Chapter Seven.'

Sziasztok! Elnézést kérek a késésért, de mostanában minden össze jött, és nem volt időm írni, plusz büntetésben vagyok, ezért nem gépezhetek. A végét telefonról írtam, ha van benne hiba, akkor bocsánat. Köszönöm a megtekintéseket, a kommenteket, és alapjába véve mindent. Legyen még több feliratkozó, még több megtekintés, és még több komment! Köszönöm!♥

(...) -Aki nem más, mint az R5! - mondta bele a mikrofonba üvöltözve a 'házigazda' a számomra ismeretlen bandát. Mindenki kiáltozni kezdett, amikor előjöttek. Négy fiú, és egy lány. Az egyik szöszi, aki énekelt, irtó helyes volt. Ezt miért mondtam?

A szám címe valószínűleg Loud lehetett, mivel állandóan azt hangoztatta. Elég jól zenélnek. Én miért nem hallottam még?

Egész este zenéltek, mindig más zenével, és mindegyik énekelt. Mi első sorban néztük, és táncoltunk. Legalább olyan jó volt, mint egy koncert.

-És most pedig, szeretnénk felhívni egy lányt a színpadra, aki velünk együtt fog énekelni! - mondta a

mikrofonba az egyik. Mindenki sikoltozni kezdett, és várták, hogy rájuk mutassanak, és ők mehessenek fel.

Körül néztek, de inkább az első sort, ahol mi voltunk. Rám mutattak, és a szöszi felém nyújtotta a kezét. Azta! Felmentem. Igazából egyáltalán nem ismerem a zenéjüket, de mivel fülbemászó volt, el tudtam velük énekelni (kevésbé jó hanggal). Az elején nem énekeltem, utána kezdtem minél jobban bele jönni, és a végén már élveztem is. Vége lett a számnak, és mivel csak pár órára hívták el őket, ezért már menniük kellett. Velük mehettem a backstageba, ahol átöltöztek, sminkeltek stb.. Közben intettem a srácoknak, hogy mindjárt jövök.

Tök aranyosak voltak, beszélgettem kicsit mindegyikkel. Rájöttem, hogy miért pont R5 a neve.. Ugyanis öten vannak, és mindegyikőjük keresztneve R-rel kezdődik..

-Mi a neved? - jött oda hozzám a szöszi.

-Caitlin Smith, és neked?

-Nem tudod? - nevetett fel. - Ross Lynch vagyok.

-Nagyon jól játszotok. Eddig nem is ismertem a bandátokat - mosolyodtam el.

-Köszi - mosolyodott el ő is. -Szép hangod van.

-Köszi - nevettünk. Jaj, ez kezd kínos lenni..  Gondolkozz, Caitlin, gondolkozz.. Mit mondhatnál egy popsztárnak?

-Öm, izé, adsz egy autogramot? - mondtam. Ennél jobbat nem tudtam volna kitalálni? Na mindegy, amúgy is kérdés..és jó lett volna egy autogram tőlük. Tőle.

Elővett egy lapot, amin rajta volt az egész banda. Aláírta, és mosolyogva átadta.

-Köszi, öm, én megyek. -mondtam.

-Várj! - állított meg. -Megadod a telefonszámod? Ööö, persze nem úgy, hanem hogy majd felléphetnél velünk.

Ráírtam egy papírra a telefonszámomat, és oda adtam neki. Hű! Egy sztár elkéri a telefonszámomat?

-Szia! Majd találkozunk! - köszönt el. Majd találkozunk? Találkozok majd vele? Sokkot kapok.

Vissza futottam a többiekhez, akik kíváncsian várták a beszámolómat.

-Mit csináltál bent? - kérdezte Chris. Hopsz.. De hülye vagyok! Nekem barátom van, és egy sztárról álmodozom..

-Semmit, csak beszélgettünk, és megdicsérte a hangom.

-Megdicsérte? Hiszen többen vannak! - mondta Rose.

-V-vagyis, megdicsérték.. - dadogtam. Nem szabad megtudniuk! Kivéve Kimet..

Még voltunk ott pár órát, ami nagyon jól telt, utána haza indultunk. Végre, nem sírva futok haza!  Azt hiszem besorolhatom az életem eddigi legjobb bulijai közé. Haha, eddig csak ez a buli van rajta.

Hamar haza értünk, és mielőtt bementünk volna a házba Kimmel (nálunk alszik), Chris megragadta a kezem és vissza rántott. Megfogta a derekam, és szorosan magához húzott. Megsimította az arcomat, és lágyan megcsókolt. Élveztem, de hamar abba hagytuk, mivel már ordibáltak az autóból, hogy jöjjön már. Elköszöntünk egymástól, és bementem a házba.

-Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Kim az ajtóban ácsorogva.

-Semmi - mondtam mosolyogva.

Eléggé lefárasztott minket a buli, ezért lefeküdtünk, és álomba merültünk pár perc alatt.

*Október 6. - Hétfő

Igazán jól telt a hétvége, Kimmel újságokat néztünk, és posztereket ragasztgattunk ki a falamra, mivel elég 'kopár' volt. Nem sokat ragasztottunk, nem találtunk nekem valót.. Nincs semmi kedvencem, és szinte semmit nem ismerek! Jaj!

Ez a nap! Szörnyű, a hétvégéhez képest! Sőt, borzalmas! Kezdem az elejéről..

Már eleve rosszul keltem, mivel esett az eső, vagyis inkább szakadt. A cseppek egész éjjel az ablakomat kopogtatták, ami miatt forgolódtam. Ezért nem vagyok kipihenve! És amikor nem vagyok kipihenve..

-ANYA, HOL VAN A KARDIGÁNOM? - üvöltöttem mérgesen anyunak, aki a konyhában készített kaját. Kis hisztirohamba kezdtem bele, míg végül megtaláltam. Aztán nem találtam a telefonomat, ami igazából a kezemben volt.. Anya csak a szemét forgatva mondogatta, hogy 'ez a kamaszkor', vagy, hogy 'ennél még rosszabb is lesz', 'ebből elég volt!'.. Apa kissé megijedt a rohamomtól, ezért inkább úgy döntöttek, hogy anyu visz el suliba. Egész úton nyavalyogtam, anya pedig csendben hallgatta. Vagy nem is figyelt, bánom is én..

Kitett a sulinál. A fiúk között mentem át, ahol üdvözölt volna Chris, hogyha nem sietek fel a terembe a nagy idegességben, nehogy megsértsem, vagy valami más. Csendben a helyemre ültem, és inkább a telefonom jegyzetébe töltöttem le a haragomat. Ami csak annyiból állt mindössze, hogy nem aludtam ki magam, és fáradt vagyok, és legszívesebben haza mennék, és holnap délig aludnék.

-Baj van? - kérdezte Kim.

-Áh, semmi! Csak fáradt vagyok, nem aludtam semmit, egész éjjel forgolódtam, mivel ez a szar eső az ablakomba kopogtatott, és olyan hangosan, mint, aki üvöltözött volna. Egész éjjel kopp-kopp-kopp-kopp, és kopp! Én meg forog, forog, forog! Tudod mi van, ha nem alszok legalább 8 órát? Flegma vagyok, pszichopata, hisztériás, megbántó! És ha megbántanálak, akkor bocs! - mondtam hadarva, mire ő is panaszkodott az eső miatt. Szintén nem aludt, csak ő jobb eset, mivel nem hisztériázik, ahogy én. Leállhatnék már, jaj.. Első óra matek. Még jobb!

Mivel a többiek ordibáltak, hülyéskedtek, dobálóztak még csengetés után is, ezért röpdolgozatot íratott. Hát persze, hogy nem tudtam belőle semmit! Még szép.. Jaj.

Óra végén ki is javította őket, és sorban felolvasta a jegyeket.

-Kié ez az üres lap? - lengette a papíromat a tanár.

-Az enyém! - tettem fel a kezem.

-Caitlin Smith, egyre rosszabb vagy, a jegyeid romlanak le, szedd össze magad! - mondta, én meg zavartan kimentem a lapomért. Bedobtam a kukába, és szomorúan leültem a padba.

-Hé, mi a baj? De most komolyan! - súgta Kim.

-Mondom, hogy semmi.. Csak nem tanultam... - súgtam vissza.

-Mi van veled? - súgta, de erre nem válaszoltam. Tényleg nem tudom, hogy mi lehet velem.. Anya meg fog ölni az egyesért..

Minden órán anyagot vettünk, szóval van mit tanulnom. El is kéne kezdenem..

Épp haza indultam, és már a kijáraton mentem, amikor megláttam valamit. Valami, ami miatt azt hittem, összeesek. Csak szimplán álltam, és néztem, hogy mi van? Sokkolva néztem a jelenetet, ami az orrom előtt történt meg. Chris és Rose csókolóznak! Ebből már elég volt! Hányszor csinálja még ezt velem? Hogy lehettem ilyen hülye, amikor megbocsátottam neki? Még hasonló kérdések mentek a fejemben, aztán oda mentem. Amikor megláttak, befejezték, és felém fordultak.

-Meg tudom magyarázni! - szólalt meg Chris.

-Azt a magyarázatot én is meghallgatnám - szólalt meg a hátam mögül Kim. -Rose! - nézett rá dühösen.

-Nincs mit megmagyaráznod - mondtam halkabbra véve. -Szakítok, és ezúttal örökre - mondtam, majd egy könnycsepp csordult ki a szememből, majd zivatar módjára sírtam egészen hazáig. Harmincszor megfordultam volna, hogy felpofozhassam, de végül haza értem. Anya látta rajtam, hogy valami baj van.

-Kicsim, mi történt? - kérdezte aggódóan. Leültem az étkezőasztalhoz és minden kiömlött a számból, mintha hánynék. Elmondtam neki, hogy megláttam őket, hogy milyen hülyén érzem magam, és hogy miért csinálja ezt velem, és ehhez hasonlóak. Anya figyelmesen meghallgatott, végül megszólalt.

-Utálom ezt a gyereket! Csak fájdalmat tud neked okozni! Caitlin, megtiltom, hogy a közelébe menj! - mondta, és azt hiszem komolyan gondolta. Bár nem is bánnám, ha nem kéne a közelébe mennem, de sajnos egy iskolába, és egy osztályba is járunk. El tudom viselni a jelenlétét (talán), ahogy Abbyét is. -Ebben az iskolában csak megsértenek! Nem szeretnél iskolát váltani? - kérdezte. A döbbenet elfogott. Most komolyan? Általánosban alig voltak barátaim, és most találtam egy olyasvalakit, aki mindig mellettem lesz, és és.. Nem, még mit nem!

-Anya! Nem lehet! Nem hagyhatom ott Kimet, a legjobb barátnőmet! Igaz, már csak rá számíthatok, de.. De akkor is! - mondtam, majd felfutottam a szobámba. Ja, és még el sem mondtam neki a matek jegyemet.. Hagyjuk inkább. Talán ha egy hét múlva tudja meg, nem akad ki annyira. Most nem igazán érdekelt semmi, csak az, hogy vissza adjam Chrisnek, amit ő adott. Csalódást! Gondolataimat a telefon csörgése zavarta meg. Hát persze, hogy Chris volt az.. Jaj.

-Mit akarsz? - szóltam bele a telefonba durván.

-Beszéljük meg, kérlek! Gyere át!

-Már csak az kéne! Inkább hagyj békén! - csaptam le a telefont köszönés nélkül.

Még hívott párszor, de nem vettem fel. Szenvedjen csak. Már ha szenved..

Este hét körül vettem észre, hogy mit csinálok.. Elszundikáltam, és még tanulni sem tanultam! Jaj, ne! Gyorsan elővettem a cuccaim, és elkezdtem tanulni. Egészen tíz óráig tanultam, és tanultam. Egyszerűen nem tudok figyelni másra. Olyan hülyén érzem magam! De ezt már mondtam.. Mindegy. Azt vettem észre, hogy csukódik a szemem. Nem, nem aludhatok el! Muszáj megtanulnom!

*Október 7. - Kedd

-Caitlin, kicsim! Kelj már fel! Hozom a vizet! - mondta anya, mire lassan felnyitottam a szememet, de anya már hozta be a vödröt. -Ó, már fent vagy! Akkor mindegy.. Mondd csak, miért alszol a történelem könyved felett? - kérdezte szigorúan.

-Öm, én.. - gondolkodtam, majd eszembe jutott egy ötlet. -Úgy szeretem ezt a könyvet - öleltem meg. -Olyan.. szép! - improvizáltam. Anya a fejét fogta kiment a szobámból, azt hajtogatva, hogy a lánya megőrült.

Elraktam a cuccaimat, amiket elő hagytam, majd felöltöztem, és megcsináltam a hajam.

Útközben eszembe jutott, hogy nem írtam le a leckét.. Ilyen nincs! A legrosszabb nap! Miért vagyok mostanában ilyen?

-Valami baj van? - kérdezte apu, miután párszor felpofoztam magam, mint egy idióta.

-Ööm, semmi baj! Tudod, csak álmos vagyok, mint minden reggel! - mosolyogtam. Ez inkább ilyen kétségbeesett mosoly volt, de mindegy. Apu kitett a sulinál, és rohantam be a portán át, a termünkbe, és elkértem valamelyikőjük leckéjét.

-Nocsak, az osztály legjobb tanulója nem írt leckét? - nevetett Dave.

-Hagyj már! És, mi van ha elfelejtettem? - kérdeztem, de rá sem néztem, ugyanis jelenleg a lecke érdekelt, és nem ő. Thomtól szinte mindenki kérte a leckét, mivel voltak 'páran' akik nem írták le.

-Most komolyan, Caitlin! Nincs semmi baj? Nem írsz leckét, nem tanulsz, egyest kapsz? Mi történt? - nézett rám aggódóan Kim. Elmondtam neki a dolgokat, hogy mennyire hülye vagyok, hogy bevettem Chris dumáját, hogy legszívesebben inkább kimennék a világból, hogy nem vagyok jól, hogy nem töltök mostanában sok időt a legjobb barátnőmmel, és minden..

-Értem.. Ebből csak egyet tudok megoldani. - mosolygott. -Át jössz hétvégén hozzánk? Rose és Hope úgyis mennek valahova. DVD-zünk pop cornt zabálva, szerelmes filmeket nézve. Hmm? - mondta az ötletet.

-Imádlak! Mindig tudod, hogy mire vágyom! - mondtam és megöleltem. -A szerelmes filmek helyett lehetne vígjáték? - nevettünk el magunkat.

-Igaz - mosolygott, majd becsengettek.

Az összes órán néztem ki a fejemből. Mintha ott sem lettem volna, néztem egy felé, és gondolkoztam.

-Smith kisasszony, kérem megismételné? - szólt hozzám az angol tanár.

-Elnézést! - mondtam, a tanár pedig csak legyintett egyet.

Ha így folytatom, még a végén megbukok valamiből! Jaj!

Minden figyelmemet bele kötöttem az angol órába, de nem tudtam figyelni. Bár, Kim feldobott az ötlettel, de mégsem vagyok teljesen jól. Szó szerint szar érzés. De ez van.

Órák után haza siettem, hogy gyorsan megtanulhassak. Elgondolkodtam sok mindenen, miközben lépkedtem az utcákon át.

- Először is, mi történt velem? Másodszor, miért nem pofoztam fel Christ? Ezt nagyon bánom! És harmadszor MI VAN VELEM? - gondoltam magamban. Egy lépést se merjen közeledni az a disznó, mert még felvágom. Elveszi az eszemet! Még jó, hogy szakítottam, legalább örökre vége!

A kapunk elé értem. Megálltam, és gondolkodtam. Vagyis megint gondolkodtam, ahogy az egész úton. Mi lenne, ha most elfutnék Chrisék házához és megpofoznám? Hmm, jó ötlet, de hanyagolom. Végül bementem a lakásba, és finom illatok csapták meg az orrom.

-Éhes vagy? - kérdezte anya köszönés képpen.

-Kicsit - mosolyogtam. Éhes gyomorral amúgy sem lehet tanulni. Már pedig az egész délutánomat a tanulással fogom tölteni!

Anya spagettit csinált, amit előszeretettel befaltam.

-Mesélj, miért vagy ilyen punnyadt? - nézett rám anya.

-Anya, el kell mondanom valamit. Azt hiszem, nem fogsz neki örülni - mondtam bizonytalanul. Biztos, hogy most kéne? Itt az idő! Most vagy soha! Soha.. Jaj! -E-egyest kaptam ma-matekból.. - dadogtam.

-Micsoda? - kérdezte, és láttam, hogy felmegy a pumpája. Már gőzölt, mint a .. Mint bármi, ami forró!

-Mostanában teljesen el vagyok menve, és tudod, hogy mennyire utálom a matekot, és.. BRRR! Tudom, hogy most büntetést adsz, de kéérlek.. Légy kíméletes! - mondtam lehajtott fejjel.

-Nos.. Tudom, hogy mostanában nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretted volna, és nem vagy jól.. - mondta. Hű, anya tényleg ismer! Vagy elmondtam neki? De hülye vagyok! -De megkapod a büntetést! -mondta, és felment a szobámba(?). Követtem őt. Megfogta a laptopomat, és kivitte magával.

-Ez egy hétig az enyém lesz, és te fogsz vasalni, illetve mosogatni!

-Jó - fogadtam el a büntetést. Mi mást tehettem volna?

Bementem a szobámba, becsuktam (inkább becsaptam) magam után az ajtót, és elkezdtem tanulni.

Egy óra múlva kifáradtam, gondoltam tartok egy kis pihenőt. Felcsuktam a tévémet, amiben valami csöpögős sorozat ment, úgy hogy inkább lecsuktam. Körül néztem a szobámban, és rájöttem, hogy mostanában csak a gép előtt ülök, vagy Kimnél és duzzogok. Nem foglalkoztam például a ... semmivel! Nem volt időm semmire! Rég voltam  moziban, rég takarítottam (wow, tényleg, milyen kosz lehet a szobámban), rég segítettem anyának, rég csináltam bármit is a netezésen kívül a szobámban. Az osztályból nem foglalkozok senkivel, csak Kimmel, meg Chrisékkel! És.. És nemsokára itt van a születésnapom is! És a Halloween! Mit érzek olyankor, amikor MINDEN kimegy a fejemből? Komolyan, mindenről elfeledkeztem? Na, ennyi elég is lett. Hamar megtanultam mindent ami kellett, leírtam a leckét, és a naptáramat nézegettem. Dehogy fogunk mi Kimnél punnyadni! Elmegyünk moziba! Igaz, hogy ha nála lennénk, akkor ingyen lenne, de olyan rég voltam már.. Legalább a film után nézelődhetünk a plázában, pizzázhatunk.. Anyának elmondtam az ötletet, és örül, hogy végre szeretnék egy programot, ami nem a szobában gubbasztás. Felhívtam Kimet is, aki szívesen eljönne megnézni egy filmet. Megnéztem a közeli mozit, és találtam pár jó filmet, de majd Kimmel eldöntjük.

Chapter Six.'

Sziasztok! Köszönöm a megtekintéseket, kommenteket, feliratkozókat. ☺ Arra szeretnélek titeket kérni, hogy aki olvassa a blogot, az csatlakozzon a csoporthoz. : https://www.facebook.com/groups/639606869410174/ . Most pedig jöjjön a 6. rész.

*Szeptember 29. - Hétfő

Reggel felkeltett a telefonom, és rögtön kiugrottam az ágyamból. Az első dolgom nem az volt, hogy felöltözzek, hanem körül néztem a házban. Valami olyasmire emlékeztem, hogy apu azt mondta, nem tud elvinni. Basszus.. Gyorsan felhívtam anyut, aki lecseszett, mivel ilyen feledős vagyok. Remek. Felhívtam Kimet, hogy nem-e sétálunk el együtt suliba. Azt mondta fél óra, és ide jönnek értem anyukájával kocsival. Hát rendben. Gyorsan felkaptam magamra egy cuccot. Megmosakodtam, és copfba tettem a hajamat. Már körülbelül huszonhat perc múlt el, ezért inkább felvettem a cipőmet, a kabátomat és a sapkámat, és kimentem. Pár perc múlva már itt is voltak.

-Szia! Csókolom! - szálltam be az autóba.

-Szia! - köszöntött Kim. -Hogy, hogy nem apukád visz?

-Szervusz! - köszöntött az anyukája is.

-Hát, öhm.. Elfeledkeztem, hogy apu nem tud elvinni, ugyanis sietnie kellett munkába. Nem gond?

-Dehogy gond! Ugyan arra megyünk, nem igaz? - mondta az anyukája. -Mellesleg ne öregíts kérlek, tegezz csak nyugodtan!

-Köszönöm, de igaz - mosolyogtam, amit valószínűleg nem látott, mivel hátul ültem.

Kitett minket az anyukája, és már mentünk is be a suli kapuin. Amikor beléptünk valaki megfogta a karomat.

-Szia! - mondta mosolyogva Chris ...

-Mindjárt megyek! - mondtam Kimnek. - Mit akarsz?

-Hallgass meg!

-Minek?

-Mert én nem ... - mondta, de félbe szakította az, hogy Abby megérkezett.

-Szia! - köszöntötte Christ egy csókkal, közben én dühösen néztem rájuk.

-Akkor csá! - mondtam kissé flegmán, és Kim után eredtem.

-Na, mi volt? - kérdezte Kim.

-Semmi. Akart mondani valamit, végül nem fejezte be a mondandóját, mivel megérkezett a hercegnő - mondtam gúnyosan.

-Hercegnő? Abby? - mondta nevetve, amikor rájött, kiről is beszélek.

-Igen, ő. És egy csókkal üdvözölte a drága hercegét..

-Csak nem vagy féltékeny?

-Miért lennék? Hiszen napokkal ezelőtt még nem volt semmi gond, és aranyos volt, meg minden. De most? Jaj, hagyjuk, inkább menjünk fel! - mondtam idegesen. Talán tényleg féltékeny vagyok.. Ennyi idő után csak nem szerettem még ki belőle. Nem tudom..

Felértünk az osztályba pont becsengetéskor. Először dupla tesi következett. Utálok futni, bukfencezni, mászni, vagy bármi mást, ami a testneveléssel kapcsolatos.. Ezért is vagyok felmentve. Szóval volt két lyukas órám. Az első óra felében néztem, ahogy tornáznak, utána elmentem a büfébe. Vettem egy perecet magamnak, és üdítőt. Leültem egy lépcsőre, és a kajámat kezdtem majszolni, miközben a telefonomat nyomkodtam. Végre kicsengettek, de még csak az első óra. A tesi teremben beszélgettem pár percet Kimmel, és Demivel, utána megint megszólalt a csengő, ezért kimentem. Egész jól el voltam, leültem az osztályunkba, ahol csak Sophia, Nicole és én vagyok. Beszélgettem velük, vagy ettem, vagy zenét hallgattam fülhallgatón keresztül. Aztán végre kicsengettek, és pár perc múlva Kim is megérkezett az osztályba. Aztán mindenki.

Egész húzós nap volt, mivel majdnem minden órán feleltettek, és anyagot vettünk.

Szerencsére nem esett az eső, ezért haza sétáltam egyedül. Mivel kicsit untam magam, elővettem a fülhallgatómat, és a telefonomon hallgattam zenéket.

Már a parknál voltam, amikor megbotlottam valakiben. A fülhallgató is kiugrott a fülemből.

-Nem tudnál vigyázni? - mondtam felháborodva, miközben segített az idegen. Felnéztem, és egy csaj volt az.

-Bocs, nem láttalak! - mondta, és segített felállni. -Hope Carrison. - nyújtotta a kezét mosolyogva. Gyönyörű lány volt, szőke hajú, a fogain pedig fogszabályzó villogott.

-Caitlin Smith - ráztam meg a kezét. -Nem láttalak még erre fele. Új vagy?

-Igen, nemrég költöztünk ide a barátnőmmel. Melyik suliba jársz? - kérdezte kedvesen.

-George Collins Gimi.

-Én is oda fogok járni - mondta mosolyogva.

-Az jó! A barátnőd is?

-Igen. Na megyek, Szia! - köszönt el.

-Szia.

Visszatettem a fülembe a fülhallgatót, és haza mentem.

Bementem a lakásba, és levetkőztem.

-Szia! - köszöntem anyunak. Apu valószínűleg még dolgozik.

-Szia kicsim! Milyen volt a suli? - kérdezte anya.

-Jó - mondtam, és felmentem a szobámba. Hamar leírtam a leckét, és megtanultam. Felnyitottam a laptopomat, és bekapcsolódtam skypera.

Abby - elfoglalt, Thom - nincs gépnél, Kim - elérhető, Chris - elfoglalt, Demi - nincs gépnél, Jess - elérhető, Luther - elérhető.

Amint feljöttem, és végig futottam a neveket, megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Kim neve állt.

-Szia! - szóltam bele a készülékbe.

-Gyere át, most azonnal! - mondta köszönés nélkül, és letette.

Hát jó.. Lementem, és közöltem anyuval ezt a gyors hívást, és már fel is vettem a sapkám, és a cipőm.

-Szia, anya! - nyomtam egy puszit az arcára.

-Szia! Vacsora előtt érj haza!

Elindultam Kimék háza elé, miközben megláttam... öhm, azt hiszem, hogy Kimet.

-Szia, Kim! Nem úgy volt, hogy átmegyek hozzátok? - kérdeztem tőle, de őszintén szólva.. nem éppen úgy nézett ki, mint Kim. Vagyis igen, de valamivel másabb volt. Furcsán nézett rám.

-Kim? Rose vagyok! - mondta Kim hasonmása. Rose? Hiszen Rose, Kim ikertestvére!

-Ne haragudj, gondolom te vagy Kim testvére - mondtam, de már el is ment, szóval.. Végül oda értem Kimhez, aki azonnal ajtót nyitott. Azt hiszem azt akarta közölni velem, hogy Rose haza jött.

Felmentünk a szobájába, becsukta az ajtót, és hadarni kezdett, amiből csak-csak megértettem valamit.

-Képzeld, Rose haza jött Atlantából, pedig még nem is van a szülinapunk, de nem akar vissza költözni, és azt mondta, hogy mostantól nem vagyunk testvérek, vagy valami ilyesmi sértőt, és totál le vagyok sokkolva! -hadarta. -Cait, élsz?

-Igen, bocs. Amúgy találkoztam vele, azt hittem az te vagy.

-Komolyan? És hozzá szóltál, vagy hogyan vetted észre, hogy az nem én vagyok?

-Valójában nem vettem volna észre, de ahogy felém fordult, már tudtam, hogy ez nem te vagy, mivel kicsit másabb, és köszöntem neki, és azt mondta Rose a neve, nem pedig Kim, és akkor már tudtam, hogy az nem te vagy, hanem ő, vagyis érted.. - mondtam én is hadarva.

-Értem.. Ez elég bonyolult. Nem tudom, miért jöhetett haza, de azt tudom, hogy magával hozta az egyik barátnőjét, akivel Atlantában megismerkedtek, és a sulinkba fognak járni.. - mondta kétségbeesetten.

Elkezdtem gondolkodni.. És rájöttem, hogy akibe suli után bele botlottam.. vagyis.. várjunk, hogy is hívták?.. Hope, ő Rose barátnője. Így már világos. Sokat beszélgettünk erről, aztán haza mentem még vacsi előtt.

Anyuval dumcsiztunk, és ettünk. Közben betoppant apa is, és csatlakozott. Újból el kellett mesélnem az én kis "mesémet", ami mostanában történt. Csendben hallgatták a történetet.

-Ez miatt vagy mostanában ilyen furcsa? - szólalt meg apa.

-Ezt hogy érted? - néztem rá furán.

-Mindegy, menj, holnap iskola!

Ez furcsa volt.. Felmentem a szobámba. Néhány percet olvastam, azután lefeküdtem. Nem ment álom a szemembe, ezért bekapcsoltam a tv-t, és így már elaludtam.

*Október 3. - Péntek

Egész hét az ismerkedésből állt, ugyanis Kim ikertestvére, vagyis Rose beiratkozott a gimibe. Hope, a barátnője is beiratkozott, csak ő eggyel feljebb van, mivel ő 15 éves. Kevésbé, de amennyire tudtam, megismertem Rosaliat. Bevállalós, vagány csaj, ahogy Kim is mondta. Ahogy láttam, inkább a fiúkkal haverkodott, sőt összejött Davevel.. Szó esett a bálról, és gondolom ők is jönnek. Remélem jó buli lesz..

Alig vártam már ezt a napot, sőt a holnapot még mennyire fogom várni. Jaj.. ☺ Gyorsan felkaptam magamra egy összeállítást. Megmosakodtam, megcsináltam a hajam, feltettem egy kis sminket, és már indultunk is. Az idő pont olyan volt, hogy nem is jó, de nem is rossz. Szóval süt a nap, de fúj a szél.

Apu kitett a sulinál, és a suli kapuja felé vettem az irányt, ahol épp megérkezett Kim, Rose és Hope, ugyanis ők most már együtt jönnek suliba. Remélem, hogy Kimnek jobb lesz a kapcsolata a testvérével, de ahogy látom jól alakul. Oda mentem hozzájuk, és beszélgettünk egy kicsit, utána felmentünk a terembe. Őszintén szólva az osztálytársaink /vagyis inkább a fiúk/ fogadták a legnagyobb előszeretettel Roset, ugyanis új "bombázó" érkezett, vagy mi. Mivel Kim, és Rose veszekedtek, ezért leültem a helyemre, és becsengetésig zenét hallgattam. Közben láttam, hogy megérkezik Abby, és a fiúkkal beszélget. Aztán leült a helyére, és a telefonját nyomkodta.

Még becsengetés előtt Kim lehuppant mellém, és a bálról beszélgettünk, amíg be nem csengettek.

Annyira várom, és szerencsére már holnap lesz. Ma nálunk alszik Kim, és majd együtt készülődünk el..

Egész nap Chris engem nézett.. Elég furcsának tűnt, szóval megnéztem magamat, hogy mi lehet rajtam, de semmi.. Néha Abby meg is pofozta, amikor bámult. Haha. Suli után utánam jött.

-Igen? - kérdeztem.

-Semmi, csak.. - az órámra néztem, jelezve, hogy szeretnék menni, gyorsabb tempóra váltott. -Csak, tényleg ne haragudj! Én nem szeretem Abbyt..

-Aha, gondolom. Gondolom, hogy nem szereted, hiszen nem is csókolóztok, nem is ölelkeztek, vagy ilyesmi, nem igaz? - forgattam a szemem.

-Nézd, te egy különleges lány vagy. Abbyt nem szeretném megbántani, azért vagyok vele.. Állandóan rajtam lóg.

-Nem vagyok olyan hülye, ahhoz, hogy tudjam, ha megbocsátanék neked, te elcsesznéd. - mondtam, és elindultam le a lépcsőn. Megállított, és közel jött hozzám. Ah.. Rosszul esik, hogy ez történt, nagyon.. De belül még mindig szeretem..

-Hiszen nem is jártunk! Ha azt szeretnéd, hogy szakítsak Abbyvel, akkor megteszem! - mondta, és egyre közeledett. -Figyelj, én téged akarlak. Ezt az egyet elhiheted nekem. És tényleg ne haragudj rám. -közeledett, közeledett, én pedig távolodtam, távolodtam. A lépcső korlátja állított meg, ahol közelebb tudott jönni. Alig volt egy centi ajkaink között, amikor azt is megtörte, és megcsókolt. Bevallom, annak ellenére, hogy haragszom rá, kifejezetten élveztem, és nem is ellenkeztem. Lehet, hogy adnom kéne neki egy esélyt.. Csak hagytam, hogy csókoljon, végül pár perc után abba hagyta.

-Ne haragu... - mondta volna, de félbe szakítottam.

-Ne! Adok egy esélyt, de ajánlom, hogy ne cseszd el! - mosolyogtam, mire ő is.

-Holnap találkozunk! - mondta, és egy puszit nyomott az arcomra.

Kimet keresgéltem, és pár perc múlva meg is találtam, éppen Joeval beszélgetett.

-Szia... sztok. - mondtam mosolyogva. - Bocsi, megzavartam valamit?

-Nem, dehogy! Menjünk! - mondta Kim mosolyogva, miközben köszönés képpen Joe egy puszit nyomott az arcára, pont mint nekem Chris. Elindultunk, és egész úton csak beszélgettünk, hülyéskedtünk.. Azon filáztam, hogy el-e mondjam neki, hogy együtt vagyok Chrisszel... Igazából nem akartam volna, de ő a legjobb barátnőm, és ha nem tőlem derül ki, akkor mástól, és úgy talán haragudni fog, hogy nem mondtam el. Inkább csak rákérdezek..

-Figyelj.. Szerinted gáz lenne, hogy ha megbocsátanék Chrisnek? - kérdeztem kétségbeesetten.

-Caitlin.. Ez a te döntésed lenne, nem az enyém. Ha nem is akarnám, sem tudnék ellene semmit sem tenni, ha szereted őt. Ha úgy döntesz, esetleg adsz neki esélyt, akkor én elfogadom.

-Jó, csak mert.. - kezdtem bele, de féltem végig mondani. Lehet, hogy megértené, de ez így tök furcsa.. Talán rosszul döntöttem..

-Hé, kislány! Te eltitkolsz előlem valamit! - nevetgélt. -Talán megbocsátottál neki?

-Bonyolult, Kim.. Bonyolult, mivel belül még mindig szeretem őt, de kívül még mindig haragszom rá..

-Szóval megbocsátottál. Figyelj, engem nem zavar. Hogy ha boldog vagy, akkor én is az vagyok - mondta mosolyogva, majd átölelt.

-Köszönöm! - mondtam, és már otthon is voltunk. Felmentünk a szobámba, és hülyéskedtünk, neteztünk... Csajos buli. Két személyes csajos buli..

Október 4. - Szombat [különleges nap]

Már nem bírtam kivárni, egész éjjel forgolódtam, ahogy Kim is. Most már azt szeretném, hogy ez a buli ne úgy végződjön, mint a múltkori.. Hamar felkeltünk, és lementünk reggelizni. Anyuék munkában, ezért magunknak kellett reggelit készíteni. Először virslit akartunk, de jobb ötletünk támadt. Palacsinta.

Nem készítettünk sokat, mert mégis csak ketten vagyunk. Néhány darab elégett, viszont nekem ízlett. Reggeli közben megcsörrent fentről a telefonom. Felfutottam érte, és felvettem. Chris volt az. Csak jó reggelt kívánt, és azt mondta, fél hatra jönnek értünk. Meg akartam kérdezni, hogy mi az, hogy jönnek? Ki a többi? De mindegy volt.

Megreggeliztünk, utána felmentünk a szobámba. Egy laza, otthoni cuccba öltöztünk, utána felmentünk netre. Mindenhol a bállal kapcsolatos kiírás van. Néhányan fel is tették a ruháikat. De, ne már.. Ha felrakod, megnézik. Ha megnézik, nem lesz meglepi..

Délután el kezdtünk készülődni. Először is lefürödtünk, hajat mostunk, sminkeltünk, hajat csináltunk, stb. A legvégén bele bújtunk a ruhákba, és felvettük az ékszereket. Már 6 óra volt, amikor készen lettünk. A körmünk is ki volt lakkozva, szóval minden. A cipőnket vettük fel, amikor dudáltak. Gondolom megérkeztek Chrisék.

-Gyönyörűek vagytok! - szólalt meg anya (közben megérkeztek munkából). -De siessetek, a fiatal emberek már várnak titeket!

Egy utolsó simítás, tükörbe nézés után kimentünk. A fiúk egy szavat sem tudtak kinyögni. Kinyitották nekünk az ajtót, beültünk, és már mentünk is. Jól néztek ki, azért ők is kitettek magukért.

-Fú, elképesztően gyönyörűek vagytok! - mondta Chris, majd megcsókolt.

Közben rájöttem, hogy akik még velünk jöttek az, Joe, Dave, Rose, és Hope. Úgy látszik, hamar összehaverkodtak a "bombázó" lányokkal. Ők is gyönyörűen festettek. Vagyis inkább menőbben..

Negyed óra furikázás után oda értünk. A zenét már távolról is lehetett hallani. Ellie Goulding - Goodness Gracious száma szólt, ami felpörgetett mindenkit. Hamarosan megérkezik talán a sztárvendég is. Mindenki a táncparkettre pattant, és táncolt. Minden tök jól elvolt rendezve. Még füst is volt, Dj, bárpult, stb.. Jól indult. Nagyon.

-Végre, megérkezett a sztárvendégünk is. AKI NEM MÁS, MINT AZ ........

Chapter Five.'

Sziasztok. Mivel meg lett az ezer megtekintés, egy nagyon hosszú részt hoztam nektek! ♥ Jó olvasást! Ja, és innentől a történet egy nagy fordulatot vesz, és sok minden megváltozik! :)

-Szóval, miről lenne szó?

-Abby.. Elmondta, hogy miért volt ilyen furcsa.

-És mitől?

-Nem mondhatnám el, de gondolom már nagyon kíváncsi vagy.

-Mondd már!

-Te tökéletes vagy. Te mindent, és mindenkit megkaphatsz. Talán nem haragszom rád, hanem féltékeny vagyok. Nekem semmi nem sikerül. - jött be az ajtón Abby. Nem tudtam szóhoz jutni, és nem tudtam, miért mondja ezt.

-T-tessék? - kérdeztem elfojtott hangon.

-Caitlin, nekem tetszik Chris! - nyögte ki.

-De miért nem mondtad? Hiszen legjobb barátnők vagyunk!

-Épp ez az.. Legjobb barátnők vagyunk, és nem vetted észre! És mert tudtam, hogy előbb-utóbb a tiéd lesz. De hidd el, meg fogod bánni, hogy szereted őt! - nézett rám szúrós tekintettel. Nem értem.. Nemrég még semmi baja nem volt..

-Most mire gondolsz? - mondtam egyet nyelve.

-Nem leszek többé az a lány, aki senkit nem kaphat meg, és nem leszek olyanokkal körül véve, mint te. Rontod az önbizalmamat, tudod? De mindegy, úgyis megbánsz majd mindent! - mondta, majd kiviharzott.

-Ez.. ez meg mi volt? - néztem Kimre.

-Nem tudom, mi üthetett belé! Talán megszállta az ördög, vagy valami ilyesmi - gondolkozott.

-Nem hinném, de ez nagyon furcsa. Tudod mit? Legalább hamar bevallotta, így legalább nem fáj.. - mondtam bizonytalanul. -De fáj! Ő volt a legjobb barátnőm! - hullott le egy könnycsepp a szememről.

-Tudom.. De mondanom kell valamit - mondta. Egy másodpercre azt hittem, ő sem lesz velem.. -Tudnod kell, hogy én mindig melletted leszek, bármi legyen. És kérlek ne sírj, mert én is fogok - mondta a könnyeivel küszködve, majd megöleltem. -Mi lenne, ha ma nálam aludnál? - mondta az ötletet mosolyogva, én pedig bólogattam. Felhívtam anyáékat, és megmondtam nekik, hogy ma itt maradok. Ezt hamar lerendeztem. Felmentünk netre, körül néztünk. Nem találtunk semmit, úgy hogy, kellett valami ötlet, hogy mit csinálhatnánk. 

-Ötlet? - kérdeztem.

-Mi lenne, ha kimennénk egy kicsit sétálni? Beszélgetünk, forró csokizunk - mondta az ötletet.

-Ez jó! Akkor menjünk. 

Az előszobába mentünk, ahol felvettünk a cipőnket, és a kabátunkat. Elköszöntünk a szüleitől, és kimentünk az ajtón, majd a kapun. Elkezdtünk sétálni, és közben rengeteget beszélgettünk, és nevettünk. Rájöttem, hogy igazából Kim volt az, aki tényleg mindig mellettem volt, segített, és én nem vettem észre, mert inkább Abbyt választottam volna. Végre kiderült, és most már minden rendben, asszem.

-Amúgy, neked van tesód? - kérdeztem Kimet, miközben a forró csokimat szürcsölgettem.

-De, van! Egy ikertestvérem, csak ő elutazott.. Ő nem olyan mint én. Külsőleg én vagyok, de belsőleg teljesen másak vagyunk. Ő vagány, és Miss Mindenkitmegszerezhetek lehetne a középső neve. Én meg... Neki jó stílusa van, nekem nincs. Na de mindegy. A lényeg, hogy állandóan vitázott, kötözködött anyuékkal, míg anyuék találtak neki lakást Atlantában, ahol élheti a saját életét, mivel ő személy szerint nem akart velünk lakni. Velem is mindig kiabált, és rosszul viselkedett. Volt egy bandája, ami tele volt rossz fiúkkal. Nap, mint nap kiment hozzájuk, és egy elhagyatott helyen röhögtek, iszogattak. Egyszer engem is kivitt oda, de hamar elmentem onnan. Nem az én társaságom.. Nekem eléggé hiányzik, hiszen a testvérem, de én neki gondolom egyáltalán nem - mondta könnyeivel küszködve.

-Ezt nem tudtam.. Sajnálom - mondtam átölelve.

Én is meséltem magamról pár dolgot. Kicsit elmerültem a beszélgetésünkben. Fel néztem, és vajon kit láttam? Abbyt egy fiúval! Egy fiúval?

-Nézd, az ott Abby! - súgta Kim.

-Te jó ég! Az Chris? - mondtam a számhoz téve a kezemet. Ez nem lehet.. Jól láttam? Abby és Chris csókolóztak! És Chris nem is ellenkezett.

-Abby? - mondta hangosan Kim, és észre vettek minket.

-Chris? - mondtam szintén hangosan könnyekkel küszködve.

-Nahát! A két ribi sétálgat. Merre, merre? - nevetett fel Abby.

-Mi ütött beléd? Teljesen meghülyültél? - kiabáltam Abbyre.

-Hogyha nem lennél egy olcsó fruska, és nem járnál ilyen... göncökben, talán barátnők lehetnénk. És most ha nem bánod, a pasimmal szeretnék lógni.

Már nem bírtam tovább, legszívesebben behúztam volna neki egyet, de Kim lefogott.. Abby csak röhögött.

Amúgy is.. ennyi telik Christől? Neki én nem számítottam semmit az ég világon? Hiszen.. Olyan aranyos volt velem, és velem volt! Nem Abbyvel! És... - gondoltam magamban, de már mindegy volt. Legalábbis neki tök mindegy! Kimmel vissza mentünk hozzájuk. Mesélt még a testvéréről, és mutatott is róla egy képet. Tényleg vagány!

-Egyébként, vissza szokott jönni? - kérdeztem kíváncsian.

-Néha haza jön, hogy meglátogassa a régi haverjait. Ne gondold, hogy hozzánk jön. Csak olyankor ide cuccol le.

-De mi történt? Már kis kora óta ilyen makacs?

-Nem, nem.. Amikor még kisebbek voltunk, úgy 9-10 évesek, olyankor a legjobb barátnők voltunk. Mindent együtt csináltunk. Néha veszekedtünk, mint a hétköznapi testvérek, de hamar kibékültünk. Aztán jött az a banda, akik rosszá tették őt. Nagyon rosszá. Loptak. Bankot raboltak. Ékszer boltokat fosztottak ki. Kritizáltak másokat. És ittak. Minden benne volt az újságokban, és a tévében is. Sosem jöttek rá, hogy ők voltak. Még máig sem. Jók voltak. Túl jók. Egyszer majdnem lebuktak, de végül megúszták. A szüleink csak a végén jöttek rá. Én mindenről tudtam, de mégsem köphettem be a testvéremet. Tudtam, hogy mi lenne a következménye. Hogy elköltözik. És így is lett..

-Sajnálom. - mondtam.

-Én is - mondta, majd lehullott egy könnycseppje, de letörölte. - Nemsokára 15 évesek leszünk. Olyankor mindig haza jön, és elvisz engem egy bulizó helyre, ahol ügyet sem vet rám. Most más lesz. Te is velem leszel. Kíváncsi vagy rá?

-Igen - mondtam bizonytalanul.

-Ő nem olyan, hogy bántana valakit, nyugi.

-Mi a neve? - jutott eszembe a kérdés.

-Rose. Vagyis Rosalia.

*Szeptember 22. - Hétfő

Jól telt a hétvége. Sokat beszélgettünk Kimmel. Nem is igazán jutott eszembe khm.. Abby és Chris. Már eléggé kíváncsi voltam Kim ikertestvérére. Igazából tudtam, hogy hogyan néz ki, hiszen ugyanúgy, mint Kim, de akkor is.

A szemeimet a 'Midnight Memories' nyitotta fel, ugyanis megtetszett a One Direction új száma, ezért betettem ébresztőre. Gondoltam, így talán lelkesebben kelek fel, de tévedtem. Kinéztem az ablakon, és olyan volt, mintha még mindig éjjel lenne.. Megnéztem a telefonom kijelzőjén az órát, mivel azt hittem, rosszul állítottam be, de nem.. Azt hiszem ezentúl ilyen idő lesz. Ráadásul esett az eső is.

Ne kérdezzétek, hogy miért vettem fel majdnem egész fekete szettet. Ezek a ruha darabok akadtak a kezembe. I'm ok..

Felvettem a cipőmet, a kabátomat és már indulhattunk is.

Mikor a sulihoz értünk, apa egy esernyőt nyomott a kezembe.

-Jövök érted! - mondta, majd elviharzott az autóval. Bementem a portára, ahol Demit és Kimet láttam beszélgetni, ezért csatlakoztam.

-Utálom ezt az időt! - mérgelődtem.

-Ennél szarabb már nem is lehetne.. - lépett hozzánk Joe. -Nem láttátok Christ?

-Nem - mondtuk majdnem egyszerre, majd elment.

-Remélem Abby megrohad a seggén otthon - mondta Kim.

-Mi történt? - kérdezte Demi kíváncsian.

-Pff, semmi. Abby megőrült. - mondtam a fejemet fogva. -Elárult - nyögtem ki.

-Ebből sokat megtudtam. Mondjátok már.

-Hát szóval.. - léptünk fel a lépcsőfokokra. -Először azt mondta, hogy én tökéletes vagyok, és bárkit megkaphatok, és hogy miért nem láttam, hogy neki is tetszik Chris, és hogy meg fogom bánni, hogy nekem is tetszik Chris. Aztán azt mondta, hogy egy rosszul öltözött fruska vagyok. Aztán megláttam őket csókolózni. - mondtam teljes nyugodtsággal. Aha, nagyon nyugodt lehettem, főleg belül..

-Az komoly! - léptünk be az osztályba.

-Caitlin, beszélhetnénk? - szólalt meg a hátam mögül Chris. Leálltam, és a folyosón maradtam.

-Tudod, nincs mit megbeszélnünk. Miért nem mész Abbyhez, és.. - fejeztem volna be, amikor megcsókolt. -Te ezt direkt csinálod? - löktem el magamtól. -Az téged nem zavar egyáltalán, hogy szerelmes voltam beléd, és te egyfolytában összetörted a szívem? - szakadt ki belőlem. -Most meg csak így megcsókolsz, mintha semmi nem történt volna? Hányingerem van tőled, ne gyere a közelembe! - mondtam, és bementem az osztályba. Na ezt jól megmondtam! Most büszke vagyok magamra!

-Na, mi van? - kérdezett Kim, amikor leültem mellé az utolsó sorba.

-Semmi. Megcsókolt, én meg jól megmondtam neki a magamét - mondtam büszkén.

-Így kell ezt, látod? Nem siránkozni utána, meg sem érdemli - adott egy pacsit.

-Hé, hol van Abby barátnőd? - kérdezte Sophia.

-Nem a barátnőm - mondtam. -És mit tudom én? - néztem rá bunkón.

-Szóval rájöttél? - kérdezte döbbenten.

-Mire?

-Hogy megjátszotta magát Chrisszel együtt.

-Ja. Rájöttem, végre. - mosolyogtam rá.

-Akkor jó - mosolygott szintén. Na jó, nehogy már Abby helyett jön vagy húsz barátnőm. Nekem elég amúgy is ennyi.

-Cait! - vett észre Dave. -Gyere ide egy kicsit! - kiáltott. Oda mentem, nem féltem.

-Mi van? - mondtam kissé bunkón.

-Jó, tudom, hogy a múltkor túllőttem a célon, de most nem akarok semmi rosszat - mondta. - Szóval, te mit szólsz ehhez az egészhez? - nézett körbe rajtam.

-Semmit, mit szólnák? Nem tudok, és most már nem is akarok ellene semmit sem csinálni.

-Tök mindegy. Amúgy jól vagy?

-Megvagyok, mint mindig - mondtam, majd vissza mentem a padomhoz, amikor becsengettek. Épp akkor ért be a drága Abby. Osztályfőnöki volt az első óra, ahol megegyeztünk a tanárral, hogy hogyha csendben leszünk, akkor hátul maradhatunk Kimmel. Ezután mondott valami egész fontosat. Vagyis először kiosztott mindenkinek egy papírt, vagyis inkább egy meghívó-félét. Gyorsan átfutottam a sorokat. Suli bál lesz. De jó! A tanár elmondott róla mindent, amit tudni kell. Például, hogy belépés fiúknak csak öltönyben, lányoknak, pedig csak egybe ruhában. Ez az egész október 4.-én lesz 19:00 óra kezdéssel. Alig várom már. Hívnak egy sztárvendéget is, ami meglepetés, plusz lehet jelentkezni DJ-nek. De jó lesz. Majd ketten elmegyünk Kimmel venni ruhákat, meg minden, áh.

Egész nap minden rossz kedvű, és sötét volt az eső miatt. Már csak a buli vidított fel minket. A tanárok nem voltak szigorúak, ezen a sötét napon, mivel nem volt hozzá erejük. Mi sem szóltunk be egymásnak, illetve semmit nem csináltunk. Egész nap a bálon agyaltam. Aztán végre kicsengettek az összes óráról, és mehettünk haza. Apa már kint várt rám a kocsiban. Gyorsan beszálltam, nehogy elázzak, és haza indultunk. Vagyis indultunk volna, ha nem látok meg egy alakot, aki olyan idióta, hogy esőben sétál. Megállítottam aput, és kiszálltam. Nekem legalább van szívem, nem mint neki..

-Te idióta, esőben akarsz haza sétálni? - állítottam meg Christ.

-Mit érdekel ez téged.. - mondta.

-Mondjuk, mivel én nem vagyok szívtelen, mint egyesek.

-Sajnálom.. - mondta.

-Hagyjad már! Szállj be! - utasítottam a hátsó ülésre őt. Habozás nélkül beszállt. Én az anyós ülésre ültem, apu mellé.

-Elvisszük, jó?

-Rendben, kicsim. Hol laksz, kisfiam? - nézett a visszapillantóból Chrisre. Elmagyarázta, amit apu hamar megértett, és kitette a házuknál.

-Köszönöm, és még egyszer sajnálom Caitlin! - mondta, miközben kiszállt a kocsiból.

Most már haza mentünk. Útközben megszólított apa.

-Kislányom, mondd csak.. Mit sajnál ez a fickó?

-Semmit, apa!

-Kincsem, tudod, hogy nekem és anyádnak mindent elmondhatsz.

-Igen, tudom, de ez most durva..

-Ennyire?

-Igen..

-Otthon megbeszéljük. - mondta. Pár perc múlva már otthon is voltunk. Levettem a kabátomat, a cipőmet, és felmentem a szobámba. Hamar megtanultam, ezért szétnéztem Skypeon, és Facebookon. Amikor beléptem a Skypeba, Kim rögtön videó hívást indított.

-Mikor megyünk megvenni a ruhákat? - nézett rám a kamerából csillogó szemekkel.

-Majd eljön annak is az ideje. Még van legalább egy hetünk. Nyugi, én is izgulok. - mosolyogtam.

-Történt valami? - kérdezte.

-Ja, ja! -mondtam, és elmeséltem neki.

-Én a helyedben nem tettem volna. Ázzon csak el, a kis pöcsfej! - mondta gonoszan Kim, amin akaratlanul is elnevettem magam.

Hamar beesteledett. Lementem vacsizni, ahol mindent el kellett mondanom.

-Szófal igyf förténf! - mondtam teli szájjal a 'mese' végén.

-Szörnyű, hogy ma már mennyi ilyen ember létezik! - mérgelődött anya.

Még tovább beszélgettünk erről, és hogy mostantól vigyázzak a barátaimmal, mert ha így ragaszkodok hozzájuk, akkor megint ez lesz, bla bla bla.. Tudok magamra vigyázni! Felmentem a szobámba, és leültem az ágyam szélére. Csak egy kicsit szerettem volna gondolkodni, de olyan fáradt voltam, hogy ülve majdnem elaludtam, szóval befeküdtem az ágyamba, és aludtam. Egyébként fogalmam sincs, hogy miért lettem ilyen fáradt. Máskor még bírom, és netezek, és még gondolkodni is van időm. Lehet, hogy az időjárás teszi. Remélem holnap már nem lesz ilyen sötétség, vagy mi..

*Szeptember 23. - Kedd

Szokás szerint, elfeledkeztem beállítani az ébresztőórát a telefonomon, ezért most apa próbált felkelteni. Egy tervet forralt ki. Vagyis forralt volna, hogyha tudná kezelni az érintő képernyős telefont.. Be akart indítani egy zenét, mivel arra mindig felkelek. Felhívta a szobámba anyut is, aki nagyjából be tudott indítani egy zenét. Felhangosította, nekem meg kinyílt a szemem.

-Jó reggelt! -mondta apa.

-Öt peeerc - nyavalyogtam.

-Semmi öt perc! Öt percig telt, amíg bekapcsoltunk egy zenét! Na mars, öltözz fel! - kiáltott rám anya.

Feltápászkodtam, és az ablakom elé álltam. Be van borulva, de még nem esik. Hát ez remek! Gyorsan felkaptam magamra pár cuccot. Hamar elkészültem, szóval már mehettünk is.

Bekaptam pár falatot, mivel kissé éhes voltam. Nem igazán ízlett anya tegnapi vacsorája, de végül is ehető volt.

Pár perc múlva már a sulinál voltunk. Kiszálltam, majd Sophia és Nicole felé vettem az irányt.

-Tudtok még valamiről? - kérdeztem őket köszönés képpen.

-Mármint Abby és Chris..? - kérdezte Nicole.

-Basszus, az egész suli tudja már? - kérdeztem felháborodva.

-Állítólag Chrisnek tetszel, de Abbyt szereti. Senkiházi! Utálom az ilyen fiúkat.. - mondta Soph.

-Hányingerem van tőle. Vagy harmincszor bocsánatot kért, de nem igazán érdekel..

-Bocsánatot? Biztos, hogy az igazi Chrisszel beszéltél? - kérdezte Nicole meglepetten.

-Miért?

-Mivel, te arról még nem tudtál, hogy velem is kavart az elején. És nagyon bunkó volt. Én szakítottam, mivel minden lánnyal csókolózgatott.. Seggfej! - mondta Nicole.

-Na az komoly! Erről tényleg nem tudtam.. - mondtam, és bementem az ajtón Kimet keresve. Azonnal megtaláltam, éppen Joeval csevegett.

-Heló, megzavartam valamit? - ugrottam oda hozzájuk.

-Szia, dehogy! - mondta Kim, és megölelt.

-Akkor suli után! - mondta Joe, és elviharzott.

-Óóó, mi lesz suli után? - vártam meg, míg elmegy Joe.

-Semmi, semmi.. - mosolygott.

-Naa!

-Jó.. Együtt tanulunk - mondta izgatottan a friss hírt.

-Meghívott? Nálad, vagy nála?

-Nálam. - mosolygott tovább. - Nálad van valami új hír?

-Igen, van. Az előbb beszéltem Sophival és Nicoleval. Chrisnek tetszem, és Abbyt szereti. - lépdeltünk be az osztályba. - És tudtad, hogy az elején kavart Sophval? Állítólag nagyon bunkó volt.

Tovább beszélgettünk az osztályban mindenféléről. Még szóba esett a bál is, hogy mikor vesszük majd meg a ruhákat. Elindultunk a kémia terembe, mivel az lesz az első óra. Brr. Mikor becsöngettek, már a teremben voltunk, pár perccel később a tanár is bent volt. Szokás szerint felelt pár ember. Most Thomot és Zacket szívatta meg. Szinte semmit nem tudtak, de megúszták kettesre. Új anyagot vettünk, és egész órán csak írtunk, és írtunk.. Utálom a kémiát! A többi órán csak gyakoroltunk, feladatokat oldottunk, vagy csak elolvastunk valamit. Utolsó óra rajz volt. Kiadta a feladatot, mi szerint egy projektet kell csinálni jövő hétre, az internetről. Nagy pechemre párosan kell csinálni, és a párokat az abc sorrend szerint válogatja ki.. Egyszóval Chrisszel vagyok párban.. Mindegy, inkább megcsinálom egyedül. Suli után Kim és Joe együtt mentek haza, engem meg apa haza vitt. Már elterveztem, hogy körülbelül mikor megyünk ruhákat venni, meg minden. Alig várom.. Aztán megtanultam, és neki kezdtem a feladatnak. Pont akkor hívott Chris. Muszáj felvennem? Ahj.. Felvettem.

Chris : Mikor csináljuk a feladatot?

Én : Megcsinálom egyedül. Nem kell a segítséged. - mondtam, és ezzel leraktam. Újra hívott, de most már nem vettem fel.

Neki álltam a projektnek. Kinyomtattam sok netes képet, pl.: Facebook, vagy Google, stb. Szóval amiket a neten lehet csinálni. Aztán oda írkodtam, szépen. Nem értem miért kellett párban, könnyű megcsinálni, hogyha van nyomtatód. Két óra múlva már készen is lettem vele. Felmentem Skypera, ahol Chris elérhető volt, és rögtön rám írt.

Chris üzenete : Segíteni szeretnék a feladatban.

Caitlin üzenete : Ja, bocs. Már kész van.

Chris üzenete : Az még jobb. Figyelj.. Beszéljük meg.

Caitlin üzenete : Mit? Azt, hogy összetörted a szívem? Vagy hogy csak játszadoztál velem? Hallod, egy kicsit sem érdekelsz, magasról leszarlak. Menj inkább enyelegni a drága Abbykéddel.

Chris üzenete : Szakítottam Abbyvel! 

Caitlin üzenete : Kéne, hogy érdekeljen?

Chris üzenete : Igen, mert miattad tettem!

Caitlin üzenete : Hallod, olyan szánalmas vagy, hogy ilyet még nem láttam. Tudok mindent, nem kell hogy megsajnálj, vagy bármi más. Nem hülyeségből szerettem beléd.

Chris üzenete : Tudom.. De jóvá tudom tenni!

Caitlin üzenete : Azzal tennéd jóvá, hogy inkább békén hagynál. Mondd, meddig csináltad volna még ezt velem? Meddig?

Chris üzenete : ...

Caitlin üzenete : Látod? Ennyit érsz! Semmit!

Írtam le, és lekapcsoltam a netet. Gondoltam, kimegyek egy kicsit sétálni. Kiszellőztetem a fejemet. Felvettem a sapkámat, kabátomat, cipőmet és kimentem. Rengeteg gondolat járt a fejemben. Talán túl bunkó voltam vele.. De megérdemli! Vettem magamnak forró csokit, és leültem egy park padjára. Szürcsölgettem a meleg italt, amikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Abby neve állt. Basszus, senki nem hagy élni? Kinyomtam, de újra hívott. Végül felvettem.

Én : Mit akarsz?

Abby : Kérlek bocsáss meg! Nem gondoltam komolyan, amiket a fejedhez vágtam!

Én : Nem érdemelsz bocsánatot a pasiddal együtt - mondtam, és kinyomtam.

Komolyan mondom, amikor meg akarok nyugodni, akkor nem hagynak békén. Máskor otthon hagyom a telefonomat. Egy ideig még a forró csokimat szürcsölgettem. Miután megittam, felálltam és haza sétáltam. Út közben megint hívott valaki. A kijelzőn Kim neve állt. Felvettem.

Kim : Szia, merre vagy?

Én : Sétáltam egyet, miért?

Kim : Már otthon vagy?

Én : Még nem, de mindjá.. - fejeztem volna be, de közbe vágott.

Kim : Rendben, akkor gyere a parkba! - és letette. Vissza mentem a parkba, ahol Kim már várt rám.

-Na, mi az? - kérdeztem, és leültem mellé a padra.

-Képzeld, Joe eljött hozzám. Tanultunk meg minden. Nagyon sokat beszélgettünk, és végül.. Megcsókolt! - örvendezett.

-De jó! Akkor jártok?

-Várj méég. Szóval megcsókolt, és utána vagy öt percig ölelkeztünk. És olyan helyes, és cuki. - mondta mosolyogva.

-Örülök nektek - mosolyogtam én is.

Beszélgettünk még kicsit, aztán haza mentem. Vacsira pont beértem. Elég szótlanok voltak a szüleim, most nem igazán kérdeztek. Megettem a kaját, felmentem a szobámba, és álomba merültem.

*Szeptember 28. - Vasárnap

Nem sokára itt van a bál, és már meg kéne venni a ruhákat. Gondoltuk, inkább ne suli után vegyük meg, mert aztán besötétedik, és haza kell menni. Legalább így több időnk van körül járni a butikokat. Egész hét szokás szerint unalmas volt, szinte minden tantárgyból anyagot vettünk, vagy rajzból kivittük a projekteket, és csillagos ötöst kaptunk Chrisszel. Vagyis csak én kaptam, mivel én végeztem a munkát, de ezt a tanárnak nem kell tudnia. Végülis Chris is kapott egy potya ötöst..

Kim nálunk aludt, hogy amikor felkelünk, már mehessünk is nézelődni, illetve álomruhát keresni. Felkeltünk tizenegy óra körül, majd lementünk reggelizni. A friss rántotta körüljárta az egész lakást. Igazából anya mindig rántottát csinál reggelire, ez már nálunk nagyon régi szokás. Sosem unjuk meg..

-Jó reggelt! - mondta anya, miközben a kezembe adta a tányérokat, hogy megterítsek.

-Jó reggelt! - mondtuk majdnem egyszerre Kimmel.

-Kim, szereted a rántottát? -kérdezte anyu.

-Persze. - mondta, és anya Kim tányérjára tette a finom ételt. Azonnal enni kezdett, mintha az élete múlt volna rajta. Pár perc múlva (amikor én neki kezdtem), a tányérján már nem volt semmi.

-Finom volt? - kérdezte anya büszkén.

-Igen, köszönöm.

Kim

Caitlin

Megettem én is a reggelit, utána felmentünk a szobámba öltözni. Szerencsére már nem esett, ezért nem kellett annyira beöltözni, meg esernyőzni.. Hamar felkaptunk egy laza összeállítást. Kicsit még felmentünk Facebookra is...  'Abby Morgan kapcsolatban vele : Christopher Winslow'.

-Még hogy szakítottak! - mérgelődtem a hír láttán.

-Menjünk inkább - mondta Kim. Anyu elvitt minket a plázába, viszont haza felé sétálnunk kellett. Nem is baj, nálam mindig jól jön. Szóval a plázában, az összes ruhás üzletet körbe jártuk. Az egyik butikban megláttam egy csodaszép ruhát.

-Kim, gyere ide! - kiáltottam neki a túlsó oldalra.

-Úristen, de szép! - ámuldozott.

-Nekem is tetszik.

-Próbáld fel! Gyönyörű lennél benne.

Felpróbáltam, és tényleg jól állt. A csillogós része nagyon megfogott benne.

-Asszem, hogy ez az enyém - mondtam végül.

-Ezt ha te nem veszed meg, én veszem meg neked!

-Ennyire jól áll? - mondtam mosolyogva, amire bólintott egy nagyot. - Hát jó, akkor megveszem. Már csak kiegészítők kellenek hozzá, és egy cipő.

-Gyönyörű! És csak neked olcsón! - jött oda a férfi eladó.

-Köszönöm - mondtam mosolyogva.

Megvettem a ruhát (olcsóbban), utána Kimnek kerestük az 'álomruháját'.

Meg is találtuk egy másik butikban. Hátul lapult, már az utolsó példányban. Kimnek azonnal megtetszett, és felpróbálta. Jól állt neki.

-Ez legyen? Vagy keressünk mást? - kérdezte bizonytalanul.

-Szép ruha, de ahogy te gondolod. Szerintem jól áll rajtad!

-Azért még körül nézhetünk nem?

-De - szóval még körül nézelődtünk, de nem találtunk szebbet, vagy jobbat. Amikor vissza mentünk a ruhához (mivel addig vissza tettük), akkor megláttunk ott egy lányt, aki a ruhát szemlélte. Gyorsan oda futottunk, és elvettük.

-Hé, mit csináltok? - kérdezte meglepetten. -Ez az én ruhám!

-Nem! Ez az enyém! Én láttam meg hamarabb!

-Én voltam itt hamarabb.

-Nem igaz, mivel már jóval előtte itt voltunk, és fel is próbáltam, csak még körül néztünk! - kiabált a lányra. Szegény, szerintem megijedt, mert elviharzott. -Győzelem! - mondta büszkén Kim, amin elmosolyodtam. Kifizettük a ruhát. Már csak cipő, és kiegészítő. Hát, a neheze megvan. Szóval még körül néztünk pár helyiségben, és találtunk kiegészítőket is. Utólag bementünk egy cipős üzletbe. Találtunk mind a ketten három cipőt, ami illett a ruhánkhoz. Én egy ezüst csillogósat, egy babarózsaszínűt, és egy bőrszínűt, Kim pedig két feketét, és egy ugyanolyan babarózsaszínűt, amit én is kinéztem magamnak. Én végül a csillogóson döntöttem, mivel igazán illett a ruhámhoz, Kim pedig az egyik feketét választotta. ☺ Megvettük őket, és haza indultunk. Egész úton beszélgettünk a ruhákról, a bálról, és minden másról. Így hamar haza értünk. Megmutattuk anyuéknak a cuccokat, utána Kim haza ment. Még át néztem pár tantárgyat holnapra, és eltettem magam aludni.

Chapter Four.'

Sziasztok! Nagyon, de nagyon megleptetek. Aznap, amikor kiraktam a harmadik részt, 400 körül volt a megtekintés. És most? Több, mint 900! Nagyon köszönöm!♥ Nemsokára meg lesz az 1.000 megtekintés, és egy ultra hosszú résszel jövök nektek! Köszönöm még egyszer!!♥  Azért a feliratkozók száma is növelhetne.:) Nem húzom tovább, itt van a negyedik rész.

*Szeptember 10. - Szerda

Hamar felkeltem, hamarabb, mint anya. Kicsit izgultam, hogy mi lesz ezzel az "interjúval", meg minden.. Pár perc alatt kiválasztottam egy lazább összeállítást, és fel is öltöztem. Megmosakodtam, egy laza sminket feltettem, utána megcsináltam a hajam. Mivel még volt időm, a telefonomon felmentem Facebookra. Nem jött semmi értesítés, bejelölés, vagy üzenet, ezért kiléptem. Néhány perc múlva apa csosszogott le.

-Mehetünk? - kérdezte, miközben már a cipőjét vette fel.

-Persze. - mondtam, miközben követve a példáját, én is felvettem a cipőmet.

Beültünk a kocsiba, és pár perc múlva már a sulinál voltunk. Elköszöntem, majd rögtön Abby és Demi felé vettem az irányt.

-Na? - kérdeztem kíváncsian, köszönés nélkül.

-Még nincs itt - mondta Demi.

-Ki nincs még itt? - jött hozzánk Freddy.

-Öööm, Kim. Még sajnos nem jön suliba. - improvizáltam szomorú arccal.

-Ja, igen - mondta egyetértve velem Abby. Ezzel Freddy el is ment. Talán nem vette észre, hogy nem éppen Kimről volt szó. Vagyis remélem.

*Az osztályban

Amikor leültünk Abbyvel, és Demi a padunkra, betoppant Chris. Amikor meglátott minket elmosolyodott, majd oda ment a haverjaihoz. Megőrjít a mosolygásával.. Talán tényleg tetszem neki? Mondjuk attól még, hogy rám mosolyog, nem hinném, hogy érezne irántam valamit. Mindegy.

-Izé, beszéltél már a fiúkkal? - néztem rá Demire, miután elbambultam Chrisen.

-Majd szünetben tájékoztatom őket.

-De ha lehet ne ejtsd ki a szádon, hogy tetszik, vagy ilyesmi.. Csak mondd, hogy interjú kell egy újságba egyik osztálytársról. Egy ilyen fiú faggató csajokról. Oké?

-Persze. Nem gondoltam, hogy elmondom nekik.

-Én mit fogok csinálni? Szintén kérdezek tőle, vagy leírom a válaszokat, vagy mit csináljak? - kérdezte Abby kicsit unatkozva.

Ma is laza órák voltak, valamin vettünk anyagot, valamin ismételtünk. Minden szünetben oda mentek Chrishez, hogy "interjút" készítsenek vele. Végül az utolsó óra előtt meg lett.

*Az "interjú" után

-Na, mit mondott? Megkérdeztetek mindent? - faggattam Abbyt és Demit.

-Igen, itt van minden a lapon. - adta át a lapot Demi.

Külső : Szép, jó stílusú. Hajszín : barna - szőke. Előnyben a szőkésbarnák. Szemszín : mindegy.

Belső : Aranyos, okos, vicces, romantikus, szeressen, ne csaljon meg. 

Érzel valaki iránt valamit? (az osztályból) : -Talán

Csókolóztál már? : -Igen

Tetszik valaki? : -Igen

Mit nézel meg először egy lányon? : -A belsőjét

-Ebből sokat tudtam meg.. - emeltem fel a fejem az olvasásból.

-Ez igaz.. - mondta Abby.

*Cssssssssrrrrrrrr* Becsengettek! Besiettünk az utolsó órára, ami egyébként matek volt. Bementünk az osztályba. Amint leültünk, nyílt az ajtó, és egy újabb helyettesítő tanár jelent meg. 

Szóval egész órán csendben beszélgettünk Abbyvel. Körül néztem az osztályban. Chris és Dave telefonoztak (amikor oda néztem, mindketten rám mosolyogtak (?)), Sophia és Nicole a tükörben nézegették magukat, Demi és Jessica veszekedtek valami hülyeségen, Joe és Thomas szintén telefonoztak, Freddy és Zack fingerboardoztak, és Luther rajzolgatott. Ez a srác egyébként egy kicsit fura. Még nem is hallottam megszólalni.

Amikor kicsengettek, mindenki felállt, és rakodni kezdett.

Abbyvel már épp indulni akartunk Kimhez, de valaki utánam kiáltott

-Caitlin! - hátra néztem, és Dave volt az (?). Órán rám mosolyog Chrisszel együtt, most meg beszélni akar?

-Igen? - mondtam, miközben intettem Abbynek, hogy mindjárt megyek én is.

-Beszélhetnénk? - mondta komolyan.

-Persze, mondd.

-Szóval.. - kezdte, miközben a tarkóját fogta. -Azt szerettem volna mondani, hogy.. tetszel. - folytatta rám nézve.

-Mi? - néztem rá döbbenten.

-Igen. Szép lány vagy - mondta, miközben közeledett felém. Aj,aj.. -Már az elején is tetszettél, csak nem volt alkalmam elmondani - mosolygott, és folyamatosan közeledett. Én csak hátráltam, remélve, hogy nem akar megcsókolni. Már, már neki mentem az ablak párkánynak, amikor összeért a szánk.

-Hé, Dave, nem jössz .... - mondta egy ismerős hang, de folytatni nem folytatta. Basszus. Akkor ellöktem magamtól Davet, és megláttam Christ. Nem volt túl fényes az arckifejezése. Inkább szörnyű. Ahogy az enyém is.

-Öhhm, csá haver! - mondta Dave, mintha semmi nem történt volna. Már a sírás fojtogatott, és a körmömet rágcsáltam. Inkább haza akartam futni, de Dave megfogta a karomat, és visszarántott.

-Caitlin, fel kell vállalnunk! Haver, ő a barátnőm. - mondta örömmel. Mi van? Én a barátnője?

-Mi van? NEM VAGYOK A BARÁ... - kiáltottam volna rá, de befogta a számat. Remélem azért Chris meghallotta. De, úgy hiszem, hogy nem. Megfordult, és kiment a suli hátsó ajtaján. Már a földön csúsztam, hogy Dave engedjen el. Hirtelen elengedett, én hátra estem a fejemre.

*20 perccel később

-Caitlin! Jól vagy? Te idióta, látod mit csináltál? - üvöltött rá Davera megint egy ismerős hang. Lassan kinyitottam a szemeimet, és láttam, hogy Chris az. Mosolyogtam egyet, és felültem.

-Cait, jól vagy? Elvigyelek orvoshoz? - aggódott. 

-Jól vagyok, csak kicsit fáj a fejem.. - mondtam a fejemet fogva. - Mi történt?

-Beütötted a fejed, és elájultál. Gyorsan ide jöttem, mivel Dave észre sem vett volna..

-Jaj! Hol van Abby?

-Nem tudom, hol van.

-De Kimnek el kell vinnünk a leckét.

-Majd neten leírod neki.

-De, de...

-Haza kísérlek, rendben? Fel tudsz állni? Nem szédülsz?

-Semmi bajom már. - álltam fel. - Írok Abbynek üzenetet, hogy hol van.

Szóval írtam Abbynek, és elindultunk Chrisszel haza. Hogy lehet ennyire aranyos? Egész úton azt kérdezgette, hogy jól-e vagyok.. Persze minden alkalommal azt mondtam, hogy jól, de eléggé fájt a fejem..

-Ne kísérjelek haza? - mondta, mikor már a házánál voltunk.

-Nem kell - mosolyogtam ránézve.

Hirtelen gondolkodás nélkül megöleltem, amit viszonzott is.

-Amúgy.. Ne haragudj Davere. Mindig ilyen mászós.. Remélem ilyen többet nem fordul elő. - mosolygott.

Már épp akart menni.

-Chris!

-Igen?

-Köszönöm! - mondtam, és egy puszit nyomtam az arcára. Csak mosolygott, és bement a kapun. Basszus. Ezt talán nem kellett volna.. Haza felé sokat gondolkoztam. Aztán végül így sokkal hamarabb haza értem.

-Szia kicsim! Milyen volt az iskolában? - kérdezte anya, mikor beléptem.

-Öhm, jó..

-Történt valami? - kérdezte apu.

-Nem, semmi.

-Oké, de ha valami történt, nekünk elmondhatod.

-Tudom. - mondtam, és felballagtam a lépcsőn. Gyorsan megtanultam, és felnyitottam a laptopomat. Facebookon bejelölt pár évfolyamtársunk, és visszajelöltem. Kim nem volt fent Skypeon, de gyorsan leírtam neki a mai leckét. Mivel még Abby nem volt fent, ezért felhívtam. Nem vette fel. Ez fura. Mivel szinte senki nem volt fent, ezért elindítottam a Pharrell Williams - Happy-t, majd előállítottam a holnapi szettemet. Volt pár olyan cuccom, amiket kinőttem, meguntam, stb., ezért ezeket kezdtem el válogatni. Vacsora után is ezt csináltam, utána hirtelen megcsörrent a telefonom.

Én : Szia Abby! Miért nem vetted a telefont?

Abby : Szia, ne haragudj.

Én : Hol voltál?

Abby : Nem fontos, miért hívtál?

Én : Csak beszélgetni.. De mindegy.

Abby : Oké, szia!

Én : Szia!

Hát ez meg mi volt? Úgy tett, mintha semmi közöm sem lenne ahhoz, hogy mit csinált. Vagyis.. Hiszen nincs semmi közöm hozzá. Mindegy, azért ez fura volt. Mindent megbeszélünk egymással..

Hamar összerakodtam, és lefeküdtem aludni.

*Szeptember 20. - Szombat

Pontosan tíz nap telt el azóta a furcsaságok óta. Vagyis azóta, mióta vettem az erőmet és megpusziltam Christ, és Abby fura volt velem. Azóta Chrisszel egy szót(!!) sem beszéltünk, Abby meg szó szerint leszart. Talán valami rosszat csináltam? Egész héten próbáltam Abbyből kiszedni, Kim is segített, mivel már meggyógyult.. De semmi! Családi problémák? Velem van problémája? Nem értem.. 

Ma nagyon rossz kedvvel ébredtem. Talán azért, mert nem szeretek telefoncsörgésre kelni. Szóval megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Kim neve volt.

Én : Szia - szóltam bele a telefonba álmos hangon.

Kim : Jaj, ne haragudj! Felébresztettelek?

Én : Igen, de most már mindegy. Mi az?

Kim : Beszéltem Abbyvel. Gyere át most azonnal! - lerakta a telefont, úgyhogy válaszolni sem tudtam.

Felvettem hamar egy összeállítást, majd megkértem aput, hogy vigyen el Kimhez.

Gyorsan kiszálltam, és becsengettem. Pár másodperc múlva Kim ajtót nyitott, és felmentünk a szobájába.

-Szóval, miről lenne szó?

-Abby.. Elmondta, hogy miért volt ilyen furcsa.

-És mitől?

-Nem mondhatnám el, de gondolom már nagyon kíváncsi vagy.

-Mondd már!

-.........

Chapter Three.'

Sziasztok! Egy kicsit eltolódott a rész pár nappal, de remélem nem gond. Elég sok gondom volt mostanában, mint például eltört az ujjam, de ez lényegtelen. Csak egy napot írtam, mivel ez elég hosszúra sikeredett. Jövő héten hozom a kövit. Mellesleg nagyon köszönöm a 400 megtekintést.♥ Nem húzom tovább a szót. Jó olvasást! Puszi.

*Szeptember 9. - Kedd

Reggel anya keltett nagy nehezen, mivel úgy aludtam, mint a bunda. Mondjuk mindig ez a szokásom. Felrobbanhat a ház is, azt sem hallanám meg...
Anyának már nem volt más választása, ilyenkor hozza a ...
-Ááááh! Hideeg, hideeeg! - kiáltoztam, amikor rám öntött egy vödör vizet.
-Sajnálom, kislányom, de nagyonmélyen aludtál - mentegetőzött anyu. - Gyorsan öltözz fel, mert megfázol - nyitotta ki az ablakot.
Felvettem egy összeállítást, megmosakodtam, majd begöndörítettem a hajam.
-Indulhatunk? - kiabált kintről apa.
-Már megyek - mondtam mikor már a cipőmet húztam fel.
Beültem a kocsiba, és pár perc múlva már a sulinál voltunk. Kiszálltam és Abby felé vettem az irányt.
Már csak pár méter volt hátra, amikor mögém jött valaki. A kezeit a szememre tette.
-Na ki vagyok? - szólalt meg egy fiú hang.
-Hát nem is tudom.. - mosolyogtam, bár tudtam, hogy ki az. -Dave?
-Nem!
-Joe?
-Nem!
-Freddy?
-Chris vagyok - nevetgélt.
-Ugye tudod, hogy tudtam? - mosolyogtam.
Oda mentünk Abbyhez, akit azonnal megöleltem köszönés képpen.
Chris ott maradt a "bandájánál" (Fred, Joe, Dave), mi pedig bementünk.
Beértünk az osztályba, és előpakoltunk matekra. Elment a kedvem is.
-Amúgy hol van Kim?
-Azt hiszem, hogy beteg. Vagy valahol van, és akkor majd beesik valamelyik órára.
Feljött mindenki, majd becsöngettek. A tanár mindig pontosan jön, vagy pár perccel csengetés után. Már vagy hét perce üvöltözött mindenki, és ez csakis azt jelenthette, hogy nincs itt a tanár.
-Sziasztok gyerekek! A matematika tanárotok egész héten nem tud jönni, mivel beteg - lépett be egy ismeretlen tanár a jó hírrel. Ahogy körbe néztem, látszólag mindenki örült a hírnek.
-CSENDBEN elfoglalhatjátok magatokat! - mondta a tanár kiemelve a "csendben"-t.
Látszólag senki nem tudta a szónak a jelentését, ugyanis üvöltöztek, hangos zenét hallgattak, a székekkel nyikorogtak, az egyik oldalról kiabáltak a másikra.
-CSENDET! - csitított el minket. -Kilencedik bé, kössünk alkut! Adok nektek három esélyt. Hogyha mind a három esély elúszik, anyagot veszünk! Nekem is van dolgom, és nektek is van.
-Tanár úr, szabad telefonozni? - kérdezte Zack.
-Fiam, nincs véletlenül kikapcsolva a telefonod? - nézett rá.
-Óó, hát persze, hogy ki van kapcsolva - mondta angyali hangon. Hah, tuti, hogy nincs.
-Akkor miért is kéne bekapcsolnod? - kérdezte.
Mindenki próbált halkan beszélni, de azért annyira nem sikerült, mert óra végére már csak egy esélyünk maradt, de akkor végre kicsengettek. Megnéztem az órarendemet, és rájöttem, hogy nem lesz sem hatodik, sem hetedik óránk, ugyanis ezen a héten lehet választani szakkört. Tegnap volt a színjátszás, amire alapból nem mentem, ugyanis nem vagyok jó az ilyesmikben.
Rajz órán szabadrajzolás volt, vagyis bármit le lehetett rajzolni.
Abbyvel voltam párban, mivel ő a padtársam. Kitaláltunk egy nagyon jó ötletet. Csak egy sima szó kellett hozzá.

Végül a wild lett, vagyis magyarul vad. Én leírtam vonalzó segítségével, utána jobban átszíneztem. Minden betűt más színnel írtam. A szó betöltötte az egész lapot. Abby rajzolni kezdett rá egy mintát, és kiszínezte. Énis rajzoltam rá egy mintát, és kiszíneztem. Szóval így ment, amíg a végére nem értünk, majd óra végén kivittük.
-Szép munka! Csillagos ötös! - dicsért meg a tanár, majd beírta a jegyeket.
Utánunk sorban jöttek a többiek megmutatni a műveiket, aztán kicsengettek.
Mivel nagy szünet volt, megragadtuk a kajánkat, és a telefonunkat, majd kimentünk a folyosóra, és felhívtuk Kimet. Második csengetésre fel is vette.
Én : Szia, hol vagy?
Kim : *köh, köh* Beteg vagyok. - mondta a hangján hallva szörnyűen.
Én : Jaj, jobbulást! Akkor majd suli után elvisszük a leckét.
Kim : Köszi! *hapcii*
Én : Egészségedre! Szia! - tettem le a telefont.
-Na, mi történt? Beteg?
-Aha. Szerintem egész héten nem lesz. Átvisszük a leckét suli után? - mosolyogtam.
-Még szép. De azért el ne kapjuk mi is.
Mivel becsengettek, bementünk a terembe, és vártuk az osztályfőnököt, ugyanis osztályfőnöki óra van.
Miután bejött, rögtön elkezdett beszélni, hogy a helyettesítő tanár nagyon panaszkodott, hogy milyen rosszak vagyunk, aztán pedig a szakkörökről.
-Tegnap lehetett színjátszóra, ma olvasóra, holnap rajzra, csütörtökön kosárlabdára és pénteken pedig sakkra lehet jelentkezni. Tegnap senkit sem láttam a színjátszókörön. Szóval senki nem szeretne jelentkezni? - nézett körbe. -Rendben, akkor senki.
A szakkörök közül egyikben sem vagyok jó, és nem is akarok, szóval én nem fogok menni egyikre sem.
A következő óra zene volt. Felmentünk a terembe, és már ott volt a tanár. Leült mindenki a helyére.
-Nyissátok ki a könyvet a harmincegyedik oldalon! - mondta, majd páran elkezdtek énekelni a tanárral együtt. -Egy kicsit lehetnétek lelkesebbek, és jó lenne, ha nem csak pár ember énekelne velem, hanem mindenki - tette fel az egyik  lábát a székre (?). Elkezdtünk megint énekelni, és megint, és megint.. Közben még mindig a széken volt a lába. Furcsa egy tanár. Kicsengettek, és lementem Abbyvel az osztályba. Összerakodtunk, majd elmentünk a büfébe, mivel kicsit éhesek voltunk.
-Hé, kértek? - kínált meg minket Freddy a muffinjával.
-Kösz, nem. - mosolyogtam. - Most megyünk büfébe, jössz?
-Óóó, nekem adhatsz! - nézett csillogó szemekkel Abb a süteményre.
-Előbb voltam, de elmegyek veletek - mondta teli szájjal, miközben adott egyet Abbynek. Vettem egy sajtos zsemlyét, majd a lépcsőkhez mentünk. Christ fürkésztem fél szemmel, de sehol sem láttam.
-Freddy, te nem tudod, hol van Chris?
-Nem, kéne? - kérdezte, miközben bele harapott a sütijébe.
Hát jó. Megettem a zsemlyémet, majd Abbyvel visszamentünk a terembe, és elhoztuk a cuccainkat, ugyanis indultunk Kimhez.
-Csókolom! Kim? - kérdeztem Kim anyukáját, amikor oda értünk.
-Sziasztok, fent van a szobájában. - mutatott fel a lépcsőre.
Felmentünk az emeletre. Három olyan ajtót láttunk, ami hálószobának bizonyul. Az egyik ajtón mother & father felirat volt (menő), a másikon egy K betű, a harmadikon pedig egy R betű. Kié lehet az R betűs? Benyitottunk a K-ba, és megláttuk Kimet az ágyán feküdve, tele zsebkendőkkel, az asztalon pedig legalább három féle gyógyszer volt. Nagyon látszott Kimen, hogy nincs jól.
-Szia, hogy vagy? Hoztuk a leckét! - mondtam, miközben körbe néztem.
-Sz-sziasztok! - mondta halk, rekedt hangon. Az anyukája lépett mögénk.
-Ma reggel elvittem őt orvoshoz. Tegnap még semmi baja sem volt, most meg tiszta nátha. Az orra vörös a sok fújástól, a torka be van gyulladva, és köhög is. Azért jobb lenne, ha nem kapnátok el ti is. Hagylak titeket egy kicsit beszélgetni. - mondta az információt aggódóan, majd kiment.
-Mi volt suliba? - érdeklődött Kim, miközben tüsszentett egy nagyot.
-Egészségedre! - mondtam.
-Hát semmi. Csak öt óránk volt, de mind unalmas, szóval nem maradtál le semmiről - beszélt helyettem Abby.
-Szóval, a leckét leírtuk neked, itt vannak a papírok. Ha valamit nem értesz, vagy ilyesmi, akkor hívj fel minket, vagy egész héten jövünk, és akkor segítünk.
-Köszönöm lányok! Tényleg nem gond, hogyha eljöttök minden nap órák után?
-Dehogy baj, hogy mondhatsz ilyet? - mondtam, miközben néztük őt, ahogy az orrát fújja.
Tíz perc múlva már mentünk is haza. Azért remélem hamar meggyógyul.
Amikor haza értem, egy váratlan vendéget pillantottam meg. Demit. Várjunk, honnan tudja, hogy hol lakom?
-Szia Cait! - mondta határozott mosollyal. - Beszélni szeretnék veled!
-Sziasztok. - tettem le a táskám csodálkozva. Mit akarhat?
-Nyugodtan menjetek fel a szobátokba! - mosolygott ránk apa.
Felmentünk. Amikor becsuktam az ajtót, leült az ágyamra és hadarni kezdett.
-Demi, kérlek mondd lassabban! Nem értettem belőle semmit!
-Jó, na szóval. Van egy kis helyzet. Tudom, hogy tetszik neked Chris, és kérlek, nyugodj meg, de.. Tudod mit, megmutatom képpel!
Odajött hozzám a telefonját nyomkodva, és felém mutatta a készüléket. A képen Chris és.. Jessica volt. Csókolózva! És ezen tisztán lehetett látni, hogy száz százalékig Chris az, és nem más! Visszaadtam Deminek a telefont, leültem én is az ágyamra, egy kicsit messzebb tőle, és néztem magam elé. Akárhogyan is tudtam, hogy ő az osztálytársam (mármint Demi), és lehet, hogy kicikiz, vagy elmondja mindenkinek, de mást nem tudtam tenni. Elkezdtem sírni. Folyamatosan jöttek ki belőlem a könnycseppek.. Miért kell nekem ilyen hamar beleszeretni valakibe?
-Caitlin! Egy ilyen barom miatt nem szabad, mondom NEM SZABAD sírni, érted? Nem érdemel meg téged! - simította meg a hátam. Kerek öt percig hallgatta a zokogásom, és ahogy motyogtam valamiket, amiből semmit nem lehetett érteni. Végül felállt, és az asztalomhoz indult. Elvett egy zsebkendőt, és odaadta.
-Figyelj! Lehet, hogy most ez történt.. De, nézd meg Jessicát! Csak azt ne mondd, hogy nem látni rajta, mennyi pasit fűzött már be. Komolyan egy Jessicás csók miatt fogsz itt siránkozni? Inkább menj, mosd meg az arcodat, és fogadd el, hogy ez történt! Mi van, ha Jessica csókolta meg, és Chris ezt nem akarta? Mi lenne, hogyha egyszer végre megbeszélnéd vele?
-Azt hiszed, hogy ez ilyen könnyű? Hogy oda sétálok hozzá, és megkérdezem tőle, hogy mi volt ez? Miért csinálta? Vágjam hozzá ezeket a kérdéseket, miközben semmi közöm sincs hozzá? Nincs.. semmi közöm, és.. Nézd, totál kiröhögne!
-Igen, ilyen könnyű! Úgy ismerted meg, hogy kiröhög téged? Nem látod, hogy neki is bejössz? Mondd, mit csináljak, kérdezzem meg én tőle, mintha nekem tetszene?
-Nem, nem így ismertem meg, mivel szinte még nem is ismerem! Csak a haverjaival lóg! Néha beszélünk, meg amikor haza kísér. De mi az? Semmi! Hogy látnám, hogy bejövök neki, ha nem is jövök be neki? Nevet egyet rajtam, vagy rám mosolyog, és ennyi. Mint minden srác a lányokkal! Azt hittem.. Azt hittem, ő más! Hogy nem egy tökfej, aki sorban összetöri mindenkinek a szívét, hanem egy aranyos srác.. De ugyanolyan, mint a többi - mondtam, miközben legördült az arcomon még egy könnycsepp.
-Caitlin, Caitlin. Túlságosan is makacs vagy. Hát nem látod? Elhívott téged egy buliba, napi szinten haza kísér, minden nap rád mosolyog, beszélgetsz vele, és érdekli, hogy mi van veled! Mert bejössz neki! Figyelj, Jessica már vagy harminc sráccal csókolózott, és fogadjunk, addig nem aludt, ameddig Chrisszel nem tette meg. Tessék, most gondolom, jól fog aludni. DE nem fog maradni egy pasinál. Jönnek az újabb áldozatok, és kitudja, talán holnap Joet vagy Davet fogja megcsókolni, de kit érdekel?
-Akkor mondd, hogy deríthetném ki, hogy tényleg bejövök-e neki? - mondtam halkabban, mint eddig, és szinte már elcsuklott a hangom. Ő fog engem helyre hozni, amikor szinte nem is ismerjük egymást? Ahogy az osztályból szinte senkivel.. Na mindegy, de ezt nem gondoltam volna. Úgy látszik, most megismertem.☺
Látszott rajta, hogy erősen gondolkozik, mi lenne a teendő. Jobbra, majd balra, fel, és alá mászkált a szobámban, mire felkapta a fejét.
-Megvan! Hiszen ez egyszerű! - mondta úgy, mintha azt mondaná, 'hű, hogy ez miért nem jutott eddig az eszembe'.. -Simán kiderítjük. Jóban vagy a haverjaival, nem?
-Ööö, mondjuk rá - mondtam egy kicsit bizonytalanul.
-Ja, te nem, na mindegy. Izé, igaz neked nem kell, aha.. Jó. - gondolkodott hangosan. -Na szóval, én, a haverjai, a barátnőid, meg ilyenek kiderítjük. Kérdezgetünk, ööö.. mintha... mintha interjúznánk őt. Érted, szóval.. Milyen lányok jönnek be neki, volt- e már szerelmes, érez-e valaki iránt valamit, ...
-Igen, igen, értem. Én is ott leszek ezen az "interjún", vagy csak ti? Áh, és ha megkérdezi, hogy miért, mire kell interjú?
-Caitlin.. Te csak dőlj hátra, mi hozzuk a híreket.
Most tényleg felvidultam. Újra belém jött, vagy mi, a "remény" szó, és csak mosolyogtam. Demit kikísértem, aki sebesen gondolkozott, és már a telefonját nyomkodta.
Este felé felmentem skypera, ahol Abby már várt, és elmeséltem neki mindent.

Abby üzenete : Oké, segíthetek..
Caitlin üzenete : Köszönöm! Tudtam, hogy bízhatok benned. ☺
Abby üzenete : Ez csak természetes. 

Legalább most jobb kedvem lett. Meglátjuk mi lesz. Lementem vacsizni, és mindent elmondtam anyuéknak. Csendben hallgatták a hosszú, és furcsa napomat, míg kb. húsz perc után végre megszólaltak.
-Ki az a Jessica? - mondta apa tök furi fejjel, mintha nem tudná ki az. Mindig ezt csinálják. Ezek a szülők.☺
-Akinél voltam bulizni.. Tudjátok..
-Ó, tényleg. - mondta anya, apa helyett.
-Oké, most ha nem bánjátok, megyek és lefekszem.
-Rendben kicsim. Jó éjt. - nyomott anya egy puszit a homlokomra.
-Jó éjt. - mondta apa.
Felmentem, lekapcsoltam a laptopomat, majd lefeküdtem az ágyamba, és gondolataimmal álomba ringattam magam.