Chapter Five.'

Sziasztok. Mivel meg lett az ezer megtekintés, egy nagyon hosszú részt hoztam nektek! ♥ Jó olvasást! Ja, és innentől a történet egy nagy fordulatot vesz, és sok minden megváltozik! :)

-Szóval, miről lenne szó?

-Abby.. Elmondta, hogy miért volt ilyen furcsa.

-És mitől?

-Nem mondhatnám el, de gondolom már nagyon kíváncsi vagy.

-Mondd már!

-Te tökéletes vagy. Te mindent, és mindenkit megkaphatsz. Talán nem haragszom rád, hanem féltékeny vagyok. Nekem semmi nem sikerül. - jött be az ajtón Abby. Nem tudtam szóhoz jutni, és nem tudtam, miért mondja ezt.

-T-tessék? - kérdeztem elfojtott hangon.

-Caitlin, nekem tetszik Chris! - nyögte ki.

-De miért nem mondtad? Hiszen legjobb barátnők vagyunk!

-Épp ez az.. Legjobb barátnők vagyunk, és nem vetted észre! És mert tudtam, hogy előbb-utóbb a tiéd lesz. De hidd el, meg fogod bánni, hogy szereted őt! - nézett rám szúrós tekintettel. Nem értem.. Nemrég még semmi baja nem volt..

-Most mire gondolsz? - mondtam egyet nyelve.

-Nem leszek többé az a lány, aki senkit nem kaphat meg, és nem leszek olyanokkal körül véve, mint te. Rontod az önbizalmamat, tudod? De mindegy, úgyis megbánsz majd mindent! - mondta, majd kiviharzott.

-Ez.. ez meg mi volt? - néztem Kimre.

-Nem tudom, mi üthetett belé! Talán megszállta az ördög, vagy valami ilyesmi - gondolkozott.

-Nem hinném, de ez nagyon furcsa. Tudod mit? Legalább hamar bevallotta, így legalább nem fáj.. - mondtam bizonytalanul. -De fáj! Ő volt a legjobb barátnőm! - hullott le egy könnycsepp a szememről.

-Tudom.. De mondanom kell valamit - mondta. Egy másodpercre azt hittem, ő sem lesz velem.. -Tudnod kell, hogy én mindig melletted leszek, bármi legyen. És kérlek ne sírj, mert én is fogok - mondta a könnyeivel küszködve, majd megöleltem. -Mi lenne, ha ma nálam aludnál? - mondta az ötletet mosolyogva, én pedig bólogattam. Felhívtam anyáékat, és megmondtam nekik, hogy ma itt maradok. Ezt hamar lerendeztem. Felmentünk netre, körül néztünk. Nem találtunk semmit, úgy hogy, kellett valami ötlet, hogy mit csinálhatnánk. 

-Ötlet? - kérdeztem.

-Mi lenne, ha kimennénk egy kicsit sétálni? Beszélgetünk, forró csokizunk - mondta az ötletet.

-Ez jó! Akkor menjünk. 

Az előszobába mentünk, ahol felvettünk a cipőnket, és a kabátunkat. Elköszöntünk a szüleitől, és kimentünk az ajtón, majd a kapun. Elkezdtünk sétálni, és közben rengeteget beszélgettünk, és nevettünk. Rájöttem, hogy igazából Kim volt az, aki tényleg mindig mellettem volt, segített, és én nem vettem észre, mert inkább Abbyt választottam volna. Végre kiderült, és most már minden rendben, asszem.

-Amúgy, neked van tesód? - kérdeztem Kimet, miközben a forró csokimat szürcsölgettem.

-De, van! Egy ikertestvérem, csak ő elutazott.. Ő nem olyan mint én. Külsőleg én vagyok, de belsőleg teljesen másak vagyunk. Ő vagány, és Miss Mindenkitmegszerezhetek lehetne a középső neve. Én meg... Neki jó stílusa van, nekem nincs. Na de mindegy. A lényeg, hogy állandóan vitázott, kötözködött anyuékkal, míg anyuék találtak neki lakást Atlantában, ahol élheti a saját életét, mivel ő személy szerint nem akart velünk lakni. Velem is mindig kiabált, és rosszul viselkedett. Volt egy bandája, ami tele volt rossz fiúkkal. Nap, mint nap kiment hozzájuk, és egy elhagyatott helyen röhögtek, iszogattak. Egyszer engem is kivitt oda, de hamar elmentem onnan. Nem az én társaságom.. Nekem eléggé hiányzik, hiszen a testvérem, de én neki gondolom egyáltalán nem - mondta könnyeivel küszködve.

-Ezt nem tudtam.. Sajnálom - mondtam átölelve.

Én is meséltem magamról pár dolgot. Kicsit elmerültem a beszélgetésünkben. Fel néztem, és vajon kit láttam? Abbyt egy fiúval! Egy fiúval?

-Nézd, az ott Abby! - súgta Kim.

-Te jó ég! Az Chris? - mondtam a számhoz téve a kezemet. Ez nem lehet.. Jól láttam? Abby és Chris csókolóztak! És Chris nem is ellenkezett.

-Abby? - mondta hangosan Kim, és észre vettek minket.

-Chris? - mondtam szintén hangosan könnyekkel küszködve.

-Nahát! A két ribi sétálgat. Merre, merre? - nevetett fel Abby.

-Mi ütött beléd? Teljesen meghülyültél? - kiabáltam Abbyre.

-Hogyha nem lennél egy olcsó fruska, és nem járnál ilyen... göncökben, talán barátnők lehetnénk. És most ha nem bánod, a pasimmal szeretnék lógni.

Már nem bírtam tovább, legszívesebben behúztam volna neki egyet, de Kim lefogott.. Abby csak röhögött.

Amúgy is.. ennyi telik Christől? Neki én nem számítottam semmit az ég világon? Hiszen.. Olyan aranyos volt velem, és velem volt! Nem Abbyvel! És... - gondoltam magamban, de már mindegy volt. Legalábbis neki tök mindegy! Kimmel vissza mentünk hozzájuk. Mesélt még a testvéréről, és mutatott is róla egy képet. Tényleg vagány!

-Egyébként, vissza szokott jönni? - kérdeztem kíváncsian.

-Néha haza jön, hogy meglátogassa a régi haverjait. Ne gondold, hogy hozzánk jön. Csak olyankor ide cuccol le.

-De mi történt? Már kis kora óta ilyen makacs?

-Nem, nem.. Amikor még kisebbek voltunk, úgy 9-10 évesek, olyankor a legjobb barátnők voltunk. Mindent együtt csináltunk. Néha veszekedtünk, mint a hétköznapi testvérek, de hamar kibékültünk. Aztán jött az a banda, akik rosszá tették őt. Nagyon rosszá. Loptak. Bankot raboltak. Ékszer boltokat fosztottak ki. Kritizáltak másokat. És ittak. Minden benne volt az újságokban, és a tévében is. Sosem jöttek rá, hogy ők voltak. Még máig sem. Jók voltak. Túl jók. Egyszer majdnem lebuktak, de végül megúszták. A szüleink csak a végén jöttek rá. Én mindenről tudtam, de mégsem köphettem be a testvéremet. Tudtam, hogy mi lenne a következménye. Hogy elköltözik. És így is lett..

-Sajnálom. - mondtam.

-Én is - mondta, majd lehullott egy könnycseppje, de letörölte. - Nemsokára 15 évesek leszünk. Olyankor mindig haza jön, és elvisz engem egy bulizó helyre, ahol ügyet sem vet rám. Most más lesz. Te is velem leszel. Kíváncsi vagy rá?

-Igen - mondtam bizonytalanul.

-Ő nem olyan, hogy bántana valakit, nyugi.

-Mi a neve? - jutott eszembe a kérdés.

-Rose. Vagyis Rosalia.

*Szeptember 22. - Hétfő

Jól telt a hétvége. Sokat beszélgettünk Kimmel. Nem is igazán jutott eszembe khm.. Abby és Chris. Már eléggé kíváncsi voltam Kim ikertestvérére. Igazából tudtam, hogy hogyan néz ki, hiszen ugyanúgy, mint Kim, de akkor is.

A szemeimet a 'Midnight Memories' nyitotta fel, ugyanis megtetszett a One Direction új száma, ezért betettem ébresztőre. Gondoltam, így talán lelkesebben kelek fel, de tévedtem. Kinéztem az ablakon, és olyan volt, mintha még mindig éjjel lenne.. Megnéztem a telefonom kijelzőjén az órát, mivel azt hittem, rosszul állítottam be, de nem.. Azt hiszem ezentúl ilyen idő lesz. Ráadásul esett az eső is.

Ne kérdezzétek, hogy miért vettem fel majdnem egész fekete szettet. Ezek a ruha darabok akadtak a kezembe. I'm ok..

Felvettem a cipőmet, a kabátomat és már indulhattunk is.

Mikor a sulihoz értünk, apa egy esernyőt nyomott a kezembe.

-Jövök érted! - mondta, majd elviharzott az autóval. Bementem a portára, ahol Demit és Kimet láttam beszélgetni, ezért csatlakoztam.

-Utálom ezt az időt! - mérgelődtem.

-Ennél szarabb már nem is lehetne.. - lépett hozzánk Joe. -Nem láttátok Christ?

-Nem - mondtuk majdnem egyszerre, majd elment.

-Remélem Abby megrohad a seggén otthon - mondta Kim.

-Mi történt? - kérdezte Demi kíváncsian.

-Pff, semmi. Abby megőrült. - mondtam a fejemet fogva. -Elárult - nyögtem ki.

-Ebből sokat megtudtam. Mondjátok már.

-Hát szóval.. - léptünk fel a lépcsőfokokra. -Először azt mondta, hogy én tökéletes vagyok, és bárkit megkaphatok, és hogy miért nem láttam, hogy neki is tetszik Chris, és hogy meg fogom bánni, hogy nekem is tetszik Chris. Aztán azt mondta, hogy egy rosszul öltözött fruska vagyok. Aztán megláttam őket csókolózni. - mondtam teljes nyugodtsággal. Aha, nagyon nyugodt lehettem, főleg belül..

-Az komoly! - léptünk be az osztályba.

-Caitlin, beszélhetnénk? - szólalt meg a hátam mögül Chris. Leálltam, és a folyosón maradtam.

-Tudod, nincs mit megbeszélnünk. Miért nem mész Abbyhez, és.. - fejeztem volna be, amikor megcsókolt. -Te ezt direkt csinálod? - löktem el magamtól. -Az téged nem zavar egyáltalán, hogy szerelmes voltam beléd, és te egyfolytában összetörted a szívem? - szakadt ki belőlem. -Most meg csak így megcsókolsz, mintha semmi nem történt volna? Hányingerem van tőled, ne gyere a közelembe! - mondtam, és bementem az osztályba. Na ezt jól megmondtam! Most büszke vagyok magamra!

-Na, mi van? - kérdezett Kim, amikor leültem mellé az utolsó sorba.

-Semmi. Megcsókolt, én meg jól megmondtam neki a magamét - mondtam büszkén.

-Így kell ezt, látod? Nem siránkozni utána, meg sem érdemli - adott egy pacsit.

-Hé, hol van Abby barátnőd? - kérdezte Sophia.

-Nem a barátnőm - mondtam. -És mit tudom én? - néztem rá bunkón.

-Szóval rájöttél? - kérdezte döbbenten.

-Mire?

-Hogy megjátszotta magát Chrisszel együtt.

-Ja. Rájöttem, végre. - mosolyogtam rá.

-Akkor jó - mosolygott szintén. Na jó, nehogy már Abby helyett jön vagy húsz barátnőm. Nekem elég amúgy is ennyi.

-Cait! - vett észre Dave. -Gyere ide egy kicsit! - kiáltott. Oda mentem, nem féltem.

-Mi van? - mondtam kissé bunkón.

-Jó, tudom, hogy a múltkor túllőttem a célon, de most nem akarok semmi rosszat - mondta. - Szóval, te mit szólsz ehhez az egészhez? - nézett körbe rajtam.

-Semmit, mit szólnák? Nem tudok, és most már nem is akarok ellene semmit sem csinálni.

-Tök mindegy. Amúgy jól vagy?

-Megvagyok, mint mindig - mondtam, majd vissza mentem a padomhoz, amikor becsengettek. Épp akkor ért be a drága Abby. Osztályfőnöki volt az első óra, ahol megegyeztünk a tanárral, hogy hogyha csendben leszünk, akkor hátul maradhatunk Kimmel. Ezután mondott valami egész fontosat. Vagyis először kiosztott mindenkinek egy papírt, vagyis inkább egy meghívó-félét. Gyorsan átfutottam a sorokat. Suli bál lesz. De jó! A tanár elmondott róla mindent, amit tudni kell. Például, hogy belépés fiúknak csak öltönyben, lányoknak, pedig csak egybe ruhában. Ez az egész október 4.-én lesz 19:00 óra kezdéssel. Alig várom már. Hívnak egy sztárvendéget is, ami meglepetés, plusz lehet jelentkezni DJ-nek. De jó lesz. Majd ketten elmegyünk Kimmel venni ruhákat, meg minden, áh.

Egész nap minden rossz kedvű, és sötét volt az eső miatt. Már csak a buli vidított fel minket. A tanárok nem voltak szigorúak, ezen a sötét napon, mivel nem volt hozzá erejük. Mi sem szóltunk be egymásnak, illetve semmit nem csináltunk. Egész nap a bálon agyaltam. Aztán végre kicsengettek az összes óráról, és mehettünk haza. Apa már kint várt rám a kocsiban. Gyorsan beszálltam, nehogy elázzak, és haza indultunk. Vagyis indultunk volna, ha nem látok meg egy alakot, aki olyan idióta, hogy esőben sétál. Megállítottam aput, és kiszálltam. Nekem legalább van szívem, nem mint neki..

-Te idióta, esőben akarsz haza sétálni? - állítottam meg Christ.

-Mit érdekel ez téged.. - mondta.

-Mondjuk, mivel én nem vagyok szívtelen, mint egyesek.

-Sajnálom.. - mondta.

-Hagyjad már! Szállj be! - utasítottam a hátsó ülésre őt. Habozás nélkül beszállt. Én az anyós ülésre ültem, apu mellé.

-Elvisszük, jó?

-Rendben, kicsim. Hol laksz, kisfiam? - nézett a visszapillantóból Chrisre. Elmagyarázta, amit apu hamar megértett, és kitette a házuknál.

-Köszönöm, és még egyszer sajnálom Caitlin! - mondta, miközben kiszállt a kocsiból.

Most már haza mentünk. Útközben megszólított apa.

-Kislányom, mondd csak.. Mit sajnál ez a fickó?

-Semmit, apa!

-Kincsem, tudod, hogy nekem és anyádnak mindent elmondhatsz.

-Igen, tudom, de ez most durva..

-Ennyire?

-Igen..

-Otthon megbeszéljük. - mondta. Pár perc múlva már otthon is voltunk. Levettem a kabátomat, a cipőmet, és felmentem a szobámba. Hamar megtanultam, ezért szétnéztem Skypeon, és Facebookon. Amikor beléptem a Skypeba, Kim rögtön videó hívást indított.

-Mikor megyünk megvenni a ruhákat? - nézett rám a kamerából csillogó szemekkel.

-Majd eljön annak is az ideje. Még van legalább egy hetünk. Nyugi, én is izgulok. - mosolyogtam.

-Történt valami? - kérdezte.

-Ja, ja! -mondtam, és elmeséltem neki.

-Én a helyedben nem tettem volna. Ázzon csak el, a kis pöcsfej! - mondta gonoszan Kim, amin akaratlanul is elnevettem magam.

Hamar beesteledett. Lementem vacsizni, ahol mindent el kellett mondanom.

-Szófal igyf förténf! - mondtam teli szájjal a 'mese' végén.

-Szörnyű, hogy ma már mennyi ilyen ember létezik! - mérgelődött anya.

Még tovább beszélgettünk erről, és hogy mostantól vigyázzak a barátaimmal, mert ha így ragaszkodok hozzájuk, akkor megint ez lesz, bla bla bla.. Tudok magamra vigyázni! Felmentem a szobámba, és leültem az ágyam szélére. Csak egy kicsit szerettem volna gondolkodni, de olyan fáradt voltam, hogy ülve majdnem elaludtam, szóval befeküdtem az ágyamba, és aludtam. Egyébként fogalmam sincs, hogy miért lettem ilyen fáradt. Máskor még bírom, és netezek, és még gondolkodni is van időm. Lehet, hogy az időjárás teszi. Remélem holnap már nem lesz ilyen sötétség, vagy mi..

*Szeptember 23. - Kedd

Szokás szerint, elfeledkeztem beállítani az ébresztőórát a telefonomon, ezért most apa próbált felkelteni. Egy tervet forralt ki. Vagyis forralt volna, hogyha tudná kezelni az érintő képernyős telefont.. Be akart indítani egy zenét, mivel arra mindig felkelek. Felhívta a szobámba anyut is, aki nagyjából be tudott indítani egy zenét. Felhangosította, nekem meg kinyílt a szemem.

-Jó reggelt! -mondta apa.

-Öt peeerc - nyavalyogtam.

-Semmi öt perc! Öt percig telt, amíg bekapcsoltunk egy zenét! Na mars, öltözz fel! - kiáltott rám anya.

Feltápászkodtam, és az ablakom elé álltam. Be van borulva, de még nem esik. Hát ez remek! Gyorsan felkaptam magamra pár cuccot. Hamar elkészültem, szóval már mehettünk is.

Bekaptam pár falatot, mivel kissé éhes voltam. Nem igazán ízlett anya tegnapi vacsorája, de végül is ehető volt.

Pár perc múlva már a sulinál voltunk. Kiszálltam, majd Sophia és Nicole felé vettem az irányt.

-Tudtok még valamiről? - kérdeztem őket köszönés képpen.

-Mármint Abby és Chris..? - kérdezte Nicole.

-Basszus, az egész suli tudja már? - kérdeztem felháborodva.

-Állítólag Chrisnek tetszel, de Abbyt szereti. Senkiházi! Utálom az ilyen fiúkat.. - mondta Soph.

-Hányingerem van tőle. Vagy harmincszor bocsánatot kért, de nem igazán érdekel..

-Bocsánatot? Biztos, hogy az igazi Chrisszel beszéltél? - kérdezte Nicole meglepetten.

-Miért?

-Mivel, te arról még nem tudtál, hogy velem is kavart az elején. És nagyon bunkó volt. Én szakítottam, mivel minden lánnyal csókolózgatott.. Seggfej! - mondta Nicole.

-Na az komoly! Erről tényleg nem tudtam.. - mondtam, és bementem az ajtón Kimet keresve. Azonnal megtaláltam, éppen Joeval csevegett.

-Heló, megzavartam valamit? - ugrottam oda hozzájuk.

-Szia, dehogy! - mondta Kim, és megölelt.

-Akkor suli után! - mondta Joe, és elviharzott.

-Óóó, mi lesz suli után? - vártam meg, míg elmegy Joe.

-Semmi, semmi.. - mosolygott.

-Naa!

-Jó.. Együtt tanulunk - mondta izgatottan a friss hírt.

-Meghívott? Nálad, vagy nála?

-Nálam. - mosolygott tovább. - Nálad van valami új hír?

-Igen, van. Az előbb beszéltem Sophival és Nicoleval. Chrisnek tetszem, és Abbyt szereti. - lépdeltünk be az osztályba. - És tudtad, hogy az elején kavart Sophval? Állítólag nagyon bunkó volt.

Tovább beszélgettünk az osztályban mindenféléről. Még szóba esett a bál is, hogy mikor vesszük majd meg a ruhákat. Elindultunk a kémia terembe, mivel az lesz az első óra. Brr. Mikor becsöngettek, már a teremben voltunk, pár perccel később a tanár is bent volt. Szokás szerint felelt pár ember. Most Thomot és Zacket szívatta meg. Szinte semmit nem tudtak, de megúszták kettesre. Új anyagot vettünk, és egész órán csak írtunk, és írtunk.. Utálom a kémiát! A többi órán csak gyakoroltunk, feladatokat oldottunk, vagy csak elolvastunk valamit. Utolsó óra rajz volt. Kiadta a feladatot, mi szerint egy projektet kell csinálni jövő hétre, az internetről. Nagy pechemre párosan kell csinálni, és a párokat az abc sorrend szerint válogatja ki.. Egyszóval Chrisszel vagyok párban.. Mindegy, inkább megcsinálom egyedül. Suli után Kim és Joe együtt mentek haza, engem meg apa haza vitt. Már elterveztem, hogy körülbelül mikor megyünk ruhákat venni, meg minden. Alig várom.. Aztán megtanultam, és neki kezdtem a feladatnak. Pont akkor hívott Chris. Muszáj felvennem? Ahj.. Felvettem.

Chris : Mikor csináljuk a feladatot?

Én : Megcsinálom egyedül. Nem kell a segítséged. - mondtam, és ezzel leraktam. Újra hívott, de most már nem vettem fel.

Neki álltam a projektnek. Kinyomtattam sok netes képet, pl.: Facebook, vagy Google, stb. Szóval amiket a neten lehet csinálni. Aztán oda írkodtam, szépen. Nem értem miért kellett párban, könnyű megcsinálni, hogyha van nyomtatód. Két óra múlva már készen is lettem vele. Felmentem Skypera, ahol Chris elérhető volt, és rögtön rám írt.

Chris üzenete : Segíteni szeretnék a feladatban.

Caitlin üzenete : Ja, bocs. Már kész van.

Chris üzenete : Az még jobb. Figyelj.. Beszéljük meg.

Caitlin üzenete : Mit? Azt, hogy összetörted a szívem? Vagy hogy csak játszadoztál velem? Hallod, egy kicsit sem érdekelsz, magasról leszarlak. Menj inkább enyelegni a drága Abbykéddel.

Chris üzenete : Szakítottam Abbyvel! 

Caitlin üzenete : Kéne, hogy érdekeljen?

Chris üzenete : Igen, mert miattad tettem!

Caitlin üzenete : Hallod, olyan szánalmas vagy, hogy ilyet még nem láttam. Tudok mindent, nem kell hogy megsajnálj, vagy bármi más. Nem hülyeségből szerettem beléd.

Chris üzenete : Tudom.. De jóvá tudom tenni!

Caitlin üzenete : Azzal tennéd jóvá, hogy inkább békén hagynál. Mondd, meddig csináltad volna még ezt velem? Meddig?

Chris üzenete : ...

Caitlin üzenete : Látod? Ennyit érsz! Semmit!

Írtam le, és lekapcsoltam a netet. Gondoltam, kimegyek egy kicsit sétálni. Kiszellőztetem a fejemet. Felvettem a sapkámat, kabátomat, cipőmet és kimentem. Rengeteg gondolat járt a fejemben. Talán túl bunkó voltam vele.. De megérdemli! Vettem magamnak forró csokit, és leültem egy park padjára. Szürcsölgettem a meleg italt, amikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Abby neve állt. Basszus, senki nem hagy élni? Kinyomtam, de újra hívott. Végül felvettem.

Én : Mit akarsz?

Abby : Kérlek bocsáss meg! Nem gondoltam komolyan, amiket a fejedhez vágtam!

Én : Nem érdemelsz bocsánatot a pasiddal együtt - mondtam, és kinyomtam.

Komolyan mondom, amikor meg akarok nyugodni, akkor nem hagynak békén. Máskor otthon hagyom a telefonomat. Egy ideig még a forró csokimat szürcsölgettem. Miután megittam, felálltam és haza sétáltam. Út közben megint hívott valaki. A kijelzőn Kim neve állt. Felvettem.

Kim : Szia, merre vagy?

Én : Sétáltam egyet, miért?

Kim : Már otthon vagy?

Én : Még nem, de mindjá.. - fejeztem volna be, de közbe vágott.

Kim : Rendben, akkor gyere a parkba! - és letette. Vissza mentem a parkba, ahol Kim már várt rám.

-Na, mi az? - kérdeztem, és leültem mellé a padra.

-Képzeld, Joe eljött hozzám. Tanultunk meg minden. Nagyon sokat beszélgettünk, és végül.. Megcsókolt! - örvendezett.

-De jó! Akkor jártok?

-Várj méég. Szóval megcsókolt, és utána vagy öt percig ölelkeztünk. És olyan helyes, és cuki. - mondta mosolyogva.

-Örülök nektek - mosolyogtam én is.

Beszélgettünk még kicsit, aztán haza mentem. Vacsira pont beértem. Elég szótlanok voltak a szüleim, most nem igazán kérdeztek. Megettem a kaját, felmentem a szobámba, és álomba merültem.

*Szeptember 28. - Vasárnap

Nem sokára itt van a bál, és már meg kéne venni a ruhákat. Gondoltuk, inkább ne suli után vegyük meg, mert aztán besötétedik, és haza kell menni. Legalább így több időnk van körül járni a butikokat. Egész hét szokás szerint unalmas volt, szinte minden tantárgyból anyagot vettünk, vagy rajzból kivittük a projekteket, és csillagos ötöst kaptunk Chrisszel. Vagyis csak én kaptam, mivel én végeztem a munkát, de ezt a tanárnak nem kell tudnia. Végülis Chris is kapott egy potya ötöst..

Kim nálunk aludt, hogy amikor felkelünk, már mehessünk is nézelődni, illetve álomruhát keresni. Felkeltünk tizenegy óra körül, majd lementünk reggelizni. A friss rántotta körüljárta az egész lakást. Igazából anya mindig rántottát csinál reggelire, ez már nálunk nagyon régi szokás. Sosem unjuk meg..

-Jó reggelt! - mondta anya, miközben a kezembe adta a tányérokat, hogy megterítsek.

-Jó reggelt! - mondtuk majdnem egyszerre Kimmel.

-Kim, szereted a rántottát? -kérdezte anyu.

-Persze. - mondta, és anya Kim tányérjára tette a finom ételt. Azonnal enni kezdett, mintha az élete múlt volna rajta. Pár perc múlva (amikor én neki kezdtem), a tányérján már nem volt semmi.

-Finom volt? - kérdezte anya büszkén.

-Igen, köszönöm.

Kim

Caitlin

Megettem én is a reggelit, utána felmentünk a szobámba öltözni. Szerencsére már nem esett, ezért nem kellett annyira beöltözni, meg esernyőzni.. Hamar felkaptunk egy laza összeállítást. Kicsit még felmentünk Facebookra is...  'Abby Morgan kapcsolatban vele : Christopher Winslow'.

-Még hogy szakítottak! - mérgelődtem a hír láttán.

-Menjünk inkább - mondta Kim. Anyu elvitt minket a plázába, viszont haza felé sétálnunk kellett. Nem is baj, nálam mindig jól jön. Szóval a plázában, az összes ruhás üzletet körbe jártuk. Az egyik butikban megláttam egy csodaszép ruhát.

-Kim, gyere ide! - kiáltottam neki a túlsó oldalra.

-Úristen, de szép! - ámuldozott.

-Nekem is tetszik.

-Próbáld fel! Gyönyörű lennél benne.

Felpróbáltam, és tényleg jól állt. A csillogós része nagyon megfogott benne.

-Asszem, hogy ez az enyém - mondtam végül.

-Ezt ha te nem veszed meg, én veszem meg neked!

-Ennyire jól áll? - mondtam mosolyogva, amire bólintott egy nagyot. - Hát jó, akkor megveszem. Már csak kiegészítők kellenek hozzá, és egy cipő.

-Gyönyörű! És csak neked olcsón! - jött oda a férfi eladó.

-Köszönöm - mondtam mosolyogva.

Megvettem a ruhát (olcsóbban), utána Kimnek kerestük az 'álomruháját'.

Meg is találtuk egy másik butikban. Hátul lapult, már az utolsó példányban. Kimnek azonnal megtetszett, és felpróbálta. Jól állt neki.

-Ez legyen? Vagy keressünk mást? - kérdezte bizonytalanul.

-Szép ruha, de ahogy te gondolod. Szerintem jól áll rajtad!

-Azért még körül nézhetünk nem?

-De - szóval még körül nézelődtünk, de nem találtunk szebbet, vagy jobbat. Amikor vissza mentünk a ruhához (mivel addig vissza tettük), akkor megláttunk ott egy lányt, aki a ruhát szemlélte. Gyorsan oda futottunk, és elvettük.

-Hé, mit csináltok? - kérdezte meglepetten. -Ez az én ruhám!

-Nem! Ez az enyém! Én láttam meg hamarabb!

-Én voltam itt hamarabb.

-Nem igaz, mivel már jóval előtte itt voltunk, és fel is próbáltam, csak még körül néztünk! - kiabált a lányra. Szegény, szerintem megijedt, mert elviharzott. -Győzelem! - mondta büszkén Kim, amin elmosolyodtam. Kifizettük a ruhát. Már csak cipő, és kiegészítő. Hát, a neheze megvan. Szóval még körül néztünk pár helyiségben, és találtunk kiegészítőket is. Utólag bementünk egy cipős üzletbe. Találtunk mind a ketten három cipőt, ami illett a ruhánkhoz. Én egy ezüst csillogósat, egy babarózsaszínűt, és egy bőrszínűt, Kim pedig két feketét, és egy ugyanolyan babarózsaszínűt, amit én is kinéztem magamnak. Én végül a csillogóson döntöttem, mivel igazán illett a ruhámhoz, Kim pedig az egyik feketét választotta. ☺ Megvettük őket, és haza indultunk. Egész úton beszélgettünk a ruhákról, a bálról, és minden másról. Így hamar haza értünk. Megmutattuk anyuéknak a cuccokat, utána Kim haza ment. Még át néztem pár tantárgyat holnapra, és eltettem magam aludni.