*Szeptember 9. - Kedd
Reggel anya keltett nagy nehezen, mivel úgy aludtam, mint a bunda. Mondjuk mindig ez a szokásom. Felrobbanhat a ház is, azt sem hallanám meg...Anyának már nem volt más választása, ilyenkor hozza a ...
-Ááááh! Hideeg, hideeeg! - kiáltoztam, amikor rám öntött egy vödör vizet.
-Sajnálom, kislányom, de nagyonmélyen aludtál - mentegetőzött anyu. - Gyorsan öltözz fel, mert megfázol - nyitotta ki az ablakot.
Felvettem egy összeállítást, megmosakodtam, majd begöndörítettem a hajam.
-Indulhatunk? - kiabált kintről apa.
-Már megyek - mondtam mikor már a cipőmet húztam fel.
Beültem a kocsiba, és pár perc múlva már a sulinál voltunk. Kiszálltam és Abby felé vettem az irányt.
Már csak pár méter volt hátra, amikor mögém jött valaki. A kezeit a szememre tette.
-Na ki vagyok? - szólalt meg egy fiú hang.
-Hát nem is tudom.. - mosolyogtam, bár tudtam, hogy ki az. -Dave?
-Nem!
-Joe?
-Nem!
-Freddy?
-Chris vagyok - nevetgélt.
-Ugye tudod, hogy tudtam? - mosolyogtam.
Oda mentünk Abbyhez, akit azonnal megöleltem köszönés képpen.
Chris ott maradt a "bandájánál" (Fred, Joe, Dave), mi pedig bementünk.
Beértünk az osztályba, és előpakoltunk matekra. Elment a kedvem is.
-Amúgy hol van Kim?
-Azt hiszem, hogy beteg. Vagy valahol van, és akkor majd beesik valamelyik órára.
Feljött mindenki, majd becsöngettek. A tanár mindig pontosan jön, vagy pár perccel csengetés után. Már vagy hét perce üvöltözött mindenki, és ez csakis azt jelenthette, hogy nincs itt a tanár.
-Sziasztok gyerekek! A matematika tanárotok egész héten nem tud jönni, mivel beteg - lépett be egy ismeretlen tanár a jó hírrel. Ahogy körbe néztem, látszólag mindenki örült a hírnek.
-CSENDBEN elfoglalhatjátok magatokat! - mondta a tanár kiemelve a "csendben"-t.
Látszólag senki nem tudta a szónak a jelentését, ugyanis üvöltöztek, hangos zenét hallgattak, a székekkel nyikorogtak, az egyik oldalról kiabáltak a másikra.
-CSENDET! - csitított el minket. -Kilencedik bé, kössünk alkut! Adok nektek három esélyt. Hogyha mind a három esély elúszik, anyagot veszünk! Nekem is van dolgom, és nektek is van.
-Tanár úr, szabad telefonozni? - kérdezte Zack.
-Fiam, nincs véletlenül kikapcsolva a telefonod? - nézett rá.
-Óó, hát persze, hogy ki van kapcsolva - mondta angyali hangon. Hah, tuti, hogy nincs.
-Akkor miért is kéne bekapcsolnod? - kérdezte.
Mindenki próbált halkan beszélni, de azért annyira nem sikerült, mert óra végére már csak egy esélyünk maradt, de akkor végre kicsengettek. Megnéztem az órarendemet, és rájöttem, hogy nem lesz sem hatodik, sem hetedik óránk, ugyanis ezen a héten lehet választani szakkört. Tegnap volt a színjátszás, amire alapból nem mentem, ugyanis nem vagyok jó az ilyesmikben.
Rajz órán szabadrajzolás volt, vagyis bármit le lehetett rajzolni.
Abbyvel voltam párban, mivel ő a padtársam. Kitaláltunk egy nagyon jó ötletet. Csak egy sima szó kellett hozzá.
Végül a wild lett, vagyis magyarul vad. Én leírtam vonalzó segítségével, utána jobban átszíneztem. Minden betűt más színnel írtam. A szó betöltötte az egész lapot. Abby rajzolni kezdett rá egy mintát, és kiszínezte. Énis rajzoltam rá egy mintát, és kiszíneztem. Szóval így ment, amíg a végére nem értünk, majd óra végén kivittük.
-Szép munka! Csillagos ötös! - dicsért meg a tanár, majd beírta a jegyeket.
Utánunk sorban jöttek a többiek megmutatni a műveiket, aztán kicsengettek.
Mivel nagy szünet volt, megragadtuk a kajánkat, és a telefonunkat, majd kimentünk a folyosóra, és felhívtuk Kimet. Második csengetésre fel is vette.
Én : Szia, hol vagy?
Kim : *köh, köh* Beteg vagyok. - mondta a hangján hallva szörnyűen.
Én : Jaj, jobbulást! Akkor majd suli után elvisszük a leckét.
Kim : Köszi! *hapcii*
Én : Egészségedre! Szia! - tettem le a telefont.
-Na, mi történt? Beteg?
-Aha. Szerintem egész héten nem lesz. Átvisszük a leckét suli után? - mosolyogtam.
-Még szép. De azért el ne kapjuk mi is.
Mivel becsengettek, bementünk a terembe, és vártuk az osztályfőnököt, ugyanis osztályfőnöki óra van.
Miután bejött, rögtön elkezdett beszélni, hogy a helyettesítő tanár nagyon panaszkodott, hogy milyen rosszak vagyunk, aztán pedig a szakkörökről.
-Tegnap lehetett színjátszóra, ma olvasóra, holnap rajzra, csütörtökön kosárlabdára és pénteken pedig sakkra lehet jelentkezni. Tegnap senkit sem láttam a színjátszókörön. Szóval senki nem szeretne jelentkezni? - nézett körbe. -Rendben, akkor senki.
A szakkörök közül egyikben sem vagyok jó, és nem is akarok, szóval én nem fogok menni egyikre sem.
A következő óra zene volt. Felmentünk a terembe, és már ott volt a tanár. Leült mindenki a helyére.
-Nyissátok ki a könyvet a harmincegyedik oldalon! - mondta, majd páran elkezdtek énekelni a tanárral együtt. -Egy kicsit lehetnétek lelkesebbek, és jó lenne, ha nem csak pár ember énekelne velem, hanem mindenki - tette fel az egyik lábát a székre (?). Elkezdtünk megint énekelni, és megint, és megint.. Közben még mindig a széken volt a lába. Furcsa egy tanár. Kicsengettek, és lementem Abbyvel az osztályba. Összerakodtunk, majd elmentünk a büfébe, mivel kicsit éhesek voltunk.
-Hé, kértek? - kínált meg minket Freddy a muffinjával.
-Kösz, nem. - mosolyogtam. - Most megyünk büfébe, jössz?
-Óóó, nekem adhatsz! - nézett csillogó szemekkel Abb a süteményre.
-Előbb voltam, de elmegyek veletek - mondta teli szájjal, miközben adott egyet Abbynek. Vettem egy sajtos zsemlyét, majd a lépcsőkhez mentünk. Christ fürkésztem fél szemmel, de sehol sem láttam.
-Freddy, te nem tudod, hol van Chris?
-Nem, kéne? - kérdezte, miközben bele harapott a sütijébe.
Hát jó. Megettem a zsemlyémet, majd Abbyvel visszamentünk a terembe, és elhoztuk a cuccainkat, ugyanis indultunk Kimhez.
-Csókolom! Kim? - kérdeztem Kim anyukáját, amikor oda értünk.
-Sziasztok, fent van a szobájában. - mutatott fel a lépcsőre.
Felmentünk az emeletre. Három olyan ajtót láttunk, ami hálószobának bizonyul. Az egyik ajtón mother & father felirat volt (menő), a másikon egy K betű, a harmadikon pedig egy R betű. Kié lehet az R betűs? Benyitottunk a K-ba, és megláttuk Kimet az ágyán feküdve, tele zsebkendőkkel, az asztalon pedig legalább három féle gyógyszer volt. Nagyon látszott Kimen, hogy nincs jól.
-Szia, hogy vagy? Hoztuk a leckét! - mondtam, miközben körbe néztem.
-Sz-sziasztok! - mondta halk, rekedt hangon. Az anyukája lépett mögénk.
-Ma reggel elvittem őt orvoshoz. Tegnap még semmi baja sem volt, most meg tiszta nátha. Az orra vörös a sok fújástól, a torka be van gyulladva, és köhög is. Azért jobb lenne, ha nem kapnátok el ti is. Hagylak titeket egy kicsit beszélgetni. - mondta az információt aggódóan, majd kiment.
-Mi volt suliba? - érdeklődött Kim, miközben tüsszentett egy nagyot.
-Egészségedre! - mondtam.
-Hát semmi. Csak öt óránk volt, de mind unalmas, szóval nem maradtál le semmiről - beszélt helyettem Abby.
-Szóval, a leckét leírtuk neked, itt vannak a papírok. Ha valamit nem értesz, vagy ilyesmi, akkor hívj fel minket, vagy egész héten jövünk, és akkor segítünk.
-Köszönöm lányok! Tényleg nem gond, hogyha eljöttök minden nap órák után?
-Dehogy baj, hogy mondhatsz ilyet? - mondtam, miközben néztük őt, ahogy az orrát fújja.
Tíz perc múlva már mentünk is haza. Azért remélem hamar meggyógyul.
Amikor haza értem, egy váratlan vendéget pillantottam meg. Demit. Várjunk, honnan tudja, hogy hol lakom?
-Szia Cait! - mondta határozott mosollyal. - Beszélni szeretnék veled!
-Sziasztok. - tettem le a táskám csodálkozva. Mit akarhat?
-Nyugodtan menjetek fel a szobátokba! - mosolygott ránk apa.
Felmentünk. Amikor becsuktam az ajtót, leült az ágyamra és hadarni kezdett.
-Demi, kérlek mondd lassabban! Nem értettem belőle semmit!
-Jó, na szóval. Van egy kis helyzet. Tudom, hogy tetszik neked Chris, és kérlek, nyugodj meg, de.. Tudod mit, megmutatom képpel!
Odajött hozzám a telefonját nyomkodva, és felém mutatta a készüléket. A képen Chris és.. Jessica volt. Csókolózva! És ezen tisztán lehetett látni, hogy száz százalékig Chris az, és nem más! Visszaadtam Deminek a telefont, leültem én is az ágyamra, egy kicsit messzebb tőle, és néztem magam elé. Akárhogyan is tudtam, hogy ő az osztálytársam (mármint Demi), és lehet, hogy kicikiz, vagy elmondja mindenkinek, de mást nem tudtam tenni. Elkezdtem sírni. Folyamatosan jöttek ki belőlem a könnycseppek.. Miért kell nekem ilyen hamar beleszeretni valakibe?
-Caitlin! Egy ilyen barom miatt nem szabad, mondom NEM SZABAD sírni, érted? Nem érdemel meg téged! - simította meg a hátam. Kerek öt percig hallgatta a zokogásom, és ahogy motyogtam valamiket, amiből semmit nem lehetett érteni. Végül felállt, és az asztalomhoz indult. Elvett egy zsebkendőt, és odaadta.
-Figyelj! Lehet, hogy most ez történt.. De, nézd meg Jessicát! Csak azt ne mondd, hogy nem látni rajta, mennyi pasit fűzött már be. Komolyan egy Jessicás csók miatt fogsz itt siránkozni? Inkább menj, mosd meg az arcodat, és fogadd el, hogy ez történt! Mi van, ha Jessica csókolta meg, és Chris ezt nem akarta? Mi lenne, hogyha egyszer végre megbeszélnéd vele?
-Azt hiszed, hogy ez ilyen könnyű? Hogy oda sétálok hozzá, és megkérdezem tőle, hogy mi volt ez? Miért csinálta? Vágjam hozzá ezeket a kérdéseket, miközben semmi közöm sincs hozzá? Nincs.. semmi közöm, és.. Nézd, totál kiröhögne!
-Igen, ilyen könnyű! Úgy ismerted meg, hogy kiröhög téged? Nem látod, hogy neki is bejössz? Mondd, mit csináljak, kérdezzem meg én tőle, mintha nekem tetszene?
-Nem, nem így ismertem meg, mivel szinte még nem is ismerem! Csak a haverjaival lóg! Néha beszélünk, meg amikor haza kísér. De mi az? Semmi! Hogy látnám, hogy bejövök neki, ha nem is jövök be neki? Nevet egyet rajtam, vagy rám mosolyog, és ennyi. Mint minden srác a lányokkal! Azt hittem.. Azt hittem, ő más! Hogy nem egy tökfej, aki sorban összetöri mindenkinek a szívét, hanem egy aranyos srác.. De ugyanolyan, mint a többi - mondtam, miközben legördült az arcomon még egy könnycsepp.
-Caitlin, Caitlin. Túlságosan is makacs vagy. Hát nem látod? Elhívott téged egy buliba, napi szinten haza kísér, minden nap rád mosolyog, beszélgetsz vele, és érdekli, hogy mi van veled! Mert bejössz neki! Figyelj, Jessica már vagy harminc sráccal csókolózott, és fogadjunk, addig nem aludt, ameddig Chrisszel nem tette meg. Tessék, most gondolom, jól fog aludni. DE nem fog maradni egy pasinál. Jönnek az újabb áldozatok, és kitudja, talán holnap Joet vagy Davet fogja megcsókolni, de kit érdekel?
-Akkor mondd, hogy deríthetném ki, hogy tényleg bejövök-e neki? - mondtam halkabban, mint eddig, és szinte már elcsuklott a hangom. Ő fog engem helyre hozni, amikor szinte nem is ismerjük egymást? Ahogy az osztályból szinte senkivel.. Na mindegy, de ezt nem gondoltam volna. Úgy látszik, most megismertem.☺
Látszott rajta, hogy erősen gondolkozik, mi lenne a teendő. Jobbra, majd balra, fel, és alá mászkált a szobámban, mire felkapta a fejét.
-Megvan! Hiszen ez egyszerű! - mondta úgy, mintha azt mondaná, 'hű, hogy ez miért nem jutott eddig az eszembe'.. -Simán kiderítjük. Jóban vagy a haverjaival, nem?
-Ööö, mondjuk rá - mondtam egy kicsit bizonytalanul.
-Ja, te nem, na mindegy. Izé, igaz neked nem kell, aha.. Jó. - gondolkodott hangosan. -Na szóval, én, a haverjai, a barátnőid, meg ilyenek kiderítjük. Kérdezgetünk, ööö.. mintha... mintha interjúznánk őt. Érted, szóval.. Milyen lányok jönnek be neki, volt- e már szerelmes, érez-e valaki iránt valamit, ...
-Igen, igen, értem. Én is ott leszek ezen az "interjún", vagy csak ti? Áh, és ha megkérdezi, hogy miért, mire kell interjú?
-Caitlin.. Te csak dőlj hátra, mi hozzuk a híreket.
Most tényleg felvidultam. Újra belém jött, vagy mi, a "remény" szó, és csak mosolyogtam. Demit kikísértem, aki sebesen gondolkozott, és már a telefonját nyomkodta.
Este felé felmentem skypera, ahol Abby már várt, és elmeséltem neki mindent.
Abby üzenete : Oké, segíthetek..
Caitlin üzenete : Köszönöm! Tudtam, hogy bízhatok benned. ☺
Abby üzenete : Ez csak természetes.
Legalább most jobb kedvem lett. Meglátjuk mi lesz. Lementem vacsizni, és mindent elmondtam anyuéknak. Csendben hallgatták a hosszú, és furcsa napomat, míg kb. húsz perc után végre megszólaltak.
-Ki az a Jessica? - mondta apa tök furi fejjel, mintha nem tudná ki az. Mindig ezt csinálják. Ezek a szülők.☺
-Akinél voltam bulizni.. Tudjátok..
-Ó, tényleg. - mondta anya, apa helyett.
-Oké, most ha nem bánjátok, megyek és lefekszem.
-Rendben kicsim. Jó éjt. - nyomott anya egy puszit a homlokomra.
-Jó éjt. - mondta apa.
Felmentem, lekapcsoltam a laptopomat, majd lefeküdtem az ágyamba, és gondolataimmal álomba ringattam magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése