Chapter One.'

*Augusztus 29. - Péntek

Nemrég úgy döntöttünk, hogy New York városába költözünk. Nem volt sok barátom az általánosban, de mégis szomorú voltam, amiért új helyet kell megszoknom, barátok nélkül. Kissé egyedül éreztem magam, amikor az új szobámban álltam. Talán azért, mert teljesen üres volt. Mindegy. Még májusban be adtam a jelentkezésemet a George Collins Gimibe, ahova egy sikeres felvételi után felvettek. Mivel még tegnap beköltöztünk, rögtön kipakoltam a holmijaimat, és berendeztem úgy, ahogy szerettem volna. Mivel engedélyt kaptam rá anyutól. Ja, igen. A szüleim is hamar találtak maguknak új állást, ahogy én is iskolát. Pechünkre apunak már ma kellett kezdenie, ezért nehezebb volt kipihennie a tegnapi pakolást. Egyszer ki lehet bírni. Kezdjük egy pénteki, napsütéses nappal.

Számomra mindig nehéz megszokni új helyeket, ezért annyira nem aludtam sokat. Miután feladtam az alvást, kipattantam az ágyamból, és felöltöztem egy sima rövidgatya-rövidujjú szettbe. 

-Jó reggelt kicsim! Hogy aludtál? - kérdezte, bár látta rajtam, hogy nem valami jól.

-Neked is. Te is tudod, hogy nem fogom könnyen megszokni.. 

-Megpróbálhatnád - mondta mosolyogva, miközben a tojást sütögette.

-Szólj, ha kész a kaja - mondtam kissé durcásan, majd felfutottam a szobámba. Lefeküdtem az ágyamra, és a plafont bámulva gondolkodtam. Egy kicsit kíváncsi voltam a sulira, és meg is néztem volna a honlapját, de rájöttem, hogy anyu ma megy szülőire, amin valószínű, hogy MINDENRŐL -igen mindenről- beszámolnak. Igazából már nézegettem a honlapot, de nem nagyon érdekelt. Akkor csak az érdekelt, hogy vajon miért költözünk el. Ez a kérdés. Egy kis gondolat után nem lehet eldönteni, hogy elköltözünk, ehhez kell egy ok. És azt a fránya okot nekem nem mondta el az égvilágon senki, és valószínűleg nem is fogják. Mindegy, egyszer csak megtörnek. Vagy talán elfeledkeznek róla, én is, és soha nem fogom megtudni. Én kérek bocsánatot, amiért kíváncsi vagyok. Sebaj, csak egy gond van - hamar megöregszem. Vagy ez csak egy hülye mondás, ami nem igaz? Na jó, mi is volt a kérdés? 

Miután rájöttem, hogy én mennyit tudok gondolkodni, anyu bekiabált, hogy kész a reggeli. Lementem, majd gyorsan befaltam a tojásrántottámat, amit anya ezúttal elégetett, de még így is finom volt. 

-Mikor mész szülőire? - kérdeztem teli szájjal - rossz szokás.

-Ne beszélj tele szájjal, ki tanított erre? - kérdezte anyu szintén teli szájjal - vajon kitől tanultam? -Csak délután megyek - válaszolt a kérdésemre, miután lenyelte a falatot.

-Rendben. Én megyek egy kicsit levegőzni. Engedélyével, hölgyem - beszéltem udvariasan, majd adtam egy puszit anya arcára. 

-Vigyázz magadra - mondta, ezzel elengedett. 

Felkaptam a cipőmet, kimentem az ajtón, majd a kapun. Sétálgattam erre-arra, majd találtam egy kis parkot, ahova leültem, és nagy szerencsémre még wi-fi is volt. Miközben nagyban szörfölgettem a Facebookon, és meglestem a volt osztálytársaim képeit, rájöttem, hogy csak én költöztem el. Igazából az általánosban én mindig rosszul éreztem magam. A társaság bunkó volt, minden mennyiségben flegma, és persze ilyenekből lettek a népszerűek, és akit a legtöbben ismernek az egész suliban. Bezzeg akik kedvesek, és jószívűek - mint én (ego van) - azokat pedig eltapossák és jó ha van egy-két barátjuk. Bár én mindig azt mondtam, hogy minőség fontosabb, mint a mennyiség. És akik a barátaim voltak, tényleg barátoknak nevezhettem őket. Vagy mi. Ergo én nem vagyok hamis, és az új sulimban már olyan barátokat szeretnék, akik szintén nem hamisak, és tényleg nem csesznek át, vagy valami ilyesmi. Na jó, nekem ez nem megy.

Sétáltam még egy picit, utána haza mentem. Anyu épp akkor indult a szülőire. Elköszöntem tőle, majd felmentem a szobámba. Rávettem magam, hogy megnézzem a honlapot, és most érdekelni is fog. Először a fényképeket néztem meg, ahol megtaláltam az épületet is. Elég szép, és nagy. Szebb, mint a régi sulim, az biztos. Még tovább nézelődtem a képeknél, és megláttam egy olyat, amin nagy felirattal 'Gólyatábor' volt írva. Nem tudtam, hogy ez mit jelent, ezért tovább olvastam. A lényeg annyi, hogy két napos tábor, ahol megismerkedhetünk a jövendőbeli osztálytársainkkal. Igazából jó ötletnek hangzott/nézett ki, de mégsem volt kedvem elmenni. Körülbelül egy óra után anyu megjött, és beszámolt mindenről, amit az új osztályfőnök mondott. 

Szó volt a táborról, amire én eldöntöttem, hogy nem megyek, bár anyu nagyon szerette volna. Aztán beszélgettek arról, hogy a gimnázium nehezebb lesz, mint az általános, sokat kell tanulni, bla bla.. És persze kaptam egyenruhát, füzeteket, könyveket, stb.. Az volt az érdekes, hogy itt nincs sulinyitó, vagy ilyesmi.. 

Mire megnéztem mindent, besötétedett, ezért anyu elkezdte csinálni a vacsit, apu pedig pár perc múlva megjött. Köszöntem neki, majd míg készen nem lett a vacsora, addig beszélgettünk hárman. 

Mikor megvacsiztam, felmentem a szobámba, neteztem egy kicsit, utána lefeküdtem aludni.

*Szeptember 1. - Hétfő

Hamarabb fent voltam, mint amire beállítottam az órám, de gondoltam sebaj, nem késhetek el az első napról.

Jól is tettem, mivel fél órán át toporzékoltam a gardróbom előtt, és fél óra után rájöttem, hogy ma egyenruhába kell menni. Hülye Caitlin! Gyorsan felvettem, és megnéztem magam a tükörben. Nem is annyira rossz.. Gyorsan megmosakodtam, és megcsináltam a hajam. Reggeliztem egyet, vagyis ez csak abból állt, hogy bekaptam pár falatot, majd indultunk is a suliba.

-Megérkeztünk! - szólt apu, amikor már az iskola előtt voltunk. Az épület pont ugyanúgy nézett ki, mint a képen, csak annyi volt a különbség, hogy most tömve volt diákokkal. Néhányan az iskola előtt menőztek egy helyen (és valószínű, hogy minden reggel ott lesznek), néhányan a lépcsőn ülve beszélgettek, néhányan a lépcsőn ülőkön keresztül 'bemásztak' az ajtón. Én is az utóbbiak közé tartoztam. Bementem, átsuhantam a portán, majd felmentem a lépcsőn, és az osztályomat kerestem. Megláttam a kilencedikes feliratot, bár a betűt nem néztem meg, de ennek ellenére bementem. Valahogy sejtettem, hogy rossz osztályba megyek, de minden sejtésem ellenére leültem az egyik padhoz. Furcsán néztek rám.

-Te meg ki vagy? - kérdezte az egyik srác. Kedves..

-Izé, rossz osztályba jöttem? - néztem rájuk. -Ugye, ez a bé osztály?

-A szomszédban van. Ez a cé... - mondta egy lány. Égés.. Kiviharzottam a teremből, majd bementem a szomszédba. Mikor beléptem, rám néztek. 

-Kérlek, mondjátok, hogy ez a bé osztály! Nem jöttem megint rossz helyre, ugye? - néztem körbe kétségbeesetten.

-Kilencedik bé - mondta az egyik lány, majd bemutatkozott. -Demi vagyok - mondta kedvesen.

-Caitlin - mosolyogtam, majd leültem az egyik padhoz. A vörös hajú lány is oda jött hozzám, és bemutatkozott (Abby), majd megkérdezte, hogy mellém-e ülhet. Örömmel elfogadtam. A teremben nézelődtem, miközben a hátam mögötti padból az egyik fiú megszólalt a másikhoz.

-Dögös csaj - mondta az egyik. Kikérem magamnak, vele nem akarok jóban lenni!

-Nem volt a táborban - mondta a másik. -Ki ez?

-Nem t'om, kérdezd meg - felelte 'udvariasan'. Ekkor megbökött az egyik. Hátra néztem, és úgy tettem, mint egy ártatlan kislány, aki egyáltalán nem hallott semmit.
-Hé - súgott az, aki dögösnek nevezett. -Mi a neved?
-Caitlin - súgtam oda. -De miért sugdolózunk?
-Nem akarom, hogy mások is tudják a neved - súgta még mindig, majd kacsintott egyet.
-Idióta - mondta a másik. Ekkor ránéztem. Barna hajú, néhány tincsei a szemébe lógtak, csillogó zöld szemeivel pont rám nézett. -Mi az?
-Izéé, semmi. Nektek mi a nevetek? - kérdeztem. Valószínű, hogy ha egy kis idővel többet néztem volna, kissé beégtem volna.. A helyes, zöld szeműnek Chris a neve, a másiknak - akinek szintén barna haja volt, de kék szeme - pedig Dave a neve. Áradott belőlük, hogy 'menők', és a stílusuk is az. Később Abbynek is bemutatkoztak. 

Ezután becsöngettek, és rögtön bejött az osztályfőnök.

-Jó reggelt! - köszöntött, és körbe nézett. - Itt van mindenki?

-Ja - szólalt fel egy fiú hang.

-Igen! - javította ki.
-Tőlünk kérdezte vagy magától? - értette félre.
-Könyörgöm, ne fárasszatok már az első nap! 

És ezzel berontott egy fiú, 'elnézést' köszönéssel, majd levágódott hátra, egy üres helyre.

-Végre, most már mindenki itt van! Luther, kérlek máskor ne késs!

Mondott pár fontos dolgot, aztán kicsöngettek. Az első szünet öt perces volt, ezért hamar becsengettek. Amíg meg nem történt, Abbyvel beszélgettem.

Miután becsengettek, újra megjelent az osztályfőnök, és folytatta a beszámolóját. Bár voltak olyanok amik untattak, de volt pár tetszetős is, például, amikor elmondta, mik lesznek a programok, így év elején. Jövő héten lesz a szakkörök hete, ahol ki lehet választani, hogy mire szeretnénk menni.

Szóval körülbelül így telt el a napom, minden órán osztályfőnöki volt, amin különböző beszámolókat tartott a tanár. Utolsó órán megengedte, hogy elfoglaljuk magunkat, ezért én folytattam a beszélgetést Abbyvel, majd később csatlakozott Dave és Chris is.

Miután kicsengettek, haza sétáltam - apuval a megegyezésem - és szerencsémre Abby is csatlakozott, ezért nem voltam egyedül.

A szüleim mindig mindent tudni akarnak, szóval faggatóztak, és minden egyes percemet el kellett nekik mondanom. Azután bepakoltam holnapra. Leültem az ágyamra, és felnyitottam a laptopomat. A közösségimen öt bejelölésem is érkezett. Abby, Dave, Chris, Joseph (Joe), Kimberly (Kim). Miután mindet bejelöltem, rámentem Chris adatlapjára, és megnéztem pár fényképét. Kosaras, kosaras, haverokkal, kosaras, kosaras, egyedül, kosaras, haverokkal, haverokkal. Értem, szóval sok barátja van! Éés lehetséges (de nem biztos!), hogy kosarazik. Hiszen egy kép nem azt jelenti, hogy kosarazik, nem igaz? Semmi? Oké, nekem nem megy a viccelődés, ezt inkább elhagyom.

Felmentem Skype-ra is, ahol Abby szintén bejelölt. Miután visszajelöltem, láttam, hogy nincs fent, ezért elmentem aludni.

*Szeptember 2. - Kedd

Reggel az ébresztőórám csörgésére keltem fel, és sikeresen leestem az ágyról. Feltápászkodtam, majd a gardróbom elé álltam, és kiválasztottam egy összeállítást. Ameddig jó idő van, kiélvezem. Megmosakodtam, majd összedobtam a hajam.. Ma nem reggeliztem, ezért anyu több kaját csomagolt nekem. Beültünk apuval a kocsiba, és pár perc múlva már a sulinál is voltunk.

Mikor kitett, elköszöntünk egymástól, majd elment.

Egyenesen az ajtó felé vettem az irányt, ahol Abby engem várt. Oda mentem hozzá, majd felmentünk a terembe.. Közben csatlakozott Kim is, akivel szintén elég jóban vagyunk, de nem annyira, mint Abbyvel.

*Az osztályban*

Már többen is bent voltak, ezért nagy zűrzavar volt, és észre sem vették, hogy bejöttünk. Lehuppantam a helyemre, majd elővettem a cuccom. Chris és Dave a telefonjukon néztek valami videót, Joe Kimmel beszélgetett (hoppááá), Freddy, Thomas és Zack hülyéskedtek, Jessica, Nicole és Sophia szépségtippeket adtak egymásnak (meg is vannak a plázacicák), Kim és Demi veszekedtek, én és Abby pedig ettünk (elnézéést, nem reggeliztem!!).

Pechemre az első óra matek volt, ami a fekete-listámra került, még általánosban.

Csengetés után kb. öt perccel megérkezett a tanár. Lehet, hogy csak rosszul láttam, de kicsit morgósnak nézett ki, és ez sosem jelent jót, főleg a matek tanároknál. Abby félénken rám nézett, ezzel kimutatva, hogy szintén nem áll valami jól ebből a tantárgyból. Mikor megszólalt, azt hittem, bebújok a pad alá (nem mintha féltem volna, vagy ilyesmi, haha...(talán egy kicsit)). A szokásos szigorú, kiabálós tanár, aki senkit sem hagy vidáman. Szerencsémre csak bemutatkozós óra volt, de még így is szörnyű.. Túlzok? Nem! Amikor valaki megmoccant, dühösen rápillantott. Elvárja, hogy mindenki egyenes háttal, egy moccanás nélkül üljön a padjában, ezzel kényelmetlenné téve az így is kényelmetlen ülést.

-Ahogy látom, nem szereted a matekot. Üdv a csapatban - szólított meg Chris.

-Ó, de még mennyire, hogy nem. Nem elég, hogy utálom a matekot, a tanár rátesz két lapáttal..

-Azért nem lehet olyan rossz. Asszem... - mondta, ezzel tönkre téve az első felét.

-Bíztatóbb lett volna, ha csak az egyik felét mondod..
-Ilyen az élet - tárta ki karjait, majd megrántotta a vállát. 

A következő óra angol volt. két perccel csengetés után bejött a tanár, és elvitt minket a nyelvi laborba. Ez az óra is eltelt a bemutatkozással. Fogalmam sincs, hogy miért aggódok. Első nap, bemutatkozás, relax, nyugi-nyugi.

Ahogy sejtettem, így telt az összes tantárgy, kivéve a kémia (a második rettenthetetlen tantárgy), amin már ma anyagot vettünk, ahelyett, hogy bemutatkoztunk volna, mint a többi órán. Miéért, miééért? 

Órák után Abby odajött hozzám, és épp indulni akartunk haza felé, de megállt, és mosolyogva megszólalt.
-Tudom, hogy tetszik neked. Menj, rád vár - mondta, majd meglökött, és ezzel ott termettem Chris előtt.

-Merre mész? - mosolygott szélesen.

-Hát, a közelben - mosolyogtam.
Amikor elindultunk síri csend volt, aztán kérdezett valamit, és onnantól elkezdtünk beszélgetni minden féléről.

Miután a házukhoz értünk, elköszöntem tőle, majd mentem tovább. Mosolyogva értem haza, ami tetszett a szüleimnek.

-Nagyon mosolyogsz. Mi történt? - kérdezte rögtön anyu.

Persze nem mondtam el, hogy egy srácról van szó, csak annyit mondtam, hogy jó napom volt, majd felmentem a szobámba. Megtanultam a kémiát, mivel holnap is lesz (brühühü), utána felmentem Skype-ra. Abby, és Kim (akinek Abb pletykálta el), rögtön rám írtak, hogy mondjak el mindent, mi történt. Miközben még írkáltam a barátnőimnek, anyuék lehívtak vacsizni. Biztosítottam róla őket, hogy miután megvacsoráztam, folytatom.
Anyuék is kíváncsiak voltak a napomra, amit nagyjából el is mondtam. Mikor megettem a kaját, felmentem, leírtam gyorsan, hogy még mi volt, utána lefeküdtem az ágyamba, és elaludtam.

*Szeptember 5. - Péntek

Nagyon jól telt az egész hetem. Már mindenkivel beszélgettem egy kicsit az osztályból, vagy hülyéskedtem. Minden nap Chris-szel mentem haza, és szerencsémre mindig volt téma. Egyébként szerdán feleltem kémiából. Káosz! Mármint nem a jegy, hanem a felelés. Annyira megrémültem, hogy elfelejtettem mindazt, amit egy nappal előtte megtanultam. De szerencsére - egy súgó (Kim) segítségével - megkaptam az ötöst.

Apu kitett a sulinál, kicsit késve, mivel kicsit elaludtam. Gyorsan befutottam a portára, onnan pedig a terembe. Amikor beléptem, épp akkor csengettek be.

-Hála az égnek! Már azt hittem, hogy nem jössz. - mondta Abby.

-Szia Cait! - kiabálta az osztály túlsó feléről Kim. Köszöntöttem mosolyogva.

Az első óra rajz volt. Elő vettem a cuccaimat, és szó szerint berontott az osztályba a rajztanár, kezében a lapokkal.

-Carter Kisasszony, ossza ki a lapokat! - adta Sophi kezébe a lapokat.

Gyorsan kiosztotta, azután elmondta a tanár, hogy mit kell rajzolni.

-Rajzoljátok le az álomvárosotokat! Legyenek rajta bevásárlóközpontok, házak, iskola, a többit rátok bízom! Legyetek kreatívak!

Hát elkezdtem ezt a 'csodás' várost, ami nem lett valami szép, de büszke voltam magamra. 

-Hozzátok ki a műveiteket! Aki még nincs kész, az otthon fejezze be, és jövő hét pénteken osztályozom mindenkiét!

Mire kivittük a lapokat, pont kicsengettek. A helyemre mentem, és épp a következő órára, angolra pakolásztam, mikor hallottam, hogy mit beszél mögöttem Chris és Jessica. Ez a csaj.. ha nem volt már tíz barátja, akkor egy sem.

-Holnap lesz egy buli nálunk. Eljössz? - kérdezte kíváncsian Jess.

-Nem is tudom.. - gondolkodott Chris.

-Naa, gyere! Állati lesz!

-Jó. Hívhatok még valakit?

-Hozz, akit akarsz. - mondta, majd elviharzott. Miközben a táblát nézegettem, hogy milyen szép fekete, Chris lépett elém.

-Lesz egy buli Jessnél. Nem jössz? Abby is jöhet, vagy akit akarsz..

-Háát, meg kell néznem a naptáramat, hogy ráérek-e.. - tetettem az elfoglalt csajt. -Ráérek! - válaszoltam gondolkodás nélkül.

-Oké, majd leírom neked sms-ben, hogy hol lesz, és mikor - mosolygott

-De nincs is meg a számom... - csodálkoztam.

-Hah, tényleg. Akkor mondjuk megadod?

Hirtelen becsengettek, de leírtam egy cetlire a számom, majd elindultam Abbyvel és Kimmel a nyelvi laborba.

Elég jól telt a napom. A többi órákon már nem történt semmi, csak vettünk anyagot, biológián pedig természetfilmet néztünk. Órák után Abbyvel és Kimmel haza sétáltunk. Egész úton a buliról beszélgettünk. Otthon megtanultam hétfőre, és lementem anyuékhoz. Rögtön apuhoz mentem, az engedékenyebbhez.☺

-Apa, elmehetek holnap Jess bulijába? - néztem rá boci szemekkel.

-Egy buli? Hánykor? Kivel? Meddig? És ki az a Jess? - tette fel a kérdéseit kikerekedett szemekkel. 

-Apuu! - szóltam rá.
-Rendben, értem. A kislányom kezd felnőtté válni.. - mondta szomorúan. -Kérdezd meg anyád!
Befutottam a fürdőszobába, ahol anyu épp a mosógépbe rakta a ruhákat.
-Anya, elmehetek holnap Jess bulijába? - kérdeztem újra.
-Nem tudom, kérdezd meg apád! - vágta rá. Szörnyű..
-Aputól jövök.. - sóhajtottam.
-A kislányom kezd felnőni - mondta ugyanazt, amit apu. Talán anyuék nem házastársak, hanem ikrek? Egy rugóra jár az agyuk, az már biztos! -Ha megígéred, hogy nem iszol, normális leszel, és legfőképp vigyázol magadra, akkor elmehetsz! - mondta, miután sóhajtott egyet.
-Megígéreem! Köszönöm - öleltem meg.

Felmentem a szobámba, elő vettem a laptopomat, majd megírtam Abbynek és Kimnek, hogy elengedtek.
Most pedig megyek, és eldöntöm, hogy mit veszek fel a holnapi buliba.