Chapter Sixteen.'

Miután anyu kiment a szobámból, sokáig mocorogtam, de végül észre sem vettem, és elaludtam.

Csak pár órát aludhattam, de arra ébredtem fel, hogy valaki ész nélkül csenget folyamatosan. Akaratlanul is fel kellett tápászkodnom az ágyamról. Lefutottam a lépcsőn, majd kinyitottam az ajtót, ugyanis erre senki nem volt hajlandó. Az ajtóban Kim állt, immár a jelmezében. Irtózatosan megijedtem, ugyanis én még el sem kezdtem készülődni, de Kim megnyugtatott, hogy hamarabb jött, mert tudta, hogy elkél a segítség. Vagy a felébresztés.. Egyébként fekete-piros ruhában, fekete, átlátszó harisnyában, fekete magassarkúban volt, a fején pedig ördögszarv világított pirosan. Szerintem nagyon jól nézett ki.

Miután felmentünk a szobámba, anyu is utánunk jött. Egyre kíváncsibb lettem a jelmezre, ugyanis fogalmam sem volt róla, hogy miben leszek. Anyu egyszerűen a kezembe nyomott egy kis kupacot, ami tele volt fehér cuccokkal. Letettem az ágyamra a kupacot, majd elvettem a közepéről a fehér ruhát. Igazán jól nézett ki, majdnem ugyanolyan volt, mint Kim ruhája. Fehér, pánt nélküli ruha, hátul cipzáros, alul pedig nem éppen a hosszú-stílus, inkább rövidnek bizonyult, de akkor is tetszett. Egy ugyanolyan színű magassarkú cipőt halásztam ki, majd egy szintén ugyanolyan színű átlátszó harisnyát. Amikor megláttam az egy pár szárnyat, rögtön rájöttem, hogy anyu angyal jelmezt rendelt nekem, ami épp olyan, mint Kim ördög jelmeze. És hogy fokozzuk a hatást, ékszerként egy hajpánt volt a tetején, amin mű-margaréta virágocskák találhatóak, illetve pár szintén fehér karkötő, egy 'Angel' feliratú nyaklánc, és egy pár sima fehér színű fülbevaló. Talán kicsit soknak tűnik, de nagyon jól nézett ki. Mikor alaposan megnéztem mindent, átöleltem anyut, majd a barátnőmre néztem, aki csak mosolygott.

-Ne nekem köszönd. A barátnőd többet tett, mint én. És most már nem szomorkodni! Bulizzatok egy jót! - simította meg a hajam mosolyogva, majd kiment.

-Nagyon köszönöm! - öleltem meg Kimet jó szorosan. -Te vagy a világ legjobb barátnője!

-Tudoom, de siess, mert elkésünk! - mosolygott, majd ő is kiment a szobából, hogy felöltözhessek.

Gyorsan felkaptam a cuccokat, majd egyenesen a fürdőbe mentem, ahol becsavartam a hajamat, hogy szép göndör legyen. Miután sikerült, tettem magamra egy kis enyhe sminket, és készen is álltam. Lementem a lépcsőn, ahol három szempár fogadott. A harmadik számú szempár bizony nem az apukám volt. Talán egy meglepi, vagy ilyesmi, de akaratlanul is elmosolyodtam.
-Ed, te mit keresel itt? - értem a lépcső végére.
-Beszéljetek csak, magatokra hagylak titeket az anyukáddal együtt - jelentette ki, majd elráncigálta anyut, aki semmiképp sem szerette volna, ha egyedül maradnánk.
-Elviszlek titeket a bulira - mondta egy kis idő után.
-De én..
-Sssh.. Tudom, hogy nem válaszoltál. De ne beszéljünk erről - mondta, majd folyamatosan közeledett. -Annyira gyönyörű vagy - mondta mosolyogva.
-Öööm.. Izé, köszi.. - hátráltam, de már a falnál voltam. Ekkor beugrott egy kép, arról, amikor Chris csinálta ugyanezt. Gyorsan elfordítottam a fejem. -Tudod, nekem van barátom - mondtam, bár hülyén éreztem magam, mert nem biztos, hogy 'megvan' még a barátom..
-Én ezt pontosan tudom - mosolygott. -És azt is pontosan tudom, hogy éppen mire gondolsz. Caitlin, miért akarsz ragaszkodni egy emberhez? Te is tudod, hogy másokkal jobban működne, mint egy szupersztárral - nézett rám komolyan. Ettől hirtelen elgondolkodtam, és bevallottam magamnak, hogy teljesen igaza van. Lehet, hogy nem Ross az igazi. Talán túl sok romantikus filmet nézek..
-Túl sok romantikus filmet nézel - mondta Kim, amikor felmentem a szobámba, hogy megbeszéljem a barátnőmmel, mit mondott Ed.
-Én is erre gondoltam. De ez mellékes.. Szerinted sem kéne ragaszkodnom Rosshoz? - néztem rá.
-Istenem, Caitlin. Ebben a világban már nincs olyan, hogy szőke herceg fehér lovon. Ha lenne is, nem hinném, hogy Ross lenne az.
-Miből gondolod?
-Cait, mi lenne, ha holnap megbeszélnénk, és ma pedig buliznánk egy jót? - mondta az ötletét, ami eddig is tetszett.
-Igazad van. Csapjunk bele - mondtam, majd belecsaptam a kezébe.
-Induljunk!
Egyébként, el is felejtettem leírni.. Ed vámpírnak öltözött!
Szóval elindultunk Eddel, hogy bulizzunk egy jót. A baj csak annyi volt, hogy egész úton azon járt a fejem, amit mondott a ragaszkodásról. "Te is tudod, hogy másokkal jobban működne, mint egy szupersztárral." Nem értem. Kire gondolt, amikor a "másokkal"-t mondta? Lehet, hogy rossz embert választottam? "mint egy szupersztárral." "Még fiatal vagy. Nem kell egy embernél maradnod. Talán nem ő az igazi. Több ezer rajongója van. És pénze. Bárkit megszerezhet. Miért pont egy popsztárba szeretsz bele?"
Hiába, ezt mindig meg fogom kapni. Miért pont ő? Miért egy sztár? Miért ragaszkodsz egy emberhez? Fiatal vagy! Másokkal jobban működne! És talán igazuk is van.
Annyira elkalandoztam, hogy észre sem vettem, hogy már a sulinál vagyunk. Ed kinyitotta nekem az ajtót (mint egy úriember, hah), majd bementünk a suliba, azon belül a tornaterembe.
Bár én Eddel jöttem, de nem voltam köteles vele táncolni. Mikor bementünk, egy pörgős szám szólt. A teremben lévő emberek ijesztő jelmezekben ugráltak a zenére, valakik pedig ettek/ittak, vagy csak ültek, és irigykedtek azokra, akik jól érzik magukat. Rögtön kiszúrtam a sok-sok ember között pár osztálytársamat. A rengeteg ember között észre vettem kettőt, akik éppen felém baktatnak, mind a ketten sikoly álarccal.
-Caitlin? Először fel sem ismertelek, annyira dögös vagy! - hallottam meg az egyik közül Dave hangját. -Ugye, Chris? - szólt a másik sikolyosnak, aki ezek szerint Chris volt.
-Annyira azért nem. Nem láttátok valahol Abbyt? - nézett körül a tömegen, kevés sikerrel.
-Nem, és nem is szeretnénk - szólt Kim, majd magával ragadott, és elkezdtünk táncolni. Dave is oda jött, aki szintén velünk táncolt, miközben hülyéskedett velünk. Bevallom, nem mindig egy seggfej, lehet vele hülyülni.
Már kezdtem bele jönni a táncolásba, mikor átváltott egy lassú számra.
-Itt jön a herceged - mondta halkan Kim, de meghallottam. Egy pillanatra megörültem, hogy talán Ross az, de nem ő volt.
-Felkérhetem Önt egy táncra, esetleg? - kérdezte udvariasan Ed, majd a kezét nyújtotta. Ránéztem Kimre, aki bólogatott a fejével, hogy táncoljak vele. Rátettem kezeimet a vállára, ő pedig a derekamra.
-Rosszul láttam, vagy tényleg sokat gondolkodtál azon, amit mondtam? - nézett mélyen a szemembe.
-Jól láttad - mondtam, majd próbáltam arra ügyelni, hogy ne nézzek bele a szemébe.
-Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? - húzott közelebb magához.
-Te pedig irtó helyes - csúszott ki a számon gondolkodás nélkül. Úristen, én teljesen hülye vagyok? Mi lesz ebből..
-És azt mondtam már, hogy bolondulok érted? - mondta már szinte súgva. Egy pillanat alatt pár centis távolság volt közöttünk, majd Ed mohón megcsókolt, amit én - szégyenemre - nem is elleneztem.
-Látod? - nézett rám a csók után. -Úgy látszik, beéred egy átlagos sráccal is - mosolygott, aztán egy puszit nyomott az arcomra. -Hozok italt, addig ülj le valahová - mondta, majd el is viharzott.
Gondolataimmal - szokásosan - elkalandozva kerestem egy helyet, amit sikeresen találtam is, Kim és Joe mellett.
-Láttalak titeket, és ÚR-IS-TEN! - lelkesedett Kim. -Jártok? Szereted? Szakítottál Rosszal? - adta fel a kérdéseket.
-Nem akarok bele avatkozni, de most akkor te kivel vagy együtt? - kérdezte Joe. Istenem, annyira igaz kérdés! Hogy lehetek ilyen hülye, hogy hagytam, hogy megcsókoljon?
-Drágám, tudod, hogy szeretlek, de ha nem akarsz, akkor ne is avatkozz bele, kérlek! - mondta Kim, majd megcsókolta. Egy kicsit nyálas..
-Nem, Kim! Igaza van.. És látod? Erre a kérdésre még én sem tudok válaszolni, sajnos - mondtam elkeseredetten.
-Megjöttem! - szólt Ed, letette az italokat, majd leült szorosan mellém és átkarolt. Kicsit hülyén éreztem magam. Ránéztem, majd meg akart csókolni, de elfordítottam a fejem. -N-ne haragudj, én csak..
-Attól még, hogy egyszer véletlenül megtörtént a csók, nem vagyunk együtt, remélem tudod - világosítottam fel, majd kiszabadultam karjaiból és kicsit arrébb mentem. -Még mindig van barátom, akit miattad most megcsaltam - néztem rá bunkón.
-Öm, mi most megyünk egy kicsit táncolni - mondta Kim, majd magával rántotta Joet.
-Mi van, ha nem is szeret téged? - nézett rám komoly arccal. -Caitlin, még egy hete sem ismerlek, de biztos vagyok benne, hogy már most jobban szeretlek, mint az a popmajom - mondta folyamatosan rám nézve. Köpni-nyelni nem tudtam..
-É-én.. - gügyögtem, bár nem jutottam semmire.
-Te viszont nem érzed azt, amit én. Tudom. De azt is tudom, hogy valamit érzel, és ez ellen nem fogsz tudni tenni - mondta mosolyra húzva a száját. -Nem aggódom, mert tudom, hogy egyszer úgyis engem választasz. Csak döntsd el - mondta mosolyogva, majd egy puszit nyomott a homlokomra. -Várni fogok rád! - jelentette ki, végül elment.
-Brühühü - 'sírtam' kétségbeesetten. -Ki a sz*rt kéne választanom? - beszéltem hangosan magamnak, miközben az asztalba ütögettem a fejem.
-Nehéz, nem igaz? - szólalt meg egy ismerős hang. Felnéztem és megláttam, hogy Chris az..
-Mit akarsz? - szóltam bunkón.
-Semmit - ült le. -Amikor még velem voltál, nekem is kellett választanom. Közötted és Abby között - mondta. Elég rég történt, de erről még én sem tudtam. Kíváncsian néztem felé. -Nem volt igaz, hogy kihasználtalak. Ahogy az sem, hogy Abbyt. Szerettelek, de őt jobban - mondta, majd számomra felvilágosult minden.
-Értem. Erről nem tudtam - mondtam, de közbe vágott.
-Persze, hogy nem tudtad. Senki sem tudta, hogy a nagymenő Chris szerelmes két lányba is.
-De honnan tudtad meg, hogy Abbyt jobban szereted? - kérdezősködtem, mert azért kicsit érdekel a módszer.
-A szívemre hallgattam - mondta, majd nevetett egyet. -Igen, van szívem, és igen, ez nyálas. De igaz. Jobban el tudtam képzelni Abbyt mellettem, mint téged. Valljuk be, te hozzám túl tökéletes vagy - lökött meg.
-Hah, tökéletes? - nevettem, majd vissza adtam a lökést. -Szóval csak képzeljem el?
-Caitlin, ne viccelj. Ezen még gondolkodnod sem kéne, hogy kit választasz. Ross egy szupersztár, de őt szereted.. Ahogy ő is téged. Adam még csak most jött a suliba. Túllép rajtad.
-De Ross nagyon megbántott, és mindenki ellene van. Hogy miért ragaszkodok egy embernél, lehet, hogy nem ő az igazi, másokkal jobban működne, ő egy popsztár, bárkit megszerezhet.. - soroltam unottan, de közbe vágott.
-Bárkit megszerezhet, és ő téged választott! - mondta. -Caitlin, miért hallgatsz másokra? Miért érdekel mások véleménye? Szereted őt, és egy félrelépés még nem azt jelenti, hogy már nem szeretitek egymást.
-De Ed..
-Mi van Eddel? Gondolkozz, nem is ismered! És ő sem téged!
-Nem érdekel! Haragszom Rossra! Ed annyira édes, és ő szeret, és tuti nem bántana meg! - mondtam, majd felálltam.
-Csak ne csinálj hülyeséget..
-Te csak ne szólj bele! Az én életem, én döntöm el! - mondtam bunkón, majd megkerestem Kimet.
Egyszer csak Ed közeledett felém. Mind a ketten mosolyogtunk, majd mikor oda ért hozzám, megszólalt.
-Tudom, hogy még nem döntöttél, de..
-Döntöttem - mondtam kicsit halkabban, amit valószínű, hogy nem hallotta.
-Mi? - kérdezett vissza hangosan. Nem ismételtem meg, nem vártam, nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Közelebb mentem hozzá, megfogtam a karját, és elintéztem, hogy cirka két centi legyen köztünk. Itt megálltam. Kicsit féltem, hogy hülyeséget csinálok. Ránéztem Edre, aki folyamatosan a szemembe nézett, vagy a számra.
-Biztos vagy ebben? - szólalt meg halkan. -Ezután nincs visszaút - mondta mosolyogva. Nem is tudom, mit akarok. Nem is biztos, hogy biztos vagyok benne. De, biztos!
-Biztos - bólintottam, s még mielőtt megcsókolt volna, újra megszólaltam. -Veled akarok lenni - súgtam jól hallhatóan. Mikor meghallotta, levette a kezemet a karjáról, megfogta, majd összekulcsolta, másik kezével a derekamat fogta. Szorosan magához húzott, majd gyengéden megcsókolt.
Mikor észbe kaptam, egy smst küldött valaki.

Mivel nem szeretnélek titeket zavarni,

Joeval elmentünk ketten, ezért engem

nem kell haza vinnetek. 

xx Kim

Az üzenet feladója: Kim

-Ki az? - kíváncsiskodott Ed. 

-Kim. Joeval haza mentek, úgyhogy nem kell haza vinnünk őt - mondtam.

-Maradjunk még vagy már szeretnél menni? - kérdezte kedvesen.

-Ööö, ahogy akarod. De figyelj, nem kell a kedvemben járnod - mondtam mosolyogva, majd egy puszit akartam adni az arcára, de elfordította a fejét és csók lett belőle. 

-De kell, mert megérdemled - mondta aranyosan, miközben megfogta a kezem. -Menjünk.

Amikor kisétáltunk a teremből, megláttam valakit. Lehet, hogy képzelődök, és akkor totál megbolondultam, vagy tényleg Rosst láttam. Csak egy pillanat volt, de.. Szőke haja volt, ami össze-vissza állt, ahogyan Rossnak szokott. Hülye vagyok, biztos ezer ilyen hajú srác van.. Mégis kíváncsi voltam. Kiszaladtam a bejárat elé, ahol egy folyosón lehet kimenni. És azon átsétálni nem öt vagy tíz másodperc, ha csak nem fut az illető. Csak annyi, hogy már nem volt a folyosón senki. 

-Caitlin! - kiáltott utánam Ed. -Mondd, mit csinálsz? - kérdezte, amikor oda ért hozzám.

-Semmi, csak.. Azt hittem, hogy láttam egy ismerősömet - válaszoltam csalódottan.

-Gyere, menjünk - karolt át.

A taxiban egy ideig csendben ültünk, majd Ed megszólalt.

-Nem jössz át hozzánk? - adta az ötletet, ami nekem nem igazán tetszett.

-Neem, késő van, és a szüleid.. 

-Nincsenek otthon. Csak ketten lennénk - mondta mosolyogva. Kicsit rémülten néztem rá, ezért biztosított róla, hogy csak beszélgetni akar velem. Pár perc múlva meg is érkeztünk. Ed elrendezte a pénzt, majd bementünk a lakásba. Leültünk az ebédlőben a kanapéra.

-Szép ház - jegyeztem meg.

-Ez volt életem legjobb napja - mondta mosolyogva.

-Nem volt nagy szám ez a buli..

-Nem a buli miatt. Miattad.

-Én sem vagyok nagy szám - mondtam nevetve.

-De, hidd el, hogy az vagy. Számomra tökéletes - nézett végig rajtam, majd eltűzte az egyik hajtincsemet a fülem mögé, és óvatosan megcsókolt. Kicsit szokatlan volt számomra a rengeteg csók, és ezt ő is látta rajtam, de tetszett. -Ne haragudj, hogy elárasztalak a szeretetemmel. Csak.. el sem tudom hinni, hogy TE az enyém vagy - emelte ki a 'te' szót. 

-Ezért nem kell bocsánatot kérned. Ennyi szeretetet még senkitől sem kaptam.. És senki sem volt ilyen aranyos velem, mint te. 

-Még a híres Ross Lynch sem? - mosolygott gúnyosan.

-Nem.. De ne beszéljünk most róla, rendben? 

-Rendben - mosolygott, majd megöleltem. 

Még beszélgettünk legalább fél órát, utána haza mentem, mert anyuék már biztos aggódtak. 

November 1. - Csütörtök

Elég hamar elaludtam, most még gondolkodni sem volt időm. Őszintén, lehet, hogy jól is jött. Nem szabadna ennyit gondolkodnom. Miután felkeltem, lassacskán felöltöztem, majd lementem reggelizni. Már amennyire tizenkét óra körül lehet reggelizni. Egész jól ébredtem, jó kedvem volt. Talán az oka tényleg a gondolkodás nélküli elalvásom volt. Amikor gondolkodom, valahogy valamit mindig megbánok, mást akarok tenni, vagy.. Na jó, nem fogok kora reggel ilyenekről beszélni (bármikor felkelek, nekem mindig korán van).. Szóval, miután 'megreggeliztem' felmentem a szobába. Szerencsére anyuék nem kérdezősködtek. Gondolom azt hiszik, hogy a buliban töltöttem kicsivel több időt. Mindegy.. Felmentem a szobámba, majd a telefon csörgésére lettem figyelmes.

Sziasztok! Nem nagyon voltam megelégedve az előző résznél a kommentekkel, és a megtekintéssel sem, de megírtam nektek. :) Megint nem adom meg, hogy mennyi komment után jön a rész, hanem hozom, amint tudom. Remélem tetszett! 
Kérdés: Szerintetek ki hívja Caitlint?