Chapter Four.'

Sziasztok! Nagyon, de nagyon megleptetek. Aznap, amikor kiraktam a harmadik részt, 400 körül volt a megtekintés. És most? Több, mint 900! Nagyon köszönöm!♥ Nemsokára meg lesz az 1.000 megtekintés, és egy ultra hosszú résszel jövök nektek! Köszönöm még egyszer!!♥  Azért a feliratkozók száma is növelhetne.:) Nem húzom tovább, itt van a negyedik rész.

*Szeptember 10. - Szerda

Hamar felkeltem, hamarabb, mint anya. Kicsit izgultam, hogy mi lesz ezzel az "interjúval", meg minden.. Pár perc alatt kiválasztottam egy lazább összeállítást, és fel is öltöztem. Megmosakodtam, egy laza sminket feltettem, utána megcsináltam a hajam. Mivel még volt időm, a telefonomon felmentem Facebookra. Nem jött semmi értesítés, bejelölés, vagy üzenet, ezért kiléptem. Néhány perc múlva apa csosszogott le.

-Mehetünk? - kérdezte, miközben már a cipőjét vette fel.

-Persze. - mondtam, miközben követve a példáját, én is felvettem a cipőmet.

Beültünk a kocsiba, és pár perc múlva már a sulinál voltunk. Elköszöntem, majd rögtön Abby és Demi felé vettem az irányt.

-Na? - kérdeztem kíváncsian, köszönés nélkül.

-Még nincs itt - mondta Demi.

-Ki nincs még itt? - jött hozzánk Freddy.

-Öööm, Kim. Még sajnos nem jön suliba. - improvizáltam szomorú arccal.

-Ja, igen - mondta egyetértve velem Abby. Ezzel Freddy el is ment. Talán nem vette észre, hogy nem éppen Kimről volt szó. Vagyis remélem.

*Az osztályban

Amikor leültünk Abbyvel, és Demi a padunkra, betoppant Chris. Amikor meglátott minket elmosolyodott, majd oda ment a haverjaihoz. Megőrjít a mosolygásával.. Talán tényleg tetszem neki? Mondjuk attól még, hogy rám mosolyog, nem hinném, hogy érezne irántam valamit. Mindegy.

-Izé, beszéltél már a fiúkkal? - néztem rá Demire, miután elbambultam Chrisen.

-Majd szünetben tájékoztatom őket.

-De ha lehet ne ejtsd ki a szádon, hogy tetszik, vagy ilyesmi.. Csak mondd, hogy interjú kell egy újságba egyik osztálytársról. Egy ilyen fiú faggató csajokról. Oké?

-Persze. Nem gondoltam, hogy elmondom nekik.

-Én mit fogok csinálni? Szintén kérdezek tőle, vagy leírom a válaszokat, vagy mit csináljak? - kérdezte Abby kicsit unatkozva.

Ma is laza órák voltak, valamin vettünk anyagot, valamin ismételtünk. Minden szünetben oda mentek Chrishez, hogy "interjút" készítsenek vele. Végül az utolsó óra előtt meg lett.

*Az "interjú" után

-Na, mit mondott? Megkérdeztetek mindent? - faggattam Abbyt és Demit.

-Igen, itt van minden a lapon. - adta át a lapot Demi.

Külső : Szép, jó stílusú. Hajszín : barna - szőke. Előnyben a szőkésbarnák. Szemszín : mindegy.

Belső : Aranyos, okos, vicces, romantikus, szeressen, ne csaljon meg. 

Érzel valaki iránt valamit? (az osztályból) : -Talán

Csókolóztál már? : -Igen

Tetszik valaki? : -Igen

Mit nézel meg először egy lányon? : -A belsőjét

-Ebből sokat tudtam meg.. - emeltem fel a fejem az olvasásból.

-Ez igaz.. - mondta Abby.

*Cssssssssrrrrrrrr* Becsengettek! Besiettünk az utolsó órára, ami egyébként matek volt. Bementünk az osztályba. Amint leültünk, nyílt az ajtó, és egy újabb helyettesítő tanár jelent meg. 

Szóval egész órán csendben beszélgettünk Abbyvel. Körül néztem az osztályban. Chris és Dave telefonoztak (amikor oda néztem, mindketten rám mosolyogtak (?)), Sophia és Nicole a tükörben nézegették magukat, Demi és Jessica veszekedtek valami hülyeségen, Joe és Thomas szintén telefonoztak, Freddy és Zack fingerboardoztak, és Luther rajzolgatott. Ez a srác egyébként egy kicsit fura. Még nem is hallottam megszólalni.

Amikor kicsengettek, mindenki felállt, és rakodni kezdett.

Abbyvel már épp indulni akartunk Kimhez, de valaki utánam kiáltott

-Caitlin! - hátra néztem, és Dave volt az (?). Órán rám mosolyog Chrisszel együtt, most meg beszélni akar?

-Igen? - mondtam, miközben intettem Abbynek, hogy mindjárt megyek én is.

-Beszélhetnénk? - mondta komolyan.

-Persze, mondd.

-Szóval.. - kezdte, miközben a tarkóját fogta. -Azt szerettem volna mondani, hogy.. tetszel. - folytatta rám nézve.

-Mi? - néztem rá döbbenten.

-Igen. Szép lány vagy - mondta, miközben közeledett felém. Aj,aj.. -Már az elején is tetszettél, csak nem volt alkalmam elmondani - mosolygott, és folyamatosan közeledett. Én csak hátráltam, remélve, hogy nem akar megcsókolni. Már, már neki mentem az ablak párkánynak, amikor összeért a szánk.

-Hé, Dave, nem jössz .... - mondta egy ismerős hang, de folytatni nem folytatta. Basszus. Akkor ellöktem magamtól Davet, és megláttam Christ. Nem volt túl fényes az arckifejezése. Inkább szörnyű. Ahogy az enyém is.

-Öhhm, csá haver! - mondta Dave, mintha semmi nem történt volna. Már a sírás fojtogatott, és a körmömet rágcsáltam. Inkább haza akartam futni, de Dave megfogta a karomat, és visszarántott.

-Caitlin, fel kell vállalnunk! Haver, ő a barátnőm. - mondta örömmel. Mi van? Én a barátnője?

-Mi van? NEM VAGYOK A BARÁ... - kiáltottam volna rá, de befogta a számat. Remélem azért Chris meghallotta. De, úgy hiszem, hogy nem. Megfordult, és kiment a suli hátsó ajtaján. Már a földön csúsztam, hogy Dave engedjen el. Hirtelen elengedett, én hátra estem a fejemre.

*20 perccel később

-Caitlin! Jól vagy? Te idióta, látod mit csináltál? - üvöltött rá Davera megint egy ismerős hang. Lassan kinyitottam a szemeimet, és láttam, hogy Chris az. Mosolyogtam egyet, és felültem.

-Cait, jól vagy? Elvigyelek orvoshoz? - aggódott. 

-Jól vagyok, csak kicsit fáj a fejem.. - mondtam a fejemet fogva. - Mi történt?

-Beütötted a fejed, és elájultál. Gyorsan ide jöttem, mivel Dave észre sem vett volna..

-Jaj! Hol van Abby?

-Nem tudom, hol van.

-De Kimnek el kell vinnünk a leckét.

-Majd neten leírod neki.

-De, de...

-Haza kísérlek, rendben? Fel tudsz állni? Nem szédülsz?

-Semmi bajom már. - álltam fel. - Írok Abbynek üzenetet, hogy hol van.

Szóval írtam Abbynek, és elindultunk Chrisszel haza. Hogy lehet ennyire aranyos? Egész úton azt kérdezgette, hogy jól-e vagyok.. Persze minden alkalommal azt mondtam, hogy jól, de eléggé fájt a fejem..

-Ne kísérjelek haza? - mondta, mikor már a házánál voltunk.

-Nem kell - mosolyogtam ránézve.

Hirtelen gondolkodás nélkül megöleltem, amit viszonzott is.

-Amúgy.. Ne haragudj Davere. Mindig ilyen mászós.. Remélem ilyen többet nem fordul elő. - mosolygott.

Már épp akart menni.

-Chris!

-Igen?

-Köszönöm! - mondtam, és egy puszit nyomtam az arcára. Csak mosolygott, és bement a kapun. Basszus. Ezt talán nem kellett volna.. Haza felé sokat gondolkoztam. Aztán végül így sokkal hamarabb haza értem.

-Szia kicsim! Milyen volt az iskolában? - kérdezte anya, mikor beléptem.

-Öhm, jó..

-Történt valami? - kérdezte apu.

-Nem, semmi.

-Oké, de ha valami történt, nekünk elmondhatod.

-Tudom. - mondtam, és felballagtam a lépcsőn. Gyorsan megtanultam, és felnyitottam a laptopomat. Facebookon bejelölt pár évfolyamtársunk, és visszajelöltem. Kim nem volt fent Skypeon, de gyorsan leírtam neki a mai leckét. Mivel még Abby nem volt fent, ezért felhívtam. Nem vette fel. Ez fura. Mivel szinte senki nem volt fent, ezért elindítottam a Pharrell Williams - Happy-t, majd előállítottam a holnapi szettemet. Volt pár olyan cuccom, amiket kinőttem, meguntam, stb., ezért ezeket kezdtem el válogatni. Vacsora után is ezt csináltam, utána hirtelen megcsörrent a telefonom.

Én : Szia Abby! Miért nem vetted a telefont?

Abby : Szia, ne haragudj.

Én : Hol voltál?

Abby : Nem fontos, miért hívtál?

Én : Csak beszélgetni.. De mindegy.

Abby : Oké, szia!

Én : Szia!

Hát ez meg mi volt? Úgy tett, mintha semmi közöm sem lenne ahhoz, hogy mit csinált. Vagyis.. Hiszen nincs semmi közöm hozzá. Mindegy, azért ez fura volt. Mindent megbeszélünk egymással..

Hamar összerakodtam, és lefeküdtem aludni.

*Szeptember 20. - Szombat

Pontosan tíz nap telt el azóta a furcsaságok óta. Vagyis azóta, mióta vettem az erőmet és megpusziltam Christ, és Abby fura volt velem. Azóta Chrisszel egy szót(!!) sem beszéltünk, Abby meg szó szerint leszart. Talán valami rosszat csináltam? Egész héten próbáltam Abbyből kiszedni, Kim is segített, mivel már meggyógyult.. De semmi! Családi problémák? Velem van problémája? Nem értem.. 

Ma nagyon rossz kedvvel ébredtem. Talán azért, mert nem szeretek telefoncsörgésre kelni. Szóval megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Kim neve volt.

Én : Szia - szóltam bele a telefonba álmos hangon.

Kim : Jaj, ne haragudj! Felébresztettelek?

Én : Igen, de most már mindegy. Mi az?

Kim : Beszéltem Abbyvel. Gyere át most azonnal! - lerakta a telefont, úgyhogy válaszolni sem tudtam.

Felvettem hamar egy összeállítást, majd megkértem aput, hogy vigyen el Kimhez.

Gyorsan kiszálltam, és becsengettem. Pár másodperc múlva Kim ajtót nyitott, és felmentünk a szobájába.

-Szóval, miről lenne szó?

-Abby.. Elmondta, hogy miért volt ilyen furcsa.

-És mitől?

-Nem mondhatnám el, de gondolom már nagyon kíváncsi vagy.

-Mondd már!

-.........