Chapter Six.'

Sziasztok! Köszönöm a megtekintéseket, kommenteket, feliratkozókat. ☺ Arra szeretnélek titeket kérni, hogy aki olvassa a blogot, az csatlakozzon a csoporthoz. : https://www.facebook.com/groups/639606869410174/ . Most pedig jöjjön a 6. rész.

*Szeptember 29. - Hétfő

Reggel felkeltett a telefonom, és rögtön kiugrottam az ágyamból. Az első dolgom nem az volt, hogy felöltözzek, hanem körül néztem a házban. Valami olyasmire emlékeztem, hogy apu azt mondta, nem tud elvinni. Basszus.. Gyorsan felhívtam anyut, aki lecseszett, mivel ilyen feledős vagyok. Remek. Felhívtam Kimet, hogy nem-e sétálunk el együtt suliba. Azt mondta fél óra, és ide jönnek értem anyukájával kocsival. Hát rendben. Gyorsan felkaptam magamra egy cuccot. Megmosakodtam, és copfba tettem a hajamat. Már körülbelül huszonhat perc múlt el, ezért inkább felvettem a cipőmet, a kabátomat és a sapkámat, és kimentem. Pár perc múlva már itt is voltak.

-Szia! Csókolom! - szálltam be az autóba.

-Szia! - köszöntött Kim. -Hogy, hogy nem apukád visz?

-Szervusz! - köszöntött az anyukája is.

-Hát, öhm.. Elfeledkeztem, hogy apu nem tud elvinni, ugyanis sietnie kellett munkába. Nem gond?

-Dehogy gond! Ugyan arra megyünk, nem igaz? - mondta az anyukája. -Mellesleg ne öregíts kérlek, tegezz csak nyugodtan!

-Köszönöm, de igaz - mosolyogtam, amit valószínűleg nem látott, mivel hátul ültem.

Kitett minket az anyukája, és már mentünk is be a suli kapuin. Amikor beléptünk valaki megfogta a karomat.

-Szia! - mondta mosolyogva Chris ...

-Mindjárt megyek! - mondtam Kimnek. - Mit akarsz?

-Hallgass meg!

-Minek?

-Mert én nem ... - mondta, de félbe szakította az, hogy Abby megérkezett.

-Szia! - köszöntötte Christ egy csókkal, közben én dühösen néztem rájuk.

-Akkor csá! - mondtam kissé flegmán, és Kim után eredtem.

-Na, mi volt? - kérdezte Kim.

-Semmi. Akart mondani valamit, végül nem fejezte be a mondandóját, mivel megérkezett a hercegnő - mondtam gúnyosan.

-Hercegnő? Abby? - mondta nevetve, amikor rájött, kiről is beszélek.

-Igen, ő. És egy csókkal üdvözölte a drága hercegét..

-Csak nem vagy féltékeny?

-Miért lennék? Hiszen napokkal ezelőtt még nem volt semmi gond, és aranyos volt, meg minden. De most? Jaj, hagyjuk, inkább menjünk fel! - mondtam idegesen. Talán tényleg féltékeny vagyok.. Ennyi idő után csak nem szerettem még ki belőle. Nem tudom..

Felértünk az osztályba pont becsengetéskor. Először dupla tesi következett. Utálok futni, bukfencezni, mászni, vagy bármi mást, ami a testneveléssel kapcsolatos.. Ezért is vagyok felmentve. Szóval volt két lyukas órám. Az első óra felében néztem, ahogy tornáznak, utána elmentem a büfébe. Vettem egy perecet magamnak, és üdítőt. Leültem egy lépcsőre, és a kajámat kezdtem majszolni, miközben a telefonomat nyomkodtam. Végre kicsengettek, de még csak az első óra. A tesi teremben beszélgettem pár percet Kimmel, és Demivel, utána megint megszólalt a csengő, ezért kimentem. Egész jól el voltam, leültem az osztályunkba, ahol csak Sophia, Nicole és én vagyok. Beszélgettem velük, vagy ettem, vagy zenét hallgattam fülhallgatón keresztül. Aztán végre kicsengettek, és pár perc múlva Kim is megérkezett az osztályba. Aztán mindenki.

Egész húzós nap volt, mivel majdnem minden órán feleltettek, és anyagot vettünk.

Szerencsére nem esett az eső, ezért haza sétáltam egyedül. Mivel kicsit untam magam, elővettem a fülhallgatómat, és a telefonomon hallgattam zenéket.

Már a parknál voltam, amikor megbotlottam valakiben. A fülhallgató is kiugrott a fülemből.

-Nem tudnál vigyázni? - mondtam felháborodva, miközben segített az idegen. Felnéztem, és egy csaj volt az.

-Bocs, nem láttalak! - mondta, és segített felállni. -Hope Carrison. - nyújtotta a kezét mosolyogva. Gyönyörű lány volt, szőke hajú, a fogain pedig fogszabályzó villogott.

-Caitlin Smith - ráztam meg a kezét. -Nem láttalak még erre fele. Új vagy?

-Igen, nemrég költöztünk ide a barátnőmmel. Melyik suliba jársz? - kérdezte kedvesen.

-George Collins Gimi.

-Én is oda fogok járni - mondta mosolyogva.

-Az jó! A barátnőd is?

-Igen. Na megyek, Szia! - köszönt el.

-Szia.

Visszatettem a fülembe a fülhallgatót, és haza mentem.

Bementem a lakásba, és levetkőztem.

-Szia! - köszöntem anyunak. Apu valószínűleg még dolgozik.

-Szia kicsim! Milyen volt a suli? - kérdezte anya.

-Jó - mondtam, és felmentem a szobámba. Hamar leírtam a leckét, és megtanultam. Felnyitottam a laptopomat, és bekapcsolódtam skypera.

Abby - elfoglalt, Thom - nincs gépnél, Kim - elérhető, Chris - elfoglalt, Demi - nincs gépnél, Jess - elérhető, Luther - elérhető.

Amint feljöttem, és végig futottam a neveket, megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Kim neve állt.

-Szia! - szóltam bele a készülékbe.

-Gyere át, most azonnal! - mondta köszönés nélkül, és letette.

Hát jó.. Lementem, és közöltem anyuval ezt a gyors hívást, és már fel is vettem a sapkám, és a cipőm.

-Szia, anya! - nyomtam egy puszit az arcára.

-Szia! Vacsora előtt érj haza!

Elindultam Kimék háza elé, miközben megláttam... öhm, azt hiszem, hogy Kimet.

-Szia, Kim! Nem úgy volt, hogy átmegyek hozzátok? - kérdeztem tőle, de őszintén szólva.. nem éppen úgy nézett ki, mint Kim. Vagyis igen, de valamivel másabb volt. Furcsán nézett rám.

-Kim? Rose vagyok! - mondta Kim hasonmása. Rose? Hiszen Rose, Kim ikertestvére!

-Ne haragudj, gondolom te vagy Kim testvére - mondtam, de már el is ment, szóval.. Végül oda értem Kimhez, aki azonnal ajtót nyitott. Azt hiszem azt akarta közölni velem, hogy Rose haza jött.

Felmentünk a szobájába, becsukta az ajtót, és hadarni kezdett, amiből csak-csak megértettem valamit.

-Képzeld, Rose haza jött Atlantából, pedig még nem is van a szülinapunk, de nem akar vissza költözni, és azt mondta, hogy mostantól nem vagyunk testvérek, vagy valami ilyesmi sértőt, és totál le vagyok sokkolva! -hadarta. -Cait, élsz?

-Igen, bocs. Amúgy találkoztam vele, azt hittem az te vagy.

-Komolyan? És hozzá szóltál, vagy hogyan vetted észre, hogy az nem én vagyok?

-Valójában nem vettem volna észre, de ahogy felém fordult, már tudtam, hogy ez nem te vagy, mivel kicsit másabb, és köszöntem neki, és azt mondta Rose a neve, nem pedig Kim, és akkor már tudtam, hogy az nem te vagy, hanem ő, vagyis érted.. - mondtam én is hadarva.

-Értem.. Ez elég bonyolult. Nem tudom, miért jöhetett haza, de azt tudom, hogy magával hozta az egyik barátnőjét, akivel Atlantában megismerkedtek, és a sulinkba fognak járni.. - mondta kétségbeesetten.

Elkezdtem gondolkodni.. És rájöttem, hogy akibe suli után bele botlottam.. vagyis.. várjunk, hogy is hívták?.. Hope, ő Rose barátnője. Így már világos. Sokat beszélgettünk erről, aztán haza mentem még vacsi előtt.

Anyuval dumcsiztunk, és ettünk. Közben betoppant apa is, és csatlakozott. Újból el kellett mesélnem az én kis "mesémet", ami mostanában történt. Csendben hallgatták a történetet.

-Ez miatt vagy mostanában ilyen furcsa? - szólalt meg apa.

-Ezt hogy érted? - néztem rá furán.

-Mindegy, menj, holnap iskola!

Ez furcsa volt.. Felmentem a szobámba. Néhány percet olvastam, azután lefeküdtem. Nem ment álom a szemembe, ezért bekapcsoltam a tv-t, és így már elaludtam.

*Október 3. - Péntek

Egész hét az ismerkedésből állt, ugyanis Kim ikertestvére, vagyis Rose beiratkozott a gimibe. Hope, a barátnője is beiratkozott, csak ő eggyel feljebb van, mivel ő 15 éves. Kevésbé, de amennyire tudtam, megismertem Rosaliat. Bevállalós, vagány csaj, ahogy Kim is mondta. Ahogy láttam, inkább a fiúkkal haverkodott, sőt összejött Davevel.. Szó esett a bálról, és gondolom ők is jönnek. Remélem jó buli lesz..

Alig vártam már ezt a napot, sőt a holnapot még mennyire fogom várni. Jaj.. ☺ Gyorsan felkaptam magamra egy összeállítást. Megmosakodtam, megcsináltam a hajam, feltettem egy kis sminket, és már indultunk is. Az idő pont olyan volt, hogy nem is jó, de nem is rossz. Szóval süt a nap, de fúj a szél.

Apu kitett a sulinál, és a suli kapuja felé vettem az irányt, ahol épp megérkezett Kim, Rose és Hope, ugyanis ők most már együtt jönnek suliba. Remélem, hogy Kimnek jobb lesz a kapcsolata a testvérével, de ahogy látom jól alakul. Oda mentem hozzájuk, és beszélgettünk egy kicsit, utána felmentünk a terembe. Őszintén szólva az osztálytársaink /vagyis inkább a fiúk/ fogadták a legnagyobb előszeretettel Roset, ugyanis új "bombázó" érkezett, vagy mi. Mivel Kim, és Rose veszekedtek, ezért leültem a helyemre, és becsengetésig zenét hallgattam. Közben láttam, hogy megérkezik Abby, és a fiúkkal beszélget. Aztán leült a helyére, és a telefonját nyomkodta.

Még becsengetés előtt Kim lehuppant mellém, és a bálról beszélgettünk, amíg be nem csengettek.

Annyira várom, és szerencsére már holnap lesz. Ma nálunk alszik Kim, és majd együtt készülődünk el..

Egész nap Chris engem nézett.. Elég furcsának tűnt, szóval megnéztem magamat, hogy mi lehet rajtam, de semmi.. Néha Abby meg is pofozta, amikor bámult. Haha. Suli után utánam jött.

-Igen? - kérdeztem.

-Semmi, csak.. - az órámra néztem, jelezve, hogy szeretnék menni, gyorsabb tempóra váltott. -Csak, tényleg ne haragudj! Én nem szeretem Abbyt..

-Aha, gondolom. Gondolom, hogy nem szereted, hiszen nem is csókolóztok, nem is ölelkeztek, vagy ilyesmi, nem igaz? - forgattam a szemem.

-Nézd, te egy különleges lány vagy. Abbyt nem szeretném megbántani, azért vagyok vele.. Állandóan rajtam lóg.

-Nem vagyok olyan hülye, ahhoz, hogy tudjam, ha megbocsátanék neked, te elcsesznéd. - mondtam, és elindultam le a lépcsőn. Megállított, és közel jött hozzám. Ah.. Rosszul esik, hogy ez történt, nagyon.. De belül még mindig szeretem..

-Hiszen nem is jártunk! Ha azt szeretnéd, hogy szakítsak Abbyvel, akkor megteszem! - mondta, és egyre közeledett. -Figyelj, én téged akarlak. Ezt az egyet elhiheted nekem. És tényleg ne haragudj rám. -közeledett, közeledett, én pedig távolodtam, távolodtam. A lépcső korlátja állított meg, ahol közelebb tudott jönni. Alig volt egy centi ajkaink között, amikor azt is megtörte, és megcsókolt. Bevallom, annak ellenére, hogy haragszom rá, kifejezetten élveztem, és nem is ellenkeztem. Lehet, hogy adnom kéne neki egy esélyt.. Csak hagytam, hogy csókoljon, végül pár perc után abba hagyta.

-Ne haragu... - mondta volna, de félbe szakítottam.

-Ne! Adok egy esélyt, de ajánlom, hogy ne cseszd el! - mosolyogtam, mire ő is.

-Holnap találkozunk! - mondta, és egy puszit nyomott az arcomra.

Kimet keresgéltem, és pár perc múlva meg is találtam, éppen Joeval beszélgetett.

-Szia... sztok. - mondtam mosolyogva. - Bocsi, megzavartam valamit?

-Nem, dehogy! Menjünk! - mondta Kim mosolyogva, miközben köszönés képpen Joe egy puszit nyomott az arcára, pont mint nekem Chris. Elindultunk, és egész úton csak beszélgettünk, hülyéskedtünk.. Azon filáztam, hogy el-e mondjam neki, hogy együtt vagyok Chrisszel... Igazából nem akartam volna, de ő a legjobb barátnőm, és ha nem tőlem derül ki, akkor mástól, és úgy talán haragudni fog, hogy nem mondtam el. Inkább csak rákérdezek..

-Figyelj.. Szerinted gáz lenne, hogy ha megbocsátanék Chrisnek? - kérdeztem kétségbeesetten.

-Caitlin.. Ez a te döntésed lenne, nem az enyém. Ha nem is akarnám, sem tudnék ellene semmit sem tenni, ha szereted őt. Ha úgy döntesz, esetleg adsz neki esélyt, akkor én elfogadom.

-Jó, csak mert.. - kezdtem bele, de féltem végig mondani. Lehet, hogy megértené, de ez így tök furcsa.. Talán rosszul döntöttem..

-Hé, kislány! Te eltitkolsz előlem valamit! - nevetgélt. -Talán megbocsátottál neki?

-Bonyolult, Kim.. Bonyolult, mivel belül még mindig szeretem őt, de kívül még mindig haragszom rá..

-Szóval megbocsátottál. Figyelj, engem nem zavar. Hogy ha boldog vagy, akkor én is az vagyok - mondta mosolyogva, majd átölelt.

-Köszönöm! - mondtam, és már otthon is voltunk. Felmentünk a szobámba, és hülyéskedtünk, neteztünk... Csajos buli. Két személyes csajos buli..

Október 4. - Szombat [különleges nap]

Már nem bírtam kivárni, egész éjjel forgolódtam, ahogy Kim is. Most már azt szeretném, hogy ez a buli ne úgy végződjön, mint a múltkori.. Hamar felkeltünk, és lementünk reggelizni. Anyuék munkában, ezért magunknak kellett reggelit készíteni. Először virslit akartunk, de jobb ötletünk támadt. Palacsinta.

Nem készítettünk sokat, mert mégis csak ketten vagyunk. Néhány darab elégett, viszont nekem ízlett. Reggeli közben megcsörrent fentről a telefonom. Felfutottam érte, és felvettem. Chris volt az. Csak jó reggelt kívánt, és azt mondta, fél hatra jönnek értünk. Meg akartam kérdezni, hogy mi az, hogy jönnek? Ki a többi? De mindegy volt.

Megreggeliztünk, utána felmentünk a szobámba. Egy laza, otthoni cuccba öltöztünk, utána felmentünk netre. Mindenhol a bállal kapcsolatos kiírás van. Néhányan fel is tették a ruháikat. De, ne már.. Ha felrakod, megnézik. Ha megnézik, nem lesz meglepi..

Délután el kezdtünk készülődni. Először is lefürödtünk, hajat mostunk, sminkeltünk, hajat csináltunk, stb. A legvégén bele bújtunk a ruhákba, és felvettük az ékszereket. Már 6 óra volt, amikor készen lettünk. A körmünk is ki volt lakkozva, szóval minden. A cipőnket vettük fel, amikor dudáltak. Gondolom megérkeztek Chrisék.

-Gyönyörűek vagytok! - szólalt meg anya (közben megérkeztek munkából). -De siessetek, a fiatal emberek már várnak titeket!

Egy utolsó simítás, tükörbe nézés után kimentünk. A fiúk egy szavat sem tudtak kinyögni. Kinyitották nekünk az ajtót, beültünk, és már mentünk is. Jól néztek ki, azért ők is kitettek magukért.

-Fú, elképesztően gyönyörűek vagytok! - mondta Chris, majd megcsókolt.

Közben rájöttem, hogy akik még velünk jöttek az, Joe, Dave, Rose, és Hope. Úgy látszik, hamar összehaverkodtak a "bombázó" lányokkal. Ők is gyönyörűen festettek. Vagyis inkább menőbben..

Negyed óra furikázás után oda értünk. A zenét már távolról is lehetett hallani. Ellie Goulding - Goodness Gracious száma szólt, ami felpörgetett mindenkit. Hamarosan megérkezik talán a sztárvendég is. Mindenki a táncparkettre pattant, és táncolt. Minden tök jól elvolt rendezve. Még füst is volt, Dj, bárpult, stb.. Jól indult. Nagyon.

-Végre, megérkezett a sztárvendégünk is. AKI NEM MÁS, MINT AZ ........