilyen?

-Valami baj van? - kérdezte apu, miután párszor felpofoztam magam, mint egy idióta.

-Ööm, semmi baj! Tudod, csak álmos vagyok, mint minden reggel! - mosolyogtam. Ez inkább ilyen kétségbeesett mosoly volt, de mindegy. Apu kitett a sulinál, és rohantam be a portán át, a termünkbe, és elkértem valamelyikőjük leckéjét.

-Nocsak, az osztály legjobb tanulója nem írt leckét? - nevetett Dave.

-Hagyj már! És, mi van ha elfelejtettem? - kérdeztem, de rá sem néztem, ugyanis jelenleg a lecke érdekelt, és nem ő. Thomtól szinte mindenki kérte a leckét, mivel voltak 'páran' akik nem írták le.

-Most komolyan, Caitlin! Nincs semmi baj? Nem írsz leckét, nem tanulsz, egyest kapsz? Mi történt? - nézett rám aggódóan Kim. Elmondtam neki a dolgokat, hogy mennyire hülye vagyok, hogy bevettem Chris dumáját, hogy legszívesebben inkább kimennék a világból, hogy nem vagyok jól, hogy nem töltök mostanában sok időt a legjobb barátnőmmel, és minden..

-Értem.. Ebből csak egyet tudok megoldani. - mosolygott. -Át jössz hétvégén hozzánk? Rose és Hope úgyis mennek valahova. DVD-zünk pop cornt zabálva, szerelmes filmeket nézve. Hmm? - mondta az ötletet.

-Imádlak! Mindig tudod, hogy mire vágyom! - mondtam és megöleltem. -A szerelmes filmek helyett lehetne vígjáték? - nevettünk el magunkat.

-Igaz - mosolygott, majd becsengettek.

Az összes órán néztem ki a fejemből. Mintha ott sem lettem volna, néztem egy felé, és gondolkoztam.

-Smith kisasszony, kérem megismételné? - szólt hozzám az angol tanár.

-Elnézést! - mondtam, a tanár pedig csak legyintett egyet.

Ha így folytatom, még a végén megbukok valamiből! Jaj!

Minden figyelmemet bele kötöttem az angol órába, de nem tudtam figyelni. Bár, Kim feldobott az ötlettel, de mégsem vagyok teljesen jól. Szó szerint szar érzés. De ez van.

Órák után haza siettem, hogy gyorsan megtanulhassak. Elgondolkodtam sok mindenen, miközben lépkedtem az utcákon át.

- Először is, mi történt velem? Másodszor, miért nem pofoztam fel Christ? Ezt nagyon bánom! És harmadszor MI VAN VELEM? - gondoltam magamban. Egy lépést se merjen közeledni az a disznó, mert még felvágom. Elveszi az eszemet! Még jó, hogy szakítottam, legalább örökre vége!

A kapunk elé értem. Megálltam, és gondolkodtam. Vagyis megint gondolkodtam, ahogy az egész úton. Mi lenne, ha most elfutnék Chrisék házához és megpofoznám? Hmm, jó ötlet, de hanyagolom. Végül bementem a lakásba, és finom illatok csapták meg az orrom.

-Éhes vagy? - kérdezte anya köszönés képpen.

-Kicsit - mosolyogtam. Éhes gyomorral amúgy sem lehet tanulni. Már pedig az egész délutánomat a tanulással fogom tölteni!

Anya spagettit csinált, amit előszeretettel befaltam.

-Mesélj, miért vagy ilyen punnyadt? - nézett rám anya.

-Anya, el kell mondanom valamit. Azt hiszem, nem fogsz neki örülni - mondtam bizonytalanul. Biztos, hogy most kéne? Itt az idő! Most vagy soha! Soha.. Jaj! -E-egyest kaptam ma-matekból.. - dadogtam.

-Micsoda? - kérdezte, és láttam, hogy felmegy a pumpája. Már gőzölt, mint a .. Mint bármi, ami forró!

-Mostanában teljesen el vagyok menve, és tudod, hogy mennyire utálom a matekot, és.. BRRR! Tudom, hogy most büntetést adsz, de kéérlek.. Légy kíméletes! - mondtam lehajtott fejjel.

-Nos.. Tudom, hogy mostanában nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretted volna, és nem vagy jól.. - mondta. Hű, anya tényleg ismer! Vagy elmondtam neki? De hülye vagyok! -De megkapod a büntetést! -mondta, és felment a szobámba(?). Követtem őt. Megfogta a laptopomat, és kivitte magával.

-Ez egy hétig az enyém lesz, és te fogsz vasalni, illetve mosogatni!

-Jó - fogadtam el a büntetést. Mi mást tehettem volna?

Bementem a szobámba, becsuktam (inkább becsaptam) magam után az ajtót, és elkezdtem tanulni.

Egy óra múlva kifáradtam, gondoltam tartok egy kis pihenőt. Felcsuktam a tévémet, amiben valami csöpögős sorozat ment, úgy hogy inkább lecsuktam. Körül néztem a szobámban, és rájöttem, hogy mostanában csak a gép előtt ülök, vagy Kimnél és duzzogok. Nem foglalkoztam például a ... semmivel! Nem volt időm semmire! Rég voltam  moziban, rég takarítottam (wow, tényleg, milyen kosz lehet a szobámban), rég segítettem anyának, rég csináltam bármit is a netezésen kívül a szobámban. Az osztályból nem foglalkozok senkivel, csak Kimmel, meg Chrisékkel! És.. És nemsokára itt van a születésnapom is! És a Halloween! Mit érzek olyankor, amikor MINDEN kimegy a fejemből? Komolyan, mindenről elfeledkeztem? Na, ennyi elég is lett. Hamar megtanultam mindent ami kellett, leírtam a leckét, és a naptáramat nézegettem. Dehogy fogunk mi Kimnél punnyadni! Elmegyünk moziba! Igaz, hogy ha nála lennénk, akkor ingyen lenne, de olyan rég voltam már.. Legalább a film után nézelődhetünk a plázában, pizzázhatunk.. Anyának elmondtam az ötletet, és örül, hogy végre szeretnék egy programot, ami nem a szobában gubbasztás. Felhívtam Kimet is, aki szívesen eljönne megnézni egy filmet. Megnéztem a közeli mozit, és találtam pár jó filmet, de majd Kimmel eldöntjük.