Chapter Two.'

*Szeptember 6. - Szombat

Reggel madárcsicsergésre keltem fel. Felkaptam magamra egy otthoni cuccot, majd lementem reggelizni.

Amikor leértem finom illatok csapták meg az orromat. A fülemet pedig a tévében lévő régi kedvenc mesém, a Hupikék Törpikék.

-Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezte anya.

-Jó reggelt, neked is - mosolyogtam. -Nem annyira jól, de majd megszokom - mondtam, majd elővettem a tányérokat és az evőeszközöket.

-Három főre teríts, apád mindjárt jön - szólt anya. Igen, szegény apunak tegnap éjjel kellett bemennie dolgoznia, és csak most fog megjönni.. Nemsokára pedig anyu megy dolgozni.

Miután megterítettem, és az asztalra tettem a serpenyőt, amiben három fős reggeli volt, apa épp megérkezett.

-Jó reggelt, lányok - köszöntött fáradtan.

-Szia - mondtuk egyszerre anyuval. Apa is leült közénk, és elkezdtünk reggelizni, miközben beszélgettünk. 

-Hányra mész a buliba? - mosolygott apa.

-Hétre.. De még ki sem választottam, hogy mit veszek fel - mondtam kissé szomorúan.

-Segíthetnék - ajánlotta fel anya.

-Anya.. tudom, hogy szívesen segítenél, de meg tudom oldani magam is - mondtam, majd felmentem a szobámba. Mielőtt felértem volna, meghallottam, hogy mit beszélnek.

-Hiába, tényleg kezd felnőni.. - mondta apa.

Kikérem magamnak, hogy nem szeretnék soha felnőni. A felnőtteknek sok gondjuk van, sokszor össze-vissza vannak, és.. ijesztő! Brr.

Miközben megvitattam magammal, hogy miért nem szeretnék felnőni, felkapcsoltam a laptopomat, és azzal együtt a Skypeomat.

Beszélgettem a lányokkal az estéről, hogy mi a fenét vegyek fel, és hogy ők mi a fenét vegyenek fel. Úgy gondoltuk, hogy mind a hármunknak megfelelő lenne egy elegáns felső, sima fekete vagy fehér nadrág, dzsekivel, magassarkúval és kiegészítőkkel. Megbeszéltük, hogy kettőre átjönnek, hoznak pár választékot, és eldöntjük.

Caitlin

Abby

Mielőtt jöttek, lezuhanyoztam, aztán a neten keresgéltem szép hajakat. Egyszer csak csengettek. Tele volt a kezük táskákkal, amiben a ruhák voltak.

Kim

Felmentünk a szobámba, és elkezdtünk válogatni. Folyamatosan próbálgattunk. Olyan volt, mint egy divatbemutatón, hah. Anya segített megcsinálni a körmünket, utána a hajunkat. Miután ez megvolt, újra próbálgatni kezdtünk. A ruhák sorban lettek eldobálva az ágyamra. Legalább két óra után megtaláltuk a mind a hármunknak megfelelő szettet. Ez az, most már csak két óránk maradt.. Felöltöztünk, próbáltunk menni a magassarkúban ide-oda (párszor eltaknyoltam, de végül sikerült esés nélkül mendegélnem), felvettük az ékszereket, majd elkezdtünk sminkelni. Egymás után mentünk a fürdőszobába, hogy megcsináljuk magunknak a ruhánkhoz illő, tökéletes sminket. Mikor végre készen álltunk, rájöttünk, hogy már fél hét (!!) van, ami azt jelenti, hogy pár perc múlva itt lesznek értünk Chrisék. Lefutottunk a lépcsőn, felvettük a dzsekinket és a magassarkúnkat.

-Megérte a majdnem öt órás készülődés? - nézett a tükörbe Kim. -Bizony, hogy meg! - mondta büszkén.

Elköszöntünk anyuéktól, majd dudálást hallottunk, ezért kimentünk. Az autó mellett Chris, Joe és Dave álltak. 

-Hű! - csodálkozott Joe.

-Dögösebbek, mint hittem - mondta Dave. Chris csak állt, és mosolygott.

-Öm.. nem hatan vagyunk? - néztem körbe.

-A kofferba bele fér egy valaki - nevetett Dave.

-Ezt, amit most látsz - mutatott magára Kim. -, nem fogja semmi elrontani, főleg nem egy koffer. Világos? - nézett rá ijesztően. 

-Nyugi, beférünk - tájékoztatott Joe röhögve, majd egyesével beültünk, és elindultunk. Miután megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból, majd azt vettük észre, hogy Jess üdvözli a fiúkat nagy boldogsággal. Persze, a legnagyobb üdvözlést Chris kapta.. 

-Óóó, megsajnáltátok az uncsi lányokat, és elhoztátok? Ez aranyos - nevetett Jess. Ribi..

-Ez jó - nevetett Joe és Dave, majd Kim meglökte őket. -De nem eléggé! Menjünk inkább be - szólt Joe, majd bementünk. 

Próbáltunk elvegyülni, és szórakozni a sok ember között. Néhányan már kiütötték magukat, és részegen beszólogattak mindenkivel, néhányan lengén táncoltak. Úgy éreztem, inkább az utóbbiakhoz fogok tartozni, és nem fogok berúgni. 

Pár órával később már négy sráccal táncoltunk, akikkel összeismerkedtünk. Az egyik állandóan nyomult rám, és egyszer meg is akart csókolni, de megpofoztam, és nem sikerült neki. Pár perc múlva kimentem a mosdóba, hogy megigazítsam magam. Mikor kijöttem, hátulról egy igen ismerősnek bizonyuló srác Jessicával beszélget. Mire rájöttem, hogy a srác igazából Chris, elindultak az udvarra. A kíváncsiságtól elkezdtem követni őket láthatatlanul. Jess szörnyen sokat beszélt, majd Chrisre nyomult, aki kihasználva az alkalmat megcsókolta (!!!) őt. Mi? Megdörzsöltem a szememet, hogy jól látom-e, de tényleg jól láttam.. Gyorsan elszaladtam, mielőtt megláttak volna. Mikor megálltam, onnantól sétálni kezdtem, és bele gondoltam a történtekbe. Egy könnycsepp hullott le a szememről, majd újabb és újabb. Hirtelen megint elkezdtem futni, majd meg sem álltam, míg rátaláltam egy kis hídra, ahol egyetlen egy lámpa volt, ami miatt világosnak bizonyult. Körülötte fekete, mintás kerítés, alatta egy folyó, ami rózsaszínnek látszott a fénytől. Leültem a szélére, felhúztam a lábam, majd kezeimet körbekulcsoltam, és sírva gondolkodtam. Csak velem történhet meg ilyen, csak én lehetek ilyen szerencsétlen.

Hirtelen lépéseket hallottam, majd közelebb jött hozzám, és ő is leült.

-Caitlin, miért sírsz? - fogta meg a hajam Kim, majd simogatni kezdte.

-Jess.. m-megcsókolta - dadogtam.

-De hát kit? 

-Christ - mondtam, majd tovább sírtam. 

-Gyere ide - ölelt meg szorosan, amit el is fogadtam. Könnyeim a dzsekijére hullottak, amitől tiszta víz lett.

-Bocsi - nevettem szomorúan. 

-Nem baj - mosolygott. -Haza menjünk? - kérdezte, miközben felálltunk.

-Sziasztoooook - jelent meg Abby, szélesen mosolyogva. Bárcsak én is ilyen boldog lettem volna abban a pillanatban. -Mi történt?

-Csak annyi, hogy utálom Christ, és az összes létező fiút - mondtam egyhangúan, majd hívtam aput, hogy jöhet értünk. -Nem akartok nálam aludni? - néztem rájuk szomorúan.

-Hát.. - kezdte Abby.

-Persze - mondta mosolyogva Kim. 

Apu haza vitt minket, bár eléggé furcsállta, hogy csak eddig maradtunk, de közben örült is neki. Anya csinált nekünk kakaót, amit felvittünk a szobámba, és ott beszélgettünk hajnalig. Abby nagyon furcsállta a dolgot, és nem akarta elhinni, Kim pedig együtt érzett velem. Miután kibeszéltük magunkat, elaludtunk.

*Szeptember 7. - Vasárnap

A lányok az éjjel jó kedvet csináltak nekem, de mégis csak egy valamin járt az eszem. 

Bedagadt szemekkel keltem fel, és észre vettem, hogy nincs senki a szobában rajtam kívül. Megnéztem a telefonomon az órát, ami fél egyet mutatott. Jól elaludtam.. Lementem a lépcsőn, majd álmosan köszöntöttem.

-Jó 'reggelt' álomszuszék - köszöntött anya, miközben tett ki nekem egy tányér levest.

-Ne sokat, nem vagyok éhes.

-Mi az, hogy nem vagy éhes? - csodálkozott Kim. -A buliban nem ettünk semmit, miután vissza jöttünk, csak egy bögre kakaót ittunk..

-Cait.. Enned kell! - mondta Abby.

-Igazuk van a lányoknak, kicsim - mondta anya, majd elém tette a tányért.

Jó, lehet, hogy igazuk van, de akkor sem vagyok éhes. A felét megettem, majd levágódtam a tévé elő. Folyamatosan kapcsolgattam a csatornákat, majd az Mtv-n megálltam, ahol pont egy szomorú szám, a Jason Derulo - What if ment. Elhelyezkedtem, majd szomorúan néztem a klippjét.

-Így fogsz kinézni egész nap? - nézett rám Abby.

-Mi a bajod a pizsimmel? - kérdeztem le sem véve a szemem a klippről. Egyszer csak Kim megfogta a távirányítót, és egy gombnyomással lekapcsolta.

-Ezt miért kelleeeett? - siránkoztam.

-Nem ülhetsz itt egész nap sírva, szomorú dalokat hallgatva. Na gyere, rendbe szedünk téged! - állított fel, majd ketten behúztak a fürdőbe. -Mosol fogat, vagy megmossuk helyeted?

-Meg tudom mosni - mondtam.

-Jó, addig hozunk neked valami cuccot, megcsinálod a hajad, és mehetünk is - mondta Abby.

-Hova a fenébe akartok engem vinni? - csodálkoztam, de mire kimondtam, már előttem voltak a ruhaösszeállítással. Ráérősen megmostam a fogam, felöltöztem, majd kivasaltam a hajam. 

-Muszáj mennem? - kérdeztem szomorúan.

-Igen, muszáj! Nem eshetsz depresszióba egy hülye fiú miatt! - kiabált rám Kim. 

-Hé! Nem hülye! - csúszott ki a számon.

-Igazad van, túl lágyan fogalmaztam. Nem hülye, hanem idióta! - mondta.

Anyu elvitt minket a plázába (útközben megtudtam), aztán a mekibe kajálni. Vettem pár új cuccot, a lányokkal meg ugyanolyan nyakláncot, és gyűrűket. Jól éreztem magam, de semmi másra nem tudtam gondolni, csak a buliban történtekre.

-Azért még itt vagy, ugye? - kérdezte Kim, mikor elbambultam.

-Itt - mondtam egyhangúan.

-Jöhet a meki? - kérdezte Abby.

-Ja, most már éhes vagyok.

-Ez a beszéd! - mondta mosolyogva Kim.

Bár nem voltam túlságosan is éhes, de a mekit soha nem hagynám ki. 

Miután megettük a rendelt kajánkat, felhívtam anyut, és eljött értünk.

-Kicsim, jól érezted magad? - kérdezte anyu a kocsiban.

-Nem volt rossz - mondtam halvány mosollyal az arcomon.

*Otthon

Miután a lányok haza mentek, pár percre felmentem a Facebookomra, ahol tömve volt az üzenőfal a tegnapi buli képeivel.. Ezután felmentem Skypera. Chris - elérhető, Jessica - elfoglalt, Joe - nincs gépnél, Freddy - elérhető, Sophia - elérhető.

Amikor már lekapcsoltam volna a laptopomat, ugyanis semmi érdekes nem volt, ami miatt fent maradhattam volna, rám írt valaki.

Chris üzenete : Hova mentél tegnap? Kerestelek..

Caitlin üzenete : Hát, rosszul éreztem magam, és haza mentünk..

Chris üzenete : Rosszul hazudsz.. 

Caitlin üzenete : Nem igaz, tényleg rosszul voltam.

Chris üzenete : Azért suliba jössz, ugye? ☺

Caitlin üzenete : Persze.. 

Chris üzenete : Akkor holnap találkozunk. Gyógyulj.

Miután lekapcsoltam a laptopot, lefeküdtem az ágyamra, és a plafont nézve gondolkodtam. Miért ilyen kedves velem, miközben Jessicával csókolózgat? Pff.. Lehet, hogy rosszul láttam? De azt már tudom előre, hogy a pasifalóval nem leszünk jóban. Végül álomba csaltam magam.

*Szeptember 8. - Hétfő

Hamar felébredtem. Elhatároztam, hogy nem leszek szomorú, bármi is történt. Felöltöztem kicsit melegebben, mivel esett az eső. A hajamat kifésültem, egy kicsit kivasaltam, hogy nézzen ki valahogy, és már készen is álltam. Még utoljára bele néztem a tükörbe, majd elmosolyodtam. 

Apuval együtt kint volt Kim és Abby is.

-Hát ti? - kérdeztem csodálkozva.

-Megyünk suliba. Na, jössz vagy nem? - mondta Abby.

-Megyek, persze. De ti hogy, hogy itt?

-Aggódtunk érted, ezért megbeszéltük, hogy elkísérünk. Jobban vagy? - szólt Kim.

Bárki bármit mond, ők a világ legjobb barátnői. Hihetetlen érzés, hogy vannak olyan emberek, akik mindig számíthatnak rád, és tudod hogy te is számíthatsz ugyanúgy rájuk. A szerelemtől is jobb. Elmosolyodtam, beültem a kocsiba, majd észre sem vettem, és már a sulinál is voltunk. Elköszöntünk aputól, de még mielőtt elindultam volna, kérdezett valamit.

-Jól érzed magad? Haza vigyelek? - kérdezte aggódóan.

-Apa, jól vagyok, csak történt valami, amit majd ígérem, hogy elmesélek, de most megyek - mondtam mosolyogva, majd megöleltem. Most jöttem rá, hogy mindig pozitívnak kell lenni. Hiszen van két legjobb barátnőm, és szüleim akikre mindig számíthatok. Bementünk a suli kapuin, és már be akartunk menni az ajtón, amikor megállított Chris. 

-Jobban vagy? - kérdezte mosolyogva.

-Hát, igen.. Vagyis jobban vagyok - mondtam.

-Jól éreztétek magatokat a bulin?

-Jó volt - mosolyogtam, nem túl bíztatóan.

-Te valamit elhallgatsz előlem.

-Dehogy. Jól éreztem magam, csak a vége..  - mondtam, közben kérdőn nézett rám.

-Csak a vége? Történt talán valami?

-Öh, nem. Mondtam, hogy rosszul voltam.

-Rendben. Az osztályban találkozunk - mondta mosolyogva, majd elment. Oda mentem Kimhez és Abbyhez, akik már vártak rám.

-Tuskó! Úgy csinál, mintha semmi nem történt volna! - idegeskedtem, majd felmentünk az osztályba.

-Nyugi, majd megkapja a magáét - mondta Kim.

Az első óra kémia volt. Brr.. Amikor kijelentette a tanár, hogy felelünk, eléggé bestresszeltem, de egész órán lapultam, így nem hívott ki. Kémia megúszva.. A második óra angol volt. Bementünk a terembe, majd a tanár mondta, hogy filmet fogunk nézni. A végén el kellett mondani, hogy miről szólt. Mivel én figyeltem, el tudtam mondani, és kaptam órai aktívkodásért ötöst. Igazából nagyjából punnyadt nap volt, bár földrajzból egész órán sebesen diktált a füzetbe a tanár, amitől majdnem eltörött az ujjam, de ezen kívül nem volt semmi. Suli után oda jött hozzám Chris, és megkérdezte, hogy nem-e sétálok vele. Nemet szerettem volna mondani, de valamitől azt mondtam, hogy igen..

Egész úton csak faggatott, hogy mi történt a bulin, amikor elmentem, de nem mertem neki elmondani. Gondoltam inkább csak utalok rá, talán rájön.

-Na jó.. Hát, szóval.. - dadogtam.

-Mondd már! Kíváncsi lettem! - mosolygott türelmetlenül.

-Csak annyi, hogy a fiú, aki tetszik, megcsókolt egy lányt.. 

-Az gáz - mondta sajnálva. Kár, hogy nem tudja, hogy éppen róla van szó. -És ki az?

-Öhm. Miért érdekel?

-Kit ne érdekelne? - mosolygott. Éppen oda értünk a házukhoz. -Sajnálom.

-Mit?

-Ami történt a bulin - mondta sajnálkozva. Két másodpercre azt hittem, rájött, hogy róla van szó.

-Hát, én is - mondtam, majd sóhajtottam egyet. Elköszöntünk egymástól, majd haza indultam.

Amikor haza értem, finom illatokat éreztem a konyhából. Levettem a cipőm, a kabátom, és az étkezőbe mentem.

-Mi ez a finom illat? - kérdeztem mosolyogva.

-Mi ez a jó kedv? - mondta apu szintén mosolyogva.

-Semmi, és tényleg semmi - sóhajtottam.

-Hogy vagy kicsim? - kiabált anyu a konyhából.

-Jól - kiabáltam vissza. -Megyek leckét írni, szóljatok ha kész a kaja.

Felmentem a szobámba, gyorsan megtanultam és leírtam a leckét, majd felnyitottam a laptopomat, amivel együtt szokásosan a Skype is elindult. Abby - elérhető, Kim - elérhető, Chris - nincs gépnél, Demi - elfoglalt, Luther - elfoglalt.

Abby és Kim rám írt, és beszélgettünk hárman, majd közben lementem vacsorázni is. Apuék még mindig nem tudták, hogy mi történt szombaton, ezért elmeséltem gyorsan, rövidre fogva. 

-Ki az a Chris? - szólalt meg apu.

-Háát.. aki tetszik - mondtam.

-Egy ilyen fiú, aki játszadozik veled, nem érdemel meg téged - mondta anya.

-Köszönöm - mosolyogtam rájuk, majd felmentem a szobámba. Még Abbyvel beszélgettem (Kim már nem volt fent), amikor Demi átváltott elérhetőre, majd rám írt.

Demi üzenete : Szia! Tudom, hogy nem tartozik rám, de kíváncsi vagyok. Miért voltál szomorú?

Caitlin üzenete : Szia! Semmi, csak egy srác miatt. De már jól vagyok.☺

Demi üzenete : Oké, az jó. Csak ennyit akartam. Amúgy milyen srác? Osztályból?

Caitlin üzenete : Lehet. ☺

Demi üzenete : Ha nem akarod megosztani velem, akkor mondd azt!

Caitlin üzenete : Semmi ilyenről nincs szó. Nem adod tovább senkinek?

Demi üzenete : Nem adom! Ilyennek ismersz?

Caitlin üzenete : Hát, igazából még nem ismerlek.☺

Demi üzenete : Oké, de megbízhatsz bennem.

Caitlin üzenete :  Igen, az osztályból van. Ott voltál Jessica buliján?

Demi üzenete : Persze, ki nem? Valami sráccal is láttam csókolózni..

Caitlin üzenete : Kivel?

Demi üzenete : Nem tudom, egy felsős srác. De miért érdekel?

Caitlin üzenete : Semmi. Köszi az infót.☺

Ezután lekapcsoltam a laptopot, majd lefeküdtem. A plafont nézve gondolkodtam, hogy hogyan nézhettem ennyire félre.. Lehet, hogy el kéne mennem szemorvoshoz. Minden esetre, irtózatosan örülök, hogy nem Chris volt az..