Chapter Thirteen.'

Sziasztok!:) Nahát, megint gyorsan megjött ez a 3 komment! Most legyen 4 komi, és itt egy kicsit megállunk az elvárásokkal! :) Amint látjátok, új designünk van, amiért hálás köszönet Lexii-nek! Csodálatos lett!

Még azt szerettem volna elmondani, hogy elnézést kérek, amiért egy kicsit elhúzódott a rész, csak most elég sok minden közbe jött. :) 

Előre elnézést kérek a sok párbeszédért.

Nem húzom tovább. xx

-Kim, beszélhetnénk? - állítottam meg.

-Menj Abbyhez, ő úgyis olyan jó barátnőd - mondta bunkón.

-De nem érted? Nem a barátnőm, csak nem utálom! Nekem te vagy a legjobb barátnőm, és te is leszel, érted?

-Hát, azt hiszem, hogy hiszek neked. Ne haragudj, hogy ilyen bunkó voltam - mondta és szorosan átölelt. 

-Te ne haragudj rám. Meg kellett volna beszélnem veled.

-Most már mindegy. Imádlak, ugye tudod? - mosolygott rám.

-Persze, hogy tudom. És én is téged - még egyszer átöleltem, majd leültünk a helyünkre. Megbeszéltük, hogy hétvégén átjön hozzánk aludni, és csapunk egy két személyes csajos bulit, sok filmmel és popcornnal. 

-Hé, lányok - állt a padhoz félénken Abby. -Sajnálom, hogy bekavartam a barátságotokba, nem ez volt a célom..

-Nem az volt mi? És amikor még te voltál Caitlin legjobb barátnője, akkor neked nem az volt a célod, hogy elvedd tőle Christ, mi? Csak úgy megtörténnek a dolgok, úgy gondolod? Szerintem nem véletlen! - kiabált vele Kim.

-Állj le, Kim. Nyugi, csak bocsánatot kért.

-Nekem tényleg nem volt hátsó szándékom - mentegetőzött Abby.

-Látszik rajtad a féltékenység. Mi az, egyedül vagy, csillagom? - emelte fel újra a hangját Kim.

-Lányok, fejezzétek be - jött oda Chris. -Hagyjátok Abbyt, ő nem akart rosszat.

-Még te beszélsz? - kiáltottam rá Chrisre. -Azt vágod, hogy mindenkivel csak játszol, és észre sem veszed, hogy ez rossz? Még te véded őt? 

-Igen, én.

-Jobbat nem tudsz mondani? Egy szánalmas féreg vagy, inkább ne szólj bele mások dolgába! - kiabáltam, majd végül kifutottam a lány vécébe. Bementem az egyik fülkébe, és sírni kezdtem. Közben becsengettek, de nem sűrűn érdekelt. Kim hangját hallottam meg.

-Cait, odabent vagy?

Tovább sírtam, és nem válaszoltam.

-Gyere ki, légyszíves. Miért sírsz? Ilyen gyökér miatt nem érdemes, te is tudod.

-Tudom - mondtam, majd kijöttem. -Utálom ezt az iskolát - guggoltam le, majd Kim is így tett.

-Én is, de azért ki lehet bírni, nem? 

-Nem tudom - mondtam kétségbeesett arccal.

-Nem! Itt ne merj hagyni!

-Soha - erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd megöleltem.
-Úgy legyen. Most pedig gyere, menjünk órára - mondta. Felhúzott, majd ráérősen bementünk a terembe. Szerintem nem akarjátok tudni, hogy mi is történt odabent, miután bementünk. Képzelhetitek, hogy mennyire leszidtak. Pár hónap telt el, de már megvan az első igazolatlanunk. Emlékezetes kis nap..
Viszonylag lassan teltek el az órák, nem volt hangulatom semmihez. Mikor kicsengettek az összes óráról, annyira örültem, hogy el sem tudom mondani. Ezúttal felhívtam aput, hogy jöjjön értem. Semmi kedvem nem volt sétálni. Még Kimet is haza dobtuk. Nem szó szerint.
Apu egész úton figyelt, látta rajtam, hogy van valami bajom.
-Kicsim, jól vagy? Hogy telt az iskola? - kérdezett rá a lényegre.
-Nem jól, ha tudni szeretnéd. Nincsenek olyan jó osztálytársaim, mint az elején hittem. Állandóan van valami balhé, amiben állandóan benne vagyok - tálaltam ki.
-Értem
Igaz.. Mit mondhatna ilyenkor a szülő? "Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Majd minden jó lesz. Minden elsimul." Apu is csak ennyit tudott mondani. Majd minden elsimul, nyugodj meg. Minden jó lesz. Remélem, hogy igaza van.
Mikor haza értünk, rögtön felmentem a szobámba, és becsaptam az ajtómat. Ledobtam a telefonomat az ágyamra, majd a szélére ültem. Annyira nem vagyunk összhangban. Mindenki ordibál és veszekedik. Ebben mi a jó? Amikor már azt hiszed, hogy minden tök jó, boldog vagy, akkor jönnek a rossz hírek, rossz dolgokkal. Veszekedéssel, majd kibéküléssel. És ez egy körforgás. Ez mindig így lesz. Ha összeveszel valakivel, nem tehetsz bármit, mert osztálytársak vagytok, nem tudod őt elkerülni. Csak kibékülni tudsz vele. Nem lehet őt elkerülni. De nem lehet haragudni valakire egy életen át. Nem szerettem volna, ha Abbyvel állandóan csak veszekedünk, ami nem vezet semmire. Csak kibékültünk. Csak jóban vagyunk. Nem lehet Chrisre sem haragudni egy életen át. Négy fal közé vagyok vele zárva. Persze több mindenkivel, de akkor is. Nem tudom őt elkerülni. Bármennyire is szeretném.
Gondolataimat ezúttal is a telefon csörgése zavart meg.
Ross: Szia Cai! Hogy vagy? 
Én: Szia! Nem valami jól. 
Ross: Mi történt? Érted menjek?
Én: Semmi különös, csak a szokásos veszekedések a suliban, de mindegy. Te hogy vagy?
Ross: Most már jól, mert hallom a hangodat.
Én: De aranyos vagy (☺☺)
Ross: Holnap suli után találkozunk? Van egy meglepetésem.
Én: Juj, persze. És mi az?
Ross: Majd meglátod. Akkor holnap. Szia
Én: Szia
Ezek a telefonhívások mindig felvidítanak, és valahogyan meg is nyugtatnak. Már nagyon várom a holnapi napot. Mi lehet a meglepetés?☺
Lementem anyuékhoz, ezúttal egy kicsi életkedvvel.
-Jobban vagy már, Caitlin? - kérdezte aggódóan anya. Szóval apa elmondta neki. Hah.
-Igen, jobban. Ross felhívott. Holnap suli után találkozunk, meglepetése van - mondtam boldogan.
-Jut eszembe, még nem is beszéltük meg a tegnapi incidenst - mondta apa.
-Ööö, tényleg, persze. Hát, bocsi, de nekem mennem kell tanulni..
-Caitlin! - kiáltottak rám egyszerre.
-Jó, jó, akkor elmesélem - adtam meg magam, majd mesélni kezdtem. És csak meséltem, meséltem, meséltem, ők pedig figyelmesen hallgattak. -Aztán csináltunk spagettit. Miután megettük, Ross haza hozott. Ennyi - fejeztem be. -Most már mehetek tanulni?
-Menj! De számíthatsz a büntetésre! - szólalt meg anya.
-Jó, jó! Hétvégén átjöhet hozzánk Kim? - néztem rájuk boci szemekkel.
-Persze, kicsim - mondta apa kedvesen. Haha, ebből nem lesz büntetés! ☺ Túl kedvesek ahhoz.
Felmentem a szobámba. Sikeresen megtanultam, majd olyan fáradt voltam, hogy bedőltem az ágyba, és már aludtam is.

Október 24. - Szerda

Bár még suliba sem értem, de alig várom, hogy délután legyen. A reggeli szokásos hisztim után apu elvitt suliba.
Amíg becsengettek, Kimmel beszélgettem, majd oda csapódott hozzánk Demi is.
-Na mizu? - kérdezte mosolyogva.
-Ne is kérdezd - vágtam bele a mesélésbe. -Annyi minden történt mostanában.. De amíg becsengetnek, mesélek - mosolyogtam.
Szóval, amik voltak elmúlt napokban, azt röviden el tudtam neki mesélni, Kim valamivel ki is egészítette, Demi pedig figyelmesen hallgatott, vagy közben bólogatott. Nem tudtam befejezni, mert közben becsengettek.
-Majd mesélek tovább - mosolyogtam, majd felmentünk az osztályba.
Nagy meglepetésünkre már bent volt a tanár, de nem is ez volt meglepő, hanem az, hogy az osztályfőnökünk volt bent, a töri tanár helyett.
-Üljetek le! - szólt ránk.
Hamar helyet foglaltunk, majd a tanárra figyeltünk, akinek ezek szerint új információi vannak.
-A nyakunkban van a Halloween, még nincs megszervezve, nincsenek fellépők, egyszerűen el vagyunk maradva vele. Október 31-én kéne, hogy legyen, ám ez egy szerdai nap. Mégsem lehet megtartani úgy az ünnepséget, hogy késő estig itt buliznak, másnap pedig iskolába kell jönniük. Sem hamarabb, sem később nem szervezhetjük meg, mint október 31., az igazgatónő parancsára, miszerint oldjuk meg. Nos. Valaki esetleg vállalná segítségét? - nézett körbe kétségbeesetten.
-Nekem van egy ismerősöm, aki felléphetne - adtam az ötletemet. Ross biztos bele egyezik, hiszen a sulibálon is ők voltak a sztárvendégek.
-Remek, Caitlin! Igaz is, hallottam róla, hogy te vagy annak az énekesfiúnak a barátnője, aki az iskolabálon is fellépett, igaz?
-Igen, igaz. Biztosan elfogadják, és eljönnek - mosolyogtam.
-Hála az égnek, egy kipipálva - mondta, majd leült a székre.
-Igazából segíthetnénk is Caitlinnel és Demivel - adta az ötletet Kim.
-Én is segítek - mondta Abby. Ajaj, mi lesz ebből? Kim szúrósan rápillantott, majd Abby lejjebb csúszott a székén.
-Ez igazán nagyszerű! Köszönöm lányok, szólok is a szünetben az igazgatónőnek - mondta megkönnyebbülten. -Szerda, szerda, szerda.. Mi legyen vele.. - mormogta gondolkodóan.
-Talán megadhatnák nekünk a csütörtöki és a pénteki szünetet - mondta Joe, majd mindenki bólogatni kezdett, hogy ez egy jó ötlet.
-Lehet.. Nem tudom, talán nem lehet.. Megkérdezem ezt is. Köszönöm a segítségeteket - mosolygott. -Nyugodtan foglaljátok el magatokat, a történelem óra már nem lesz megtartva.
Demi oda húzta hozzánk a székét, majd suttogva meséltem tovább.
Mire kicsengettek, mindent átbeszéltünk. Olyan jó, hogy vannak barátaim, akikkel meg tudok beszélni mindent, hogy számíthatok rájuk, megvigasztalnak, vagy jó kedvre derítenek.. És ez fordítva is igaz, mert számíthatnak rám, ezt biztosan tudom.☺
A szünetben Kim oda ment Abbyhez. Mi lesz ebből?
-Komolyan? Komolyan? - mondta egyre hangosabban. -Ha mi jelentkezünk valahova, neked már jönnöd kell? - háborodott fel Kim. -Mit akarsz? Elvenni tőlem Caitlint? Hogy újra barátnők legyetek, és én maradjak a háttérbe? Hát az nem fog sikerülni, drágám! - kiabálta le, majd visszajött hozzánk.
-Csak hogy tudd.. - szólalt meg Abby, mielőtt ide ért volna Kim. -Az, hogy oda megyek, ahova ti, az nem azt jelenti, hogy a barátotok akarok lenni! Mert nagyon nem! - mondta, majd büszkén hátat fordított.
-Oké, ez szánalmas volt - röhögte el magát Demi.
-Ez hülye... - jegyezte meg Kim, majd átölelt.
-Igazad van, és tényleg ne haragudj, amiért kibékültem vele. Talán nem volt jó döntés, nem nagyon változott - mondtam a szemébe nézve, majd én is megöleltem.
-Pff, engem senki nem ölel meg? - kérdezte Demi körbe fordulva. Épp Zack sietett hozzá kitárt karokkal. -A-a! Meg ne próbáld! - mondta szigorúan, mire elröhögtük magunkat.
-Na gyere ide - mondtam, majd megöleltem Kimmel együtt.

*Suli után
Az épület előtt vártam Rossra, aki pár perc múlva meg is érkezett. Beszálltam az autóba, majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Amíg oda érünk, mesélj, mi volt tegnap? - kérdezte kedvesen.
-Áá, semmi. Nem fontos. Csak a szokásos veszekedések, tudod..
-Aha - mondta az utat nézve.
-De lenne egy fontos kérdésem. Ráérsz szerda este? - tértem a lényegre.
-Nem tudom.. Miért mi lesz akkor?
-Halloween - mondtam egyértelműen.
-Értem, de mit akarsz csinálni? Cukrokat szedni? - kérdezte, majd elröhögte magát.
-Dehogy - nevettem én is. -A suliban ugye vannak mindig ilyen ünnepségek. A múltkor, amikor megismerkedtünk, akkor ti voltatok a fellépők a sulibálon.. És..
-És most is elmehetnénk? - kérdezte félbe szakítva.
-Igen, erre gondoltam. El vannak maradva, még semmit sem tudtak elkészíteni, vagy megszervezni.. És én felajánlottam, hogy megkérdezem tőled, vagyis tőletek..
-Értem, értem. Nem tudom, mert általában ilyen eseményekkor, mint Halloween, vagy Húsvét, vagy ilyesmi, általában kapunk ajánlást fellépésre. Megkérdezem a srácokat.
-Oké, köszi - adtam egy puszit az arcára, majd leállította a motort.
-Itt vagyunk - jelentette ki.
-Kutyamenhely..? - olvastam fel, ami az épületre volt ráírva. -Kutyaa? - kérdeztem döbbenten.
-Nem szereted a kiskutyákat? - kérdezte kétségbeesetten.
-Jaj, dehogynem. Imádom őket. Akarsz venni egy kutyát? - kérdeztem izgatottan, közben besétáltunk.
-Igazából először nem egy menhelyre akartam jönni, de rájöttem, hogy ez a hely tele van boldogtalan és gazdátlan kiskutyával. Hát, itt vagyunk. Válassz egyet - mondta lazán.
-Én? A te kutyád lesz, nem? - nevettem el magam.
-Csak válassz egyet - mondta mosolyogva.
Hát jó - gondoltam magamban. A filmekben, amikor háziállatot választanak, mindig azt az okot mondják, hogy azt választják, amelyik olyan.. Hogyan is néz? Mit én tudom, nem sok ilyen filmet láttam..
Hát ezek közül egy sem nézett olyan aranyosan, vagy ilyen 'fogadj be'-sen.. Inkább unott fejük volt. Viszont az egyik állandóan ugrált, pörgött mint az állat (mondjuk ő állat), és ugatott. Mégis vannak ilyen varázslatok, vagy milyen izék, mint a filmekben? Igazából nagyon aranyos volt. Barna és fekete színű volt a szőre, fülei aranyosan lekonyultak. Behívtam Rosst, hogy nézze meg. Szerinte is aranyos volt. Sokáig néztük a kiskutyust, ahogy össze vissza ugrándozik a kis helyen. Aztán egyszer csak leállt. Rossnak az az ötlete támadt, hogy most, hogy végre leült, lefényképezi. Gondoltuk, ilyen aranyos kép lesz, amin ül és ránk néz. Mire lefényképezte, kinyújtotta a nyelvét, egészen az orráig. Szakadtunk a röhögéstől.☺ Még mindig irtó aranyos volt. Hát úgy döntöttünk, hogy ez lesz az igazi.☺ Kifizettük, elintéztük a papírokat, meg mindent, majd elmentünk Rossékhoz. Na jó, mostantól úgy fogom hívni, hogy R5 ház.☺
-Amúgy.. Amit mondtál, hogy az enyém lesz a kutya.. Nem igazán úgy van - mondta az utat nézve.
-Nem értelek.. - mondtam. Ezt tényleg nem értettem. Ha nem övé lesz a kutya, akkor kié?
-Nem az enyém, hanem a miénk. Vagyis a bandáé, meg persze a tiéd - mondta kedvesen.
-Tényleg? - kérdeztem boldogan. A kutyus az ölemből négy lábra állt, majd forgolódott. Megállapodott rajtam. Két lábbal felállt, megkapaszkodott bennem, majd megnyalta az orromat.
-Tényleg - mondta, majd kiröhögött. -Látod? Örül - nevetett még mindig, majd megsimogatta a kutyát.
Szóval elmentünk az R5 házba, ahol szinte mindenki minket várt. Nekik sem mondta el Ross, hogy kutyát fog hozni, vagy valami ilyesmi, ezért ők is meglepődtek.
-Jaj de édes! - jött oda rögtön Rydel, és megsimogatta a kutyát. -Amúgy sziasztok - nevetett fel, majd tovább simogatta a kutyát.
-Szia - mosolyodtam el.
-Kié? - kérdezte Ellington, amikor mindenki oda jött.
-Hát.. A miénk - mondta, majd átölelte a vállam.
-Mármint a bandáé is? - kérdezte Riker. Egyre jobban mennek a nevek..
-Igen. Egyszóval a miénk - mondta újra.
-De jó már. Rydel, add már oda nekünk is, meg se simogathattunk még - mondta Rocky, majd kivette a kezéből a kutyát.
-Amúgy mi a neve? - kérdezte Rydel.
-Hát, még nincs - szólaltam meg mosolyogva. -Találhatnánk ki együtt. Vagy mi
-Ja, igaza van - mondta Ellington, majd azonnal kihalászta a zsebéből a telefonját. Végül mindenki így tett, kivéve én.
-Te nem keresel nevet? - kérdezte Riker.
-Lemerült a telóm - mondtam keservesen, mintha ez olyan nagy gond lett volna.
-Gyere - hívott oda magához Ross, és együtt kerestük.
Sok nevet olvastak fel.. Köztük: Amy, Bonnie, Jason (?(a kutya nőstény)), Wendy, Pinky.. Az utolsó név hallatán eszembe jutott egy különleges, és épp rá illő név.
-Pixie? -mondtam az ötletet, majd felnéztek a telefonból.
-Ez nincs is itt a nevek között. Mármint ahol nézzük - mondta Ross.
-Tudoom, csak eszembe jutott. Rossz? - kérdeztem.
-Igen? - kérdezte Ross.
-Mármint rossz név? Nem rád értem - nevettem el magam, mire mindenki nevetni kezdett.
-Szerintem jó. Illik rá. Pixie - nézett a kutyára Ellington, majd elmosolyodott. -Ez tényleg jó. Pixie, gyere ide - csalogatta magához, és furcsa módon a kutya odament a név hallatán.
-Beszarás, már hallgat is a nevére - röhögött Riker.
-Akkor Pixie - mondta Rydel, majd az ölébe vette.
-Egyébként.. Már csináltattam neki egy nyakörvet - mondta Ross.
-Te mindent elterveztél? - kérdeztem meglepődötten.
-Hát, ez így megy - mosolygott, majd elővette a nyakörvet, és Rydel kezébe adta, hogy tegye rá a nyakára. A nyakörvön egy rózsaszín jel volt, ami igazából a banda jele. Rydelnek is pont olyan nyaklánca van. Meg Rossnak. Meg Rikernek. Meg Ellingtonnak és Rockynak is. Igen, mindenkinek. Tök jó.☺ Lefényképeztük őt, majd felraktuk a netre.
Később Ross haza vitt, majd elaludtam.